Fradi újság (1995)

1995 ősz / 3. szám

7 FRADI ÚJSÁG „Szerintem négy aranyérmet nyerünk...” Lassan megszokottá válik, hogy az év soros világverse­nye előtt interjút készítünk La­kos Gyöngyvérrel, a Ferenc­város legismertebb úszójával. 1994-ben a világbajnokság, idén a küszöbönálló, augusz­tus végén, Bécsben .kezdődő Európa-bajnokság szolgáltat­ja az apropót. Reméljük, jövő­re az atlantai olimpia beharan- gozójával lesz teljes a mester- hármas.- Tavaly, hasonló Időszak­ban beszéltünk utoljára, a ró­mai világbajnokság előtt, most viszont a bécsi Eb-re ké­szülsz. Ha az egy évvel ezelőt­tivel összehasonlítod jelenle­gi állapotodat, hol tartasz?- Most teljesen külön edzek a női kerettől. Ennek semmi rendkívüli oka nincs, csak annyi, hogy a ferencvá­rosiak közül Gáspár Zsolt is kijutott az Európa-bajnokság- ra, és ha nem együtt trénin­geznénk, az edzőnknek, dr. Sós Csabának állandóan ket­tőnk között kellene rohangál­nia. így viszont együtt dolgo­zunk a Népligetben, a tavalyi menetrend szerint. Rómában az volt a gond, hogy délelőtt kellett volna jól úsznom, és ehhez nem vagyok hozzászok­va, délután valószínűleg sok­kal jobb időre lettem volna ké­pes. Ez Bécsben nem jelenthet problémát, mert csak a váltó­ban indulok.- Az egyéniben, 100 gyor­son a bajai Klocker Edit le­győzött az országos bajnoksá­gon. Számítottál erre, vagy úgy ért, mint derült égből a villámcsapás?- Nem, annyira nem volt váratlan. Az az igazság, hogy idén az úszás mellett másra is kellett figyelnem, most érett­ségiztem.- Mennyiben jelent más feladatot az Eb-n váltóban úszni, mint egyéniben?- Szakmailag nincs semmi különbség a kettő között, de nekem váltóban mindig job­ban ment, a csapatért sokkal inkább tudtam küzdeni, mint magamért. Ami még más, az a repülőrajt.- A női úszósportot Róma óta a kínaiak uralják. Igaz, a közelmúlt doppingbotrányai arra utalnak, nem a legtisz­tább eszközökkel. Testközel­ből hihetőnek tűnik, hogy csupán becsületes, kemény munkával ilyen eredményeket érnek el, ekkora izmokat fej­lesztenek ki?- Nem, ez szinte hihetet­len. Persze vannak emberek, akiknek sokkal fejlettebbek, látványosabbak az izmaik má­sokénál, de amit a kínaiaknál tapasztaltunk, az túlzás. Em­lékszem, a 100 méteres gyor­súszás későbbi győztesét elő­ször a televízióban láttam meg, és majdnem leestem az ágyról.- Egyáltalán elviselhető a tudat, hogy a magad felkészü­lési módszereivel soha nem kerülhetsz a kínaiak közelébe sem?- Borzasztó érzés, de mi semmit nem tehetünk ellene. Én' személy szerint nagyon örülnék neki, ha a dopping­tesztet már vérvételkor végre lehetne hajtani, de ezt sokan ellenzik. És egyáltalán nem biztos, hogy azért, mert vétke­sek. Egyszerűen nehezen vi­selik egyesek, ha vért vesznek tőlük.- Egy évvel az olimpia előtt mennyire reálisak az ötkarikás terveid, vágyaid?- Remélem, teljesen reáli­sak. A bécsi Európa-bajnok- ságon nagy esélyünk van arra, hogy dobogóra kerüljünk a váltóval, és ez azt jelentené, hogy mehetünk az olimpiára, Atlantába. Ez az álmom.- Sőt, Amerika több, mint álom, hiszen nagyon jó esé­lyed van arra, hogy hamaro­san kijuss - igaz, még nem olimpiára...- Valóban, most, hogy le­érettségiztem, minden rajtam múlik. Meg kell szereznem az angol nyelvvizsgát és akkor az Egyesült Államokban folytat­hatom a tanulmányaimat. Sőt, úgy fest, ezelőtt még egy-két hónapra kiutazhatok körülnéz­ni.- Befejezésül arra kérlek, tippeld meg, milyen eredmé­nyeket érhetnek el a magyar úszók az Európa-bajnoksá- gon!- Szerintem négy aranyér­met nyerünk, emellé persze ezüstöket és bronzokat is, ahogy már mondtam, remé­lem, ehhez a mi váltónk is hozzájárulhat. Megértésben élnek a társbérlők Jelszavuk: „Segítsük egymást, gyerekek!” A Népligeti Labdajáték-csarnoknak hosszú idő óta egyetlen lakói voltak, a kézilabdás lányok. Júliusban beköltöztek társbér­lőként a kosarasok is. A fogadtatás jó volt, nem adott okot semmi féltékenységre a két csapat hölgyei között. Ugyancsak gyorsan megegyeztek, ki és mikor használja a termet. A kosarasok trénere, Tursics Sándor, aki együtt érkezett a megszűnt Tungsramból a lányokkal, három évre kötelezte el ma­gát a zöld-fehéreknél, ugyanis az első megbeszélés után úgy lát­ta, hogy munkájára komoly garanciákat kapott. Bizonyára nem fognak benne csalódni, mert egy olyan edző irányítja majd a csa­patot, aki sohasem csomagolta vattába a lányait, és mindig a maximumot igyekezett kihozni a tanítványaiból. Ugyanez jellem­ző Németh Andrásra is, a kézilabdázók edzőjére is. A lányok mégis imádják őket. Sok mindenben azonos tulajdonságokkal rendelkeznek. A velük való találkozáskor kiderült, hogy gyorsan és jó kapcsolatba kerültek, s a legjobb összhang alakult ki kö­zöttük. Mindennap megbeszélik a beosztást, és szinte keresik az alkalmat, miben segíthetik egymást. Németh a régebbi lakója a centrumnak, már az első napokban igyekezett bemutatni a centrum minden zegét-zúgát, hogy a ven­dégek gyorsan beilleszkedhessenek új környezetükbe. Tursicsot meglepte, hogy már az első edzésen annyi ember nézte végig munkájukat. Mert a Fradi mégiscsak Fradi, s a szurkolók nem­csak a mérkőzéseken, hanem az edzéseken is szemmel tartják kedvenceiket. Jelenlétük a kézilabdás lányoknál is mindennapos. Ez a gárda adja a törzsszurkolók magját, és már megszokták, hogy a kézilabdás lányok sikert sikerre halmoznak a hazai baj­nokságban. Természetesen hasonló eredményeket várnak a ko­sárlabdázóktól is. A hosszúra nyúlt lányokon ma még csodál­koznak, ismerkednek nevükkel, de mire elkezdődik a bajnokság, feltételezhetően név szerint ismerik őket, hasonlóan a kézilabdá- sokhoz. Ugyanúgy fújják majd a mérkőzéseken az összeállítást, a sztárok neveit, mint Kökény Beáét, Farkas Ágiét, Pádár Ildikóét, s kosármeccsek előtt ugyanúgy egy órával korábban elfoglalják helyüket, és lelkesítik a csapatot. A mérkőzéseket is úgy szervezték, hogy egy jó kézilabdameccs után máris következhet a kosaras lányok fellépése. Igyekeznek mindenkit megnyerni, hogy a két csapat találkozóin - hazai pá­lyán - mindig telt ház legyen. Köztudott - mondta mindkét edző -, hogy a Ferencváros igazi család. A hölgyek megnézik a zöld-fehér labdarúgók hazai „pro­dukcióit”, s ugyanígy a fiúk is drukkolnak a lányoknak. Eddig Telek és társai csak a kézilabdás lányokért szorítottak, az induló női kosárlabda-bajnokságban már az új csapatért is szurkolhat­nak. A kézilabdás lányoknál kötelező feladat az idén megszerzett bajnoki és kupagyőzelem megvédése, míg a kosarasoknak be kell bizonyítaniuk, hogy a Fradi vezetői nem csináltak rossz vá­sárt, amikor befogadták őket. Reméljük, hogy a Németh András által irányított kézilabdás lányok eredményei olyan biztatást ad­nak Tursics tanítványainak, hogy a bajnoki szezon végén a sta­dion bejárata fölé csak egyetlen felirat kerül: „Ez itt a bajnokok csarnoka.” Bárcsak megrendelhetnénk már azt a táblát! Sághi István Wßsfc Wßäfe

Next

/
Oldalképek
Tartalom