Emlékalbum - 25 éves a Fradi Újság (1995)
Emlékalbum 2.
41 A FRADI HÍRADÓTÓL A ZÖLD SASOKIG engedhetetlen a jó szereplés érdekében. Prerovban a csapatbajnoki győzelem után, május 23-án együtt ünnepelték az FTC versenyzői az aranyérmet és Csányi 23. születésnapját. Bár Bélának ez a nap kettős ünnepet jelentett még nála is boldogabbb volt Nagy László. A tizenkilenc éves fiatalember alig néhány hónapja még Lovásziban versenyzett. Mindennél többet jelentett számára, hogy az általa oly nagyra becsült Csányival együtt ünnepelhetett. Nyílt titok, az FTC-ben a szakemberek Nagy Lászlóban Csányi utódját látják. Amíg két sporttársa jövőre már csak a felnőttek között indulhat, ő még négy évig ifi lesz. Feltehetően Csányi Béla szavai adhatnak neki a jövőre nézve még nagyobb lendületet.- Elérheti azt, amit én elértem, ha továbbra is ilyen céltudatosan készül. Különösen a tarolásban erős. Akkor pedig nem lehet nagy baj. Hiszen már Csányi is bebizonyította, nem csak a bábukat - az érmeket is érdemes tarolni! Kettős erő Huszonhárom évesen is volt ahhoz ereje, hogy újat kezdjen. Merte vállalni a kísérletet. Belefogott abba, amiről sokan úgy vélekedtek nem fog sikerülni. Gál Henrik köA híres zeneesztéta, a tévé népszerű zenélő órák szellemes játékmestere-és az FTC!... Megvallom valami félreértést sejtettem, amit Kollár Endre sietett eloszlatni: „Nemcsak szurkoló, de magam is aktív sportoló voltam.” Fakanál és sport Mi sodorja a sporthoz, mi alakítja érdeklődését egy zenészcsaládba született gyereknek?- Úgy látszik ez már a mi családunkban hagyomány, apám is kitűnően összeegyeztette a kettőt és neki köszönhetem, hogy én is. Hároméves voltam, amikor fakanállal elkezdtem „dirigálni” és négyéves, amikor apámmal megjelentem a Fradi-pályán labdarúgó-mérkőzésen. A két dolog kezdettől fogva kitűnően megfért egymás mellett, a sport éppúgy hozzátartozott az életemhez, mint a muzsika - mondja Kollár Endre. zel egy évtizeden át a kötöttfogású birkózásban bizonyította be fantasztikus küzdeni tudását, 1970- ben a kötöttfogású Európa-bajnok- ságon bronzérmet szerzett. A müncheni olimpiai játékok előtt Zsibrita Jánossal és Kruj Istvánnal történő hosszas elemzések után úgy döntött, hogy a jövőben a szabadfogásúak mezőnyében lép a szőnyegre. Elindult minden viadalon. Verseny versenyt követett. Bebizonyította, hogy fizikai ereje fantasztikus akaraterővel párosult. Az 52-kilogrammosok súlycsoportjában régi nagy vetélytársát az NDK-beli Bockot, valamint az NSZK-beli Savatimit tussal legyőzte. Holtversenyben a 7-8. helyen végzett. Lausanne-ban az Európa-baj- nokságra már esélyesként utazott. Az első három fordulóban csak egy hibapontot szerzett. Pontozással verte a lengyel Stecyket, tussal a görög Avdzyszt, a harmadik fordulóban pedig erőnyerő volt. Ekkor, akárcsak az olimpián, Savati- nivel került szembe. Ezúttal nem sikerült a bravúr. Döntetlent hozott a találkozó. A török Riza Alan és a szovjet Alahverdiev már jobbnak bizonyult nála. Ennek ellenére az alig félévvel az átállás után a szabadfogásúak kontinens-bajnokságán is a harmadik helyen végzett. Gyárfás Tamás (1973)- És miért éppen a Fradi vonzotta?- Tetszett, hogy a Fradi híres nevelőegyesület, hogy kis gyerekek itt kezdik és lesznek mindenki által ünnepelt nagy játékosok. Vonzott a régiek lelkesedése, elsöprő lendülete, ahogyan a versenyzők és a közönség is együtt tudott örülni, készülni... Szóval az a bizonyos Fradi-szív hatott rám, ami rajtam kívül tízezrekre. És más színekben Lelkes, szenvedélyes szurkolója a Fradinak, s kiváló balkezes átlövőként mégis az Elektromos színeiben kézilabdázott.- Szurkolói „státuszom” akkor sem szünetelt. Lelkesen jártam a pályákat, buzdítottam a labdarúgókat, vízilabdázókat, ökölvívókat. S közvetlenül a háború után zöld-fehér színekben is dobtam a labdát.- S ma?- Testedzésem reggeli tornára szorítkozik, de szurkolóként univerzális maradtam. A tekétől a birkózásig minden érdekel. Az utolsó kis hírig mindent elolvasok, örömmel tölt el egy serdülő gyerek sikere és tovább kísérem pályafutását ha eljut a legjobbakig. Érdeklődésem Fradi-centrikus. Ez alatt természetesen azt kell érteni, hogy Kollár Endre nem „egysportágas” szurkoló. Kézilabdázóknak, jégkorongozóknak, vízilabdázóknak éppúgy kijár tőle a buzdítás, mint a focistáknak.- Buzdít? Korhol? Hangosan?- Hát előfordult az is régebben... Ahogy öregszik az ember, úgy higgad le s engedi át a heves szurkolást a fiataloknak.- A szurkolás pihentet? Kikapcsol?- Ezen még sohasem gondolkoztam. Jön egy jó mérkőzés (esetleg rossz, de a Fradi játszik!) és máris kapom magam - indulok. Hol a Kisstadionban, hol a nagyban, még a Honvéd Tüzér utcai pályáján vagy a Csömöri úton is szurkoltam.- Kocsija van?- Volt. De a mérkőzésre járáshoz hozzátartozik a troli zsúfoltsága, no meg az esélylatolgatás és utána az értékelés. Optimistán Kollár Endre a Fradi „mindenes” szurkolója, pontosan tudja, hogy a korongosok kitől kaptak ki a kupában, hogy Kásás Zoli mikor játszott jól a vízilabda fordulóban és azt is, hogy mikor nem sikerül a Fradinak.- Ilyenkor szomorú?- Úgy szurkolok, ahogy élek - derűlátóan. Ha érnek is bánatok, bosszúságok, hamar túlteszem magam rajta, s már az érdekel, mi köAz 1973-as év emlékezetes marad három fiatal ferencvárosi sportoló számára. Engelbrecht és Ebedli, a két labdarúgó, valamint a vízilabdázó Gerendás ugyanis ebben az évben szerepeltek először az első csapatban. Őket mutatjuk be. Engelbrecht Zoltán Bármennyire is furcsán hangzik, a válogatottnak köszönheti, hogy most nem az NB II-ből kiesett Esztergomi Vasas, hanem a zöld-fehérek labdarúgója. vetkezik. Keresem a kárpótlás lehetőségeit, várom az újabb mérkőzéseket, újabb gólokat.- Sztár-párti?- Nem. Elismerem a nagy egyéniségek jelentőségét a sportban, vannak is kedvenceim, de nem vagyok híve semmiféle glorifikálás- nak, különleges bánásmódnak.- S ha valaki átigazol a Fradiból?- Hű, arra a sportolóra nagyon haragszom. Mint minden szurkoló, én is szubjektív vagyok, aki pedig levetette a Fradi-mezt, ahhoz szigorú. Egy átigazolt sportolónak nagyon jól kell játszani ahhoz a válogatottban, hogy elismerjem. Kétszer olyan jól, mint egy másiknak...-A nemzeti színeknek is hasonló hőfokon szurkol?- Természetesen, de vízilabdától birkózásig, - amíg volt ökölvívó szakosztályunk ott is - érdekel, hogy a Fradi válogatottjai hogyan szerepelnek. Az igazi öröm az, ha a válogatottban is FTC-sportolóké a legjobb teljesítmény.- Mit gondol, a szurkoló-utánpótlás is ilyen lelkes, sokoldalú és derűlátó?- Egy saját nevelésű szurkolóért szavatolok - a fiamért... Kollár Endre nemcsak a sportpályákon lelkesedik a Ferencvárosért, hanem nevelőhöz illő ügybuzgalommal azon kívül is. Amikor felépült a szép új klubház, levelet írt, amelyben felajánlotta, szívesen tart zenei ismeretterjesztő előadást. Az előadásoknak nagy sikerük volt, nemcsak a hallgatók, hanem a felkért szereplők körében is. Zenei berkekben ugyanis nemcsak Kollár tanár úr szereti a Fradit... L. Réti Anna (1973)- Pedig ez az igazság. A válogatott elleni egyik edzőmérkőzés után kerestek fel először és én habozás nélkül írtam alá az átigazolási lapot a Fradihoz.- Tehát így kezdődött...- Még szinte el sem jutott tudatomig, hogy az FTC első csapatához tartozom, máris készülődhettem a nagy útra. Spanyolországban, majd Japánban éreztem igazán, milyen kegyes volt hozzám a sors. És mindezt a labdarúgásnak, az FTC-nek köszönhettem.- Számított valaha is erre?- Egyáltalán nem. Igaz, gyermekkoromban már a labda bűvöA mi szurkolóink Kollár Endre A siker kapujában
