Emlékalbum - 25 éves a Fradi Újság (1995)

Emlékalbum 2.

40 A FRADI HÍRADÓTÓL A ZÖLD SASOKIG Bahnart az első ellenfele, kicsit megnyugodtam. De aztán meleg pillanatok következtek, mert Éva elvesztette a mérkőzést és Szendy Katinak a nyugatnémetek legjobb­ja, a sokszoros válogatott Wetzel volt az ellenfele. Hát amit Kati ezen a találkozón produkált, az minden várakozásomat felülmúlta. Az első játszmában ugyan még ne­hezen talált magára, de a további­akban kitűnő taktikával jól előké­szítette a pontokat és bravúros győzelmet aratott. 1:1 után Jurikné ugyancsak hatalmas küzdelemben szerzett győzelmet, így lett 2:1, sőt 3:1 is, majd elvesztettünk ugyan egy mérkőzést, de Szendy Kati to­vább növelte előnyünket. A 4:2-es állás után Jurikné mindent bele­adott Wetzel ellen, de a döntő játszmában 22:20-ra vesztett - 14:8-as vezetés után. Sajnos Erzsi nem bírta idegekkel a befejezést, no de nagy baj nem volt, mert a 4:3-at követően Poór Éva újabb győzelmet aratott, megnyertük 5:3-ra a döntőt és máris hozhattuk vissza Budapestre a kupát... Ami azt illeti, azért nem mind­járt a mérkőzés után, mert a portu­gálok mindent megtettek, hogy a kupadöntő résztvevői jól érezzék magukat; nagy fogadást tartottak tiszteletünkre, s szép ajándékokat is átadtak. Ott volt Jupp Schlaf, az Európai Asztalitenisz Unió elnöke is, aki nem fükarkodott az elismerő szavakkal:- Hiába, a magyar asztaliteni­szezők mégiscsak az élvonalba tar­toznak, még akkor is, ha az idei vi­lágbajnokságon kicsit halványab­bak voltak — mondta. - Gratulálok a győzelmeikhez, nagy szó, hogy egyszerre magyar női és férfi csa­pat is megnyerte ezt a tekintélyes tornát. A Vásár Városok Kupájának a létrehozója Pirmasens nyugatné­Átkozottul nehéz volt, de ők is tudták: a sikert nem adják ingyen. Éveken át fogukat összeszorítva készültek. Nagyon sok mindenről le kellett mondaniuk. De képesek voltak rá, mert mindannyiuk előtt ott lebegett a cél, amely minden megpróbáltatáson átsegítette őket. Tudták, hogy egyszer eljön az a nap, amely mindenért kárpótlást nyújt. Nagyon várták azt a napot. Mégis, amikor Magyar Zoltán tor­nász Grenoble-ban, Csányi Béla, Bencze János és Nagy László te­met város sportszerető vezetősége most is képviseltette magát a dön­tőben. Tetszett nekik a játék, s őszintén mondták:- Jövőre lesz tíz éve, hogy elő­ször írtuk ki a mérkőzés-sorozatot. A jubileumi döntőt városunkban rendezzük, s örülnénk, ha magyar csapatok is ott lennének. Öröm és elégedettség uralkodott a vezetők, játékosok körében, talán csak Ju­rikné Heirits Erzsi volt egy kicsit szomorú. Hogy miért? - az sem ti­tok. Már jóval a kupadöntő előtt bejelentette, hogy ezzel az ered­ménnyel akarja befejezni verseny­zői pályafutását, a jövőben nem tud kedvenc csapata rendelkezésé­re állni. Bizony a csupaszív játéka, hallatlan lelkesedése és szinte pá­ratlan küzdőereje nagyon hiányzik majd a zöld-fehér táborból, nehéz lesz Erzsit pótolni. Szép ered­ménysorozat áll mögötte, hiszen párosban és csapatban Európa-baj- nok volt, két ezüst és egy bronz­érem gazdája, megnyert 25 nem­zetközi és 10 magyar bajnokságot, négyszer lett első a Tizek Bajnok­ságában, s egymásután kétszer a VVK-ban győztes csapat egyik erősségének bizonyult.- Ez az élet rendje, átadom a he­lyem a fiataloknak, akiktől azt vá­rom, hogy ők is töretlen szorga­lommal, lehetetlent nem ismerve készüljenek a mérkőzésekre, küzd­jenek egyesületünk színeiért - mondta a búcsúzó Jurikné. - Most már több idő jut családomnak és munkahelyemen, a Növényolaj­ipari Kutató Intézetben sem kell a sport miatt többször mulasztani. De teljesen nem szakadok el, hi­szen a Ferencváros elnökségének tagja vagyok és természetesen el­sősorban az asztaliteniszt szeret­ném „patronálni”. Kozák Mihály (1973) kézők Prerovban, Gál Henrik bir­kózó pedig Lausanne-ban ott állt az ünneplés középpontjában - szo­katlanul bizonytalan és megillető- dött volt. Évek és másodpercek- Újból kezdjük! - csattant Vigh Lászlónak, az FTC edzőjének a hangja. - Gyerünk elölről!- Képtelenség ezt végigcsinálni - mondta elkeseredetten Magyar Zoltán. - Nincs az a tornász, aki nyolc C-elemet össze tud a lovon kapcsolni. Legalábbis én soha nem fogom tudni. Hagyjuk abba... Zoli a lábát fájlalva elbicegett a sarokba és leült egy zsámolyra. Az edző nem szólt egy szót sem. Hosz- szú ideje, 1964-től, amióta Magyar az FTC sportolója, foglalkozik már vele. Lassan már jobban isme­ri, mint a saját tenyerét. Néhány percet várt tehát. Többet nem kel­lett.- Folytassuk! - jelentkezett le- horgasztott fejjel a tanítványa. - Majd jobban figyelek. Sokáig tartott, amíg a versenyző elsajátította ezt a feladatot. Évek­be. Pedig csak nyolc másodperc az egész... A lólengés gyakorlatának csak az első része. A grenoble-i Európa-bajnokság előtt, még azok is óvatosságra in­tették a bizakodókat, akik tudták, hogy Magyar Zoltán képes egye­dül a világon erre a teljesítményre. Hiszen hol volt biztosíték arra, hogy éppen az EB-n sikerül hibát­lanul végrehajtani azt az elképesz­tően nehéz gyakorlatot. A torná­ban nem lehet biztosra menni. Elég egy apró figyelmetlenség, egy kis megtorpanás és máris ritmus­zavarba kerülhet a versenyző. De ha eredményesen túl is jut a legne­hezebb elemeken, még mindig hát­ra van a gyakorlat kétharmad ré­sze... Magyar Zoltán már megoldott nagy feladatokat. 1970-ben és 1971-ben első lett az Olimpiai Re­ménységek Tornáján. Tavaly tagja volt az olimpián nyolcadik helye­zést elért magyar válogatottnak. Nem lebecsülendő eredmények ezek a tizenkilenc éves tornásztól. A vetélytársak azonban még ennél is nagyobb címekkel büszkélked­hettek. Klimenko az 1971. évi madridi EB összetett egyéni bajno­ka, aki Münchenben lólengésben olimpiai bajnokságot nyert. Andri­anov, az olimpiai játékok legjobb európai versenyzője, hogy csak néhányat említsünk. Az eredmény ma már köztudott. Magyar Zoltánnak sikerült a bra­vúr. Az FTC versenyzőjének tisz­teletére Pataki Ferenc 1948-as olimpiai bajnoksága óta először, ismét felcsendült nagy világverse­nyen a magyar himnusz. így is, úgy is tapsoltak A tizenhárom éves kissrác bábút állított Szegeden egy kocsma mel­letti tekepályán.- Kellett a pénz - mondta Csányi Béla. - Egy hét alatt meg lehetett ke­resni akár ötven forintot is. Amikor a versenyzők kimentek áldomást inni, a gyerek maga is megpróbálkozott. A nótáskedvű visszatérők rendre megmosolyog­ták.- Nehéz az a golyó, még a végén összeesel az erőfeszítéstől.- Te csak állíts! De Csányi dönteni akart. És si­került is. Prerovban egy hétig tartózko­dott. Ez hajdanán ötven forintot je­lentett. Most három aranyérmet. Május 21-én a csapatban, 24-én - Révész Jánossal az SZVSE spor­tolójával az oldalán - párosban, 25-én pedig az egyéniben nyerte meg az ifjúsági Európa-bajnoksá- got. Több férfi versenyszám nem volt... A volt bábuállító nem most bi­zonyította be először nemzetközi versenyen a képességét. Tizenhét évesen már beverekedte magát a felnőtt válogatottba, 1970-ben tag­ja volt a világbajnokságon bronz­érmet nyert csapatnak. Rá egy év­re, 1971-ben a romániai ifi EB-n egyéniben a legjobbnak bizonyult. A teke egyik legeredményesebb fiatal sportolója Csányi Béla. Ne­vét ennek ellenére közel sem isme­rik úgy a sportbarátok, mint más sportágak legjobbjait.- Hiába, ehhez már hozzá kell szoknunk - mondta. - Nemrégiben belecsöppentem egy társaságba. Nem tudom kitől hallották, de any- nyit tudtak rólam, hogy négyszeres Európa-bajnok vagyok. Pillanato­kon belül én lettem a legnépsze­rűbb ember. Körbefogtak, kedves­kedtek. Mindaddig, amíg egy kér­désre el nem árultam, hogy a teké­zésben szereztem érmeimet. Egy pillanatra csend lett. Aztán szinten mondanom sem kell ettől kezdve egy másodosztályú labdarúgó lett a társaság központja. Csányi Béla 1969-ben igazolt át a Szegedi IKV-tól az FTC-hez. Edzője azóta is Staffa Károly, aki már több nagy egyéniséget nevelt. A zöld-fehéreknek ezúttal is há­rom versenyzőjük kapott helyet az ifjúsági Európa-bajnokságot nyert csapatban. Csányin kívül a hu­szonhárom éves Bencze János és a tizenkilenc esztendős Nagy Lász­ló. Az előbbi a MEDOSZ ER- DÉRT-ben kezdte a pályafutását. Két éve került az FTC-hez.- Állítom, sehol nincs olyan re­mek szellem, mint a mi egyesüle­tünkben - mondta Bencze János. - Más kiindulásból nem is lehet sportolni. Benczéék csak így képe­sek végrehajtani azt a 160-240- 300 gurítást, amely egy-egy edzés­programban szerepel. Csak így ad örömöt az a látszólag monoton, de hallatlan figyelmet és összpontosí­tást követelő felkészülés, amely el­Négy arany, egy bronz mi T ü. * TTT T

Next

/
Oldalképek
Tartalom