Fradi újság (1994)

1994 / 5. szám

8 FRADI ÚJSÁG Stocker úr tiszteletére előkerestük az archivumból a számára oly kedves 1934-es Húsvéti tornát nyert Ferencváros csapatképét. Nos, ők győztek a Rapid ellen 9-5-re! Balról: Bán, Polgár, Lázár, Toldi, Háda, Lyka, Korányi, Kemény, Móré. Elől: Sárosi és Rátkai Stocker Józseftől először is azt kérdeztem, hogy mi volt a beceneve?- Lehetett más, mint a Stoki...- És ki volt az első fradista, akit becenevén szólított ? 1931-ben láttam Sárosi Gyurka elsó' meccsét (Ferenc- város-Bástya 7-0) így azt hiszem, hogy jogos, hogy én is ott „Gyurkáztam,, a többi szurkolóval. Imádtuk a játékát, a B-közép szin­te átszellemülten figyelte a lát­ványos megmozdulásait.- Stocker József is B-közép tag volt?- Természetesen. 1930-ban egy Fradi-Újpest volt az első' meccs, amit láttam. Az eredmény 1-1 volt és a mi Táncos Misink kihagyott egy 11-est.-Táncos erdélyi származású volt, említette, hogy Ön is...- Én Zsombolyán születtem - immár 74 éve... Volt egy távoli rokonunk, aki a Fradi meccseire mindig elvonatozott. Ez hatott rám is... Amint Pestre kerültem nem csak a meccseket, de még az edzéseket is rendre megnéztem. A hatvanas években amikor a külön­vonatok jártak a Fradi vidéki meccseire nos, egyró'l sem marad­tam le. Később pedig - Volán dologzóként - ingyen utazhattam a menetrendszerű autóbuszokkal is.- Kapásból egy vidéki meccs-em­lék?- 1968-ban Diósgyó'rben mind­két Fradi ipeccset láttam. Ami a köd miatt félbeszakadt azt is, no meg a megismételtet is. Igaz, utób­bin csak az elsó' félidő közepétől buzdíthattam kedvenceimet. Ami a „késést” illeti, nos olyan köz­lekedési dugóba kerültünk, hogy csak a félidő felére érkeztünk. Nem volt jegyünk - a pénztárban pedig már mindet eladták! Szinte bekönyörögtük magunkat a diós­győri pályára... Ettől az időtől kezdve soha nem mentem el vidékre csak úgy - mindig kaptam a srácoktól egy tiszteletjegyet, szó­val nyugodtan utazhattam. Egyéb­ként Pestre soha nem kértem ingyenjegyet - mindig megvettem.- Emlék az új - immár húsz éves stadionunkból?- A legnagyobb élmény szá­momra akár idegen akár hazai pá­lyán, ha egy sajátnevelésű FTC játékos az első csapatba bemu­tatkozik. Ez számomra olyan mintha egy születést látnék... Ezt az érzést mindig meghatva élem át. Ami pedig egy meccset kiemelten illet - nagy rangadó volt az FTC-MTK 4-0-ás találkozó az Ül­lői úti otthonban. Ez igazi cse­megének számított, volt szép játék, látványosság és ami számomra nagyon fontos: nem volt durva, faultokkal teli meccs. A durva, kíméletlen játék mindig taszított.- És most néhány szó a ked­vencekről... Régiek, maiak, kiket sze­retett egy B-középes szurkoló?- Talán sokan meglepődnek, hogy nekem egy válogatott és mégsem közismert fradista volt az elsőszámú kedvencem. Nagy II Andrásnak hívták - napjainkban úgy tudom Tuniszban él. Andris osztálytársam volt anno és nagyon jó barátom. Alacsony növése el­lenére lefejelte az egész NB I-es mezőnyt! Igaz, hogy már az iskolában korosztályos magasugró bajnokságot nyert... Aztán természetesen nagyon szerettem a Sárosi testvéreket, a Toldi Gézát. Most éppen hatvan éve, hogy volt egy olyan Húsvéti torna, amikor a Gyurka két mécs­esén - az Austria és a Rapid ellen! - szóval 180 perc alatt kilenc gólt szerzett! Az egyiket szinte guggoló helyzetből... A meccs után Mailinger Béla bácsi a futballisták elnöke könnyezett a boldogságtól. Egyébként őt tartottam az első korszak legnagyobb Ferencvárosi sportvezetőjének. Az elnyomatás éveit követően pedig meg­győződésem, hogy Harót János tett az elnökök közül a Fradiért a legtöbbet. Visszatérve a játéko­sokhoz napjainkban Simon Tibor a „szívem választottja”. És a szívéért! A „Siminek” majdnem olyan a szíve, mint egykor Toldi Gézáé volt... Hiába mondják rá az ellentáborból, hogy durva, meg goromba - nem igaz. Megszál­lottként focizik, az ő játéka méltó az egykori franzstadti hagyo­mányokhoz. Nagyon örülök, hogy ő lett az első nyertese a Fradi fut- ballkedvencek kupájának. Meg­érdemli, én is neki adtam volna... Telek Andris is nagy ked­vencem, ő sem áll meg egy percre sem, nagyon jó - kulturált futballt rendre bemutató játékos. Csak vajon meddig marad az Üllői úton?- És Stocker József meddig jár még Fradi meccsre?- Bár az elvadult légkör, ugyanúgy ahogy a durva játék távol áll tőlem, de ameddig egészségem engedi mindig a lelátón leszek. Úgy is mondhat­nám, hogy mindhalálig. Nagy Béla NÉVKÁRTYÁK - FRADISTAKNAK.. húsvéti torna persze akkor volt az igazi, ha a „sógoroktól” az Austria és a Rapid, tőlünk a Fradi és az Újpest játszott. Ha a budapesti zöld-fehérek is részvevők voltak, a Népstadionban garantált volt az ötvenezer néző. A bécsieknek amúgy mindegy volt, mert minden az időjáráson múlott. Ha sütött a nap, a Práterben alig volt üres hely. Az csak természetes volt, hogy a csapatok a legjobb összeállításban léptek pá­lyára: a két szomszédos ország sokév­tizedes rivalizálása a gyakori váloga­tott mérkőzések mellett a húsvéti tornákon csúcsosodott ki. Hagyomány volt, hogy az első két mérkőzést Bécsben játsszák, szombaton, míg a visszavágókat Budapesten, hétfőn. Az is gyakorlat volt, hogy kinn magyar, idehaza osztrák játékvezetők fütyül­tek. Bevallom, amikor ezt az összeál­lítást tervezgettem, még azt hittem, hogy a húsvéti torna az ötvenes-hat­vanas évek „találmánya”. Kiderült, hogy tévedtem, már a századelőn is rendeztek ilyen tornákat. Nagy Béla, a Ferencváros mindentudó krónikása adta tudtomra, hogy már 1908-ban volt húsvéti torna, igaz, akkor még csak magyar csapatok részvételével. A sporttörténeti eseményen a MAC, a BTC, nos és természetesen a két ősi ellenfél, az FTC és az MTK szerepelt. A tornát - kapott gól nélkül - az PTC nyerte. Egy évvel később már nemzetközivé vált az erőpróba, mi­után lipcsei csapat is indult. Osztrák-magyar vetélkedéssé a harmincas években vált, bár az utólag már kérdéses, kinek az ötletéből. A többség úgy tartja, hogy a legendás osztrák Hugo Meist találta ki a húsvéti tornákat. Az azonban bizonyos, hogy az úgynevezett „félserleges” tornára a Wundermannschaft akkori kapitánya ajánlotta fel a díjat. Már a mérkőzések előtt kettéfűrészeltek egy kupát, egyik felét kapta a győztes, a másikat a második. (A trófea egyik fele ma is látható az FTC-múzeum- ban, valahol a pálya végében ásták ki a földből. Az MTK-s rész Nagy Béla szerint örökre eltűnt.) Az csak természetes, hogy a zöld­fehér krónikás az eredménnyel is szolgált. Az első mérkőzést az FTC 6-2-re nyerte az Austria ellen, a má­sodik találkozón 9-5-re nyertek a zöld-fehérek a Rapid ellen. Két mérkőzésen huszonkét gól: már ebből is kiderül, hogy ezek a tornák - túl a presztízsen - inkább fieszta-jellegűek voltak, semmint izzadságszagúak. A hatvanas évek elején ismét ter­jedt a „húsvéti torna-láz”. Pusztán a színvonal érzékeltetése miatt ideírom az 1962-es tornán részvevő két ma­gyar csapat összeállítását. Az ínyen­cek alighanem most csettintenek egyet. FTC: Landi - Novak, Mátrai, Dalnoki - Vilezsál, Kocsis - Kökény, Orosz, Albert, Rákosi, Fenyvesi. Ebbe a csapatba, kérem tisztelettel, az akko­riban még csak tehetségesnek mon­dott Varga Zoltán csupán csereként fért be. Albertet váltotta. A hatás kedvéért leírom még egyszer: Albert helyett Varga Zoltán. Néhány zöld­fehér hívő a gyönyörűségtől most bi­zonyára elalél - vagy a maiakra gon­dolva fájdalmasan a szívéhez kap... Nem volt gyenge az akkori Újpest sem, íme: Lung - Káposzta, Rajna, Sóvári - Solymosi, Színi - Lenkei, Göröcs, Pataki, Kuharszky, Rossi. Megjegyzendő, hogy a tizennyolc éves Bene Ferenc csak azért nem játszött, mert a romániai UEFA-tornán sze­repelt. A Rapidban és az Austriában sem a „fakó” játszott, csak ízelítőül néhány név: Fraydl, Stotz, Ocwirk, Nemec, Fiala, Skocik, Hanappi, Flöget. Aztán egyre több európai kupator­na szerepelt a műsorban, s bár időközben előbb hosszasan haldok­lón, majd meg is szűnt a Közép-euró­pai Kupa, a BEK, a KEK és az UEFA Kupa túlzsúfolttá tette a mű­sort. Meghalt hát a húsvéti torna, s ezt azok sajnálják igazán, akik annak idején rendszeresen ott ültek a nézőtéren. A budapestin természete­sen, mert valahogy akkoriban nem lehetett csak úgy átruccanni Bécsbe, mint mostanság... Vagyis a szakállas vicc, húsvéti tornára átalakítva vala­hogy így hangozna: amikor volt, még nem lehetett, amikor lehetne, már nincs... Jakab József Népszabadság Mindhalálig fradista...

Next

/
Oldalképek
Tartalom