Fradi újság (1993)
1993 / 14. szám
12 FRADI ÚJSÁG Az új HUNGÁRIA CASCO a legnagyobb veszteségekre szól. Határtalan biztosítás: külön díjtétel nélkül egész Európára érvényes. biztosítási kínálatunk: lopás-, tűz-, töréskár-, extratartozék-, ablaküvegtörés- és balesetbiztosítás. MIELŐTT ÁTMENNE ÖN ELŐTT Ez utóbbi térítési összege a duplájára emelkedett. Ön részletesebb tájékoztatást kíván? Hálózatunk országszerte várja partnereinket. .. , U HUNGÁRIA BIZTOS KOTES, r!CASCO Kuriózum fotó... Nagy Attila előbb a Fradinak esküdött örök hűséget, azután Lakatos Laurának. Éljen az ifjú pár - és azért jóleső' érzéssel látjuk, hogy a felejthetetlen pillanatokban ott van velük a Fradi újság is... Megszületett az ötvenedik Az FTC első' KEK-gólját 1960. szeptember 28-án Orosz Pál szerezte a Glasgow Rangers elleni kinti mérkőzésen. Az ötvenediket 1993. szeptember 29-én Détári Lajos lőtte az innsbruckiak elleni találkozón. A Fradi egyébként összesen 29 KEK meccset játszott. A mérleg: 12 FTC győzelem, 6 döntetlen, 11 vereség. A gólkülönbség 50-40... Az immár majdnem 50 százalékos mérlegben az osztrákok elleni teljesítmény igencsak siralmas: négy mérkőzés - négy vereség! (Admira 0-1, 0-1, Innsbruck 0-3,1-2 - mindössze egy Fradi-gól 360 perc alatt!) A kiélezett hangulatú kupamérkőzések szokatlan pillanata - a képen az egyik „sógor” Détárit átölelve beszélget a meccs előtt... FRADI ÚJSÁG A Ferencvárosi Torna Club lapja Felelős kiadó: Dr. Szívós István az FTC ügyvezető elnöke Lapigazgató: Deák László az FTC ügyvezető elnökhelyettese Felelős szerkesztő: Nagy Béla Művészeti szerkesztő: Orbán László Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László, Fradi fotótár Szedés, tördelés, nyomdai előkészítés: PRINTSELF Kft. Felelős vezető: Dr. Kassay Árpád Nyomta a STATIQUM Nyomda Felelős vezető: Szehr György JENŐ ÉS ANDRÁS Nemrég Szegő Andrást is megkérdezték: kit javasolna a labdarúgás új szövetségi kapitányának. A válasz: „Cousteau kapitányt, mert ő bebizonyította, hogy egy kapitány süllyedhet még mélyebbre is." Ilyen mondatot csak Szegő képes mondani. Mióta régi műfajaim megtartásával laikus sportkommentátor is lettem, keresem az alkalmat, hogy némely profi kartársamról megnyilatkozzam. Akiktől folyamatosan tanultam-tanulok. A történetet természetesen Vitray Tamással kell kezdeni. Az ő sportközvetítői érdemeiről sokan írtak már, magam is értekeztem róla. Miként minden okos és a világot tárgyilagosan szemlélő mester, Vitray is időben felismerte: az ő sorsa, mint mindenki másé, az, hogy előbb- utóbb megöregszik. Ezért alkalmas tanítványok után nézett. Magánvéleményem szerint több kiválasztottjában csalódni kényszerült, de Knézy Jenőben megtalálta legjobb tanítványát. Aki azóta kismesterré emelkedett a nagymester mellett. Több okból is. Először: szakismerete hiánytalan és nem tűr tévedést. Ez mindenki másnál is elemi követelmény lenne, ha nem tapasztalnánk hetente többször az ellenkezőjét, a rádióban ritkán, a tévében gyakorta. Knézy minden tud legkedvesebb sportágairól: a labdarúgásról, kosárlabdáról, vízilabdáról. A hozzáértő észreveheti, mily alaposan felkészül olyankor, amikor számára addig ismeretlen csapat ismeretlen játékosaival találja szembe magát. Véletlenül sem cseréli össze ötpercenként a pályán vagy a medencében szereplőket, miként például bakikirályként ismert kollégája oly szórakoztatóan teszi, hiába váltogatja egyre divatosabbra a szemüvegét. Másodszor: viselkedés és előadásmód. Miként minden szakmának, a sportripor- terségnek is íratlan, de kötelező szabályai vannak: szabatos magyar fogalmazás, idegen nevek és szakkifejezések pontos ejtése nyelvünkön, abszolút pártatlan, tárgyilagos előadás. Mindebben Knézy példaszerű, akkor is, ha elvadult klubsoviniszták időről időre elfogultsággal vádolják. Ha őa közvetítés során megemelt hangon, tőle szokatlan, keményen bíráló jelzőket használ, mint tette legutóbb az Izland elleni mérkőzésen: akkor arra alapos oka van. Aligha véletlen, hogy vesztes meccs után, útban hazafelé, a közös repülőgépen a labdarúgók arról sutyorognak egymás között: „Vajon mit mondott ma rólunk a Jenő?” Knézy mindig elegáns: gondosan fésült, frissen borotvált, továbbá ízléses zakó, vasalt ing, nyakkendő. Szegő András viszont - elnézést - mindig lompos. Tagbaszakadt, nyakra és pocakra némiképp túlsúlyos, fején kevés hajzat, más, látható testfelületein sok fekete szőrzet, kigombolt ingnyak, vedlett pulóver. Már puszta megjelenése a képernyőn önbizalmat és bátor bájt sugároz. Sportközvetítést sem a rádióban, sem a tévében - gyarló emlékezetem szerint - sosem (vagy csak nagyon régen) vezetett, ő szakíró és kommentátor. Emlékezete káprázatos, agya eleven komputer. Ha Szegő Andrást kérdezik, mintha gombot nyomnának meg valamely testrészén. Ilyenkor kinyitja a száját és lenyűgöző mondatözönnel árasztja el hallgatóságát. Végtelenül hosszú, többszörösen alárendelt, grammatikailag nem mindig szabatos szerkezetű óriásmondatokban beszél, igen hadarósan. Állításaiban a fennkölt filozófiai műszavak bűbájosán keverednek a popkultúra nyelvével és a kocsmai beszédmóddal. Mondatai feltehetően azért oly hosszúak, mert tudásanyaga számára a rendelkezésére álló beszédidő mindig kevés. Felejthetetlen emlék: valamilyen tévéadásban az ökölvívó Rocky Marciano sok évtizeddel ezelőtti, győztes meccsének néhány jelenete idéződön fel. Szegő szaporán kommentálni kezdett, a mérkőzéstől hamarosan Rocky Marciano pályaképéig jutott el, majd áttért az amerikai nehézsúlyú profi bokszolás törvényszerűségeire. Úgy kellett levakarni a képernyőről. Jenő és András. Amíg ők láthatók, hallhatók, olvashatók, nem féltem a magyar sporttudósítást, sportkommunikációt. Velük együtt a magyar sportot féltem. Siikösd Mihály (Színes Rádió és Televízióújság)
