Fradi újság (1993)
1993 / 15. szám
1 FRADI ÚJSÁG Lapunkban a sporttal, a Fradival szimpatizáló művészeket szólaltatunk meg. Életükről, szerepeikről, terveikről érdeklődünk. Tesszük ezt azért is, hogy kedves szurkolóink közelebbről megismerjék a népszerű és közkedvelt művészeket. Ezúttal a „tisztelet- jegyet” EPERJES KÁROLY művész úrnak adtuk. „SZAMÓCA” SZIVE FRADI SZÍV! Egy művész futballista egy futballista művésszel... Eperjes Károly és Albert Flórián kézjegyét a CSILLAGOK FALA örökké őrzi „Szarni” és „Simi”...- Ki adta neked a „Szamóca" nevet és miért? Valamikor a Fáklya nevű diák- focicsapatban játszottam Sopronban. Állandóan hülyéskedtem az edzéseken, s ha a csapat letört valami miatt, az edzőm mindig odaszólt nekem: „Őrült Szamócái, csinálj már valamit, mert elkedvetlenedett a társaság!” Az Eperjes nevet valahogy nem tudta megjegyezni. Egyébként mindig nagy „mókamester” voltam és ez mindenkinek tetszett. Mikor a Videoton tartalékcsapatában játszottam 1972-74-ben, egyszer apám megkérdezte Németh Lajost, az edzőt, hogy ne vigyen-e el, hiszen nemigen férek be a csapatba. „Isten őrizz,, - válaszolta az edzőm. „Miért - csillang fel apám szeme - annyira jó?” „Nem, de nagyon szeretik.”- Hogyan lettél fradista? Nálunk a családban mindenki Fradi-drukker volt, de én legelőször a Dorognak szurkoltam, mert ott védett Ilku. Amikor Gro- sics Tatabányán védett, átpártoltam a Tatabányához. Aztán egy ideig Dózsa-drukker voltam, leginkább a kapusuk, Török miatt. No meg az összes barátom, akikkel együtt fociztam az utcán, mind Dózsa-szurkoló volt. Apám azonban megelégelte a dolgot - 5-6 éves lehettem akkoriban -, s azt mondta, ez így nem mehet tovább, Fradi- drukkernek kell lennem. Attól kezdve a gombfoci- csapatom is 1-3-2-5 rendszerben játszott és Vilezsál-Orosz középpályám volt.- Melyik Fradi-meccsen jártál először? Budapesten először 1963-ban láttam a Ferencvárost, egy nemzetközi meccsen, ahol a Moszkvai Dinamóval játszottak. Főiskolás koromban is gyakran jártunk meccsre, mindig beálltunk a „kemény magba”, a B-középbe a dumát hallgatni. Akkoriban nagyon jó volt a csapat, legtöbbször nyertünk, szóval minden meccs óriási élmény volt - a Fradi miatt és a „szöveg” miatt is. Negyedéves főiskolás koromban, mikor már volt pénzem, átültünk a bérletesek közé. Hát, innen is szenzációs történeteket tudnék mesélni!- A „nagy öregek" közül kikkel találkoztál? Mindig nagyon-nagyon tiszteltem az Albert, Novák, Szűcs, Mátrai, Dalnoki, Rákosi, Fenyvesi, Varga, Géczi-féle régi nagy csapatot. Akkor focizott itt öt- hat világklasszis, de a többi is mind kiváló játékos volt. Többüket ismerem személyesen is. Legutóbb Hidegkúti Nándi bácsi és Albert Flóri kéz- és láblenyomatát örökítették meg, természetesen én is jelen voltam ezen az eseményen.- Mi a véleményed a maiakról? Nagyon örülök, hogy ilyen egységes, jó szellemű a társaság. Rengeteg lehetőséget látok egy- egy játékosban. Egyetértek Nyilasi véleményével, miszerint a „kis Flórinak” egy erősebb bajnokságba kellene kerülnie a további fejlődése érdekében, de talán Lipcseinek és Teleknek is ez lenne a legjobb. Én drukkolok nekik. No és Döme... de vele más a helyzetem. Szeder újbóli ittlétét többszörösen üdvözlöm, nagyon örülök, hogy itt véd és ilyen jól. Mindig is esküdtem rá, hogy nagyon jó kapus.- Úgy látszik, nagyon fontosnak tartod a kapusokat... Ott kezdődik egy jó csapat, hogy „végy egy jó kapust”. Ők mindig háttérbe vannak szorítva. Détárival az imádott Fradi kapuban... Minél előbbre megyünk egy csapatban, annál ismertebb egy játékos. A kapusok nem szoktak annyira népszerűek lenni, bár kivételek mindig akadnak. Ha nem kap gólt, megfeledkeznek róla; ha sokat kap, akkor „hülye kapus”. Tulajdonképpen én mindig az irányítójátékosokat imádtam. A régiek közül Albertet, Nyilasit, Ebedlit szerettem nagyon, mert ők irányították az egész csapatot. „JÁTSZOTTAM A FRADI ÖREGFIÚKBAN IS!”- Most hol focizol? A Vasas öregfiúk csapatában játszom. Müller és Izsó szóltak egyszer, hogy szükségük lenne futóemberre: 40 évemmel én még a futók közé tartozom. Ők természetesen jobb focisták, és számomra megtiszteltetés velük játszani. A Színészválogatottból négyen focizunk a Vasasban. Egyszer Szűcs Lajossal találkoztam, s azt mondja: „Hallom, a Vasasban rúgod, hát milyen dolog ez?” A Fradi öregfiúknál azonban olyan sok a remek játékos, hogy ide soha nem kellettem, nem voltam annyira jó futballista. Azért idén nyáron, életemben először, játszottam egy félidőt a Fradi öreg- fiúk csapatában. Nagy örömömre bevettek a fiúk. Fantasztikus volt velük futballozni! Másik állandó csapatom a Színészválogatott, amellyel hetente kétszer komoly edzéseket tartunk, hétvégenként pedig ott játszunk meccseket, ahová hívnak bennünket. A Színészválogatott révén játszhattam egyszer a Fra- di-pályán is, amikor Gianni Morandi vezette olasz zenészválogatottat vertük meg 5:1-re. Mondták is, hogy mi nem is színészek vagyunk, hanem igazi focisták. Jó lenne egyszer egy igazi el- őmeccset játszani itt, a Fradi fantasztikus közönsége előtt! Én még játszottam telt ház előtt, a SZUR-on. 1981-ben, fiatal színészként először léptem pályára a Népstadionban, s ezt követően még háromszor tapasztaltam, milyen csodálatos érzés több mint 50 ezer ember előtt rúgni a labdát.- Ha Nyilasi egy barátságos nemzetközi mérkőzésen beállítana a csapatba, vállalnál egy félidőt? Hát persze, boldogan! Ha szólna előtte két hónappal, lejárnék előtte rendszeresen edzeni. SőL ha úgy hozná a sors, hogy „lebetegednének a fiúk” (amit nem kívánok), és nem lenne teljes a csapat... naná! De a Fradi ellen soha!
