Fradi újság (1993)
1993 / 14. szám
FRADI ÚJSÁG A FRADI FUTBALLMUZEUM EMLÉKOLDALA Góltárlat kis Taki” módra A magyar válogatott gólcsúcsot hozó mérkőzését 1927. június 12-én az Üllői úti pályán húszezren látták: Magyarország-Franciaország 13-1! A találkozó előtt kevesen gondoltak arra, hogy 13 magyar plusz egy francia gól részesei lesznek. A lábtörése után első alkalommal címeres mezt húzó Takács II. József sem reménykedett abban, hogy hat gólt szerez! Pedig „fél lábbal” már Aradon volt... Ugyanis csapata a Vasas a válogatott mérkőzés előtti napon indult erdélyi túrára. Legjobb játékosuk a „kis Taki” azonban csak a válogatott mérkőzés lejátszása után indulhatott a piros-kékek után. Illetve csak akkor ha magyar válogatott legalább hat góllal vezet - nos, akkor Takácsnak nem kell végigjátszani a 90 percet - mehet, hogy elérje az aradi vonatot... A magyarcsapat előbb hat gólt rúgott az ekkor ötvenedik válogatottságát ünneplő Fogl Karcsi tiszteletére, majd a II. félidőben Takács Jóska utazását „készítették elő” - újabb hat góllal! No, persze Takács is igyekezett: az első félidőbeli három gólját, a másodikban is meglőtte. Pardon! Egyik sem volt bombagól, „csak” a hálóba helyezte a labdákat. Tulajdonképpen még egy hetedik gólt is szerzett - de azt les miatt érvénytelenítették. Takács Jóska 12:1 után végre engedélyt kapott a távozásra: „Takács elhagyta a pályát, félős volt ugyanis, hogy lemarad az aradi vonatról, amely a Vasas után viszi a romániai portyára.” A kis csatár Aradra is jól érkezett - másnap mesterhármast rúgott a Vasas mezében! (Két nap alatt kilenc gól!) Két hét múlva Takács góloknak tapsolhattak az aradiak. A Budapest válogatott-Erdély válogatott mérkőzésen Takács II. két góllal járult hozzá a 3-1 -es győzelemhez. A Budapest válogatott portyája július 3-án Brassóban 6-1 -es győzelemmel zárult. A gólok felét a jeles jobbösszekötő szerezte. Takács II. gólerős játéka itt is nagy tetszést aratott. Már a ferencvárosi tábor is élénken figyelte a „kis Takiról” szóló híreket, hiszen nyílt titok volt, hogy augusztustól zöld-fehér mezben játszik majd... Takács II. a Ferencváros színeiből 1927. szeptember 25-én, az osztrákok ellen az Üllői úti pályán volt először válogatott. Első „fradista” gólját közelről térddel(!) helyezte a hálóba... Amikor 1975-ben pályafutása legkedvesebb góljáról kérdeztem, természetesen nem ilyen „térdelős” találatot említett.- Az 1929-es világhírű dél-amerikai túrán ragyogó csapata vált a Ferencvárosnak. Nagyon sok érdekes epizód előfordult ezen a túrán, nekem mégis a legkedvesebb az Uruguay ellen lőtt első gólom volt. Nem lehetett babusgatni a labdát, mert ha nem tudták megszerezni szabályosan, jött a taktikai fault. A széleken futó, gyors támadásaink ellen azonban lassan megadták magukat. Egyre jobban látszott, hogy elveszítik a fejüket, idegesek. És akkor jött az a nagyszerű pillanat - az én pillanatom. Hozzám került a labda, majd néhány másodperc múlva már a hálóban táncolt. A tömeg, az ünneplő magyarokat leszámítva, döbbenten bámult, meredt a kapura. Számukra ez szinte hihetetlen volt. Csodakapusuk idehaza gólt kapott! Egy vékony magyarfiú követte el ezt a szörnyűséget - velük a világbajnokokkal! Később még hihetetlenebb dolog történt: egy kimondhatatlan T-betűs csatársor jobbösz- szekötője még egy gólt lőtt - és végül 3-2-re kikapott a világbajnok! Takács II. természetesen bajnoki mérkőzéseken is tucatszám, gólkirályhoz illően lőtte a gólokat. Amikor valamilyen bajnoksággal kapcsolatos gól felől érdeklődtem, meglepetésemre „ így válaszolt:- Az akkori körülmények között tényleg sok gólt lőttem, de most mégsem egy ilyennek mesélem el a történetét, hanem a Fradi 100%-os bajnokságának 100. góljára emlékezem, jóllehet ezt én csak előkészítettem. A mérkőzés előtt az újságok nekem jósolták a 100. gól megszerzését, hiszen akkor jócskán vezettem a góllövő listát. Ment is ezen a mérkőzésen is nagyon a játék. Egy jó labdával kiugrottam, kicseleztem a halfom, majd a bekkemet is leráztam, de közben nagyon kisodródtam a szélre és kikerültem a biztos lövőszögemből is. Ekkorfelnéztem. Látom, hogy Toldi követte a támadást. Alákacsáztam a labdának, mely a befutó Toldi fejéről védhetetlenül vágódott a hálóba. Nagyon örültünk az együtt szerzett gólTakács a Fradi húszas-évekbeli arany csapatával. Balról: Takács II., Turay, Bukovi, Lyka, Korányi, Toldi, Takács l„ Berkessy. Elöl: Táncos, Amsei, Kohut nak, amelyre mindketten külön éremjutalmat is kaptunk. Azt hiszem gól előkészítéséért én kaptam az első díszérmet a magyar futball történetében. .. Befejezésül - mivel tudtam, hogy nem éppen a fejjátéka volt az erőssége - egy fejesgólról szerettem volna hallani. Erre a kérdésemre sem mindennapos választ adott:- Köztudott, hogy sportszerű játékos voltam, akit alig figyelmeztettek a pályán. Egy alkalommal mégis kiállítottak, méghozzá a fejelés miatt. Egy barátságos mérkőzésen a szépszámú közönség követelni kezdte, hogy „ kis Taki - gólt fejelni! ” Jól ment a játék, nekem is jó kedvem volt, így elhatároztam, hogy eleget teszek a közönség kérésének. Sajnos nem jött jó beadás, meg hát nem voltam éppen „fejes virtuóz ”... Mit volt, mit tennem, ki kellett cseleznem az ellenfél egész védelmét, elfektettem a kapust, majd megállítottam a labdát a gólvonalon, letérdeltem és befejeltem. A közönségnek nagyon tetszett, a játékvezetőnek kevésbé. Komolytalan játék miatt kiállított. Hát ezt is kevés gólszerző élhette meg! Nagy Béla Köszönjük... WEINBER JÁNOS az FTC első aranykorszakának a játékosa volt 1958-ban, 70 éves korában hunyt el. Családja most néhány régi érmet és plakettet ajándékozott a Fradi futballmúzeumnak. Az adományban szerepel egy 1913-as MLSZ kiadvány, az év eseményeiről és egy Weinber által festett kartonlap. Ennek érdekessége, hogy az FTC 1911. évi nemzetközi ellenfeleinek a címereit, a meccsek eredményeit mutatja... Koltai kérelmét visszautasították... Egy régebbi lapszámunkban már említettük Koltai József nevét és bemutattuk időskori fényképét. Az első magyar válogatott tagja volt, a róla készült festmény a Fradi futballmúzeumban is látható. A pályafutásáról érdeklődőknek elmondhatjuk, hogy a Budapesti SC- ben kezdte labdarúgó pályafutását, jobbösszekötőt játszott. 1902-ben került az FTC-hez, de zöld-fehér mezben már a centerhalf poszton szerepelt. 1904-ben a Postás, majd annak feloszlása után az MTK mezét viselte. Az MTK 1908-as Húsvéti serleg mérkőzésén térdsérülést szenvedett, ami miatt visszavonulásra kényszerült Az első világháborút követően már edzősködött. A KAC-nak, majd a ID. kerületnek ült a kispadján. Az ízig-vérig futballbarát sportember 1942-ben, az első osztrákmagyar 40 éves évfordulóján szerette volna, ha a két nemzet legjobbjai jubileumi meccsen mérik össze tudásukat. Az MLSZ-ből az itt látható válaszlevelet kapta... azaz a Német Birodalomhoz csatolt osztrákokkal a jubileumi meccs elmaradt...
