Fradi újság (1993)
1993 / 16. szám
FRADI ÚJSÁG 5 Farkasok A Spectrum-FTC női kézilabdacsapatának ellenfelei többé nem mondhatják: „nem félünk a Farkastól”. Nyáron ugyanis két válogatott Farkassal is erősödött a Fradi, Andrea a kapuba, Ágnes az átlövő posztjára érkezett. Andrea visszatért, hiszen a Népligetből igazolt a Lőrinci Fonóba, majd a Spartacusba, Ágnes viszont abszolút új szerzemény, ezért kezdtük vele a beszélgetést.- Felnőtt pályafutásodat olyan egyesületben kezdted, amely egyik napról a másikra élt, sőt inkább haldoklóit. Az Építőkben, illetve átkeresztelve a Hargitában töltött zűrös időszak egy fiatal játékosnak akár egy életre elvehelte volna a kedvét a kézilabdától. Téged mennyire viselt meg a bizonytalanság?- Semennyire. Nagyon fiatal voltam, még nem pénzért játszottam, egyszerűen örültem neki, hogy kézilabdázhatok. Mire elvégeztem az iskolát, pont addigra zuhant össze a Hargita.- Te pedig a Spartacus játékosa lettél, onnan jöttél a Ferencvárosba. Miért pont a Fradit választottad?- Voltak egyéb, anyagilag kecsegtetőbb ajánlataim is, de mindenképpen szerettem volna az élvonalban maradni, ráadásul a nemzetközi kupa- szereplés lehetősége is vonzott, és a Magyar Kupában győztes Fradinál ez is biztosítva volt.- Hogyan érkeztél a Népligetbe? Önbizalomból vagy kételyből volt több benned?- Kételyeim természetesen voltak, de előítéleteim nem. Szerettei volna minél hamarabb beépülni, beilleszkedni, nem is csalódtam, azt hiszem, sikerült.- Vetélytárs nélkül maradtál, mert a posztodon játszó Kertész Klári térdszalagszakadást szenvedett, teljes gyógyulása még egy-két hónapba telik. Könnyebb vagy nehezebb neked „ egykeként" ?- Biztosan mindannyiunknak hasznára válik, ha Klári visszatér, hiszen nagyobb lesz a hajtás, többet kell mutatnunk, hogy csapatba kerüljünk. Ráadásul az edzőnk is több variációs lehetőséggel élhet.- Tavalyhoz képest ismét változik a bajnokság lebonyolítása, a play off helyett csak a hagyományos, oda-visszavágós kört rendezik meg. Egyetértesz az újabb fordulattal?- Igen, ezt tartom a jobb megoldásnak. Két éve például, még az Építők színeiben, kilenc meccset játszottunk a Vasas ellen, így már mindenki annyira ismerte az ellenfelét, hogy szinte képtelenek voltunk gólt lőni egymásnak. Az idei, hagyományos megoldás jobb, igazságosabb rendszer.- Kettős feladat előtt állsz, hiszen a KEK és a magyar bajnokság mellett itt van a közelgő világbajnokság és a válogatottság is...- Egyelőre az sem biztos, hogy kijutok a világbajnokságra, de természetesen mindent megteszek érte. Nagy kihívást jelent számomra, de a bajnokság és a KEK legalább ennyire fontos. Mint már említettük, Farkas Andrea visszatért, igaz, ehhez először el kekllett mennie. Méghozzá 1987-ben, tizennyolc évesen, nem minden harag nélkül. De a részletekről hallgassuk az érintettet:- Nagyon szerettem volna a felnőtt csapatban játszani, hoztam is ezért áldozatokat, de nem fértem be, kölcsönadtak az NB I B-s Lőrinci Fonónak. Csalódott voltam, úgy mentem el, hogy soha többé nem jövök vissza a Fradiba. Két évet védtem a Fonóban, ekkor hívott Szabó Patyi a Spartacusba, azaz vissza az NB I-be, én pedig megnyugodtam: hátha mégis lesz belőlem valaki.- Gondolom, a Fradi ellen kettőzött lendülettel védtél...- Igen, „csak azért is” hangulat volt bennem, mindig presztízskérdést csináltam belőle, hogy a Fradi ellen jól védjek, hadd lássák, nem vagyok rossz kapus.- A bizonyítás olyan jól sikerült, hogy visszahívtak a Népligetbe. Milyen érzésekkel jöttél? Maradt az egykori haragból valami?- Először Németh András edző üzent, és ahogy vége lett a bajnokságnak, még a nyár elején, elég hamar megegyeztünk. A lányok többségét ismertem, tudtam, hogy jó társaságba jövök, a nemzetközi kupaszereplés lehetősége is vonzott. A korábbi haragom csillapodott, örültem az ajánlatnak. Egyedül Adritól (Fiedlertől) tartottam, illetve nem személy szerint tőle, hanem attól, hogy tudtam: nagyon jó kapus.-Ahogy két dudás egy csárdában, úgy két kapus sem fér meg egyszerre egy kapuban, ti pedig az utóbbi években megszokhattátok, hogy stabil kezdőemberek vagytok. Most általában félidőnként váltjátok egymást. Bevált ez a módszer?- Szerintem ez nagyon jó megoldás, egészséges rivalizálás alakult ki közöttünk, a kezdeti félelmem is alábbhagyott.- Milyen típusú kapus vagy, „kottából" vagy inkább ösztönből vé- desz?- Jegyzetelni nem szeretek, ennek ellenére úgy érzem, nagyjából ismerem a mezőnyt. Természetesen néha,.kottából” védek, hiszen egy-egy játékosnak megvan a maga jól bevált lövése, de máskor, például ziccereknél, vagy ismeretlen, külföldi csapatok ellen kénytelen vagyok az ösztöneimre hagyatkozni.- Több védőfal mögött álltái az elmúlt években, milyennek találod a Fradiét?- Sokkal erőszakosabbnak, mint a korábbiakat, de ezt pozitív értelemben mondom. A játékosok beszélnek egymáshoz a védőfalban, így védeni is sokkal könnyebb.- Van olyan ellenfeled, aki „nincs meg", akinek rettegsz a lövéseitől?- Ez inkább attól függ, milyen napot fogok ki.- Végezetül akkor nincs más dolgom, mint hogy jó napot kívánjak Ne csak mára, hanem minden meccs idejére. „Jól döntöttem, amikor a Fradihoz igazoltam” Délelőtt gimnáziumba jár, délután vízilabdázik - de egyáltalán nem középiskolás fokon. Steinmetz Barnabás már érettségi előtt eljutott a Ferencváros bajnokságra törő csapatába és az Európa- bajnoki ezüstérmes válogatottba. A külső szemlélő számára joggal irigylésre méltó karrier belülről kemény, megfeszített tempót igényel - nem is csoda, hogy amikor Steinmetz Barnabást otthonában kerestem, azt a tippet kaptam, reggel hét előtt vagy este kilenc után kísérletezzek. Maradtam az utóbbinál.- Tudjuk, hogy tanulsz, vízilabdázol, de nem sejtjük, mikor élsz?- Általában csak a hétvégéken. A városmajori gimnáziumban készülök az érettségire, délután pedig vagy a válogatottban, vagy a Fradiban edzek.- Hogy a hétvégeken tényleg élsz - legalábbis a medencében - , azt a Vasas és a Tungsram ellen is láthattuk. Mindkét rangadót megnyertétek, előzetesen mennyi esélyt adtál volna erre?- Bíztam a győzelmekben, mert éreztem, hogy kezd összerázódni a csapat. Nemcsak nyertünk, de jól is játszottunk, bár ezt egyelőre nem szeretném elkiabálni.- A KSI-ből nyáron szerződtél át egy tulajdonképpeni „nagycsapathoz”, a Ferencvároshoz. Mit vártál előzetesen a klubcserétől, milyen pozitív és negatív meglepetéseket tartogatott a váltás?- Kellemetlen meglepetésről szó sincs, sikerült beilleszkednem a társaságba, a csapatban jó a hangulat. Ha mérleget kell vonnom, azt mondom, jól döntöttem, amikor a Fradihoz igazoltam.- Veled együtt két nagy név, Gyöngyösi András és Tóth László is a Fradihoz szerződött. A szakosztály vezetése három éven belül a BEK-döntőt jelölte meg elérendő célként. Eddigi nemzetközi tapasztalataid alapján úgy véled, sikerülhet teljesíteni a tervet?- Végül is semmi sem lehetetlen. A BEK-ben való induláshoz persze előzőleg meg kell nyerni a magyar bajnokságot, erre minden esélyünk megvan. A nemzetközi kupa már egy másik történet, ott aztán bármi előfordulhat.- Hol a helyed a csapaton belüli hierarchiában? Hiszen egyfelől tinédzser vagy még és Fra- di-újonc, másrészt bekerültél a nagyválogatottba, így az öltözőben egyszerre lehetnél visszafogott és irányító alkat is...- Igen, elég furcsa ez a kettősség. Attól, hogy meghívtak a felnőtt válogatottba, és már világ- versenyen is részt vettem, még nem lettem nagyobb dumás, nem akarom átvenni az irányító szerepét. Annyit viszont mindenképpen lehetővé tesz a kerettagság, hogy adott esetben én is elmondjam a véleményemet.- Előfordult már ilyen kritikus „adott eset”, amikor valamilyen témában egyértelműen voksolnod kellett?- Nem, amióta a Fradihoz kerültem, még nem alakult ki ilyen úgynevezett „kritikus eset”.- Azt hinné az ember, hogy a Steinmetz névvel szinte kötelező a kapuba állni, hiszen édesapád a Ferencvárosnak és a válogatottnak is ismert portása volt. Te kezdettől fogva mezőnyjátékosnak készültél?- Amikor apám először levitt az uszodába, és megkezdtük a kétkapus edzéseket, kiderült, hogy jó fejem van a játékhoz, a helyezkedési érzékemmel és a lábtempómmal sincs gond, érzem a védekezést, de nem kapusként, inkább mint bekk. Semmi pénzért nem álltam volna a kapuba, mert egyszerűen féltem a labdától.- Van olyan csapattársad, akit mint befutott sztárt, egy-két éve, ifista korodban még úgy figyeltél a lelátóról, hogy eszedbe sem jutott, egy napon talán együtt játszhatsz velük?- Persze, például Tóth Laci, vagy Tojás (alias Gyöngyösi András).- Olyan ellenféllel találkoztál- e már, akit képtelenség volt lefogni, semlegesíteni? . - Kifogtam már néhány nagyon kemény ellenfelet, de egyszer sem álltam úgy oda melléjük, hogy nekem itt most semmi esélyem sincs.- Utolsó kérdésem is egy esélylesés. Arra kérlek, tippeld meg a lapzártánk után rendezendő FTC-UTE rangadó eredményét!- Háromesélyes mérkőzés, de ha olyan fegyelmezetten játszunk, mint az elmúlt két mécsesén, és betartjuk a taktikai utasításokat, szerintem nyerhetünk. A Fradisták a Fradiért Alapítvány számlaszáma: MNB 218-98093 OTP IX., Csekszámla- szám: 521-006821-7
