Fradi újság (1995)

1995 tavasz / 1. szám

5 FRADI ÚJSÁG Magyar himnusz szólt Hawaii-on Túl az Operencián boldogok leszünk - mondja az ismert sláger, bár magam nem hiszek benne, min­denesetre a kaliforniai napoktól elköszönve, a Fra­di öregfiúk csapatával - mellesleg újabb győzelmet arattunk Los Angelesben - Hawaii-szigetek felé vettük az irányt, ahol is öt és fél órás repülőút után, tűző napsütés és népes fogadóbizottság várt ben­nünket. A helyi szokásoknak megfele­lően rögvest virágfüzért akasztot­tak a nyakunkba. A mesés Hono­lulut átutazva érkeztünk meg szálláshelyünkre, Waikiki Beach- re. Ott, ha lehet, még több hon­fitársunk várt ránk, csupa ma­gyar szó töltötte be a szálloda hallját. Mint Fekete Barnabás, a helyi főszervező elmondta, kö­zel 200 magyar él Oahu szige­tén, ahol a zöld-fehérekkel vizi­tálunk. Külön old boys csapatuk van, Hawaii Hunok néven a szi­getek bajnokságában szerepel­nek. Egyébként többen soccer sta- te-nek nevezik az egzotikus szi­getet, hiszen itt a kamaszoktól az öregekig szívesen űzik a labda­rúgás európai változatát. Létezik professzionális liga - közel 60- 70 csapattal, s meglepetésünkre kijelentették, a legjobb együttes a Tsamumi lesz a következő el­lenfelünk. Ráadásul hozzátették, miszerint fiatal gárda - 20-25 év közöttiek - akik heti kilenc edzéssel készülnek a profi liga Los Angeles—San Francisco-i pontvadászatra. Ők a legneve­sebb, legnagyobb játékerőt kép­viselő hawaii futballcsapat, akik egy hónappal ezelőtt a többek közt a Piatini, Giresse, Rochetau, Neeskens nevével fémjelzett nemzetközi öregfiúk válogatott ellen 1:1-es döntetlent játszot­tak. Ezen előjelek után, kellően beijedve, mi több, sztárjainkat Nyilasit, Ebedlit, Szokolait, Ta­kácsot nélkülözve derekasan helytállt roppant lelkes kis csa­patunk, 85 percig vezetésre is álltunk. Ám egy figyelmetlenség miatt kiegyenlítettek ifjú ellenfe­leink. Ennek ellenére nyugodt lé­lekkel vonultunk le a pályáról. Osztották ezt a véleményt a kinn élő magyarok is, akik között feltűnt a Nagyváradi AC legendás csatárának, Bodola Gyulának a fia, György is. A remek karikatu­rista, egyenesen Vancouverből repült át a kedvünkért, de itt él már több mint húsz éve Ybl Mik­lós leszármazottja, aki azonos néven, ugyancsak építészként te­vékenykedik a szigeteken. Mindent egybevetve remek hangulatban telnek verőfényes napjaink, amit különböző prog­ramokkal színesítenek az itteni­ek. Ezek közül is kiemelkedik a Pearl Harbour és a Polinéz Kul­turális Központ megtekintése. Ezzel együtt mostanság a legna­gyobb látványosság errefelé a San Francisco 49-ers futballcsa­patának bemutatója, akik a Super Bowl megnyerése óta első ízben léptek közönség elé. Tódulnak is az emberek a stadionba, tele van­nak a szállodák, s igen nehéz dzsipet, netán autót kölcsönözni. Feltehetőleg a frisco-i hősök tá­volával hamarosan visszaáll majd a megszokott rend a szige­teken és ismét számtalan szörf, valamint vitorlás veszi birtokába a Csendes-óceán habjait. Szép, szép, mi azonban egyetlen percre sem feledjük, honnan jöttünk és, hogy mit jelent a hawaii magya­roknak néhány napos ittlétünk. Ezt az őstelepes, nemes egysze­rűséggel csak Damaszkusz bá­csinak nevezett, 50 éves honfi­társunk fogalmazta meg legtalá­lóbban, a mérkőzés előtti himnu­szokat követően:-Lehet itt bármilyen nyuga­lom vagy béke, a magyar szava­kat, az otthoni híreket, gondola­tokat semmi sem pótolja. Remek érzés így együtt, magyarként. Itt 23 éve nem hangzott el a magyar himnusz. Sosem gondoltam vol­na, hogy egy futballküldöttség tiszteletére zeng fel. Bánki József (Honolulu) NÉPSZAVA ((«)))))) \NESTEL RÁDIÓTELEFON KFT. Tiszta udvar, rendes Haáz A tévés műveltségi ve­télkedőben ötezer forintért menne a kérdés: tizennyolc évesen - komoly európai válogatottsikert követően - stabil kezdőjátékos volt a Ferencváros labdarúgócsa­patában, ki az? Albert nevét vágnák rá, ugye, ám ilyen tét mellett ez túl könnyű fej­törő lenne. Jó, hát legyen a Lisztes Krisztián-erőlköd­nének sokan. Fejcsóválás, hiszen a helyes válasz: Ha­áz Ferenc. Tíz esztendeje, tizennyolc évesen ifi Eb­aranyérmes és a Fradi hát­védje volt, ebben a minő­ségében a labda után nyo­mozott. Ma bűnesetek után, az érdi rendőrkapitányság nyomozó­jaként.- A legtöbben talán már a nevedre is csak halványan emlékez­nek. Pedig, ha jól tudom, már a moszkvai Eb előtt is a Fradiban futballoztál? Éppen ez volt a legfőbb problémám, illetve ez befolyásolta ne­gatívan a döntéseimet. Gondold el, a Tolna megyei Gerjenből már tizennégy évesen a fővárosba kerültem. Egyedül voltam, hamar önálló lettem, ami előny, de azért nyilvánvaló, ennyi idős korában egy gyereknek még szüksége van arra, hogy valaki mögötte álljon. Sajnos ez esetemben nem így volt, pedig biztosan másként ala­kulnak a dolgok, hogyha édesapám ösztönzött vagy segíthetett volna. A focival nem volt igazán gond, tizennyolc évesen Euró- pa-bajnokságot nyertünk, rendszeresen játszobban a Ferencvá­rosban. Ezt az NB l-ben akkoriban rajtam kívül csak Kovács Kál­mán mondhatta el magárói. Ráadásul az ifi Eb után úgy sztároltak minket, hogy végül elhittük, illetve elhittem, nagyon jó labdarúgó vagyok.- Tehát azért kellett későbbi kudarcokat átélned, mert elbíztad magad?-Tulajdonképpen igen, de közvetlenül nem ezért távoztam a Fradiból. Nyolcvannégy őszén a Szeged ellen kihagytak a csapat­ból, erre én - a mai eszemmel ok nélkül - felkaptam a vizet. Egyébként azért mellőztek, mert előző este tíz óra helyett tizen­egyre mentem haza, s ellenőrzést kaptam, Vincze Gézáék jöttek fel a lakásomra. Hiába igazoltam másnap a mozijegyemmel a tá­volmaradásomat, fegyelmit kaptam.- Ezért?-Akkor ez volt a rend, ma már profibb a vezetés...-A foci bezzeg nem.- Igaz, de én már nem játszom. Tán azért, mert tíz éve nem állt mellettem senki, aki legalább annyit mondott volna, hogy öreg, vegyél vissza az arcodból. Nyakas voltam, ha ők így, én úgy, s bár nem akartak elengedni, otthagytam a Ferencvárost. Ko­vács Ervin segített, hogy leigazoljon az Újpest, ahol még 87-ig játszottam, nem sok sikerrel, hisz több válogatott védő szerepelt ott.-Aztán már szóba sem került az NB I?- Dehogynem. Budafokon futballoztam a harmadosztályban, majd az NB ll-ben. Innen hívott az élvonalbeli Csepel, ám nem mentem, a Budafoknál tisztességes fizetést, lakást kaptam, tehát jobbnak láttam, ha maradok. Végül Százhalombattán fejeztem be.- Labdarúgóból rendőr lettél, hogyan?- Megismertem a második feleségemet, aki az érdi rendőrka­pitányságon dolgozott. Ma már én is a bűnügyi osztály nyomo­zója vagyok. A futballból soha nem akartam hosszú távon meg­élni, most becsületes munkahelyem van, anyagi biztonságom. A jövőben elvégzem a rendőrtiszti főiskolát, de tavasztól futballozni is csak visszamegyek, Ercsibe, az NB lll-ba. (GANZER)

Next

/
Oldalképek
Tartalom