Emlékalbum - 25 éves a Fradi Újság (1995)
Emlékalbum 2.
38 A FRADI HÍRADÓTÓL A ZÖLD SASOKIG amikor végigsétáltunk a szigetbejárón, a beszélgetések, az élcelődések közepette barátságok szövődtek. Életre szóló barátságok, amelyek számomra most is tartanak. S itt nemcsak úszótársaimat sorolhatnám föl, hanem a vezetőket is. S közülük egyet mindenképpen meg kell említenem, a magunk között zöld-fehér szívűnek hívott Popper Imrét. Ő nemcsak velünk együtt dolgozott a Ferencvárosért, hanem most is a vezetőségben tevékenykedik. Azt hiszem, az úszó- és vízilabda szakosztály nem is lenne teljes nélküle. Pedig mostanában ezek a szigeti séták hiányoznak. A „menő” úszók, a vízilabdázók egy része az edzés után esetleg beül a kocsijába, azután „szétspriccelnek” a szélrózsa minden irányába. Ennek ellenére, úgy érzem, a Fradiban még mindig több a családias jellegű szakosztály, mint másutt. És nagyon sajnálom, hogy ebben az egyesületben is akadnak olyan sportolók, akik mielőtt még bármit adtak volna az egyesületnek, a tenyerüket tartják, vagy éppen követelőznek.- Nos, ha már itt vagyunk: mit kaptál a Ferencvárostól évtizedes sportpályafutásod során?- Szeretném leszögezni: pénzt nem. De nem is kértem sohasem. Miért is kaptam volna... Akkor ez nem volt divat.- Állás?- Ahogy vesszük. Nem a Ferencváros helyezett engem valahová, ahol munkába nem-járásért fizetést adnak, hanem mint az FTC úszóját, a sportot szerető ferencvárosi szurkolók helyeztek el állásba a Gizella Malomba. És ott rendesen dolgoztam. A munkaügyi osztályon, úgy érzem, teljes értékű munkatárs voltam.- Nem gondolod, hogy jobb eredményeket lehetett volna elérni, ha a munkaidő alatt is edzettéi volna, és csak a sportnak szenteled minden idődet?- Lehet, hogy néhány másodperccel gyorsabban úsztam volna a 400-at, vagy az 1500-at is, de nem lett volna teljes az életem.- Már megbocsájt, hogy megszólítom, de lenne egy tiszteletteljes kérésem.- Kérem?...- Nincsen véletlenül önnél egy vadászpuska? Természetesen a megfelelő mennyiségű munícióval együtt?- Nagyon sajnálom, hogy nem segíthetem ki.- Éspedig ?- Nem számítom magamat a hiú emberek közé. A lakásomból sem csináltam múzeumot, pedig lenne jónéhány érem és kupa, amit vitrinbe tehetnék. Arra viszont futotta a hiúságomból, hogy szenvedéllyel csináltam a sportot és adtam arra is, hogy amiért fizetést kapok, azt is elvégezzem. Talán azon kívül, hogy fradista voltam, ezért is szerettek jobban a sportág hívei egy kicsit a többieknél.- És hogyan kerültél a minisztériumba?- Erre sem született elnökségi határozat a Ferencvárosnál, hanem amikor megszűnt a Gizella Gőzmalom, az ott végzett munkám alapján megfelelőnek tartottak arra, hogy a jövőben ellássam új munkakörömet.- S ha már a hiúságról van szó, megkérdezem, mi volt az, ami legjobban „hízelgett” ?- Jó volt állni a torinói Európa- bajnokság emelvényének legmagasabb fokán is. Azért mégis arra emlékszem legszívesebben, amikor egy szovjet-svéd portyán a stockholmi repülőtéren Mr. Csordást kiabálva megkeresett egy tüskefrizurás, őszhajú úriember, nagy rezes orral és egy üveg konyakot nyújtott át. Arne Borg volt és gratulált az Európa-csúcseredményemhez. Csordás György, amikor befejezte versenyzői pályafutását, egy ideig még sportvezetőként is tevékenykedett. Azután elvégezte az egyetemet, mert gondot fordított arra, hogy életének másik időszakában is, amikor már az uszoda csak a szórakozás színhelye lesz, ugyanolyan felkészült legyen, mint volt úszóként. S most, a beszélgetés végén, összegezésképpen, megállapítja:- Elégedett vagyok az életemmel. Mindent elértem, amit akartam, s azt hiszem ennek az volt a titka, hogy sohasem akartam többet, mint amennyire erőmből, képességemből tellett. Lepies György dr. (1973)- Kár. Esetleg egy kézigránát. Lehet bármilyen fajtájú, csak robbanjon.- Elnézést, de ebből sincs egyetlen egy darab sem a zsebemben. Mindössze egy pipaszurkálóval szolgálhatok, ha ez megfelel önnek?- Köszönöm, de ezzel nem érek semmit. Egyrészt, mert nem elég éles, másrészt nem elég hosszú. Ha netalántán lovassági kardot ajánlott volna.- Sajna, korábban semmi kapcsolatom sem volt a lovassággal s talán ezzel magyarázhatom, hogy nem rendelkezem karddal. Csak pipaszurkálóval. De ha nem tartja tolakodásnak a korábban említett fegyverekkel körvadászatot szeretne rendezni, vagy esetleg el kíván foglalni egy várost?- Fenét. A mérkőzésen szeretném üzemeltetni.- Könyörgöm ne tegye.- Már miért ne tenném? Nem látja, hogy kaptunk hirtelenjében három gólt?-Azt látom, de mindez még nem ok arra, hogy kiirtsa a védelmet.- Nem is rájuk haragszom.- Hát a csatárok ma tényleg nem sziporkáznak. Mondhatnám egy kicsit tartózkodók. Jobbára elfordulnak az előre rúgott labdától. Nyilván nehezteltek rá valamiért. Talán nehéz, esetleg túl kemény az a fránya laszti. Nézze, viszont a balszélső most is fut. Igaz, nem a labda felé, de még ezt meg lehet szakmailag indokolni, hiszen a labda nélküli mozgás is nagyon fontos ebben a sportágban.-De...- Tudom. Nem mindenki mozog, meg fut. A középcsatár ül a földön. Ez nem esztétikus látvány, de képzelje csak oda magát a kezA Ferencváros jégkorong csapata az 1972-73-as idényben megnyert mindent, amit hazai pályán megnyerhetett. Hatalmas fölénynyel első lett a bajnokságban, győzött a másodízben kiírt Képes Sport Kupában és vérbeli kupaküzdelemben kétvállra fektette a világbajnokság B-csoportjában szereplő jugoszláv bajnokot, az Olimpija Ljubljanát. (Ez a siker kis híján a BEK legjobb hat csapata közé jutást jelentette.) A bajnokság gólkirálya Mészöly, a Képes Sport Kupáé dr. Bikár lett. Mindketten az FTC játékosai.- Olyan kiemelkedő képességű korongozók vannak az Önök csapatában, akik a csehszlovák első osztályban is megállhatnák a helyüket - mondta Dániel Vrazda, a szlovák I. ligás Banska Bystrica dőkörbe. Gondolja el, milyen hideg lehet manapság már a fű.- Várjon már, míg befejezem a mondatot. Mint már elkezdtem, nem e derék, rokonszenves, drága fiúkat szeretném bántani. Isten ments ettől. Ők semmiről nem tehetnek.- Hát igen. Tulajdonképpen az ellenfél csatársora az oka végsősorban annak a három gólnak. Na de ezért nem indokolt őket halomra lőni.- Rájuk egy kicsit neheztelek, de nem ők kizárólagos okozói dührohamomnak. És ez a fél szektor itt mellettem szintén nem az őfejüket követeli.- Nyilván oka lehet a mérgelő- désre, de arról lebeszélném, hogy kidöntse a világítótesteket tartó oszlopot. Ez feltétlen rövidzárlatot idézne elő. S esetleg ráeshet valakire.- Na látja, pont ezt szeretném. S ahogy saccolom, el is találná a bűnöst. Aki elrontja itt a délutánunkat.- Maga mégis csak a védelmünkre neheztel. Mert a gólokért csak ők a felelősek...- Egy fenét. A játékvezetőre. Ő az oka mindennek. Nem látja; Most is fordítva ítélt meg egy partdobást. És ez alapos indoknak látszott, hogy amaz is igazat adjon neki. Várkonyi Sándor (1973) edzője, amikor a KS Kupa első találkozóján az FTC nagy meglepetésre fölényesen legyőzte csapatát. A kupa ötödik fordulója után viszont módosított a véleményén: - Kétségtelen, hogy nagyszerű játékosok vannak a Ferencvárosban. De ahhoz, hogy ez a gárda előreléphessen, még sokat kell tenni. Elsősorban hozzá kell edződni a sorozatmérkőzések fáradtságához. Mire alapozta véleményét az edző? A Ferencváros csapata a legutóbbi magyar bajnokság nagy részében amolyan „sétamérkőzé- sek”-et játszott, különösebb nehézség nélkül győzte le ellenfeleit, s csak a gólarány volt a tét találkozóin. Erősebb ellenfelek ellen, sorozatban játszott találkozókon viszont már hullámzó teljesítményt nyújtott. A Képes Sport Kupában a Banska Bystrica legyőzése után mélyen formája alatt játszva, vereséget szenvedett az Újpesti A fnhunnc” 55 lODUÍlOo Ellenfelek kerestetnek
