Fradi újság (1994)
1994 / 5. szám
FRADI ÚJSÁG „Hát mikor rúgunk már egy gólt?!” A Magyar Kupa idén is az Üllői úton marad? Az imádott pályán - izgalom nélkül... kiabálja neki, hogy ’’Gól!”, vagy azt hogy „Fuss utána!”. Igazából azonban sohasem élvezheti azt a játékot. Csikar erre azt mondta: „Tudod, én megbékéltem az élettel. Azt gondolom, hogy annyi mindent kaptam az élettől, annyi élményt, sikert, hogy talán a Jóisten most valamit visszavett ebből.” • Említette, hogy valamikor focizott is. Nem irigyelte kicsit a futballistákat, amint kifutnak a pályára ?- Nem is kicsit! Sajnos kimaradt az életembó'l az a rendkívüli élmény, amikor az ember kimegy a pályára 20-30 ezer ember elé, fölmorajlik a stadion, s tudni azt, hogy ezek az emberek ezért jöttek, hogy tiszta szívvel drukkoljanak a csapatnak és hogy bizony örömet kell szerezni nekik. Egy ponton mégis van hasonlóság az én életemmel: ha filmet készítek, s ha ezek a filmek jók és hatnak a közönségre, akkor sok ezer ember érzésével gondolataival találkozhatok össsze, függetelenül attól, hogy személyesen nem ismerjük egymást. A foci és a film is olyan, hogy nagyon sok emberhez lehet általa eljutni, mert számomra ez rendkívül vonzó: nagy lehetó'ség, játék, de egyben óriási felelősség is. • Köztudott azonban, hogy nem kizárólag filmmel foglalkozik, elég, ha csak az „István, a király”, az' „Attila - Isten kardja” vagy klasz- szikus operák színházi, illetve szabadtéri előadásaira utalunk.- Alapvető nagy szerelmem a film, és érdekes módon éppen a film révén jutottam el a szabadtéri rendezéshez. 1983-ban ugyanis az „István, a király”-t eredetileg nyilvános filmfelvételként hirdettük meg, tehát a forgatást nagyszabású színházi előadással kötöttük össze. Akkor ráéreztem ennek a műfajnak sajátos ízére, hangulatára, egy életre el is köteleztem magam a szabadtéri színjátszásnak is. • Filmjeiben, előadásaiban gyakran nyúl történelmi témákhoz. Mi ennek az oka?- Nagyon keveset tudunk a történelemről, bizonyos témák szinte teljesen kiestek tudatunkból. Úgy gondolom, nekünk egyelőre nincs korszerű nemzettudatunk, többek között azért sem, mert nincsenek hozzá kellő ismereteink, nem birtokoljuk szívünkig hatolva, átélt módon történelmünk nagy és szép pillanatait, nem ismerjük eléggé jelentős személyiségeit. S azt hiszem, nemcsak ismerni kellene, hanem megpróbálni élmény- szerűen is átélni, adott esetben egy film vagy egy színházi előadás segítségével. Én arra törekszem, hogy mindezt látványos, több műfajt egyesítő, érzelmekre, szenvedélyekre ható módon tudjam átadni minél több embernek. • Várható-e hasonló jellegű, történelmi tematikájú mű?- Most nagyon nagy dologra készülök, 1996-ra szeretnék elkészíteni egy kétrészes, kosztümös játékfilmet a honfoglalásról. Már megtörténtek az előkészületek, Nemeskürty István írta a forgatókönyvet. • Közelebbi terve?- Megszereztük a jogát egy J.F. Kennedyről szóló rockoperának, ezt mutatjuk be a Margitszigeten. Remélem, nagy slágere lesz az idei nyári szezonnak. Sok embert kivinni nyáron a színházba csak valami nagyon különleges, igényes dolog, sztárok és látványos feldolgozás ígéretével lehet. A szabadtérnek is megvannak a sajátos kihívásai, s egy jól sikerült előadás utolérhetetlen hangulatot teremt. Siker esetén a hatalmas ováció, a mély átélés és lelkesedés nagy élmény számomra. • Összefügg ez azzal, hogy speciális tömeghatása miatt is any- nyira szereti a futballt?- Lehetséges, ezt még így nem fogalmaztam meg magamnak, de azt hiszem, tényleg van ilyen összefüggés. Nagyon szeretek nagy tömegekre hatni, és a szabadtéri rendezvényeknek óriási varázsa, amolyan aréna-hangulata van. 1990-ben pl. a Népstadionbeli Illés-koncerten 80 ezer ember gyújtott gyertyát és énekelt együtt. És akkor, bizony eszembe jutottak a hatvanas évek csodálatos meccsei is! Egyben éreztem azt a felelősséget, mit jelent az, hogy több tízezer, akár százezer néző előtt kell teljesíteni, nem is akárhogyan. Rám a futball, a 60-as évek, a Fradi meghatározó módon hatottak, a mérkó'zéshangulatok mélyen bennem élnek, s nem véletlen, hogy a nagyobb szabadtéri produkcióknál ezek az élmények is előtörnek. • Folytatódik-e a családban ez a Fradi-„ó'rület”?- Ez már szinte biztos. András fiam - 15 éves - akkora Fradi- drukker, hogy az már a húgára, Annára is átsugárzik, pedig ő még csak 5 éves. Mikor Anna a színeket tanulta, mindet pontosan tudta, egyedül a zöldet nevezte következetesen „Fradi-színnek”. A fiammal minden meccsen kinn vagyunk, s szinte kivétel nélkül vidékre is elkísérjük a csapatot. Mindig azt kéri, hogy váltsunk rendes bérletet oda, ahol igazán lehet drukkolni. Nemrégiben odaajándékoztam neki az összes Fradi-relikviámat, amit az évek során gyűjtöttem. Legszebb emlékemet - az Esti Budapest 1953-as különkiadását a 6:3 után - apámtól kaptam jó néhány évtizede, azóta őrzöm. Most bekereteztem, és odaadtam a fiamnak, hogy ő őrizze tovább. Azt hiszem, jó helyen van nála, hiszen Andris óriási futballrajongó, imádja a Fradit, él-hal a játékosokért. Csupa ilyen szurkolót kívánok a Ferencvárosnak! Nagy Ildikó Wjesír 1994-ben is együtt az, élvonalban! Együtt a sikerekért!