Emlékalbum - 25 éves a Fradi Újság (1995)
Emlékalbum 2.
37 A FRADI HÍRADÓTÓL A ZÖLD SASOKIG tása. A felhívás kéri a sportszerető szurkolótábor segítségét, hogy közösen a rendezőgárdával, határozottan lépjen fel azokkal szemben, akik megfeledkezve a sportszerűségről, sértő kifejezéseket használnak az ellenféllel, a játékvezetőkkel és saját csapatukkal szemben. Zászlórudakat egyetlen pályára sem szabad beyinni, a csoportos helyváltoztatás tilos, mert ez megbontja a lelátók rendjét. Hangsúlyozza a felhívás: „a sportot és az FTC-t szerető szurkolóink a sértő kifejezések helyett - nagy hangerővel buzdítsák csapatainkat”. * A Képes Újság egyik márciusi számában a következő hozzászólást közli: „... láttam az FTC sportnaptárt, amin a programpontok mellett ezt olvastam „Sportversenyeken az ellenfél nem ellenség!” Szívem szerint való szöveg, okos intés mindenki számára, akit illet. Bravó Fradi!” Jóleső érzés látni, hogy fáradozásaink sokhelyütt visszhangra találnak és reméljük, közös erővel sikerül sportszerű légkört kialakítani a pályák, uszodák és más létesítmények lelátóin. * Kedves meglepetésben részesültek azok a szurkolók, akik elővételben vásárolták meg jegyeiket az FTC mérkőzéseire. A „Bajnokságról bajnokságra” című kiadványunkat díjmentesen kapták meg- Ön volt már valaha kiállítva?- Nem, soha!- Mióta játszik az élvonalban?- Most kezdtem a tizenhetedik bajnoki évemet. Bizonyára csak azok ismertek rá riportalanyunkra, akik igazán bennfentesnek számítanak a Fradi kézilabda berkekben. De ne is titkolózzunk tovább: Elek Gyuláné- ról van szó. Elek Gyuláné, vagy legyen inkább „Potyi”, ahogyan őt mindenki ismeri az Üllői út környékén. Eveken keresztül állandó kapusa volt a magyar válogatottnak, 1965- ben ott volt Dortmundban a világ- bajnoki aranyérmesek között. Az évek azonban elszálltak, s Elekné lemondott a válogatottságról. Gyereke született, de nem maradt sokáig hűtlen klubcsapatához. Ma, 34 évesen (mint általában a sportoló nők, ő sem csinál titkot életkorából!) is az együttes egyik erőssége. szurkolóink. A klubok között elsőnek jelent meg a mi híradónk. Példánkat azóta már számos egyesület követte, még vidéken is. A hatékony propagandamunka az egyesület tevékenységének egyik lényeges eszköze. Ennek érdekében adjuk ki időszakonként a már népszerűvé vált FRADI HÍRADÓT és ezt a célt szolgálta a „Bajnokságról bajnokságra” is, amelyben szurkolóink rendkívül sok érdekes adatokat olvashatnak, így például az első csapatbeliek bajnoki esetleges válogatottbeli és egyéb szerepléséről, továbbá idei ellenfeleinkről. Megtudhatjuk, hogy az újpesti lila-fehérekkel első ízben 1905. február 19-én a Soroksári úti pályán találkozott csapatunk és az eredmény: FTC-UTE 2:0. A 48 oldalas füzet sikert aratott szurkolóink körében. A kiadvány nem került árusításra. * A Nemzetközi Nőnap alkalmából sok üdvözlet érkezett női sportolóinkhoz és az FTC nődolgozóihoz. A jókívánságokat a hölgyek ezúton köszönik. * Sólya Benedek régi újságképekből készített albumokat, Kemény Tibor és Demeter János fényképeket, özv. Szy Istvánné egykori dokumentumokat adományozott az egyesületnek. Major János (1973)- Pontosan úgy részt vesz a munkában, mint korábban?- Ez természetes. Ott voltam az alapozás minden szakaszánál. Semmi könnyítést nem kértem, bírtam a minden eddigit felülmúló terhelést. Sőt, jól is esett a munka.- Meddig szeretné még őrizni a hálót?- Ez soha nem az öregedő sportolótól függ. Nálam is ugyanaz a helyzet mint másoknál: addig vé- dek még, ameddig szüksége lesz rám a csapatnak.- Mit tart manapság a legnagyobb erényének?- A tapasztaltságomat. A mezőnyben is szükség van erre, de a kapuban ez a kérdés duplán jelentkezik.- Ez jelenti Ön számára a többletet a fiatalokkal szemben?- Ez is. De ez csak egyik oldala a dolognak. Azt hiszem, idegileg még mindig jobban bírom a tétmérkőzéseket, mint a fiatalok.- Például?- Kapustársam, a 21 esztendős Csányi Irén tavaly óta tagja a válogatott keretnek is. Szorgalmas, nagyon rendes kislány. Tehetséges, de még nem eléggé érett jelentős feladatok megoldására.- Meghallgatja az Ön szakmai tanácsait?- Nemcsak meghallgatja, hanem messzemenően be is tartja. S ez nem megvetendő tulajdonság. Komoly, megfontolt szavak, határozott vélemény. Szinte elképzeli az ember Eleknét a háló előtt. Ott is ugyanilyen határozott: ha kell, elindul kifelé, ha kell, ott marad a vonalon. Olyan kapus, akire mindig lehet számítani. S ezt ő nem is egyszer bizonyította: még manapság is képes sorozatban bravúrosan védeni. Pedig családanya, neveli két és fél éves kisfiát, Gábort. A csemetének rengeteg a labdája odahaza: pirosak, kékek, különböző nagyságúak. De már most azt szereti a legjobban, ha a mamája egy-egy A riportalany vonakodott.- Nem lehetne másról írni? Az ilyen visszaemlékezések mindig érzelgősek - kezdte a beszélgetést dr. Csordás György, a Ferencváros háromszoros Európa-bajnoka, az ötvenes évek neves közép- és hosz- szútávúszója.- Jó, akkor ne az emlékekről, a sportról beszéljünk és a Fradiról.- Erről szívesen. A Palace Szálló eszpresszójában döbbenten vettem észre: Csordás György dr. semmit sem öregedett. Tíz éve nem találkoztunk, s most úgy tűnt, mintha tegnap lépett volna ki a medencéből. S amikor az udvariasságnak tűnő és negyven éves kor után hízelgőnek számító szavakat kimondtam, Csordás Gyuri mosolyogva jegyezte meg:- Ma léptem ki a medencéből, ugyanis reggelenként lejárok úszni. Uszoda nélkül, úgy érzem, nem lenne teljes az életem.- Az uszodába járás csak testedzés?- Mi lenne más. Mit mondhatok én ezeknek a mai gyerekeknek, akik közül a lányok is megdöntötték a valamikor felállított Európa- csúcsomat? A sportról, a klubszeretetről bizonyára lenne mit átadni a mai fiataloknak. Hiszen Csordás György amikor Ceglédről feljött, kicsit körülnézett Budapesten, aztán a feedzésre magával viszi és a felé guruló kézilabdát ő dobhatja vissza. Könnyű neki, mondhatná bárki. S némileg joggal. Hiszen a papa az FTC edzője, a mama pedig a kapus. Vajon lesz-e belőle kézilabdázó? Erre csak az idő adhat választ. Egyelőre otthon rengeteget hall a papa és a mama kedvenc „játékáról”, s a kis Gábornak tényleg nincs más dolga, mint időnként leltárt csinálni a szülők trófeái körében. Amelyek között ott van a legújabb: az FTC sportszerűségi versenyének győzelmét jelképező serleg. Ha a bevezetőben Elekné nem is tudott teljesen szabatos választ adni az „érdemekkel” kapcsolatban, mi most mégis megkíséreljük: lehet, hogy egy remek, sikerekben gazdag, mindvégig kristálytisztán sportszerű pályafutás végefelé szinte magától értetődő ez az elismerés? Talán nem járunk messze az igazságtól... Serényi Péter (1973) rencvárosiakhoz igazolt, s a zöldfehéreknél sportolt mindaddig, amíg mint versenyző szegre nem akasztotta úszónadrágját. 1948-tól 58-ig, egy évtizeden keresztül sportolt az FTC-ben, s bár a sikerek csúcsán több egyesület is próbálta csábítani és tett abban az időben nemcsak kecsegtető, hanem megfélemlítő ajánlatokat is - tán- toríthatatlanul megmaradt egyesületénél.- Mi fűzött ilyen erős szálakkal a Ferencvároshoz? - kérdeztem és Csordás György dr., azaz Csőri már nem tiltakozott az ellen, hogy a régi dolgokról az emlékekről beszélgessünk, hiszen úgy érezte, a Fradiról lesz szó - nemcsak őróla.- Elsősorban megtaláltam a társaságomat. A medencében és a parton is. Versenyzőtársaim velem egykorúak voltak, közös volt szórakozásunk, hasonló véleményeket formáltunk az életről és jókat nevettünk. Nagyszerű vicceket csináltunk. Szóval: sportoltunk. Amúgy régimódian.- Mit értesz azon, hogy régimódian ?- Nehéz lenne pontosan megfogalmazni. Mindenesetre mi az edzés előtt is összeültünk beszélgetni a pádon, és zuhanyozni sem azért mentünk mindig, hogy mosakodjunk, hanem jólesett tréfálkozni, beszélgetni a melegvíz alatt. És Aki még soha nem volt kiállítva Mi lett velük? Csőriből Csordás Dr.
