Fradi újság (1994)
1994 ősz 8. szám
12 FRADI ÚJSÁG TÁRNÁI KISS LÁSZLÓ • Közel áll Önhöz a Ferencváros?- Szívem szerint Fradi-druk- ker vagyok, s bár a Vasasban kezdtem el birkózni, mindig ennek a csapatnak szurkoltam. Annak idején, mint minden gyerek, kiosztottuk egymás között a szerepeket, és úgy rúgtuk a labdát, hogy lélekben mi voltunk Fenyvesi, Albert vagy Varga Zoli. A VII. kerületben nőttem fel, ott a Garai tér környékén meg a Városligetben idéztük fel a meccsek nagy pillanatait. • Ma Is kijár a mérkőzésekre?- Igen, most újabban megint szurkolónak számítok, Kemény Kázmér barátom vett a „szárnyai alá”. • Korábban is fellépett már Fra- di-rendezvényen?- Az Albert Flóri 50. születésnapjára szervezett műsorban énekeltem, vele azonban már mulattunk együtt (műsoron kívül), amikor még megvolt a borozója. 1992-ben a bajnoki hajón köszöntöttük a csapatot, nagyon jó hangulatú este volt, sikerült kapcsolatot teremteni a fiúkkal. Kissrác koromban, amikor néztem a nagy futballistákat, nekem felnőtt férfiaknak számítottak - ma már tudom, lehettek 20-22 évesek. Most, ahogy 40 éves fejjel nézem a játékosokat, hozzám képest sajnos, szinte gyerekek. Számomra azért nagy öröm, hogy ennek ellenére jól vették, élvezték a műsorunkat. • Mikor kezdett el énekelni?- 6 éves koromban, a Magyar Rádió gyermekkórusában, és akkoriban ültem a zongorához is. Hamar megtanultam az akkor divatos slágereket. A középiskolában beat-zenekart alapítottunk. Később hakni-műsorokban vettem részt, zongorakísérőként egészítettem ki „magas” tanári fizetésemet. Egy alkalommal Kabos Laci késett, s a műsor szerkesztője kérte, hogy ugorjak be, játsszak valami szólót. Kérdeztem: énekeljek is? „Igen, igen, csináld csak!” Akkor odahúztam a mikrofont és elkezdtem énekelni. A közönség nagyon jól fogadta, nekem pedig azt mondták, tanulnom kellene énekelni. így végigjártam ennek az összes lépcsőfokát, de mire a Rádió elkezdett volna velem mint táncdalénekes- sel foglalkozni, 1984-ben a televízió meghirdetett egy nótaéne- kes-versenyt. Édesapám a tudto- mon kívül beadta a jelentkezési lapot, és kis idő múlva be is hívtak meghallgatásra. Akkor még 10 kilóval kevesebbet nyomtam, hosszú hajam és fülbevalóm volt- el lehet képzelni, ezzel a fazonnal beállítani a versenyre! Ennek ellenére a három fő díjazott egyike lettem, s feladva a tanári pályát, elindult nótaénekesi pályafutásom. • De nem csak reflektorfényben áll...-Valóban, 1987-től a tévénél szerkesztettem nótaműsorokat, 1990-ben pedig Alföldi Boruss István csábított át a Rádióhoz, így most ott én vagyok a magyarnóta „gazdája”. • Otthon milyen zenét hallgat?- Leginkább klasszikusokat, de szeretem a rockzenét is. • Nem bánta meg. hogy erre a műfajra váltott?- A táncdaléneklés ma Magyarországon szinten nem létezik. Ezzel szemben a magyarnóta nagyon népszerű, a lakosság jórésze szereti. Ahhoz képest, hogy valamikor tánczenész voltam, most nagyon jól érzem magam ebben a mulatós műfajban. Én itt még egyenesen tejfölösszájúnak számítok, mivel ezt az énekes - ha vigyáz magára és a hangjára- akár 70-80 éves koráig is csinálhatja. És én szeretnék is addig a színpadon maradni! SÁRMÁNDI PÁL: Készítettünk Tárnái Kiss Lászlóval egy közös műsort, 14 alkalommal hallhatta a közönség a Petőfi adón a Paprika Show című éjszakai programot. Ő volt a szerkesztője és műsorvezetője, én riporterként vettem részt a munkában. Sajnálatos módon általában a magyarnótákat blokkokban szerkesztik és adják le a rádióban. Mi úgy gondoltuk, hogy a zeneszámok közé szöveges részt is beiktatunk. Sok embert szólaltattunk meg, akik jópofa, apró történeteket hoztak, amelyek kapcsolódtak a nótás világhoz. Nem az volt a célunk, hogy megtörtjük a nótákat és elvegyük tőlük az időt, hanem hogy színesebbé, szórakoztatóbbá tegyük a műsort, és ez sikerült is a visszajelzések szerint. • Ön is frád ista?- Nagyon régi Fradi-szimpa- tizáns vagyok. Több rendezvényen, így a bajnoki hajón vagy az Albert-születésnapon ott voltam; mindig nagyon szívesen jövünk és jól érezzük itt magunkat. Nagy Ildikó
