Fradi újság (1993)
1993 / 14. szám
1 FRADI ÚJSÁG Lapunkban a sporttal, a Fradival szimpatizáló művészeket szólaltatunk meg, elsősorban NEM a sportról, hanem életükről, szerepeikről, terveikről érdeklődünk. Tesszük ezt azért is, hogy kedves szurkolóink közelebbről megismerjék a népszerű és közkedvelt művészeket. A hölgyek közül az első „tisztelet- jegyet” PÉCSI ILDIKÓ művésznőnek adtuk. „A Simít nagyon kedvelem” PÉCSI ILDIKÓT, a színésznőt nem kell bemutatni olvasóinknak, ezúttal azonban más oldaláról is megismerhetik. Mostanában írással is foglalkozik. Egyik könyve a gyerekeknek készült.- Ennek a mesekönyvnek a történetét akkortól számíthatjuk, amikor három évvel ezelőtt felkértek, hogy csináljunk műsort a gyerekeknek. Akkor kezdtem el meséket dramatizálni. Különböző népmeséi motívumok alapján írtam a kis jeleneteket, amelyeket aztán egy szezonon átjátszottunk. A gyerekek nagyon szerették, igazi siker volt. Előkerestem a gyerekverseimet is, amelyeket akkor írtam, mikor a fiam kicsi volt. Arra gondoltam, hogy ezekből az írásokból jó lenne összeállítani egy kis mesekönyvet. Olyat, amit nem csak olvasgatni érdemes, de a történeteket és a verseket elő is lehet adni, akár az iskolában is. Én is tanítok - színészmesterséget 7-14 éves gyerekeknek -, és úgy tapasztalom, hogy minden gyereknek nagyon jót tesz az ilyesmi. Amellett, hogy szebben beszélnek, magabiztosabbá és felszabadultabbá is válnak.- Megtudhatunk valamit a másik készülő könyvéről?- Talán annyit, hogy egy fogyókúrás könyvről van szó, de többet nem árulhatok el. A módszer kísérleti alanya én voltam, és négy hónap alatt rengeteget fogytam a segítségével.- Ettől az előnyös változástól várhatók-e új szerepek is?- Bizonyos dolgokat, persze így inkább eljátszhat az ember, de inkább az a fontos, hogy jól vagyok, egészségesnek érzem magam, és ez nagyszerű. Egyelőre a régi szerepeimet viszem tovább: az Úrhatnám polgár-ban és A Gyurkovics lányokban lépek fel a József Attila Színházban. Vidékre is szívesen megyek, mert önálló műsoraim a nézőkkel való személyes találkozás lehetőségét teremtik meg. Most két új műsorom van, az egyik Antall Imrével közösen, a másik egy kabaré, melyet Bajor Imrével adunk elő.- Az új elfoglaltság, az írás tehát nem köti le minden idejét.- Nem, nem. Egyébként az írás nálam nem új hobbi, hiszen korábban írtam már a Taps című újságba, sőt sanzonszövegeket is! Talán az az új, hogy mostanában sok mindennél szívesebben csinálom, mert ezt otthon, csendben is lehet művelni. így ötven után olyan jól jön az embernek, ha időnként csend van körülötte.- Különösen annak, aki annyi mindennel foglalkozik egyszerre. A fellépések, az írás, a tanítás mellett van egy rendhagyó „szerepe" is a TV-ben...- Igen, idős kollégákkal készítek beszélgetéseket, de csak annyira akarok benne szerepelni, hogy éppen kiderüljön, hogy én csinálom. Ennyiben tehát rendhagyó a dolog, mert nem törekszem arra, hogy igazán riporter legyek. Célom az, hogy ők legyenek a képernyőn, és megosszák velünk a gondolataikat. Egyszerűen szerettem volna örömet szerezni nekik, és úgy tűnik, hogy sikerült is. Úgy gondolom, hogy 50-60- 70 évet végigélt emberek gondolatai értékesek és érdekesek lehetnek, és gyakran szórakoztató is, amit mesélnek. Meglepő, hogy milyen sok fiatal reagál erre, bár azt is hozzá kell tennem, hogy nálunk, sajnos, általában nemigen figyelnek az idősebbekre.- „Igazi" szerepek is várják a TV-ben, filmen?- Nagyon szeretem a filmezést, de mostanában ez a tevékenységem sajnos minimális. A Családi kör megújult kiadásában lesz egy tévéjáték, ennek a főszerepére kértek fel.- Melyik filmben játszott először?- Erre nem nagyon emlékezhetnek a nézők, mert csak egy nagyon picike szerepet kaptam, de számomra ez akkor egészen fantasztikus dolognak tűnt. A Kovács András rendezte „Zápor” című filmben egy brigádtagot játszottam - és mondtam benne kb. öt mondatot is! Nagyon nagy élmény volt.- Mesélne valamit a fiáról?- Imádom! Mindig elolvadtam Csaba fiamtól. Most 22 éves, elsőosztályú teniszező és 14. volt a magyar ranglistán. Nekem az a mániám, hogy színész kellene, hogy legyen. Nagyon tehetséges, de ő nem akarja. Szerintem úgyis színész lesz belőle, csak ő nem hiszi el.- A beszélgetés a Fradi futball- múzeum Toldi termében készül. Találkozott a régi, híres futballistával?- Igen, itt találkoztunk egyszer- kétszer. Hallatlanul szimpatikus, kedves és közvetlen ember volt.- 5 a maiak közül ki a kedvence?- A Simi! Simont nagyon kedvelem, és nemcsak a jó vendéglőjük miatt. Az az igazság, hogy ma már kevésbé kísérem figyelemmel a csapat dolgait, de ők hál’ istennek mindig nyernek. Általában addig érdekel valami, amíg érzelmi kötődésem van hozzá. A Fradi akkor érdekelt nagyon, amikor a férjemék voltak az edzők, és leginkább, amikor játszott is a csapatban. Azok fantasztikus évek voltak az életemben: imádtam kijárni a meccsekre, imádtam verekedni is!- Negyedszázaddal ezelőtt büszkén mondhatták: Világválogatott van a családban. Hogyan emlékszik erre?- Lajos nagyon megtisztelőnek érezte, emlékszem, rettenetesen meg volt hatva. Én kevésbé: akkor házasodtunk össze, és ő azonnal elment Rio de Janeiróba!- Holnap lesz az FTC-Innsbruck kupamérkőzés. Milyen eredményt vár?- Szeretném, ha nyernénk... És a bajnokságot biztos, hogy megnyerjük!- Ön közismerten optimista mindig.- Persze, másképp nem lehet élni. Ha az ember nem tud bízni, akkor nem érdemes kimenni a „pályára”... Nagy Ildikó Világválogatottak negyedszázados jubileuma 1968 novemberében egyszerre négy magyar futballistát is meghívtak a Világválogatottba! Rio de Janeiróban a Brazília elleni mérkőzésen Albert Flórián, Novák Dezső, Szűcs Lajos és Farkas János szerepeltek FIFA címeres mezben. 25 évvel ezelőtti mezük a Fradi futballmúzeumban látható és aki a régi fradis- tákkal találkozni is akar, nos, november 4-én (17 órától) megteheti. A Fradi forint klub szokásos minden hó első csütörtöki klub- házbeli összejövetelén egy, a tiszteletükre rendezett vacsora keretében emlékeznek a múltról, a meccsről és elhunyt társukról, Farkas Jánosról. A jubileumi eseményre egy bármilyen Fradi forinttal + 500 „rendes” forinttal a Fradi futballmúzeumban lehet jelentkezni.