Fradi újság (1993)
1993 / 15. szám
FRADI ÚJSÁG „A JÁTÉK AZ ÉLETEM ALAPJA”- Mit jelent számodra a JÁTÉK? A játék az életem alapja, az a mániám. Azért kaptam a legtöbb pofont a szüleimtől, az élettől, mert annyira játékos vagyok. Viszont én olyan játékos vagyok, hogy megdöglök érte. Ha már csinálok valamit, mindig teljes odaadással csinálom. Ha focizok, akkor leizzadok, hajtom magamat és a többieket is, olyannyira, hogy sokszor elviselhetetlen vagyok. Ugyanígy a saját, színészi pályámon is teljesen átadom magam a feladatnak. Most megjelenő filmemre, a Tumé-ra pl. 24 kilót híztam. A másikra kopaszra nyíratom a fejem, a harmadikra fogyok 30 kilót, a negyedikhez meg elhagyom magam, mert olyannak kell lenni. Az életet nemes küzdelemnek, játéknak fogom fel. A játékban persze megvannak a szomorú elemek is, mint ahogy az életben is. A „nagy játék” az élet, de benne vannak a fontos „kisjátékok”, mint például a hivatásszeretet, a sport, a hobbi. Számomra az egyik legfontosabb játék a foci. Az emberek sokszor röhögnek rajtam, az autómban ugyanis mindig magammal hordok legalább négyféle sportcipőt. Ha nagyon ráérek és útközben látom, hogy valahol ha- tan-heten fociznak, mindig beké- redzkedek játszani, bárhol járjak is az országban, de akár még külföldön is. „SZÜRKE VERÉB VAGYOK, TISZTELETTEL, SZÜRKE VERÉB”- A játék nélkülözhetetlen eleme a SIKER. Az nagyon fontos nekem! És időnként a legváratlanabb pillanatokban érnek az elismerés és a szeretet megnyilvánulásai. Kint voltam például az olimpián. Farkas Péter, mikor megnyerte az aranyérmet, a mamája után engem ölelt át, és az Eldorádó című filmemből idézett: „Szürke veréb vagyok, tisztelettel, szürke veréb.” Ha egy olimpiai bajnok odamegy egy szurkolóhoz, és pont ez jut az eszébe, akkor tényleg jelent neki valamit az, amit csináltam. Hadd meséljek el egy másik esetet is! Akkor történt, amikor Détári még külföldön futballozott. Sérült volt, ráért és felhívott, van-e új filmem, mert szívesen megnézné. Odaadtam neki az Eldorádó kazettáját. Reggel felhívott a felesége, és kérdezi hogy mit csináltam a Dömével. Kiderült, hogy hajnalig háromszor egymás után megnézte a filmet, olyan nagy hatással volt rá. Este a Fészek Klubban vacsoráztunk, amikor Döme megjelent és odadobott nekem egy csomagot. „Kibonthatom?” „Persze, a tiéd.” Az a mez volt benne, amelyikben a Világválogatottban játszott. Rajta a felirat: Détári 14, és a FTFA-jelvény - őrület! Ez csak nekem van meg a világon!- Az Eldorádó világszerte sikert aratott. Valóban. Amellett, hogy nagyon sokat jelentenek a megbecsülés efféle közvetlen, személyes jelei, fontos az is, hogy a szakmai és a nagyközönség is elismerjenek. Én abban a szerencsében is részesültem - mint pl. Alberték vagy Nyilasiék generációja a Fradiban hogy a nemzetközi siker is „utolért”. Az Eldorádó eddig az egyetlen magyar Európa-díjas film. A chicagói filmfesztiválon az Uramisten-nel nyertünk színészi alakítás díjat Feleki Kamill bácsival olyan sztárok előtt, mint Robert Red- ford vagy Michel Piccoli. A Can- nes-i filmfesztiválon a Redl ezredessel, San Sebastianban A Nagy generációval nyertünk, itthon viszont a Csapd le csacsi-t idézik a legtöbben.- Már többször dolgoztál együtt Bereményi Gézával. Igen, az Eldorádóban és a legutóbbi két filmemben is. Teljesen egy hullámhosszon vagyunk, sok mindenről nagyon hasonlóan gondolkodunk, hasonlóan érzünk. Vele különösen szívesen dolgozom, nagyon együtt tudunk működni. ,,MENJEN MAR, SZÁMI!”- Mondanál valamit a két új filmről? Szerinted sikeresek lesznek? Olyan nehéz megjósolni manapság, hogy mi lesz közönségsiker. Az embereknek szenzáció kell, s ebben a szeretetínséges világban nem figyelnek az apró örömökre, holott a hétköznapi ember csak ezekkel tudja helyre tenni az életét. Az egyik film, az Indián tél nagyon szép, lírai alkotás, annak ajánlom, aki el akar gondolkodni egy furcsa életen. Mai magyar történet csakúgy, mint a másik film, a Turné is. Ennek könnyebb a hangvétele, egy nyári színi társulat, egy haknibrigád életéről szól - tele humorral, szerelemmel, tragédiával. Arról van szó, hogy ebben a kusza életünkben, ami a rendszervált(ogat)ás lassú folyamata miatt ilyen zagyva, szétesett értékrendű, mi történik ennek a társulatnak a tagjaival. Ezt a filmet pont egy éve forgattuk, akkor 24 kilóval több voltam és teljesen kopasz. Külön a film kedvéért. Ragyogó a szereposztás, többek között Törőcsik Mari, Bordán Irén, Cseh Tamás, Benedek Miklós voltak a partnereim.- Apropó, milyen érzés, mikor az ember a főnökével játszik együtt? Ez állandó poénkodás forrása. Olyan ez, mint amikor egy focicsapatban valaki hirtelen csapat- kapitány lesz és a többiek állandóan ugratják. Ha valami problémám van, és odamegyek Törőcsik Marihoz: „Igazgatónő, szeretném ha...”, rögtön letorkoll: „Menjen már, Szarni! Mit akar? Hagyja már ezt az igazgatónőt!” A Művész Színház egy alulról szerveződő színház volt. Nyolc színész és egy rendező elhatározta, hogy színházat csinál. Ha nem nyertük volna el a pályázatot, akkor is társulatnak tekintettük volna magunkat és kerestünk volna egy helyet a városban, ahol játszani tudunk. Sok színész szeretett volna idekerülni, de nincs is annyi státusz ahányan jöttek volna.- Korábban szabadúszó voltál. Miért változtattad meg ezt az állapotot? Megcsömörlöttem attól, hogy mindig máshol játszottam és mindenhol idegennek tekintettek. Nem volt egy igazi, állandó helyem egy öltözőben. Egy ideig jó a gyakori „vándorlás”, de a társulatot, amelyikben éppen vagy, ez zavarja, és hosszú távon az „ingázó” színészt is. SPORT ÉS MŰVÉSZET: ISTEN JÓKEDVÉBŐL- Tavasszal a Bajor Gizi Színészmúzeumban volt egy kiállítás, ahol egy tájképpel és egy grafikával voltál jelen. Mióta rajzolsz? Ez régi hobbi, de nagyon ritkán csinálom, mert már nincs rá időm. Ráadásul dühít, hogy nem tudom olyan szinten művelni, amilyen szintre eljuthattam volna. Apán nagyon jól rajzol, a húgom is, s annak idején a középiskolai biennálén én is második helyezést értem el. Szabadidőmben sokat gyakoroltam, és rendszeresen jártam tanulni Szarka Árpád festőművészhez. A foci és a rajz volt mindenem.- A rajzolás szeretetéről kevesen tudnak, míg a focirajongásodról szinte mindenki. Igen, mert a foci, a sport akkora álom. Szerettem volna pl. hosszútávfutó olimpiai bajnok lenni. Ha én egyszer kiállhattam volna címeres mezben! Sok mindent megadtam volna azért is, ha felhúzhattam volna a Fradi-mezt és egyszer játszhattam volna benne. Ez mindig ott marad a szívem csücskében. Am ez olyan gyerekkori álom, amely soha nem teljesül be.- Október 13-án a tenyérlenyomatod felkerült a Pizza Hut étteremben a Csillagok falára. Nagy megtiszteltetés, hogy a „fiatalabb” színészek közül elsőként engem hívtak meg. Nagy dolognak tartom, hogy a sportvilág „művészeinek” és a művészvilág képviselőinek van egy-egy ilyen faluk. Fontos, hogy ilyen elismerést is kapjon a művészet és a sport is.- Két pályán fut az életed: megoszlik a színészet és a sport között. Bennem elfér a két dolog. Szerintem az Isten hihetetlen jókedvében volt, amikor kitalálta a MŰVÉSZETET és a SPORTOT. MŰVÉSZET és SPORT két olyan édestestvér, hogy ha már mindenki összeveszett a családban, ezek ketten nem szabad hogy összevesszenek, mert mind a kettőt az ember örömére teremtették. Ezért tartom olyan fontosnak, hogy a művészek és a sportolók jóban legyenek és komoly közösséget alkossanak. Nagy Ildikó A mosolygós sorfal... A „szégyenlős” sorfal... Különös csatársor, az alapító elnökkel a háttérben... Balról: Keller, Simon, „Szamóca” a center... Détári, Lipcsei
