Fradi újság (1995)

1995 tavasz / 10. szám

9 ZÖLD SASOK Lipcsei Ivies villájában Hogy Lipcsei Péter a Ferencváros válogatott labdarúgója minél jobban szolgálhassa az FC Porto majdani si­kereit - no meg, hogy csak a futbal­lal törődhessen - a portugál klub ve­zetői minden feltételt igyekeznek biztosítani számára. Többek közt - persze, csak ha elfogadja a Lipcsei­család - Tomiszlav Ivies, a portóiak egykori, a Fenerbache jelenlegi edzőjének tengerparti villájában ké­szülhet majd a mérkőzésekre - tud­tuk meg Farkas Róberttól, aki Bog­nár György belgiumi menedzser (a szerződés létrejöttének kulcsfigurá­ja) magyarországi képviselője. Az üzletember elmondta még, hogy a játékos kap egy gépkocsit is, ami nem bevett szokás Portugáliá­ban. Egyébként a magyar futballista szerződtetésében a legerősebben Bobby Robson, az angol válogatott hajdani kapitánya, az FC Porto mos­tani edzője hallatta a hangját, ő egy­szerűen beleszeretett az Üllői úti Pünkösdi királyok Véletlen volt, sokszor véletlen, mégis úgy esett, hogy ugyanazon a napon lett bajnok a legnépszerűbb magyar és spanyol futballcsapat, a Fradi meg a Real. (Tényleg megannyi tényezőnek kellett itt egybeesnie, hiszen, bár mindkét együttes otthon játszott, csak nehezen, az utolsó per­cekben sikerült úgy fordítaniuk az eredményen, hogy az elég legyen a bajnoki címhez: a Fradinak a Debrecen ellenében, a Reálnak a La Co- runával szemben. Mindkét esetben egy idegenlégiós játszotta a főszere­pet: az orosz Kuznyecov meg a chilei Zamoráno. (Hogy melyikük melyik klubban, ezt már tessék kitalálni.) Meg aztán - tegyük hozzá - a sorsolás szeszélye is kellett ehhez, hogy egyszerre játsszék otthonában a két csa­pat, meg ez a műholdassá változott világ is, hogy például mi, egyszerű magyar focibarátok, így láthassuk, egymás után, e két népszerű csapat pünkösdi királlyá koronázását. Persze, azért, hogy a véletlen így a kezünkre játszott, olyan nagyon nem érdemes erőltetnünk az összehasonlítást - minthogy, bár ugyanaz a játék neve, azért ez két világ: elég, mondjuk, a két stadion látványa kö­zötti különbségre utalnunk - az egyik helyen száztizenhétezren voltak, a másik helyen meg nem ennyien, hogy csak a számok hűvös nyelvénél maradjunk - s akkor a játék színvonaláról még nem is beszéltünk. Ámde hiába az eltérések ebben-abban, a távolságok, melyek néha fényévnyiek, azért az tény marad, hogy mindkét helyen bajnok született: azaz a maga kategóriájában a legjobb. S ezt, úgy vélem, sehol a világon nem kell megmagyarázni. Ezt csak meg kell ünnepelni és kész. Hát volt is ünnep, pompás fiesta, mindkét helyen. A spanyol drukke­rek, szokásukhoz híven éjszakáztak, le-fel masíroztak a madridi utcákon, zászlót lobogtattak, énekeltek, pezsgőket bontottak és éltették a királyi gárdát. Minthogy ott még tényleg nemzeti ügy a sport, sőt, egy kicsit nemzetiségi, egész Madrid talpon volt, együtt éltették a fiúkat, akik, lám legyőzték a gőgös katalánokat. (Mert a Barcelonát megelőzni, ez minden madridi álma; ebben egységbe forr a realista meg az atleticós is - mintha, mondjuk, nálunk együtt ünnepelné az FTC győzelmét ferencvárosi az újpestivel: fő, hogy a pesti csapat legyőzte, teszem, a Vácot. Ez, persze csak tréfa volt.) Vehemenciában a magyar törzsszurkolók se maradtak le a hispánok mögött - vicchispán, elnézést -, ők már a meccs végén nekiláttak az ünneplésnek, berohanván a pályára, előbb szépen, módsze­resen meghámozták kedvenceiket, majd, amikor az aranylábú gyerekek valahogy kiszabadultak karmaikból, nekiláttak átalakítani a pályát. Volt, aki egy csomag füvet gyűjtött magának, mások a kapufát farigcsálták, ismét mások a hálót dolgozták föl apró darabokra. Volt, aki csak letérdelt a középkörbe, s ott fohászkodott az égieknek, más meg fel-alá rohangált, zászlóba burkolva, lankadatlanul. Jó volt látni e túlcsorduló örömöt, mely úgyannyira hasonlít egymásra Madridban, Budapesten vagy a világ bármely táján. Jó volt látni, hogy a sport, akárhogy is van, még mindig hány és hány embernek képes mo­solyt csalni az arcára, boldogságot vinni az életébe. Ez a pünkösd különleges ünnep lett sok ezer ember számára. Eltűntek az év összes gondjai, magán- és közéletiek, infláció és szerelmi bánat, munkanélküliség és gyomorműtét - azt sajnos nem tudom, hogy a Bok­ros-csomagnak van-e spanyol megfelelője -, s eltűntek a szurkolói gon­dok is, az évközi bekiabálások, szidalmazások, mely a legnagyobb sztá­roknak, egy Lipcseinek vagy egy Amaviscának éppúgy kijutott, mint az edzőknek, bíróknak, gyeptégláknak, eltűnt minden kételkedés, minden fanyalgás, csak öröm volt, üdvrivalgás és szeretet. Még a szertartásokat is félistenként éltették. Ilyen a foci. És holnap kezdődik minden elölről. Jolsvai András (Magyar Nemzet) KEK-visszavágón Lipcsei játékába. Sőt. Amint hírlik, a kezdőcsapatban számít rá. Tán az edző érzelmei is közrejátszottak abban, hogy - Détá- ri óta - Lipcsei az egyetlen magyar játékos, aki világszínvonalú jövede­lemhez, illetve világhírű együttes­hez került. Továbbá az sem mellé­kes, hogy a jelenleg az Izland elleni Eb-selejtezőre készülő 23 éves fia­talember elkövetkező, remélhetően termékeny éveit kellemes, mediter­rán éghajlat alatt futballozhatja át. Egyébiránt feltűnő diszkréció mellett zajlottak a tárgyalások a fe­rencvárosi vezetőkkel, semmilyen zavaró körülmény nem akadt. Jel­lemző a titoktartásra, hogy Lipcsei Péter még az édesapjának is az utol­só utáni pillanatban, azaz, csak az aláírást követően mondta el a sok al­ternatíva közül a valódit: az FC Por­to nevét. Ezzel a portóiak elnökének szemében nagyott nőtt a játékos, hisz a hallgatnitudást arrafelé is nagyra becsülik. Az edző-papa az új verzió hallatán persze meglepődött. Igaz, rendkívül örült is. (Népszava) FRADI FUTBALL­ÉVSZÁZAD Ősszel ismét megjelenik a FRADI FUTBALLÉVSZÁZAD c. nagysikerű album. A TRIO Budapest Kiadó a megrendelőknek még a tavalyi áron 1490 Ft­ért adja a szép kivitelű, természetesen az 1994-95-ös idény krónikájával bővített albumot. MEGRENDELŐ A megrendelő neve: ............................................ C íme: Mill ..................................................... M egrendelem Önöktől a FRADI futballévszázad című 320 oldalas, színes, kemény táblaborítós albumot........példányban, az 1950 forintos b olti ár helyett 1490 forintos áron. Vállalom, hogy a könyv értékét és a postaköltséget átvételkor fizetem. Dátum: 1995..............................-n a láírás Beküldési cím: TRIO Kiadó, 1071 Budapest, Damjanich u. 26/b.

Next

/
Oldalképek
Tartalom