Emlékalbum - 25 éves a Fradi Újság (1995)

Emlékalbum 2.

41 A FRADI HÍRADÓTÓL A ZÖLD SASOKIG engedhetetlen a jó szereplés érde­kében. Prerovban a csapatbajnoki győ­zelem után, május 23-án együtt ün­nepelték az FTC versenyzői az aranyérmet és Csányi 23. szüle­tésnapját. Bár Bélának ez a nap kettős ünnepet jelentett még nála is boldogabbb volt Nagy László. A tizenkilenc éves fiatalember alig néhány hónapja még Lovásziban versenyzett. Mindennél többet je­lentett számára, hogy az általa oly nagyra becsült Csányival együtt ünnepelhetett. Nyílt titok, az FTC-ben a szak­emberek Nagy Lászlóban Csányi utódját látják. Amíg két sporttársa jövőre már csak a felnőttek között indulhat, ő még négy évig ifi lesz. Feltehetően Csányi Béla szavai ad­hatnak neki a jövőre nézve még nagyobb lendületet.- Elérheti azt, amit én elértem, ha továbbra is ilyen céltudatosan készül. Különösen a tarolásban erős. Akkor pedig nem lehet nagy baj. Hiszen már Csányi is bebizonyí­totta, nem csak a bábukat - az ér­meket is érdemes tarolni! Kettős erő Huszonhárom évesen is volt ah­hoz ereje, hogy újat kezdjen. Mer­te vállalni a kísérletet. Belefogott abba, amiről sokan úgy vélekedtek nem fog sikerülni. Gál Henrik kö­A híres zeneesztéta, a tévé nép­szerű zenélő órák szellemes játék­mestere-és az FTC!... Megvallom valami félreértést sejtettem, amit Kollár Endre sietett eloszlatni: „Nemcsak szurkoló, de magam is aktív sportoló voltam.” Fakanál és sport Mi sodorja a sporthoz, mi alakít­ja érdeklődését egy zenészcsalád­ba született gyereknek?- Úgy látszik ez már a mi csalá­dunkban hagyomány, apám is ki­tűnően összeegyeztette a kettőt és neki köszönhetem, hogy én is. Há­roméves voltam, amikor fakanállal elkezdtem „dirigálni” és négyéves, amikor apámmal megjelentem a Fradi-pályán labdarúgó-mérkőzé­sen. A két dolog kezdettől fogva kitűnően megfért egymás mellett, a sport éppúgy hozzátartozott az életemhez, mint a muzsika - mondja Kollár Endre. zel egy évtizeden át a kötöttfogású birkózásban bizonyította be fan­tasztikus küzdeni tudását, 1970- ben a kötöttfogású Európa-bajnok- ságon bronzérmet szerzett. A müncheni olimpiai játékok előtt Zsibrita Jánossal és Kruj Ist­vánnal történő hosszas elemzések után úgy döntött, hogy a jövőben a szabadfogásúak mezőnyében lép a szőnyegre. Elindult minden via­dalon. Verseny versenyt követett. Bebizonyította, hogy fizikai ereje fantasztikus akaraterővel párosult. Az 52-kilogrammosok súlycso­portjában régi nagy vetélytársát az NDK-beli Bockot, valamint az NSZK-beli Savatimit tussal le­győzte. Holtversenyben a 7-8. he­lyen végzett. Lausanne-ban az Európa-baj- nokságra már esélyesként utazott. Az első három fordulóban csak egy hibapontot szerzett. Pontozás­sal verte a lengyel Stecyket, tussal a görög Avdzyszt, a harmadik for­dulóban pedig erőnyerő volt. Ek­kor, akárcsak az olimpián, Savati- nivel került szembe. Ezúttal nem sikerült a bravúr. Döntetlent hozott a találkozó. A török Riza Alan és a szovjet Alahverdiev már jobbnak bizonyult nála. Ennek ellenére az alig félévvel az átállás után a sza­badfogásúak kontinens-bajnoksá­gán is a harmadik helyen végzett. Gyárfás Tamás (1973)- És miért éppen a Fradi von­zotta?- Tetszett, hogy a Fradi híres ne­velőegyesület, hogy kis gyerekek itt kezdik és lesznek mindenki által ünnepelt nagy játékosok. Vonzott a régiek lelkesedése, elsöprő len­dülete, ahogyan a versenyzők és a közönség is együtt tudott örülni, készülni... Szóval az a bizonyos Fradi-szív hatott rám, ami rajtam kívül tízezrekre. És más színekben Lelkes, szenvedélyes szurkolója a Fradinak, s kiváló balkezes átlö­vőként mégis az Elektromos színeiben kézilabdázott.- Szurkolói „státuszom” akkor sem szünetelt. Lelkesen jártam a pályákat, buzdítottam a labdarúgó­kat, vízilabdázókat, ökölvívókat. S közvetlenül a háború után zöld-fe­hér színekben is dobtam a labdát.- S ma?- Testedzésem reggeli tornára szorítkozik, de szurkolóként uni­verzális maradtam. A tekétől a bir­kózásig minden érdekel. Az utolsó kis hírig mindent elolvasok, öröm­mel tölt el egy serdülő gyerek si­kere és tovább kísérem pályafutá­sát ha eljut a legjobbakig. Érdek­lődésem Fradi-centrikus. Ez alatt természetesen azt kell érteni, hogy Kollár Endre nem „egysportágas” szurkoló. Kézilab­dázóknak, jégkorongozóknak, ví­zilabdázóknak éppúgy kijár tőle a buzdítás, mint a focistáknak.- Buzdít? Korhol? Hangosan?- Hát előfordult az is régebben... Ahogy öregszik az ember, úgy hig­gad le s engedi át a heves szurko­lást a fiataloknak.- A szurkolás pihentet? Kikap­csol?- Ezen még sohasem gondolkoz­tam. Jön egy jó mérkőzés (esetleg rossz, de a Fradi játszik!) és máris kapom magam - indulok. Hol a Kisstadionban, hol a nagyban, még a Honvéd Tüzér utcai pályáján vagy a Csömöri úton is szurkol­tam.- Kocsija van?- Volt. De a mérkőzésre járás­hoz hozzátartozik a troli zsúfoltsá­ga, no meg az esélylatolgatás és utána az értékelés. Optimistán Kollár Endre a Fradi „minde­nes” szurkolója, pontosan tudja, hogy a korongosok kitől kaptak ki a kupában, hogy Kásás Zoli mikor játszott jól a vízilabda fordulóban és azt is, hogy mikor nem sikerül a Fradinak.- Ilyenkor szomorú?- Úgy szurkolok, ahogy élek - derűlátóan. Ha érnek is bánatok, bosszúságok, hamar túlteszem ma­gam rajta, s már az érdekel, mi kö­Az 1973-as év emlékezetes ma­rad három fiatal ferencvárosi spor­toló számára. Engelbrecht és Ebedli, a két labdarúgó, valamint a vízilabdázó Gerendás ugyanis ebben az évben szerepeltek elő­ször az első csapatban. Őket mu­tatjuk be. Engelbrecht Zoltán Bármennyire is furcsán hangzik, a válogatottnak köszönheti, hogy most nem az NB II-ből kiesett Esz­tergomi Vasas, hanem a zöld-fehé­rek labdarúgója. vetkezik. Keresem a kárpótlás le­hetőségeit, várom az újabb mérkő­zéseket, újabb gólokat.- Sztár-párti?- Nem. Elismerem a nagy egyé­niségek jelentőségét a sportban, vannak is kedvenceim, de nem va­gyok híve semmiféle glorifikálás- nak, különleges bánásmódnak.- S ha valaki átigazol a Fradi­ból?- Hű, arra a sportolóra nagyon haragszom. Mint minden szurkoló, én is szubjektív vagyok, aki pedig levetette a Fradi-mezt, ahhoz szi­gorú. Egy átigazolt sportolónak nagyon jól kell játszani ahhoz a vá­logatottban, hogy elismerjem. Két­szer olyan jól, mint egy másik­nak...-A nemzeti színeknek is hasonló hőfokon szurkol?- Természetesen, de vízilabdá­tól birkózásig, - amíg volt ökölví­vó szakosztályunk ott is - érdekel, hogy a Fradi válogatottjai hogyan szerepelnek. Az igazi öröm az, ha a válogatottban is FTC-sportolóké a legjobb teljesítmény.- Mit gondol, a szurkoló-után­pótlás is ilyen lelkes, sokoldalú és derűlátó?- Egy saját nevelésű szurkolóért szavatolok - a fiamért... Kollár Endre nemcsak a sportpá­lyákon lelkesedik a Ferencváro­sért, hanem nevelőhöz illő ügy­buzgalommal azon kívül is. Ami­kor felépült a szép új klubház, le­velet írt, amelyben felajánlotta, szívesen tart zenei ismeretterjesztő előadást. Az előadásoknak nagy sikerük volt, nemcsak a hallgatók, hanem a felkért szereplők körében is. Zenei berkekben ugyanis nem­csak Kollár tanár úr szereti a Fra­dit... L. Réti Anna (1973)- Pedig ez az igazság. A váloga­tott elleni egyik edzőmérkőzés után kerestek fel először és én ha­bozás nélkül írtam alá az átigazo­lási lapot a Fradihoz.- Tehát így kezdődött...- Még szinte el sem jutott tuda­tomig, hogy az FTC első csapatá­hoz tartozom, máris készülődhet­tem a nagy útra. Spanyolország­ban, majd Japánban éreztem iga­zán, milyen kegyes volt hozzám a sors. És mindezt a labdarúgásnak, az FTC-nek köszönhettem.- Számított valaha is erre?- Egyáltalán nem. Igaz, gyer­mekkoromban már a labda bűvö­A mi szurkolóink Kollár Endre A siker kapujában

Next

/
Oldalképek
Tartalom