Emlékalbum - 25 éves a Fradi Újság (1995)
Emlékalbum 1.
17 A FRADI HÍRADÓTÓL A ZÖLD SASOKIG Dóka György 1976-ban, Barinka Károly 1992-ben hunyt el. Életük utolsó percéig fradisták maradtak... mindenféle munkát hivatásnak tartok magam is, amit valaki odaadással, szeretettel és szakértelemmel végez. S nagyon jól ismerem, hogy ezt elhigyjem neki. Most aztán az egyes számú szertárból - ahol a mérkőzéseken használt cipők és mezek vannak - átnézünk a kettesbe. Itt az edzésen használt cipők, mezek, törülközők és más sportszerek - például bokavédők - vannak. A harmadikban a labdákat (kereken félszázat) és a bőröndöket tárolják. Érdekes: a sípcsontvédő szinte teljesen kiment a „divatból”. Nemcsak itt, más csapatoknál is. Az FTC-ben csak Rákosi Gyuszi használja. A többieket állítólag zavarja (!). Bokagumit is nagyon kevesen húznak fel, de azért 18-20 vadonatúj bokagumit Iátok az egyik polcon. Igaz is, hátha egyszerre egy egész csapatra való játékosnak jut eszébe, hogy felhúzza.- Mire gondol, amikor például egy tengeren túli portyára készíti elő a szerelést? Kicsit bizony várnom kell a válasszal, de aztán szépen megfogalmazza mondanivalóját:- Arra gondolok, hogy egyetlen felszerelési darabnak sem szabad itthon maradni és - mindenből a legjobbat vigyék a fiúk. Tudom, én nem járhatok portyákra, kétszer mégis elvittek. Három éve Olaszországban jártam, pár hete meg az öregfiúkkal Svájcban voltam. Hirschpold sporttársnak köszönhetem a gyönyörű utat, no meg Rudasnak, Dékánynak, Gyetvai- nak. Óriási élmény volt. Lázár Gyuszi, a tanár úr is velünk utazott... Szűcs László (1971) ALMÁSSY ZSUZSI EGY NAPJA 5.00 óra Az ébresztőóra Richmondban is kíméletlenül csörög és ez így megy már négyéves korom óta. Pedig most már a Műszaki Egyetem Épületgépész karán kell vizsgáznom másodéves hallgatóként. Istenem! Csak az tudja, aki velem egyidőben ébred, hogy a reggeli alvás a legjobb a világon. Alig várom, hogy verseny legyen, mert akkor alhatom reggel is. Már pedig az az igazi, mert nem kell hajnali ötkor kelni a richmon- di műjégpálya gondnokának kis külön szobájában. 5.15 óra Reggeli: egy kis hús, tojás, sonka, sajt vagy sonkás rántotta, aztán tea tejjel, vagy kávé cukor nélkül szacharinnal. Mindig váltakozva és soha sem annyit, amennyit szeretnék. Erről jut eszembe az a történet, amit az angolok meséltek, amikor megkérdeztem, hogy miért isszák a teát tejjel?- Itt a tejet kár a kávéba pazarolni - hangzott a válasz, mert itt Londonban olyan a feketekávé, mint a világos barnára festett víz. 5.30 óra Házi melegítés - ahogyan mi nevezzük. Magam masszírozom egy kicsit az izmaimat. Most könnyebb a helyzet, mert Anyu is velem van és így ez a munka rá vár. Na ez nem is sikerült olyan rosszul, kezd hasonlítani egy hazai masszázshoz. 5.45 óra Állok a richmondi fedett jégpálya szélén korcsolyával a lábamon. A mester, Arnold Gerschwil- ler még húzza a jeget, nem mintha a pályamunkások ezt nem tudnák megcsinálni, csak ez a dilije - bocsánat a hobbyja. 6.00 óra Hét éve járok hozzá Richmond- ba és ma reggel ezzel fogadott:- Zsuzsi! Ez már disznóság, hogy amióta ismerem, ugyanabban a kabátban jelenik meg minden reggel az edzésen. Kacagnom kell, de csak belülről lehet, mert nagyon szigorú az öreg. Valóban a kabát mindig ugyanaz, mert ha én el is utazom, akkor is a kabát mindig Richmondban vár rám. A hét év alatt már egyszer kiment a divatból, most ismét divatos lett. Én ugyanis nem sokat nőttem és a kabát most is térdemen alul ér. Iskolázással kezdjük a napot. Ez roppant fárasztó. Gerschwiller fél órát foglalkozik velem, aztán egyedül kell gyakorolnom. Fél szeme rajtam és sohasem elégedett.- Megint álmos a szemed és kócos vagy! - korhol.- Ne nézd a hajókat a Temzén - hallom a hangját, ha egy pillanatra az üvegfalon túli világra tekintek. 8.00 óra Rohanás haza, mert 8.15-kor hozza a postás a leveleket. Ennek a vastag borítéknak örülök a legjobban. Ezt Pestről kaptam, az Apu írta. Három sor bevezetés és utána hét matematikai példa. Szeretem a matekot, de ahogyan beleolvasok, már csukódik le a szemem egy röpke szundira. 9.00 óra Újra a jégen. Most a kűrözés következik, melegítés után a mester figyelő szeme előtt úgy 60-70-et ugróm. 11.00 óra 20 perc piruett. Ez nálunk a levezetés, ha közben egyet ugrok jókedvemben, akkor Gerschwiller büntetésből elölről számítja a 20 percet. 12.00 óra Haza futok. Jön az ebéd. Egy szelet hús, vízben főtt főzelék, alma, kávé az utálatos szacharinnal. 13.00 óra Vissza a jégre. Iskola gyakorlatokkal telnek a percek. 14.30 óra Fél óra pihenő után a kishurkot gyakorolom háromtól négy óráig. Ez a legnehezebb kötelező gyakorlat. Ma elégedett vagyok, mert igazán szabályos hurkokat rajzoltam a jégre. 16.00 óra Gyorsan haza. Egy kis sonkát bekapok, egy tejes teát vagy egy korty kávét, aztán megyek sza- unázni. Ha gyalog indulok neki, akkor háromnegyed óra múlva ott vagyok a fürdőben. Ha busszal megyek, akkor egy félóráig is eltart az út. Nyugodtan futhatok az utcán, Londonban senki sem csodál meg, nem úgy, mintha otthon a Futó utcában futkároznék. 20.00 óra Ma lazítok egy kicsit és a tanulás második óráját felváltom egy tévé krimire. 21.00 óra Lemegyek a néptelen utcára és a háztömb körül futok három kilométert, utána fürdő és be az ágyba. * Elmondta Almássy Zsuzsi - közvetlenül a magyar bajnokság után. És befejezésül még hozzátette:- Tudja, minek örülök nagyon?- Minek?- A magyar bajnokságon nem indultam, de azért a bajnoki cím a Fradiban maradt. És tegyük hozzá: annak is, hogy Zürichben ezüstérmet nyert. Ami nem kis örömet keltett az Üllői úton — és - Zsuzsiéknál is... Toldy Ferenc (1971) „ÉGI” A CSUPASZÍV ÚSZÓ Amikor randevút beszéltem meg dr. Egerváry Mártával, azt hittem egy „nyugdíjas” úszóval találkozom, később kiderült, hogy egy sérült labdarúgóval. Méghozzá olyannal, akinek mindkét lába térdig gipszben van. Mit tehet ilyenkor az újságíró? Házhoz megy. Humora a régi Először azt hittem tréfál, de amikor megláttam, kiderült, hogy csak arról van szó, nem vesztette el kedélyét, humora a régi, de a gipsz az igaz.- Átigazoltál a focihoz?- Szó sincs róla. Egy évben egyszer a medikusok kihívják az oktatókat focimérkőzésre. Képzelheted, hogy erősítenem kellett az oktatók csapatát. És ollóba kerültem.. . Törés nincs, de a gipsz kell. Ebből is látszik, hogy a nők mindent nagyon komolyan vesznek. Ha fociznak, akkor a focit is, még akkor is, ha egy ilyen barátságos mérkőzésről van szó. Mindezt a kórbonctani tanszék tanársegédjének minőségében mondja. Majd hozzáteszi:- Az egészben azt sajnálom a legjobban, hogy kihagytam a „harmadik félidőt”, az egész mérkőzést tulajdonképpen azért játsz- szuk...- Nem az volt a baj, hogy nem vagy edzésben? Bólint. Bizony, két és fél éve, hogy visszavonult s azóta nem látták az uszoda környékén. Ki korán kel... Miért?- Korán kellene felkelni.- Ezt éppen Te mondod, aki tizenöt éven át hajnalban keltél...!- Ez az. A koránkelést gyakorlatilag soha nem szokja meg az ember, de hajtja a tudat, hogy érdemes csinálni.- Mennyit úsztál?- Évi 2500 kilométert, szorozd be tizenöttel.- És mindezt az FTC színeiben?- Végig!- Eredményeid?- Negyvennégy magyar bajnok
