Fradi újság (1993)
1993 / 14. szám
FRADI ÚJSÁG 11 IN MEMÓRIÁM BERKESSY ELEMÉR Berkessy az általa rajongásig szeretett edzőjével - Tóth Potyával A Ferencvárosban épül az első! Korábban már foglalkoztunk a „Tornacsarnokot minden iskolának” programtervezetről. Az akció immár olyan stádiumba ért, hogy hamarosan leteszik az első tornacsarnok alapkövét. A Budapest televízióban erről beszélgetett Takács Tibor az YBL MIKLÓS Tervező Szövetkezet elnöke, a Program szülőatyja, dr. Ajkai Zoltán orvos, a Fővárosi Önkormányzat képviselője, az Egészség- ügyi bizottság vezetője, valamint Szepesi György és Novotny Zoltán. Néhány gondolat az elhangzottakból... Takács Tibor: - Októberben a József Attila lakótelepen, a Toronyház utcai iskolában megtörténik az első alapkőletétel. Erről a délelőtti aktusról, a Budapest Televízió Éjszakai Randevú címő műsorában egy videófelvételt az érdeklődők láthatnak, hallhatnak. Szepesi György: - Tudom, hogy ez egyike lesz a Budapesten felépülő nyolc-tíz iskolai tornacsarnoknak. Nem kevés ez országos viszonylatban? Takács Tibor: - Mindenképpen kevés, de ezt tovább propagálva, támogatókat szerezve, talán egy olyan akció lesz, amellyel mindazok élnek, akik szívükön viselik a jövő generációjának a sorsát. Novotny Zoltán: - Mekkorák ezek a tornacsarnokok? Az lenne jó, ha elég nagyok lennének ahhoz, hogy sokoldalúan kihasználhatók és egész nap igénybevehetőek lennének... Takács Tibor: - Pontosan ez az ajánlatunk lényege. Ez a 300 rn területű svéd szerkesztű csarnok, amit mi Magyarországra behoztunk és honosítottunk, nos, ez méreteivel maximálisan kihasználható minden sport- tevékenységre. Egyébként az Önkormányzatok nagyon kedvezményes hitelt is kaphatnak a megvalósításhoz. Dr. Ajkai Zoltán: - Egyik legnagyobb gond, hogy az ifjúságnak nincs elég mozgáslehetősége, hogy kellő terhelést kaphasson. Orvosi szempontból ez a legnagyobb probléma. Mostanában azonban már fő törekvése a kormánynak a „Nemzeti mozgásprogram” megvalósítása. Ehhez az új tornacsarnokok is nélkülözhetetlenek. A legnagyobb gond a belterületi iskolákkal kapcsolatos, amelyek régi építésűek, ahol nincs hely a csarnokra, termekre. A fővárosban rengeteg áthidaló megoldás van: bérelnek pályákat, a sportegyesületek egyrésze segíti az iskolákat - van néhány kis uszoda is. Dehát a továbblépés elkerülhetetlen. Magát a tornacsarnok konstrukciót jónak tartom és bízom benne, hogy az Önkormányzatok jelentős része élni is fog- e lehetőséggel. Tény, hogy egy bizonyos politikai váltás előtti évben az Önkormányzatnak nehéz elköteleződnie - de erre az ügyre mindegyiknek érdemes áldoznia, akár hitelek, adósságok árán is. Novotny Zoltán: - Úgy érzem, hogy nem szabad egy évben és politikai helyzetben gondolkodni ebben az ügyben. A sportban az a legcsodálatosabb, hogy politikai érdekektől független. A tornaterem azért csodálatos, mert a gyerekeket összehozza, a labda pedig összefűzi, a sport barátjává teszi. Ez pedig egy olyan érdek, amely mindenkié... „Jegenye” Jócskán túl kell lennie az ötvenedik életévén annak, aki mondhatja, hogy ő még látta játszani az egykor nagyon híres, sokszoros válogatott ferencvárosi labdarúgót, Berkessy Elemért. Ő úgyanis már 1932-ben, huszonhét évesen nyakába vette a világot; francia és spanyol proficsapatokban futballozott, majd edzőként tett szert hírnévre, itthon, de főként idegenben. Mégsem felejtették el. Amikor a Ferencváros Baráti Köre meghívta őt egy este a klubházba, úgy ünnepelték az idén a 74 esztendős sportembert, mintha most is egy győztes mérkőzése után ült volna a szurkolók közé. Berkessy pályája mai szemmel is érdekes, hiszen az első olyan magyar labdarúgók közé tartozott, akik hírt- nevet szereztek maguknak idegenben. Sajátos oka volt annak, hogy távozni kényszerült:- Súlyos sérülésem miatt hosszú ideig nem játszhattam - emlékszik vissza. - Közben láttam, hogy a helyemre hátravont Lázár Gyula - aki szélsőként kezdte - micsoda nagyszerűen futballozik. Ha meggyógyulok, gondoltam, vele nem tudok vetélkedni. Elkezdtem tehát tanulni franciául, készülve a külföldi profi pályafutásra. Amikor rendbejöttem, módom nyílt próbajátékra a párizsi Racing Clubban. Az Ajax ellen szerepeltem és sikerült két gólt rúgnom. A Racing szerződtetett, a Ferencvárostól két év szabadságot kaptam, azzal, hogy vagy visszatérek a klubhoz, vagy fizetek tízezer pengőt. Iszonyatosan nagy pénz volt ez a hazai havi 80-100 pengős fizetésekhez viszonyítva.- A francia bajnokságban, az utolsó mérkőzésen, a nizzaiak ellen ott voltak az FC Barcelona megfigyelői. A meccs után leültek tárgyalni velem és azonnal a dupláját ígérték annak, amit Párizsban kaptam. Az FC Barcelona 120 000 pengőt fizetett ki a Ra- cingnak és a Ferencvárosnak, s én a spanyol labdarúgás első külföldi labdarúgójaként mutatkozhattam be. Nem volt könnyű. Ma sztárként ünnepük ott a drága pénzért vett futballistákat, akkor azonban elég sandán lesték minden mozdulatomat. Ha csak kicsit löktem egy ellenfelemen, kórusban szidott a közönség.- Amikor 1936-ban kitört a pol- gárháborő, hazajöttem. Lázár gyulának megköszöntem, hogy ennyire jól futballozott és rákényszentett a külföldi vendégjátékra. Ő heti 50 pengőt kapott, jómagam Franciaországban havi 3000 pengőnek megfelelő összeget kerestem. De meg kellett dolgozni ezért a pénzért.- Le Havré-ban futballoztam még, aztán 1938-ban hazajöttem, drogériát akartam nyitni, megvolt a mestervizsgám. Mégis edző lett belőlem, mert nem tudtam nemet mondani a tatabányaiak hívására. Onnan Salgótarjánba kerültem, majd négy évet edzős- ködtem Szegeden. A Ferencvároshoz 1944-ben szerződtem.- Első külföldi edzői szerződésemet Olaszországban kötöttem: 1947-től kezdve a Vicenza együttesénél dolgoztam, majd Tormába kerültem, a klub nevelő egyesületéhez. Itt az volt a feladatom, hogy az akkor világklasszis csapatnak számító FC Torino új szerzeményeit kész játékossá neveljem. A torinói sportigazgató 1949-ben tárgyalt velem arról, hogy átvegyem a nagycsapatot, de egy hétre rájött a szörnyű katasztrófa. A kilenc válogatott játékost adó FC Torino repülőgépe lezuhant.- Spanyolországban én voltam az első „idegenlégionárius”, Angliában az első külföldi edző. De csak három hónapon át dolgozhattam a Grinsby Townnéú, mert végül is a Parlamenttől nem kaptam meg a munkavállalási engedélyt. A belga őerj/iof csapatát edzettem, innen elszerződtem Zaragozába. Hogy mit kapott akkor egy edző? A szerződés aláírásakor 200 000 pezetát vettem fel, havonta pedig húszezret, a prémiumokon kívül. Abban az időben havi ötezerből meg lehetett élni. Zarago- zai edzőként megkaptam életem nagy ajánlatát az FC Barcelonától és persze el is fogadtam.- Megszenvedtem az eredményekért. Úgy érzem, egy-egy meccsen tíz évet öregszem. Amikor már kellő anyagi alapokkal rendelkeztem, a hatvanas évek elején szakítottam az edzői munkával és megvásároltam egy belga szabadalmat, speciális dugattyúgyűrűk gyártására. A hallatlanul fellendülő autóipar mammutvállalatainak konkurenciájával azonban nem tudtam megbirkózni, a kis üzemem tönkrement. Azóta a nyugdíjam és az életbiztosításom ad kenyeret. Berkessy Elemér változatlanul Barcelonában él, életének csaknem négy évtizedét töltötte külföldön. Mégsem töri a magyart, úgy beszél, mintha itt élne köztünk. A humora is változatlanul pesti.- Amikor a hatvanas években először készültem haza, találkoztam Gzi- bor Zoltánnal, akitől köztudott, hogy szeret belecsipkedni az emberbe. Azt mondta: „Mester, gondoltam, hogy küldök magával csomagot Komáromba, a szüleimnek, de aztán rájöttem, minek Maga el sem jut odáig, már Győrött bekasztlizzák..."- Nem vettem őt komolyan, de feleségem, akivel most ünnepeltük házasságunk 40. évfordulóját, kicsit megriadt. Ennek ellenére utaztunk. Hegyeshalmon a határőr tiszt belenézett az útlevelembe, majd elég szigorúan rámkérdezett: „Maga a Berkessy Elemér? Magát már várják!" Egy pillanatra meghűlt bennem a vér. De aztán rögtön megtudtam, hogy kik várnak: a ferencvárosiak. Ilyen és hasonló történeteken derült az FTC klubhelyiségben összegyűlt kis társaság, ahol dr. Papácsy Ervin, a Baráti Kör vezetője köszöntötte Berkessyt. Az is kiderült, hogy annak idején, amikor 1928- ban egy húsvéti tornán bemutatkozott a Ferencvárosban - az MTK, az Austria és a Rapid játszott még - Salamon Béla, aki még nem ismerte őt, 190 cm-es termete miatt elnevezte Jegenyének. A régi szurkolók ötven év múltán is ezen a néven emlékeznek rá. Elhunyt Bérezi Béla 84 éves korában elhunyt Bérezi Béla, az FTC örökös tagja. Béla bácsi az FTC és az atlétika „szerelmese” volt, aki 1965-től aktívan segítette az egyesület törekvéseit. Az atlétikai szakosztály vezetője volt, aki a Szövetségben is képviselte egyesületünket. Az igazi fradista sportembert október 5-én kísértük utolsó útjára. Sírján egy zöld-fehér szalagos koszorú jelentette az utolsó Istenhozzádot... Zsolt Róbert Zsiborás alapítvány! Mindazok, akik a Zsiborás családnak segíteni szeretnének, adományaikat az MNB 217-98302 OTP Frankel Leó utca Sportsegély Alapítvány (Zsiborás) 566-23331 sz. számlájára utalják át.
