Emlékalbum - 25 éves a Fradi Újság (1995)

Emlékalbum 1.

A FRADI HÍRADÓTÓL A ZÖLD SASOKIG Springer-szobrot, amely egy atlé­tát ábrázol. Egy másik - pályához tartozó esemény, bár ez kissé szomorúbb. 1927. augusztus 7-én a Vasas-Hú­sos edzőmérkőzés után a déli órák­ban a C-tribün valószínűleg ciga­rettától meggyulladt és egészen a vázig leégett. A B-tribünt egy Va­das nevű szurkoló lélekjelenléte mentette meg, aki a pálya locsoló tömlőjével addig áztatta a B-tribün oldalát, amíg a tűzoltók meg nem érkeztek. 1931. szeptember 21. Magyar- ország-Csehszlovákia az Üllői úton. A Nemzeti Sport felhívására ekkor zúgott először a mintegy 20 ezer néző ajkán a „hajrá” szó. Egy hónap múlva a Fradi a Vasassal játszott s az 5:1-es győzelmünkkel végződő mérkőzésen már az FTC közönsége is „hajrázott”. A B-kö- zép egykori kapitánya így nyilat­kozott: Amikor megmagyaráztam, hogy el kell hagyni a „tempózást”, a kö­röttem lévők egyszer sem tévesz­tették el. A távolabb állók aztán mindjobban belejöttek és zúgott a „HAJRÁ FRADI”. Az első szer­vezett különvonatot már 1927-ben elindították Miskolcra mintegy 550 szurkoló részvételével. Bár az 1935-ös Ferencváros-Ausztria mérkőzésre is indult különvonat, de egy munkanélküli pincérnek er­re nem volt pénze. Elment, hát gyalog Bécsbe... A nagy népszerűségre mi sem jellemzőbb jobban, mint az a tény, hogy 1932 őszén Uruguayban „FERENCVÁROS” néven csapa­tot szerveztek, amely hosszú időn át veretlenül szerepelt. Dél-Ame- rikához fűződik az első villanyfé­nyes mérkőzésünk emléke is. 1929. július 4-én Rióban az FTC- America FC 1:1 -es mérkőzésen léptek pályára játékosaink. A két­millió gyertyának megfelelő fény­ben fehér labdával játszották a ha­talmas iramú mérkőzést. Magyarországon 1941. augusz­tus 16-án az Elektromos-pályán a Nagyvárad elleni mérkőzésen sze­repelt először a csapat esti mérkő­zésen. Talán 2-3 éven belül már a saját pályán is lejátszhatja első villany- fényes mérkőzését csapatunk. De ez már a jövő, amely még szebbé és fényesebbé teszi majd a 75 éves jubileumot. Nagy Béla (1970) Életem első nyomtatásban meg­jelent cikke mi más lehetett volna, mint egy sporttörténeti kuriózum összeállítás. Mindahhoz, hogy ezekre a kis „morzsákra” ráleljek - egy éven át - mintegy 1 tonna újságot lapoztam át - elsősorban persze az FTC egykori összeállí­tásait gyűjtve. Ezek a kis törté­netek csak úgy mellékesen kerül­tek felszínre... Amire ma egy ki­csit felkapom a fejem talán az, hogy már akkor használtam a „tól-ig” jelölést (A Soroksári út- tól-Uruguayig), amelyet azóta cikkek és könyvek alcíménél rendszeresen írtam. Legutoljára most: „A Fradi Híradótól - a Zöld Sasokig”... PÁLYAÉPÍTÉS VERSSEL, DALLAL... Fodor Imre, a József Attila Szín­ház igazgatója kollektív véle­ményt fejezett ki: - Két dolog hi­ányzik Budapesten. Az egyik a ré­gi Nemzeti Színház, a másik pedig a Fradi-pálya... Történt pedig mindez 1969 má­jusában, az Üllői úti sporttelep csonka oszlopai között. Elsőként a környék fái bólogattak rá szomor­kás levélzizegéssel... De nem ké­sett a helyesléssel az a művésztár­saság sem, amely Fodor Imrével együtt szinte naponta vendége volt a stadionnak, a klubháznak. Győrffy György a Nemzeti Szín­ház és Lévay László a József At­tila Színház tagja, Róna Tibor a Vidám Színpad igazgatója, Kal­már Tibor rendező és Kemény Kázmér zenekarvezető is mély só­hajjal nézett körül. Mindenkinek hiányzik az FTC sporttelepe. Fodor Imre kollektív véleményt fejezett ki. Szavai mö­gé odaképzeltük a szurkolókat is: azokat, akik nap, mint nap telefo­non, levélben vagy személyesen adtak hangot hiányzérzetüknek - és felajánlották erejüket, tudásukat a pálya mielőbbi felépítéséhez.­A fenti művésztársaság szinte naponta vendége volt a stadion­nak, a klubháznak. Azon a májusi délutánon mély sóhajjal nézett kö­rül.- Ha meggondolatlan ifjak let­tünk volna - idézi vissza az akkori hangulatot Kemény Kázmér, az FTC kultúrbizottságának fáradha­tatlan társadalmi munkása, a kul­turális megmozdulások vezetője, szervezője - hát azonnal ásót és csákányt ragadtunk volna. Igaz, megtettük volna azt akkor, felnőtt érett fővel is... De beláttuk, hogy néhány kéz ereje elenyészően ke­vés a néhány száz köbméter föld megmozgatásához. Az igazi szurkoló, amikor segí­teni akar, azt kínálja önmagából klubjának, amihez ért.- Tudjátok mit - fordult társai­hoz Fodor Imre az Üllői úti lelátó tövében azon a májusi délutánon.- Csináljunk egy műsort! Egy Fradi műsort. Segítsünk felépíteni a pályát verssel, dallal. Az ötletet nagy tetszés fogadta. S a válasz - tett volt.- Azután tulajdonképpen már gyorsan ment minden - folytatja Hh8HHEiÍHK£ A cikkben említett Tompa „Pufi” ezt az ifjúkori fényképét még 1938 áprilisában ajándékozta Sárosi Gyurinak Kázmér. A társaság összeült né­hányszor, tervezgettünk a műsor­ral kapcsolatban. Aztán megszer­veztük... Szegény jó Tompa „Pu­fi” bácsi volt a motor a szervezés­ben. Ő a színészek, jómagam pe­dig a könnyűműfaj képviselői kö­zött hirdettem meg a „pályaépí­tést”. És a művészek jöttek is... A többit már biztosan tudja.- Igen, igen. Tavaly, hajói em­lékszem, augusztus végén a Kiss­tadionban rendezték meg a mű­sort. Nagy sikerrel. Szép bevétel­lel, hiszen a művészek társadalmi munkában, a zöld-fehér színekért vállalták a fellépést. Szekeres István (1970) MILYEN LESZ AZ ÚJ KLUBHÁZ? Világos, zöld mozaikkal kirakott csupa üveg épület, melyet a kora őszi napsütés szüntelen csillogás­ban tart. Belül nyersfa burkolatú falak, álmennyezet és rejtett vilá­gítás. Tengerzöld csempés fürdők és fehér műmárvánnyal díszített folyosók. Modern kényelmes bú­torok. Légkondicionáló berende­zések. A fenti helyszínrajz nem film­gyári részlet, még kevésbé a kép­zelet szüleménye. Itt található a IX. kerületben. Utolsó simításokat végzik az FTC-klubházban. A sokezres szur­kolótábor minden egyes téglale­fektetést olyan örömmel fogadott, mintha a sajátja épülne. A fabur­kolatot befedő lakk illata még ter­jeng a levegőben. A fürdőben sze­relők dolgoznak, a csaptelepek be­szabályozását végzik. Elhelyezik a gyúrópadokat, a belépített szek­rények névtáblái várják tulajdono­sukat. Az avatás előtt álló épület­ről és a jövő feladatairól érdeklőd­tünk Rácz József főmérnöktől.- Hány öltöző épült?- Ilyen nagyméretű csupán ket­tő, az első és a vendégcsapat ré­szére. De lesz két kisebb a tartalék és az ifjúsági gárdának. A főmérnök végigkalauzol az alagsori helyiségeken. Az öltözők mellett kiszolgáló szertárak, orvo­si rendelő, bírói és edzőszobák so­rakoznak. Felmegyünk az első emeleten lévő irodai és szállodai részbe. A szebbnél szebb szobák megtekintése után a klubélet szempontjaiból lényeges játékte­rembe jutunk.- Sajnos a berendezés kissé hi­ányos, mert a biliárd és a rexasz- talok leszállítása késik, de biztos vagyok benne, az is megjön. A sakk és az olvasószoba a vál­tozatos szórakozás számára nyújt nagyszerű lehetőséget. A nagyte­rem lesz a klubház egyik látvá­nyossága. Futó ismerkedésünk az új épülettel befejeződött. A tetőte­raszról Rácz Józseffel együtt a korhadt fatribünökre nézünk.- Mikor lesz ismét pálya?- A lelátók technológiai vizsgá­lata befejeződött, már csak az ala­pozás és a betongyűrűk folyama­tos behelyezése van hátra. Az ár­víz némi visszaesést idézett elő a munkában, kevés teherautó állt rendelkezésre. De már behoztuk az elmaradást: tervszerű ütemben folyik a munka. Gyenes András (1970) ARANYLABDÁS GYEREKEK Körmöcbányán remek eredményt produkált a Ferencvárosi Sportis­kola együttese, hiszen nem csak az első helyet szerezte meg az immár hagyományos nemzetközi vetélke­dőn, de az első hellyel járó „Aranylabdán” kívül a Fradié lett az úgynevezett sportszerűségi díj, és FTC játékos nyert - Huller Ró­bert - a gólkirályi címet is! Logodi László intéző minderről így be­szélt:- Ügyes, szellemes futballozó gyerekeink olyan sziporkázó játé­kot produkáltak némelyik mérkő­zésen, hogy önkéntelenül is azt gondoltam magamban: nem lesz itt semmi baj, amíg Óbudáról, Gö­döllőről, Kelenföldről és kerüle­tünkből ilyen ügyes és csupaszív srácok jönnek hozzánk, mint a Huller Robi, a Farkas Barna, aztán a Rab Tibi, meg Onhausz, akiknek technikai felkészültségét minden­ki dicsérte odakint, pozsonyi és prágai szakember egyaránt. De di­csérni tudom a többieket is, hiszen volt olyan mérkőzés, hogy valósá­gos tapsvihar tört ki játékuk láttán. Ami persze nem csoda, hiszen 7- 0-ra győztünk ama bizonyos mér­kőzésen. Amikor pedig átvettük az aranylabdát, szűnni nem akaró ün­neplés volt, olyan, amilyet nem ér­

Next

/
Oldalképek
Tartalom