Fradi újság (1995)

1995 tavasz / 1. szám

6 Itt lent interjút olvasni Gorán Kopunovics. (Az alábbiakban Gorán Kopunoviccsal készült inter­júnkat olvashatják.) Gorán játszani Fradi. (Kopu­novics a Ferencváros labdarúgócsapatának szerb játékosa.) Gorán jól beszél magyar, de mi ír még jobb. (Kopunovics Szabadkáról származik, ezért beszél magyarul, ám a közérthetőség kedvéért szavait cizelláltabb mondatokba öntöttük.) Bocs, Gorán! (Elnézést kérünk Goran Kopunovicstól.)- Kedves Gorán, hogyan tör­tént pontosan az, amikor első fe­rencvárosi meccseden gólöröm gyakorlása közben súlyosan megsérültél?- Kérem, ez téma zár. (Ha le­het, inkább ne beszéljünk erről.)- No mégis. Miért másztál a reklámtáblára?- Én nem hülye, én nem akart sérülni, ez egy iskola volt nekem. Most ha gól, állok egy hely (Meg se fordult a fejemben, hogy meg­sérülhetek. Most már mindegy, legalább tanultam az esetből, azaz ha felépülésem óta gólt rú­gok, azonnal megállók, nehogy valami baj történjen. Eztán Goran szavakkal leírhatatlanul, kezével láthatatlan csíkokat húzva az asz­talon, kevés szóval „felöntve” el­magyarázta, ő biz’ nem a keríté­sen, reklámtáblán szegte bokáját, hanem a Népstadion gyepét és a futópályát elválasztó betoncsí­kon, csak épp határtalan örömé­ben az iszonyatos fájdalom elle­nére tovább, a szurkolókhoz fu­tott.)- Nem gondolod, hogy túlon­túl heves vagy, hamar beger­jedsz?-Figyel, minden szerb ilyen, nem lányok, hanem van nagy temperamentus. Jön ellenfél, ak­kor mondani: ha, gyere már, gye­re- gyere! Harcolni, győzni kell, aki pályán csak fut, menjen atlé­tika. Oké, én kicsi nyugi, hogy újra játszani Fradi: első meccs Parmalat, két perc után rúg gól, egy helyen megáll. (Igazság sze­rint minden szerb ilyen heves vérmérsékletű, harcolni és győz­ni akar a pályán, nem csak futni, az atlétáknak való. Rendben, én azért már visszavettem, amikor a Parmalatnak kétpercnyi játék után rúgtam legutóbb gólt, már egy lépést sem tettem.)- Hol futballoztál korábban?- Először Szpartak Szabadka, ember hatvan százalék magyar. Most Gorán fradista, és sok ma­gyar vereget otthon hát. Fradi előtt volt spanyol Figueres, má­sik osztály. (A Szpartakban ját­szottam Szabadkán, ahol a la­kosság hatvan százaléka magyar, így amióta megtudták, hogy a Ferencvárosban futballozom, sokkal többen ismernek és gra­tulálnak. A Fradi előtt a spanyol másodosztályban szereplő Figu­eres játékosa voltam.)- Figueres... Ott van a Dali­múzeum?-Igen, Gorán látta. (...)- Melyik volt jobb, a Salvador Dali-múzeum vagy a csapat?-Tenger. Volt közel, mint Barcelona és francia határ. Min­den szép. (A tenger közelségét élveztem leginkább és azt, hogy Barcelona és Franciaország is egy ugrásra volt, ez mind cso­dássá tette az ott töltött időt.)- Miért jöttél ide, ha minden­nel ilyen elégedett voltál?-Csapat volt rossz. Tudod, én profi, nem akarok élni ott, csak mert szép. Szép itt, most nekem Budapest a legszebb, ne­kem itt munka, és akarom, Fradi nyer bajnok, jön BEK. (A figue- resi csapat nagyon gyenge volt. Ráadásul én profi labdarúgó va­gyok, azért nem maradhatok se­hol, mert szép a környezet és jól érzem magam. Nekem most Bu­dapesten a legjobb, a Ferencvá­rosnál kell bizonyítanom, hi­szem, hogy bajnokságot nyerünk és a BEK-ben indulhatunk.)- Ilyen biztos vagy a dolgod­ban?- Ez tuti. Ha nem optimista, miért ezt csinálom? Bajnok, csak nem kikapni Újpes és Kispest, mert vége. (Természetesen, Ha nem lennék ilyen bizakodó, kü- lönber miért futballoznék? Baj­nokok lehetünk, amennyiben nem szenvedünk vereséget az Újpesttől és a Kispest-Honvéd­től.)-Anyagilag megéri inkább a Ferencvárosban játszani, mint a spanyol második ligában?- Ez is téma zár, pénz privát. (Erről nem kívánok nyilatkozni, hiszen úgy vélem, a keresetem magánügy.)- Akkor azt kérdezem, miért jó a Ferencvárosban játszani?- Ez itt fantasztikus, Európá­ban van csak ilyen Barcelona, Milan és ezek. Jön barát meccse, harmadik osztály csapat, és há­romezer ember, pedig meccs csak barát. (Csodálatos itt, Euró­pában talán csak a Barcelonának, a Milánnak és még néhány csa­patnak van hasonló szurkolótá­bora. Egy harmadosztályú ellen­féllel vívott barátságos mérkő­zésre is képes háromezer fanati­kus szurkoló kijönni.)-Azért korábban a szerb drukkerekre sem lehetett pana­szod.- Ott csak nagy derbi, akkor atmoszféra, például Zvezda a Partizán ellen. Politika, szituáció még nem szép, van ekonomik embargó, sportszankció nincs. Szerb és Montenegro bajnokság van, fiatal elmegy meccs és disz- koték, mert háború messze. (Ná­lunk csak a rangadókon egyed­iálló a hangulat, mondjuk ha a belgrádi Zvezda és a Partizán mérkőzik. Bár a nemzetközi poli­tikai és gazdasági embargók még érvényben vannak, a sportot gya­korlatilag már nem szankcionál­ják. Szerbia és Montenegro rész­vételével folyik a jugoszláv baj­nokság, a fiatalok, mint bárhol máshol, meccsekre és diszkóba járnak, a háborúról csak a hírek­ből értesülnek.)-Milyen gyakran látogatsz haza?- Egyszer egy hónap egy nap elég. Volt több, csináltam dip- lom. Nem akart, de enyém anyu dolgoz Szabadka univerziti, mond: csinálni, csinálni. Csinál­tam, ismert minden professzor, tudták, játszani Szpartak, lett ekonomik diplom, lényeg a pa­pír. (Mostanában egy hónapban egyszer, de régen többször men­tem, minthogy egyetemre jártam. Eleinte nem akartam, ám édesa­nyám, aki a szabadkai egyetemen dolgozik, rábeszélt. Megcsinál­tam hát, nem volt túl nehéz, is­mertek a tanárok, tudták, hogy a Szpartakban futballozom. Köz- gazdasági diplomát szereztem, de végeredményben csak a papír a fontos.)-Magyarországon mivel töl­tőd a szabadidődet?-Van barát Puhalak, Kispest, és Kuntics, Parmalat, aki új játé­kos, írja szerződés, mindkét sza­badkai. Vagy velük, vagy otthon, kaptam szép lakás, Buda, első kerület, Láncik híd után. (Vannak barátaim, a korábbi szabadkai csapattársaim, Puhalak a Kis­pestből és Kuntics, aki valószí­nűleg most szerződik a Parma- lathoz. Ha nem velük vagyok, ak­kor otthon töltöm az időmet. Gyönyörű lakást kaptam az első kerületben, a Lánchíd közelé­ben.)-Elképzelhető, hogy Buda­pesten felfigyelnek rád? Lehetsz még jugoszláv válogatott?-Egyszer voltam olimpia vá­logatott. Nagy légiós listán talán vagyok, de sok sztár van, most csak Fradi az enyém. (Olimpiai válogatott voltam eddig egyszer, de az A-válogatottnál legfeljebb a külföldön játszók végtelen hosszú listáján van rajta a ne­vem, így nyugodt lehetek, egye­lőre csupán a ferencvárosi sze­replésemre kell koncentrálnom.)- Valóban oda kell figyelned, hiszen négy légiós, Christian­sen, Neagoe, Kuznyecov és Ko­punovics között válogathat No- vák Dezső-...-Kopunovics a szemére mutat. - Látni minden, itt van a pálya, látni ott Kenneth, Eugen, Szergej és Gorán, tessék, szur­koló és edző mindent eldönt, ki jó, ki nem. Ha nem jó, mondani, szia, Gorán, tessék, ott a kispad vagy tribün. Az jó, ha mindenki oké, Fradi akkor szuper csapat, bárki lehet játszani, próbáni BEK. Barcelona sztárok is két két, két láb, nincs hátul turbómotor. (Minden a pályán dől el, láthatja a szurkoló és az edző, melyikünk mire képes. Hogyha én maradok alul, hamar a kispadra vagy a le­látóra kerülhetek. Egyébként az az ideális, hogyha az egész csa­pat hadra fogható, akkor a Fe­rencváros bármelyik együttes el­len kiállhat. A nyugati profiknak is csak két kezük és két lábuk van, nem hajtja őket turbómo­tor.)- Úgy hallom, neked sem volt szükséged ilyenre ahhoz, hogy fölpörögjél, amikor Malajziában lába kélt az útlevelednek. Mi tör­tént akor?-Akkor kész... Voltunk Hotel Melacca, reggel hétkor ébresztő, utazni vissza Kuala Lumpur. Éb­red, nem tudtam, hol van, szere­tek sok alszi. Induláskor csapat csomag együtt, enyém táska van szám huszonhárom. Nem figyel, nem lát, fog huszonötös táska. Elment vissza Kuala Lumpur, nincs huszonhármas táska. Én vége, ott volt mindennek vége, nincs útlevél, nincs konzul, mert Jugoszlávia szankció, embargó, kész, Goran marad Malajzia. De nem, Havasi bácsi telefon Me­lacca, táska megvan, rögtön ta­xiba. Jön taxi, én boldog, fizet 100 márka, megérte. (Akkor ki­borultam. Melaccából hajnalban utaztunk vissza Kuala Lumpurba, szeretek sokat aludni, így nagyon fáradt voltam még. A huszonhár­mas táska helyett a huszonötöst vittem a buszhoz, és mindezt már csak Kuala Lumpurban vettem észre. Azt hittem, eljött a vég, maradok Malajziában, hiszen ju­goszláv útlevelet nem könnyű keríteni. Havasi Mihály klubtitkár úr mentett meg, aki telefonált Melaccába és taxiba tétette a megkerült táskát az útlevéllel. Az egész száz márkába került, mind­egy, megérte nekem.)-A pályán megkíméled ma­gad a bonyodalmaktól?-Csinálom, mit mond Dezső bá’, mit Mucha, és Fradi nyer bajnok (Hiszen értik...) Ganczer Gábor (Kurír) KI GORÁN KEL

Next

/
Oldalképek
Tartalom