Fradi újság (1991)

1991 / 16. szám

FRADI ÚJSÁG 5 Fradi fiatalok „Jobbhátvédként SAJTÓFIGYELŐ A börtön árnyékában KIKET HURCOLTAK MEG VARGA ZOLI DISSZIDÁLÁSA MIATT? kezdtem A nagy klubok manapság zömmel máshonnan iga­zolt játékosból állítják össze el­ső csapatunkat, saját nevelésű futballista alig-alig kap helyet az együttesben. Az eredmény­centrikus szemléletmód miatt sok tehetséges fiatalt veszíte­nek el az élcsapatok. Reméljük, az az ifjú ferencvárosi labdarú­gó, akiről az alábbiakban esik szó, nem tűnik el a süllyesztő­ben, és rövidesen az NB I-ben látjuk viszont. A 19 éves Soós András az idén nyáron öregedett ki az if­júságiaktól és került át a tarta­lékcsapat öltözőjébe. Edzője, Viczkó Tamás szerint ügyes fiú, aki sokat fejlődött az utóbbi hónapokban.- Mielőtt eljegyeztem volna magam a focival, több más sportágat is kipróbáltam - me­séli. - Négyéves koromban kezdtem úszni a BVSC-ben, majd bikróztam, tornáztam, at- létizáltam a Spartacusban. A futást önmagában nem szeret­tem, így aztán nevelőapámmal, aki nagy Fradi-drukker, meg­kerestük Serli Sándort, aki a legkisebbekkel foglalkozik a klubnál. Ez 1981 nyarán volt, és azóta itt vagyok a Fradiban. Igazolt játékos 1983 márciusá­ban lettem.-Hogyan lettél középpályás?- Mint oly’ sokan én is vélet­lenül kerültem jelenlegi posz­tomra. Jobbhátvédként kezd­tem, aztán az egyik mérkőzésen nem volt jobboldali középpá­lyásunk, viszont két jobb-bekk igen. Az edzőm engem állított a középpályára, és úgy látszik, elégedett volt velem, mert utá­na majdnem mindig ott játszot­tam. Igaz, néha, amikor ki kel­lett kapcsolni valakit a játékból, visszatettek hátvédnek.- Miért szereted a középpályás játékot?- Van benne játékosság, le­het fazont adni a csapatnak. A középpályán dőlnek el általá­ban a mérkőzések. Nekem Lot­har Matthäus a példaképem, ő nagyszerű játékos.-Hogyan ítéled meg saját helyzetedet, mikor léphetsz egy­gyei feljebb, azaz az első csapat öltözőjébe?- A nyáron nyolc társammal kerültem át a tarta­lékcsapathoz. Idő kell, amíg összerázódik a társaság. Én ko­rábban játszottam a serdülő A-, majd az ifjúsági C-, B- és A-vá- logatottban. Az elsődleges cé­lom, hogy NB I-es játékos le­gyek. Olyan labdarúgó szeret­nék lenni, akit megbecsülnek, elismernek a tudása miatt. Igyekszem mindent megtenni azért, hogy ez mielőbb bekö­vetkezzen.-Miben kellene leginkább ja­vulnod?- Elsősorban a fejelésben van még pótolnivalóm. De mondhatnám a lendületben történő cselezést is. Fizikailag erősödnöm kellene, mert a lab­davezetésnél gyakran elnyom­nak az ellenfelek. Viczkó Ta­más türelmes edző, neki kö­szönhetően már néhány hónap alatt is sokat fejlődtem.-Igaz, hogy Koch után újabb orvos fog játszani a Fradiban ?- Az idén érettségiztem, és felvételiztem a Semmelweiss Orvostudományi Egyetemre. Nem vettek fel, de nem mond­tam le arról, hogy orvos legyek. Egyelőre azonban a focira sze­retnék összpontosítani, és majd játékos-pályafutásom után aka­rom elvégezni az egyetemet. Emlékszem, apám cifrán káromkodott egy ’68-as nyári vasárnap, amikor a rádió be­mondta, hogy Varga Zoltán disszidált. Nemigen tudtam, mi az a disszidálás, de Varga Zoliról már volt némi fogal­mam. Azt aztán végképp nem értettem, apám miért mondja csak úgy maga elé, na, ezért még sok embernek melege lesz. A huszonhárom évvel ezelőtt elejtett mondatot egy véletlen találkozás juttatta eszembe. A Sirály étterem­ben összefutottam Hertzka Györggyel, a Budatours Uta­zási Iroda igazgatójával, aki mellesleg több mint huszonöt éve szervezi a labdarúgók idegenforgalommal kapcso­latos ügyeit. Mi másról beszélhettünk volna, mint a fociról, Albert születésnapjáról, az Ollói úti gáláról? Csak a sorban állástól kímélte meg- Varga Zoli is hazajött - só­hajtott. - Örülök, csak tudod, nekem még régről maradt egy kis tüske. Történt valami ’68-ban, amit nehezen felejtek el. Valamikor jóval a mexikói olimpia előtt szólt Varga, hogy a feleségének útlevél kellene, ha tudok, segítsek. Én akkori­ban az IBUSZ kulturális- és sportosztályán dolgoztam, és abban az időben az útlevélké­relmet hozzánk kellett beadni, órákat álltak sorba emiatt az emberek. Mivel jól ismertük egymást a válogatott labdarú­gókkal, kézenfekvő volt, hogy Varga nekem szólt. Mondtam Zolinak, rendben van, jöjjön a felesége, nem kell beállnia a várakozók közé. Beviszem, és pillanatok alatt beadhatja a kérvényt. Ennyit tudok segíte­ni, nem többet. így is történt, és jó két hét múlva megérke­zett az útlevél. A válogatott éppen összetartáson volt a Szabadság-hegyen. Amikor odatelefonáltam, Lakat Karcsi vette föl a telefont. Kértem, adja át az örömhírt Zolinak, megvan az útlevél. Az öreg, jól hallottam a telefonban,- a készüléktől hangosan kiabál­ta Vargának, hogy mi a hely­zet. Később mondta is Zoli, nem kellett volna szólni senki­nek a dologról. No, elutazott az olimpiai csapat Mexikóba, és én is a rádióban hallottam Varga disszidálásáról. Rög­tön felhívtam a Ferencváros akkori elnökét, hallotta-e, mi történt. Szidtam is Vargát, hogy büdös kölyök milyen ha- zafiatlan dolgot csinált, én bo­lond, meg segítettem a fel­eségének az útlevélszerzés­ben. Sajnálkoztunk egy kicsit, majd elbúcsúztunk. Majdnem sorban „ülés” lett a vége Hajnalban aztán jöttek ér­tem. Vittek a rendőrségre. Mindenáram azt akarták „ki­verni” belőlem, hogy én tud­tam a disszidálási tervről. Bor­zasztó meleg volt a helyze­tem, hiszem kevesebbért is ülni lehetett a hatvanas évek­ben. Hiába magyaráztam, nem én adtam meg a kiutazá­si engedélyt, csak a sorban állástól kíméltem meg az asszony. Nem ért semmit. Amikor a csapat hazaért, kez­dődött minden élőiről. Ott ül­tünk sorban a játékosokkal a rendőrség Tolnai utcai épüle­tének folyosóján, és nem tud­tuk, mi-az istent akarhatnak tőlünk. Ott ült szinte az egész válogatott, Börzsei Jánossal, az MLSZ akkor főtitkárával, és persze velem együtt. Előre megtervezett, profi akcióról akartak hallani, emiatt aztán engem különösen sokszor „bekérettek”. Az volt a szeren­csém, hogy amikor Lakat Kar­csi bácsival szembesítettek, eszébe jutott az a bizonyos telefonbeszélgetés. Ennek el­lenére az IBUSZ vezér- igazgatója kapott egy levelet a rendőrségtől: kéretik Hertz­ka kirúgása! Az OTSH-ban pe­dig elhangzott a megfelleb­bezhetetlen ítélet: Hertzka nem a mi emberünk többé. Bűnbak lettem. Na, jól néztem ki, veszélybe került az egzisz­tenciám, semmiért. Börzsei becsületére legyen mondva, egy év múlva már kaptam az MLSZ-től megbízásokat.- És Varga Zoli? Lassan tíz éve, hogy először hazajött. Szóba került az ügy?- Nem, nem is találkoztunk, nem hívott, nem keresett.- Miért nem?- Fogalmam nincs. Kér­dezd meg tőle. Szűcs, Novák és Juhász Pista is biztosan tudnának mit mondani. Egy gesztusra várva Az Üllői úti székház előtt azon gondolkodtam, szabad- e ma egy ilyen kérdéssel ün- neprontónak lennem. A vá­laszt a szurkolók adták meg. Valósággal megrohanták és ostrom alatt tartották az érke­ző játékosokat, egy kézfogá­sért, egy szóért, egy autogra­mért. Feltűnt Varga, a szurko­lók tapsoltak, körbevették, dé­delgették. Aztán benn a pá­lyán, amikor futott a középvo­nalfelé, és átölelte Albertet, az ezerfejű Cézár hosszan ünne­pelte. A szurkolók döntöttek: a dübörgő taps „a bűnök” el­felejtését mondta ki. Itt már nem szabad kérdezni semmit. Ünnepelni kell és felejteni. A megbocsátás elrendeltetett. Zoli, ha még itthon vagy, kérlek, tárcsázz fel egy tele­fonszámot és csak annyit mondj: „Szia Gyuri, mi van ve­led?” JÓNÁS JÓZSEF (Riport) (-ys-) AZ ÜZLETI ÉLET VÉGTELEN MECCS. # A küzdőfelek: a nyereség és a veszteség. Nem kérdés, hogy melyiküknek szurkolunk. A megoldás: vállalati vagyonbiztosítás, építési- és szerelésbiztosítás, szállítmány biztosítás, betöréses lopás és rablás elleni biztosítás, vagy bármilyen egyéb, egyedi igény szerinti biztosítás. HUNGÁRIA .. „ GAZDÁLKODÓ BIZTOS KOTES. f ä BIZTOSÍTÁSA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom