Fradi újság (1994)
1994 / 5. szám
8 FRADI ÚJSÁG Stocker úr tiszteletére előkerestük az archivumból a számára oly kedves 1934-es Húsvéti tornát nyert Ferencváros csapatképét. Nos, ők győztek a Rapid ellen 9-5-re! Balról: Bán, Polgár, Lázár, Toldi, Háda, Lyka, Korányi, Kemény, Móré. Elől: Sárosi és Rátkai Stocker Józseftől először is azt kérdeztem, hogy mi volt a beceneve?- Lehetett más, mint a Stoki...- És ki volt az első fradista, akit becenevén szólított ? 1931-ben láttam Sárosi Gyurka elsó' meccsét (Ferenc- város-Bástya 7-0) így azt hiszem, hogy jogos, hogy én is ott „Gyurkáztam,, a többi szurkolóval. Imádtuk a játékát, a B-közép szinte átszellemülten figyelte a látványos megmozdulásait.- Stocker József is B-közép tag volt?- Természetesen. 1930-ban egy Fradi-Újpest volt az első' meccs, amit láttam. Az eredmény 1-1 volt és a mi Táncos Misink kihagyott egy 11-est.-Táncos erdélyi származású volt, említette, hogy Ön is...- Én Zsombolyán születtem - immár 74 éve... Volt egy távoli rokonunk, aki a Fradi meccseire mindig elvonatozott. Ez hatott rám is... Amint Pestre kerültem nem csak a meccseket, de még az edzéseket is rendre megnéztem. A hatvanas években amikor a különvonatok jártak a Fradi vidéki meccseire nos, egyró'l sem maradtam le. Később pedig - Volán dologzóként - ingyen utazhattam a menetrendszerű autóbuszokkal is.- Kapásból egy vidéki meccs-emlék?- 1968-ban Diósgyó'rben mindkét Fradi ipeccset láttam. Ami a köd miatt félbeszakadt azt is, no meg a megismételtet is. Igaz, utóbbin csak az elsó' félidő közepétől buzdíthattam kedvenceimet. Ami a „késést” illeti, nos olyan közlekedési dugóba kerültünk, hogy csak a félidő felére érkeztünk. Nem volt jegyünk - a pénztárban pedig már mindet eladták! Szinte bekönyörögtük magunkat a diósgyőri pályára... Ettől az időtől kezdve soha nem mentem el vidékre csak úgy - mindig kaptam a srácoktól egy tiszteletjegyet, szóval nyugodtan utazhattam. Egyébként Pestre soha nem kértem ingyenjegyet - mindig megvettem.- Emlék az új - immár húsz éves stadionunkból?- A legnagyobb élmény számomra akár idegen akár hazai pályán, ha egy sajátnevelésű FTC játékos az első csapatba bemutatkozik. Ez számomra olyan mintha egy születést látnék... Ezt az érzést mindig meghatva élem át. Ami pedig egy meccset kiemelten illet - nagy rangadó volt az FTC-MTK 4-0-ás találkozó az Üllői úti otthonban. Ez igazi csemegének számított, volt szép játék, látványosság és ami számomra nagyon fontos: nem volt durva, faultokkal teli meccs. A durva, kíméletlen játék mindig taszított.- És most néhány szó a kedvencekről... Régiek, maiak, kiket szeretett egy B-középes szurkoló?- Talán sokan meglepődnek, hogy nekem egy válogatott és mégsem közismert fradista volt az elsőszámú kedvencem. Nagy II Andrásnak hívták - napjainkban úgy tudom Tuniszban él. Andris osztálytársam volt anno és nagyon jó barátom. Alacsony növése ellenére lefejelte az egész NB I-es mezőnyt! Igaz, hogy már az iskolában korosztályos magasugró bajnokságot nyert... Aztán természetesen nagyon szerettem a Sárosi testvéreket, a Toldi Gézát. Most éppen hatvan éve, hogy volt egy olyan Húsvéti torna, amikor a Gyurka két mécsesén - az Austria és a Rapid ellen! - szóval 180 perc alatt kilenc gólt szerzett! Az egyiket szinte guggoló helyzetből... A meccs után Mailinger Béla bácsi a futballisták elnöke könnyezett a boldogságtól. Egyébként őt tartottam az első korszak legnagyobb Ferencvárosi sportvezetőjének. Az elnyomatás éveit követően pedig meggyőződésem, hogy Harót János tett az elnökök közül a Fradiért a legtöbbet. Visszatérve a játékosokhoz napjainkban Simon Tibor a „szívem választottja”. És a szívéért! A „Siminek” majdnem olyan a szíve, mint egykor Toldi Gézáé volt... Hiába mondják rá az ellentáborból, hogy durva, meg goromba - nem igaz. Megszállottként focizik, az ő játéka méltó az egykori franzstadti hagyományokhoz. Nagyon örülök, hogy ő lett az első nyertese a Fradi fut- ballkedvencek kupájának. Megérdemli, én is neki adtam volna... Telek Andris is nagy kedvencem, ő sem áll meg egy percre sem, nagyon jó - kulturált futballt rendre bemutató játékos. Csak vajon meddig marad az Üllői úton?- És Stocker József meddig jár még Fradi meccsre?- Bár az elvadult légkör, ugyanúgy ahogy a durva játék távol áll tőlem, de ameddig egészségem engedi mindig a lelátón leszek. Úgy is mondhatnám, hogy mindhalálig. Nagy Béla NÉVKÁRTYÁK - FRADISTAKNAK.. húsvéti torna persze akkor volt az igazi, ha a „sógoroktól” az Austria és a Rapid, tőlünk a Fradi és az Újpest játszott. Ha a budapesti zöld-fehérek is részvevők voltak, a Népstadionban garantált volt az ötvenezer néző. A bécsieknek amúgy mindegy volt, mert minden az időjáráson múlott. Ha sütött a nap, a Práterben alig volt üres hely. Az csak természetes volt, hogy a csapatok a legjobb összeállításban léptek pályára: a két szomszédos ország sokévtizedes rivalizálása a gyakori válogatott mérkőzések mellett a húsvéti tornákon csúcsosodott ki. Hagyomány volt, hogy az első két mérkőzést Bécsben játsszák, szombaton, míg a visszavágókat Budapesten, hétfőn. Az is gyakorlat volt, hogy kinn magyar, idehaza osztrák játékvezetők fütyültek. Bevallom, amikor ezt az összeállítást tervezgettem, még azt hittem, hogy a húsvéti torna az ötvenes-hatvanas évek „találmánya”. Kiderült, hogy tévedtem, már a századelőn is rendeztek ilyen tornákat. Nagy Béla, a Ferencváros mindentudó krónikása adta tudtomra, hogy már 1908-ban volt húsvéti torna, igaz, akkor még csak magyar csapatok részvételével. A sporttörténeti eseményen a MAC, a BTC, nos és természetesen a két ősi ellenfél, az FTC és az MTK szerepelt. A tornát - kapott gól nélkül - az PTC nyerte. Egy évvel később már nemzetközivé vált az erőpróba, miután lipcsei csapat is indult. Osztrák-magyar vetélkedéssé a harmincas években vált, bár az utólag már kérdéses, kinek az ötletéből. A többség úgy tartja, hogy a legendás osztrák Hugo Meist találta ki a húsvéti tornákat. Az azonban bizonyos, hogy az úgynevezett „félserleges” tornára a Wundermannschaft akkori kapitánya ajánlotta fel a díjat. Már a mérkőzések előtt kettéfűrészeltek egy kupát, egyik felét kapta a győztes, a másikat a második. (A trófea egyik fele ma is látható az FTC-múzeum- ban, valahol a pálya végében ásták ki a földből. Az MTK-s rész Nagy Béla szerint örökre eltűnt.) Az csak természetes, hogy a zöldfehér krónikás az eredménnyel is szolgált. Az első mérkőzést az FTC 6-2-re nyerte az Austria ellen, a második találkozón 9-5-re nyertek a zöld-fehérek a Rapid ellen. Két mérkőzésen huszonkét gól: már ebből is kiderül, hogy ezek a tornák - túl a presztízsen - inkább fieszta-jellegűek voltak, semmint izzadságszagúak. A hatvanas évek elején ismét terjedt a „húsvéti torna-láz”. Pusztán a színvonal érzékeltetése miatt ideírom az 1962-es tornán részvevő két magyar csapat összeállítását. Az ínyencek alighanem most csettintenek egyet. FTC: Landi - Novak, Mátrai, Dalnoki - Vilezsál, Kocsis - Kökény, Orosz, Albert, Rákosi, Fenyvesi. Ebbe a csapatba, kérem tisztelettel, az akkoriban még csak tehetségesnek mondott Varga Zoltán csupán csereként fért be. Albertet váltotta. A hatás kedvéért leírom még egyszer: Albert helyett Varga Zoltán. Néhány zöldfehér hívő a gyönyörűségtől most bizonyára elalél - vagy a maiakra gondolva fájdalmasan a szívéhez kap... Nem volt gyenge az akkori Újpest sem, íme: Lung - Káposzta, Rajna, Sóvári - Solymosi, Színi - Lenkei, Göröcs, Pataki, Kuharszky, Rossi. Megjegyzendő, hogy a tizennyolc éves Bene Ferenc csak azért nem játszött, mert a romániai UEFA-tornán szerepelt. A Rapidban és az Austriában sem a „fakó” játszott, csak ízelítőül néhány név: Fraydl, Stotz, Ocwirk, Nemec, Fiala, Skocik, Hanappi, Flöget. Aztán egyre több európai kupatorna szerepelt a műsorban, s bár időközben előbb hosszasan haldoklón, majd meg is szűnt a Közép-európai Kupa, a BEK, a KEK és az UEFA Kupa túlzsúfolttá tette a műsort. Meghalt hát a húsvéti torna, s ezt azok sajnálják igazán, akik annak idején rendszeresen ott ültek a nézőtéren. A budapestin természetesen, mert valahogy akkoriban nem lehetett csak úgy átruccanni Bécsbe, mint mostanság... Vagyis a szakállas vicc, húsvéti tornára átalakítva valahogy így hangozna: amikor volt, még nem lehetett, amikor lehetne, már nincs... Jakab József Népszabadság Mindhalálig fradista...
