Emlékalbum - 25 éves a Fradi Újság (1995)
Emlékalbum 1.
A FRADI HÍRADÓTÓL A ZÖLD SASOKIG Springer-szobrot, amely egy atlétát ábrázol. Egy másik - pályához tartozó esemény, bár ez kissé szomorúbb. 1927. augusztus 7-én a Vasas-Húsos edzőmérkőzés után a déli órákban a C-tribün valószínűleg cigarettától meggyulladt és egészen a vázig leégett. A B-tribünt egy Vadas nevű szurkoló lélekjelenléte mentette meg, aki a pálya locsoló tömlőjével addig áztatta a B-tribün oldalát, amíg a tűzoltók meg nem érkeztek. 1931. szeptember 21. Magyar- ország-Csehszlovákia az Üllői úton. A Nemzeti Sport felhívására ekkor zúgott először a mintegy 20 ezer néző ajkán a „hajrá” szó. Egy hónap múlva a Fradi a Vasassal játszott s az 5:1-es győzelmünkkel végződő mérkőzésen már az FTC közönsége is „hajrázott”. A B-kö- zép egykori kapitánya így nyilatkozott: Amikor megmagyaráztam, hogy el kell hagyni a „tempózást”, a köröttem lévők egyszer sem tévesztették el. A távolabb állók aztán mindjobban belejöttek és zúgott a „HAJRÁ FRADI”. Az első szervezett különvonatot már 1927-ben elindították Miskolcra mintegy 550 szurkoló részvételével. Bár az 1935-ös Ferencváros-Ausztria mérkőzésre is indult különvonat, de egy munkanélküli pincérnek erre nem volt pénze. Elment, hát gyalog Bécsbe... A nagy népszerűségre mi sem jellemzőbb jobban, mint az a tény, hogy 1932 őszén Uruguayban „FERENCVÁROS” néven csapatot szerveztek, amely hosszú időn át veretlenül szerepelt. Dél-Ame- rikához fűződik az első villanyfényes mérkőzésünk emléke is. 1929. július 4-én Rióban az FTC- America FC 1:1 -es mérkőzésen léptek pályára játékosaink. A kétmillió gyertyának megfelelő fényben fehér labdával játszották a hatalmas iramú mérkőzést. Magyarországon 1941. augusztus 16-án az Elektromos-pályán a Nagyvárad elleni mérkőzésen szerepelt először a csapat esti mérkőzésen. Talán 2-3 éven belül már a saját pályán is lejátszhatja első villany- fényes mérkőzését csapatunk. De ez már a jövő, amely még szebbé és fényesebbé teszi majd a 75 éves jubileumot. Nagy Béla (1970) Életem első nyomtatásban megjelent cikke mi más lehetett volna, mint egy sporttörténeti kuriózum összeállítás. Mindahhoz, hogy ezekre a kis „morzsákra” ráleljek - egy éven át - mintegy 1 tonna újságot lapoztam át - elsősorban persze az FTC egykori összeállításait gyűjtve. Ezek a kis történetek csak úgy mellékesen kerültek felszínre... Amire ma egy kicsit felkapom a fejem talán az, hogy már akkor használtam a „tól-ig” jelölést (A Soroksári út- tól-Uruguayig), amelyet azóta cikkek és könyvek alcíménél rendszeresen írtam. Legutoljára most: „A Fradi Híradótól - a Zöld Sasokig”... PÁLYAÉPÍTÉS VERSSEL, DALLAL... Fodor Imre, a József Attila Színház igazgatója kollektív véleményt fejezett ki: - Két dolog hiányzik Budapesten. Az egyik a régi Nemzeti Színház, a másik pedig a Fradi-pálya... Történt pedig mindez 1969 májusában, az Üllői úti sporttelep csonka oszlopai között. Elsőként a környék fái bólogattak rá szomorkás levélzizegéssel... De nem késett a helyesléssel az a művésztársaság sem, amely Fodor Imrével együtt szinte naponta vendége volt a stadionnak, a klubháznak. Győrffy György a Nemzeti Színház és Lévay László a József Attila Színház tagja, Róna Tibor a Vidám Színpad igazgatója, Kalmár Tibor rendező és Kemény Kázmér zenekarvezető is mély sóhajjal nézett körül. Mindenkinek hiányzik az FTC sporttelepe. Fodor Imre kollektív véleményt fejezett ki. Szavai mögé odaképzeltük a szurkolókat is: azokat, akik nap, mint nap telefonon, levélben vagy személyesen adtak hangot hiányzérzetüknek - és felajánlották erejüket, tudásukat a pálya mielőbbi felépítéséhez.A fenti művésztársaság szinte naponta vendége volt a stadionnak, a klubháznak. Azon a májusi délutánon mély sóhajjal nézett körül.- Ha meggondolatlan ifjak lettünk volna - idézi vissza az akkori hangulatot Kemény Kázmér, az FTC kultúrbizottságának fáradhatatlan társadalmi munkása, a kulturális megmozdulások vezetője, szervezője - hát azonnal ásót és csákányt ragadtunk volna. Igaz, megtettük volna azt akkor, felnőtt érett fővel is... De beláttuk, hogy néhány kéz ereje elenyészően kevés a néhány száz köbméter föld megmozgatásához. Az igazi szurkoló, amikor segíteni akar, azt kínálja önmagából klubjának, amihez ért.- Tudjátok mit - fordult társaihoz Fodor Imre az Üllői úti lelátó tövében azon a májusi délutánon.- Csináljunk egy műsort! Egy Fradi műsort. Segítsünk felépíteni a pályát verssel, dallal. Az ötletet nagy tetszés fogadta. S a válasz - tett volt.- Azután tulajdonképpen már gyorsan ment minden - folytatja Hh8HHEiÍHK£ A cikkben említett Tompa „Pufi” ezt az ifjúkori fényképét még 1938 áprilisában ajándékozta Sárosi Gyurinak Kázmér. A társaság összeült néhányszor, tervezgettünk a műsorral kapcsolatban. Aztán megszerveztük... Szegény jó Tompa „Pufi” bácsi volt a motor a szervezésben. Ő a színészek, jómagam pedig a könnyűműfaj képviselői között hirdettem meg a „pályaépítést”. És a művészek jöttek is... A többit már biztosan tudja.- Igen, igen. Tavaly, hajói emlékszem, augusztus végén a Kisstadionban rendezték meg a műsort. Nagy sikerrel. Szép bevétellel, hiszen a művészek társadalmi munkában, a zöld-fehér színekért vállalták a fellépést. Szekeres István (1970) MILYEN LESZ AZ ÚJ KLUBHÁZ? Világos, zöld mozaikkal kirakott csupa üveg épület, melyet a kora őszi napsütés szüntelen csillogásban tart. Belül nyersfa burkolatú falak, álmennyezet és rejtett világítás. Tengerzöld csempés fürdők és fehér műmárvánnyal díszített folyosók. Modern kényelmes bútorok. Légkondicionáló berendezések. A fenti helyszínrajz nem filmgyári részlet, még kevésbé a képzelet szüleménye. Itt található a IX. kerületben. Utolsó simításokat végzik az FTC-klubházban. A sokezres szurkolótábor minden egyes téglalefektetést olyan örömmel fogadott, mintha a sajátja épülne. A faburkolatot befedő lakk illata még terjeng a levegőben. A fürdőben szerelők dolgoznak, a csaptelepek beszabályozását végzik. Elhelyezik a gyúrópadokat, a belépített szekrények névtáblái várják tulajdonosukat. Az avatás előtt álló épületről és a jövő feladatairól érdeklődtünk Rácz József főmérnöktől.- Hány öltöző épült?- Ilyen nagyméretű csupán kettő, az első és a vendégcsapat részére. De lesz két kisebb a tartalék és az ifjúsági gárdának. A főmérnök végigkalauzol az alagsori helyiségeken. Az öltözők mellett kiszolgáló szertárak, orvosi rendelő, bírói és edzőszobák sorakoznak. Felmegyünk az első emeleten lévő irodai és szállodai részbe. A szebbnél szebb szobák megtekintése után a klubélet szempontjaiból lényeges játékterembe jutunk.- Sajnos a berendezés kissé hiányos, mert a biliárd és a rexasz- talok leszállítása késik, de biztos vagyok benne, az is megjön. A sakk és az olvasószoba a változatos szórakozás számára nyújt nagyszerű lehetőséget. A nagyterem lesz a klubház egyik látványossága. Futó ismerkedésünk az új épülettel befejeződött. A tetőteraszról Rácz Józseffel együtt a korhadt fatribünökre nézünk.- Mikor lesz ismét pálya?- A lelátók technológiai vizsgálata befejeződött, már csak az alapozás és a betongyűrűk folyamatos behelyezése van hátra. Az árvíz némi visszaesést idézett elő a munkában, kevés teherautó állt rendelkezésre. De már behoztuk az elmaradást: tervszerű ütemben folyik a munka. Gyenes András (1970) ARANYLABDÁS GYEREKEK Körmöcbányán remek eredményt produkált a Ferencvárosi Sportiskola együttese, hiszen nem csak az első helyet szerezte meg az immár hagyományos nemzetközi vetélkedőn, de az első hellyel járó „Aranylabdán” kívül a Fradié lett az úgynevezett sportszerűségi díj, és FTC játékos nyert - Huller Róbert - a gólkirályi címet is! Logodi László intéző minderről így beszélt:- Ügyes, szellemes futballozó gyerekeink olyan sziporkázó játékot produkáltak némelyik mérkőzésen, hogy önkéntelenül is azt gondoltam magamban: nem lesz itt semmi baj, amíg Óbudáról, Gödöllőről, Kelenföldről és kerületünkből ilyen ügyes és csupaszív srácok jönnek hozzánk, mint a Huller Robi, a Farkas Barna, aztán a Rab Tibi, meg Onhausz, akiknek technikai felkészültségét mindenki dicsérte odakint, pozsonyi és prágai szakember egyaránt. De dicsérni tudom a többieket is, hiszen volt olyan mérkőzés, hogy valóságos tapsvihar tört ki játékuk láttán. Ami persze nem csoda, hiszen 7- 0-ra győztünk ama bizonyos mérkőzésen. Amikor pedig átvettük az aranylabdát, szűnni nem akaró ünneplés volt, olyan, amilyet nem ér
