Emlékalbum - 25 éves a Fradi Újság (1995)
Emlékalbum 1.
16 A FRADI HÍRADÓTÓL A ZÖLD SASOKIG logatottért és külföldi ellenfelek ellen a magyar klubcsapatokért.- Második számú kedvenc?- Először a Fradi, másodszor is a Fradi és... szeretem az Újpesti Dózsa játékát, de nem a Fradi ellen.- Szurkolói kívánság?- Sok van. Fontossági sorrend nélkül: szeretnék a Fradinak a saját pályáján szurkolni és abban reménykedem, hogy ez nem nyugdíjaskoromban lesz... Szeretnék Albert Flórinak szurkolni - a válogatottban. Gyarmati Andreának az olimpiai döntőben, az FTC-vízi- labdásoknak a bajnoki címért. Még sok-sok kívánságom lenne, de persze a „teljesülésébe” beleszólnak az ellenfelek is. Payer András elfoglalt, s mégis szurkoló-centrikus. Fellépéseit úgy időzíti, hogy vagy a televízióban megnézze a Fradit, vagy visszaérkezzen a mérkőzés kezdetére. S hogy ezt meg is erősítse, feljegyezte a müncheni olimpiai játékok időpontját. Ez idő tájt ugyanis nem vállal fellépést... L. Réti Anna (1971) CSIKAR ESETE AZ ARAB ÁRUSSAL Albert Flórián naplójából Tizennyolc éves sem voltam még, amikor érettségivel a zsebemben és egy A-válogatottsággal a hátam mögött nekiindultam az őszi idénynek. 1959 nemcsak nekem, hanem a magyar labdarúgásnak is sikeres esztendeje volt. Az év végén európai rangelsők lettünk. íme az eredmények: Budapesten a Szovjetunió ellen 0:1 (az egyetlen vereség), Belgrádban Jugoszláviával szemben 4:2, Budapesten Svájcot 8:0-ra léptük le, az NSZK-val szemben 4:3-ra nyertünk, Firenzében pedig az olaszokkal l:l-re végeztünk. Nekem külön is nagy élményt, maradandó emléket hozott Jugoszlávia és az NSZK elleni mérkőzés. Az előbbi azért, mert ellenük értem el első gólomat a válogatottban és mindjárt - hármat. Az NSZK-val szemben pedig valamit törlesztettünk az 1954-es VB-ért és ezen a mérkőzésen lőttem pályafutásom talán legszebb gólját. Ennyit 1959-ről. * 1960. Egyszerre három vasat tartottam a tűzben. 1. a Fradiban, 2. a válogatottban, 3. az olimpiai csapatban. Nehéz, fárasztó év volt - de megérte. A Ferencváros második lett, a válogatottal eljutottam Egyiptomba, a piramisok országába, az olimpián pedig harmadik helyezést értünk el. Egy kedves kis történetet elevenítek fel Kairóból. Számomra maga a látvány is lenyűgöző volt, nem is beszélve az arab életformáról. Igyekeztem a városban mindig úgy „helyezkedni”, hogy az idősebbek mellé kerüljek. * Városnézésre indultunk, természetesen meglátogattuk utunk során az árusokat is. Ők csodálatos érzékkel mindjárt látták, hogy külföldiekkel van dolguk, ránk akasz- kodtak és a szállóig kísértek bennünket. Különösen a szőnyeg- és a táskaárusok voltak kitartóak. Már idegesített bennünket állandó kínálgatásuk, amikor Sándor Karcsi megszólalt:- Figyeljetek, két percen belül ez a táskaárus sírva fog fakadni! Kíváncsian vártuk a fejleményeket. Csikar odaszólt az árushoz: „Ali, hány fontért adod a táskát?” Az árus papírt vett elő, felírta: 20. Megkezdődött a nagy alkudozás. Rövid leszek: Csikar a végén két fontért vette meg a táskát, homlokon csókolta az arabot, majd otthagyta. Mi csodálkozva néztük Sándort, aki a tőle megszokott nyugalommal megjegyezte:- Higgyétek el, még mindig keresett az üzleten az arab... A nagy lehetőség nyomán aktívak lettek a szőnyegárusok is. Kitartásuknak meg is lett az eredménye. Botár dr. és Kuharszky Béla vett egy-egy darabot. Az alkudozás itt is majdnem hasonló módon történt. Indulás előtt Botár dr. odaszólt Kuharszkyhoz: „Te Kukac, a te szőnyeged nem rojtosodik, hanem foszlik”. Béla kétségbeesve mondta: „Most mit csinálunk doki bácsi?”. Mire Botár dr.: „Én már tudom, nagyszerű autótakaró lesz belőle”. „Könnyű magának, van autója, de mi lesz az enyémmel?” „Öregem, vegyél egy lovat, mert annak a hátára is jó ez és még olcsóbban jössz ki, mint én”. * Fájó emlék az 1960-as római olimpia. A selejtezők során Ausztria és Csehszlovákia ellen még pontot sem veszítettünk. Esélyesként utaztunk ki, mégis csak harmadikok lettünk. De hogyan? Úgy, hogy Dánia csapatától kaptunk ki az elődöntőben, simán - 2:0-ra. Ennek a találkozónak az előzménye az a tragikus repülőszerencsétlenség volt, amelynek során hét dán válogatott játékos életét vesztette. Ennek kapcsán hívták meg csapatunkat egy edzőmérkőzésre a dánok ellen. Egykapura játszottunk, mégis kikaptunk 1:0- ra. A banketten a vendéglátók elnöke annak a reményének adott kifejezést, hogy a visszavágót Rómában fogjuk megvívni. így is történt, de arra nem számítottunk, hogy - fájó vereség lesz belőle. De az élet megy tovább. Ez is már csak emlék... Albert Flórián (1971) A GYÚRÓ, MEG A SZERTÁROS 1956 óta, amikor a Ferencvároshoz került, mindig a 14-es számú mezt húzta magára. Amióta viszont bevezették a játékos-cserét, szám nélküli trikót húz föl, vagy pedig a 14-néI magasabb számút. Dóka Györgyről, a fiatalos, ősz hajú gyúróról van szó. A 14- es számnak egyszerű a magyarázata. Úgy gondolta (és helyesen gondolta), hogy 11 játékos játszik, a 12. ,játékos” a mindenkori edző, a 13. a kluborvos, a 14. a gyúró, vagyis ő. Az öltöző egyik beszögelésé- ben áll a gyúrópad, Dóka éppen Mucha Jóska izmait veszi kezelésbe. Olyan „művészettel” és rutinnal, hogy a figyelmét meg tudja osztani, sem Mucha izom- zata, sem a beszélgetés nem kerül hátrányba.- Negyvenkettőben a Gellért- ben végeztem el a gyógymasszőri tanfolyamot - hallom a pályakezdést ismertető szavakat. - Negyvennyolcban kerültem a SZAC- hoz, ötvenkettőben az Izzóhoz, ötvenhat óta pedig itt vagyok a Fradiban. Ómaga is focizott fiatal korában, s amikor egyre több labdarúgó szakvezető keresett jó kezű gyúrót, persze, hogy ő sem maradt ki. Dolga mindig volt, most is bőven akad, hiszen a 18-as keret minden tagját meggyúrja naponta kétszer is. Az edzések előtt az úgynevezett előkészítő gyúrás felkészíti az izomzatot az edzésmunkára. Az edzések utáni gyúrás elsősorban a fáradtságtermékek eltávolítására szolgál. A játékosok izomzatú természetesen nem egyféle.- Vannak kötött izomzatúak - magyarázza Dóka -, mint például Vépi és Mucha. Az ő izmuk könnyebben húzódik meg, mint a laza izomzatú játékosoké, épp ezért többet, alaposabban kell be- melegíteniök, s a gyúrásmunka is intenzívebb. Újabb „páciens” következik, Páncsics Miki. Közben Dóka mester elmondja, hogy kánikulában például nem Sloan-nal, Capsolin- nal, vagy Finalgon-nal dörzsöli be a játékosok bőrét, hanem Gerosan- nai, amely ugyanúgy vérbőséget idéz elő, de hatásában valamivel gyengébb (nem éget úgy), mint a felsoroltak. Dóka összesen 9 alkalommal járt a tengereken túl, nemcsak a Fradival, hanem az utánpótlás-válogatottal, s az olimpiai csapattal is. Volt Tokióban és Mexikóban. Leghőbb kívánsága 1972-re: legyen bajnok az FTC és az olimpiai csapat. Barinka Károly, a zöld-fehérek szertárosa éppen olyan régi „bútordarab”, mint Dóka. Lényegében egy évvel még régebben van itt. Az NB I és az NB I-es tartalékcsapat szertárának legfőbb (és egyedüli) őre, munkása. 33-34 rend szerelést kell rendben tartania. No persze nem ő mos (hanem a sertésvágóhíd mosodája), a cipőjavítást pedig egy kitűnő szakember, Katona István cipészmester végzi immár három esztendeje. Munka viszont ezek nélkül is bőven akad. (Jelenleg a harmadik csapat szerelésére is neki kell vigyáznia.) Érdekes dolgokat tudok meg az oly sok ezer FTC-szurkoló szívét melegítő zöld-fehér mezekről, meg a cipőkről. Mindenkinek van egy gumistoplis edzőcipője (ezeken nem cserélhető a stopli), aztán egy csavarosstoplis mérkőzéscipője. A 18-as keret tagjainak mindkét pár cipője Adidas gyártmányú, tehát a legjobb minőségű külföldi „csuka”. Sok szurkoló nem is gondol rá: nem kevesebb, mint 15 (tizenöt) rend mez, illetve trikó pihen a polcokon, katonás rendben. Ha tehát az FTC például egyszerre 15 csapatot akarna pályára küldeni, mez tizenötször 16-18 játékosnak jutna! Van ezek közt hosszú és rövid ujjú, zöld-fehér, tiszta zöld és tiszta fehér színű meccs-trikó, azaz a lyukacsos trikó, nagy melegben jó érzés benne játszani. Az időjárástól függően, tulajdonképpen Barinka maga állapítja meg, melyik szerelést készítse ki. Van aztán egy íratlan szabály. Ha otthon (mármint jelenleg a Népstadionban) játszunk, akkor a zöld-fehér mezt adja ki. Idegenben tiszta fehérben lépnek pályára.- Érdekes, talán kabalából, emlékezve néhány rangadó eredményére, tiszta fehérben szeretnek játszani a legjobban - mondja Barinka. - Nadrágban különben sincs olyan nagy választék, mint mezben. Vagy zöld, vagy fehér nadrágot kapnak a fiúk. Elgondolkozom Barinka munkáján... Egy esős vasárnap után, amikor mindkét csapat esetleg bokáig érő sárban játszott, bizony nem csekély munka 26-28 pár fut- ballcipő letisztítása, zsírozása. Említem neki, s így felel:- Csinálom, mert szeretem, mert - kérem, ne tessék mosolyogni - hivatásnak tekintem. Dehogyis mosolygok. Sőt, tisztelettel adózom magamban Barinka hivatásszeretetének. Amúgyis
