Fradi újság (1995)
1995 tavasz / 1. szám
17 FUTBALL ÉS NAPÓLEON... szerződtetem a munkatársakat. Tulajdonképpen szinte mindent én csinálok, loholok a nyomdába, intézem a pénzügyeket, de én ezt szeretem csinálni. Nagyobb baj lenne, ha nem lehetnék jelen egy könyv születésénél, mert én az alkotást élvezem, amikor a semmiből valami lesz. Úgy gondolom, hogy a könyvkiadás - ha az minőségi könyvkiadás - majdhogynem művészi tevékenység.- Mi a kiadó filozófiája? H. T.: Minőség, minőség, minőség. Erre nagyon kényes vagyok, inkább készüljön el később a könyv, de legyen pontos, rendezett, és ne maradjon benne hiba. Elsősorban sportkönyvekkel foglalkoztunk eddig, de ez nem kizárólagos profilunk. Külföldön azt láttam, hogy nagyon keresettek a nagy alakú, vastag papírra nyomott, sok színes képpel illusztrált kötetek. Ezt a tendenciát próbáljuk követni mi is, s azon túlmenően, hogy jó minőségű könyveket akarunk létrehozni, szeretnénk, ha ezeknek önálló arculata lenne, ami csak a Trio-nak a sajátja. Úgy gondolom, hogy ez az egyéni stílus mára már kialakult.- Milyen a kereslet a könyveik iránt? H. T.: Pontosan ez a mi problémánk. Úgy érezzük, picit megelőztük a korunkat, mert ma Magyarországon a vásárlóképes közönség - ami a könyveket illeti - egyre szűkül. Közhely, hogy nincs pénzük az embereknek, könyvre pedig egyre kevésbé. A mi könyveink ráadásul elég drágák, s hiába tetszik a sportkedvelő közönségnek, nem tudják megvenni. Külön gond, hogy bár a sport érdekli őket, figyelemmel kísérik a sporteseményeket, de már egy könyv kevésbé vonzza őket a témában, különösen egy- egy ilyen igényes és drága példány.-Ennek ismeretében milyen példányszámban jelennek meg a könyveik? H. T.: Jelenleg az átlagos példányszám 5000 körül mozog. Évente 3-4 könyvet adunk ki, 1994-ben viszont csak egy jelent meg, de ezzel nagyon sokat dolgoztunk.-Nem is akarnak évenként többet kiadni? H.T.: Nem, az a minőség rovására menne. Én nem feltétlenül nagy kiadót szeretnék - én azt szeretném, ha jelentős kiadóvá válnánk, s ez azt jelenti, hogy egy vagy két évenként egy-egy jelentősebb dologgal álljunk elő.- Hogyan működik a kiadó? H. T.: Az induláskor volt egy nagyon nagy felfutásunk, szép hasznunk jött be és a szponzorok hajlandók voltak áldozni erre. Azt hittem, meg tudjuk csinálni, hogy ilyen szép könyveket nyereségesen állítunk elő, ám úgy tűnik, ez egyre kevésbé lehetséges. A mi könyveinket a szponzor kellene, hogy eltartsa, manapság azonban már egyre kevesebben adnak pénzt, mert a cégeknek nemigen éri meg. így nekünk kell a saját pénzünket befektetni. Ha én emellett mással nem foglalkoztam volna, és azt a pénzt nem pumpálom ide, a kiadó már tönkrement volna.- Szóba sem jött, hogy más típusú, kelendőbb könyvekkel eltartani az igényesebb könyveket? H. T.: Nem, egyrészt azért, mert nem akarok olyan könyveket kiadni, amelyek sajtpapíron jelennek meg. Másrészt én ezt szeretem és így szeretem csinálni, és nem adom fel a függetlenségemet és azt, amit szeretek. Úgy látom, hogy a könyvkiadásból hasznot termelni szinte lehetetlen, ha valaki azt az utat választja, amit mi, hogy saját erőből nagyon jó minőséget akar előállítani.-Melyik könyvükre a legbüszkébb? H. T.: A „Barcelona ’92”-re, főleg a rekordgyorsasága miatt, de leginkább a legutóbbi kiadásunkra, a „Fradi futballévszá- zad"-ra, mert ma Magyarországon ilyen kvalitású könyv, ebben a kategóriában nincs. Ezt tartom a legsikerültebbnek, minden benne van, amit én tudok a könyvkiadásról. Csodálatos lett, ezen felül kitaláltunk hozzá egy olyan díszpéldányt, amelyet extra kivitelben és névre szólóan lehet megrendelni. Ilyen szolgáltatással most próbálkozunk először. Olyannyira tetszik ez, hogy a következő könyv talán már csak ilyen bőrkötésben lesz kapható, igen kis példányszámban.-Az is sportkönyv lenne? H. T.: Nem, az Napóleonról szólna, olyan történetek, anekdoták gyűjteménye lenne, amelyek még sehol sem jelentek meg eddig. Nagyon érdekes vállalkozásnak ígérkezik.- Ha, mondjuk, öt év múlva találkozunk, hol fog tartani a kiadó? H. T.: Továbbra is nagyon szép és egyre letisztultabb könyveket fogunk készíteni, olyanokat, amelyek az eddigi vonalat viszik tovább. Szeretném bővíteni is a kiadót: jó lenne egy szép, igényes sportújságot, esetleg egy színes sport-napilapot kiadni. Itt azonban óriási összegekről van szó, s azért is nem vágtam bele eddig, mert a könyveket ki tudtam adni úgy, hogy nem kellett „eladnom” magam. Egy újság azonban rengeteg pénzbe kerül, és akkor máris függő helyzetbe kerül az ember. Abban biztos vagyok, hogy tovább fogunk lépni, és néhány év múlva már nem csak könyveket mondhat magáénak a kiadó. N. I. Még mostanság is beszédtéma néhány „spíler” karácsonyi ajándéka, amivel szívük választottját lepték meg. Méghozzá nem is akármivel: gépkocsival. Erről faggattuk az érdekelteket, elsőként Lipcsei Pétert.-Valamelyik késő őszi edzésünk közben javasolta Simon Tibi, hogy: „Vegyetek autót az asszonynak karácsonyra...”. Szenteste egy parfümösdobozba tettem a slusszkulcsot, a kocsit pedig egy mellékutcában állítottam le. Mit mondjak: a hatás leírhatatlan volt. Csak a csapatnak is úgy menjen a játék, mint ahogyan ez a kis Renault repül. Sűrű bólogatással kapcsolódott a beszélgetésbe Balogh Tonó, a zöld-fehérek kapusa: - Régóta „saras” vagyok kedvesemnél. Eddig ugyanis csak vittem tőle. Talán most sikerült valamit törlesztenem. Mivel részletre vettem az autót, igencsak csipkednem kell magam a bajnokság hátralévő részében. Végezetül a poénokat reggeltől estig gyártó Bodnár József, a Fradi masszőré mesélte el, miként döntött a meglepetésautó mellett:- Az asszonyság karácsony óta szinte beköltözött a Twingóba. Ettől lettem pihentebb az utóbbi időben. Ad- dig-addig énekeltük együtt a „Mindenkinek van egy álma...” című slágert, míg rá nem találtunk Álmos úrra, aki amellett, hogy gépkocsi-kereskedő, „eszelős" Fradi drukker. így történhetett meg, hogy némi kedvezménnyel és részletfizetéssel juthattunk hozzá az autókhoz. Azt hiszem, ezt a Fradi népszerűségének köszönhetjük, éppen ezért mindent el kell követnünk, hogy újra bajnoki diadalt ünnepelhessünk. Mvanti Mindenkinek van egy álma
