Fradi újság (1991)
1991 / 16. szám
FRADI ÚJSÁG 3 ÍGY ÍRTÁK... Fradi-álom a brémai éjszakában KKK Werder Bremen—FTC 3-2 (3-1) Egy szót se szólhatott a Fradi! Legalábbis a meccs előtt, meg az első negyedórában... Tudniillik, a Weser-stadionban mintha többen lettek volna a magyar csapat hívei: zengett, zúgott - mert nyelvtudás meg a vendéglátókkal szembeni „kötelező” udvariasság is van a világon - az „über alles Franzstadt”-biz- tatás. Ki is húzta gól nélkül kupagyőztesünk a kritikus nyitóperceket. Aztán viszont a zöld-fehér kedvencek (Balogh - Simon, Telek, Kuznyecov, Keller - Páling, Lipcsei, Albert, Szenes - Schneider, Deszatnik összeállításban kezdtek) szépen lassan összezuhantak. Hja, a bérmaiak szisztematikus rohamainak kevés csapat tudna ellenállni. A Fradi sem tudott! Miközben már- már egy kapura futballoztak a hazaiak, egyre fogyott az ellenállás ereje, és... A 26. percben egy jobb oldali szögletet követően Neubarth 1 (!) méterről fejelt a léc alá, majd 5 röpke perccel később a gólszerző passza után K. Allofs helyezett a jobb alsó sarokba. Máris 2-0 a brémaiak javára. A 35. percben a brémai égig ért a vendégszurkolók boldogulása: egy legurított szabadrúgásból Lipcsei 17 méterről bombázott a bal alsó sarokba (2-1). Rögtön minden szép lett. Átmenetileg. A játékstílusukat egy árva pillanatra sem feladó hazaiak a 40. percben újra két góllal vezettek: ismét Neubarth talált Balogh kapujába (3-1). A szünet után egy ideig tartani lehetett attól, hogy a brémaiak „szórakoznak" és egy-egy negyedórára engedik levegőhöz jutni az ellenfelet is. Bode szépségdíjas csel- soroZattal hozta helyzetbe magát, de az utolsó mozdulatba belebukott... Mint a Bremen az öreguras fociba... Nyoma sem volt már a házigazdák nyomasztó fölényének. A Fradinál jöttek a cserék Patkós és Wukovics), s jött a Fradi-gól is! Megint Lipcsei villantotta meg a kivételes tehetségét (klasszisát?): szenzációsan lépett ki középen és 15 méterről tanári módon lőtt el a német kapus, Reck mellett (3-2). Kell-e mondani: szerettük volna, ha már vége lenne! És vége lett. Anélkül, hogy változott az eredmény, ami ugye... De... Isten őrizz, hogy elkiabáljuk! Új Magyarország ÍGY ÍRTÁK... „Bár lenne két életem” „Bár lenne két életem” - a Piramis együttes régi slágere feltehetően először hangzott fel tegnap kora délután a Weser folyó partján, Brémában. Azok a KEK-Iabadrúgő mérkőzésre érkező Fradi- szurkolók népszerűsítették Révészék dalát, akik már jó nyolc órával a kezdés előtt a pálya melletti parkolóban gyülekeztek. Ha nekik két életük lenne, nem kérdés, ezek a drukkerek kinek adnák a másikat. Hiszen ez az egyetlen, a legdrágább is a Ferencvárosé. Erre számítanak az utazási irodák is, amelyek szinte „belehajszolják” a szurkolókat a meccs előtti sörözésbe, mert 1300 kilométeres, folyamatos buszozás után fél nappal a mérkőzés előtt kiteszik őket a stadionnál, és rájuk bízzák: tegyenek kedvük szerint. A folytatás e gyesé ly es. Az egész olyan egyébként, mint amikor a szegény rokon vendégségbe érkezik a gazdaghoz. A fenti hasonlat általában nemcsak a szurkolókra, de a csapatokra is igaz. A bolgár CSZKA Szófia például kedden este hasonló előjelekkel lépett fel a szomszédos Hansa-városban, Hamburgban, és 2-O-ás vereséggel távozott onnan. Utólag mindegy, hogy a szófiaiak, különösen a középcsatár Lecskov kitűnően fociztak, és csak az utolsó előtti percben kapták meg a második gólt, a lényeg a végeredmény, 2-0. A 0-2 kevés eséljrt hagyott. Otto Rehhagelt, a Bréma edzőjét még a Megyeri úton, az FTC újpesti vendégjátéka során kértem rövid nyilatkozatra. A mester konkrét eredményről, tippről nem szólt, de azt mondta: az újpesti második félidő elgondolkodtatta. Ebből indirekt úton következik: az első félidő nem gondolkodtatta el. Pedig ahhoz, hogy némi bizakodással távozhassunk majd Brémából, igenis, mély benyomást keltő első félidőt is kellene produkálni. A brémaiak sokkal többet birtokolták a labdát már a játékrész elején, és ők kezdeményeztek elsősorban. Noha a 16. percben Deszatnik tört be veszélyesen a tizenhatoson belülre, de szerelték, s ezután egymást követték a német helyzetek. Előbb Rufer fejelt lesgyanús helyzetben, 5-6 méterről mellé, majd Borowka lépett ki a ferencvárosi védők között, de ballal mellé lőtt. Aztán Bode vágta fölé kapásból a labdát a 21. percben, óriási helyzetben. A 28. percben azonban Frank Neubarth már nem kegyelmezett: Klaus Allofs szögletét csúsztatta a Fradi hálójába. Ót perccel később a két brémai csatár szerepet cserélt: Neubarth gurított a kilépő Allofs elé, aki jobbal a vetődő Balogh mellett a jobb alsó sarokba gurított. Kellemes meglepetésra két perccel később szépített az FTC, Lipcsei szabadrúgásból 18 méterről a bal alsó sarokba lőtt. De ennek ellenére időnként már nyomasztó volt a vendéglátók fölénye, s a 40. percben Allofs kicselezte a fél ferencvárosi védelmet, a labdát Neubarth kapta, aki a kifutó Balogh fölött a bal alsó sarokba emelte. Ezután Bode puskázott el újabb nagy helyzetet, majd Rufer jobb felső sarokba tartó, gyilkos erejű lövését öklözte ki Balogh. A második 45 perc elején nem támadott olyan nagy elánnal a Bréma, mint az elsőben. Igaz, így is a Werder élőt adódtak helyzetek: előbb Neubarth már Baloghot is kicselezte, de rossz helyre passzolt, majd Rufer bombázott közelről, de Balogh jó helyen állt. Aztán következtéit egy szívet-lelket melengető magyar akció: a főszereplő ezúttal is, mint mindig, Lipcsei volt, aki angolos hidegvérrel lőtt a Bréma kapujába a hűvös német éjszakában. Percekkel később Wukovcs fejese a felső kapufáról pattant fölé. Az utolsó pillanatokig elkeseredetten rohamozott a Bréma, hősiesen, ön- feláldozóan védekeztek a zöld-fehérek, az eredmény pedig már nem változott. Elszántságáért, küzdőké- peségéért, bravúros teljesítményéért dicséretet érdemel valamennyi ferencvárosi labdarúgó. Baliai Attila (Pesti Hírlap) ÍGY ÍRTÁK... Kis híján padló, kis híján mennyország Nem kis dolog a 16 között játszani, főleg nekünk, magyaroknak nem. Ezért aztán a delegációnk jó néhány tagja, esélyeinket növelendő, elzarándokolt a brémai muzsikusok szobrához - a szamár, a kutya, a macska és a kakas hozzájárulását a világ zeneirodalmához a Grimm testvérek óta jól ismerjük -, megsimogatni a szamár patáit, s kívánni valami jót, hátha teljesül. Hogy mit? Győzelmet? Nem, azt még kívánni sem mertünk. A döntetlent is csodának tartottuk volna, de egy szoros vereség... Az bizony nagyon megtenné. Azért pedig, hogy a fiúk otthon érezzék magukat, megérkezett az a mintegy ezernyi zöld- fehér szurkoló, aki a Marsra is elkísérné Albertékat. Délután végigjárták a Disznó utcát, majd néhány üveg Beck’s sör mellett - ahogy úriemberekhez illik - előzetes békét kötöttek a brémai kollégákkal. Utóbbiak egyébként nem mutatkoztak sokan, így bár erőteljes hazai támadások közepette, mégis Üllői úti körülmények között indult a játék. Nem csoda, hogy csak a huszadik perc körül írtam fel magamnak: érik a brémai gól. Igaz, kérdőjelet is véstem a mondat végére. Hét percig még érett is, akkor Frank Neubarth becsúsztatott egy szögletet, négy perccel később még Klaus Allofs köszönt be Baloghnak. De még mielőtt meghalhatott volna a remény, Lipcsei, mint Szófiában, megint eltalált egy szabadrúgást. Ezzel már-már feltámasztotta volna a reményt, de-Neubart neve harmarosan ismét megvillant az eredményjelző táblán. „A gólszerző természetesen Frank Neubart, a Mr. Európa Kupa” - harsogta akkor diadalittasan a műsorközlő. Hát igen. Frank Neubarth, aki 29 éves, nőtlen, 216 Bundesliga-meccset játszott, egyszer volt válogatott, akinek hobbija macskái gondozása, a tenisz és a sakk - bizony egy félidő alatt kis híján kiütött bennünket. Meglehetősen kedvetlenül vártuk hát a folytatást. A lelátón Szívós doktorral (202 centi hidegben) a magasság alacsonysággal szembeni előnyeiről értekeztünk, mialatt a brémai öltözőben történhetett „valami”. Legalábbis talán az, hogy Allofs és társai elkeztek totózni, ki is lenne a legjobb ellenfél a nyolc között. Nálunk meg Nyilasi azt próbálta elhitetni védenceivel, egyáltalán nem törvényszerű, hogy a 3-1- ből 6-1 legyen. Azt sem felejtette elmondani, hogy szemben tanítványaival, a brémaiak mégiscsak meglehetősen meglett korúak, és esetleg elfáradhatnak... Szóval, nem tudni pontosan, mi történt, de a pályán minden megváltozott. Már nem írtam fel magamnak, hogy érik a brémai gól, elfogytak a hazaiak lehetőségei, mi pedig odafenn felbátorodtunk: Istenem, ha találnánk egy gólt... És nem találtunk, de lőttünk. A gólunkat természetesen Mr. Európa Kupa, Lipcsei Péter lőtte. Hát igen, Lipcsei Péter, aki 19 éves, nőtlen, 28 NB I-es meccset játszott, háromszor volt válogatott, akinek hobbija a zene és a tenisz - bizony kis híján a mennyekbe röpített bennünket. Ládonyi László (Mai Nap) r re így írtak... „Varázserő” Brémából... A Grimm testvérek annak idején megénekelték a brémai muzsikusok meseszép történetét., Egy öreg szamár, egy gazdája portájáról elűzött kutya, egy hasznavehetetlen, egerészésre képtelen macska és egy vasárnapi levesnek kiszemelt kakas elhatározzák, hogy ők bizony bemennek Bréma városába szerencsét próbálni, s felcsapnak zenésznek. Útközben azonban meglátnak egy rablótanyát. Egymás hátára állnak, hogy minél félelmetesebbnek és hatalmasabbnak tűnjenek, s az ablakon bekukkantva jó alaposan ráijesztenek a tivomyázó rablókra, akik erre hanyatt-homlok elmenekülnek a házból. így hőseinknek, ha nem is sikerül eredeti tervüket véghez vinni, legalább otthonra lelnek. Azóta a város lakói már szobrot is emeltek az állatoknak a Városháza oldalában, s az a babona járja, hogy ha valaki megérinti a szamár lábát és gondol valamire, az teljesülni is fog. Ha már arra vetett a sors, magam is meglátogattam a nevezetes helyet. Szerényen csak annyit kívántam a rézcsacsi két fényesre dörzsölt patáját szorongatva, hogy a Ferencváros olyan eredményt érjen el a Werder otthonában, mellyel még megmarad az esélye a továbbjutásra. Ezzel bizonyára nem voltam egyedül, hisz az utcákon sétálgatva sok magyarajkú fiatallal találkoztam. Feltételezem, nemcsak a „Bremer Freimarkt” elnevezésű csillogó-villogó kavalkád és sörfesztivál kedvéért keltek útra. Márcsak azért sem, mert majd’ mindnyájan zöld- fehér zászlókba burkolóztak és ismerős indulókat zengedeztek. Hiába, a Fradi-imádat nem ismer lehetetlen távolságokat. Szurkolók százai tették meg ezt a potom 1300 kilométert buszokkal, autókkal, vonaton, csupán azért, hogy 90 percig gyönyörködhessenek kedvenceikben. Közöttük biztos akadt olyan is, aki hallott már a legendáról, és szintén megsimogatta a híres szamár lábát A vágyunk tulajdonképpen valóra vált. A kérdés, mármint hogy ki várhatja izgatottan a tavasszal esedékes harmadik forduló sorsolását, még nyitott. Az Üllői úton egy soványka 1-0, vagy egy 2-1-es győzelem is már a budapesti zöldek továbbjutását jelentené, ami óriási bravúr lenne. De még a legvérme- sebb drukkerek se ringassák magukat abba a tudatba, hogy ettől ez a jelenlegi Fradi máris jobb csapat a Brémánál. Mert ez nem igaz. Fizikai adottságokat tekintve - már csak a játékosok átlagos testmagasságából következően - is valószínűleg a javukra billen a mérleg nyelve. Mindezen előnyüket az első félidőben érvényre is juttatták. Néha nyomasztó fölényben játszottak, 2- 0 után bizony még az is megfordult sokunk fejében, hogy ebből akár egy „méretesebb zakó” is lehet. Mint ahogy a magyar csapatoknál általában lenni szokott, ha már a mérkőzés eme periódusában ekkora a hátrányuk egy elismerten jobb ellenféllel szemben. Ezen az estén azonban a Ferencváros szakított az átkos hagyományokkal. Lipcsei gólja még csak jelezte, a gárdában van anyi tartás, hogy nem roppanhat össze. A második játékrészben viszont ez már egyértelművé is vált. Igaz, ehhez az is kellett, hogy szünet után egy egészen más Werder jöjjön ki a pályára. Lehet, hogy az öltözőben már a kupaforduló eddigi eredményeit böngészgették, vajon kit kaphatnak következő ellenfélként a legjobb nyolc között. Magyarán mondva kissé nagyképűen szinte csak a cipőjüket küldték ki a gyepre. A folytatásban ugyanis inkább a Fradi irányított, több helyzet is adódott a brémai kapu előtt. A ferencvárosi hívek által már-már világsztárrá avanzsált Lipcsei újabb gólja pedig kétséget sem hagyott afelől, nagy csata várható november 6-án az Üllői úton. Nagyszerű találkozót, egy remekül játszó Fradit és egy csapatát végig sportszerűen, határtalan lelkesedéssel buzdító szurkolótábort láthattunk a Weserstadionban. Van okunk örülni, de senki nem feledkezhet meg arról, a neheze még hátra van. A fiúknak önmagukat kell majd felülmúlniuk a visszavágón. Nem nagyon hiszek a babonasá- ’ gokban, ám ennek a szamárnak a lábában tényleg lehet némi varázserő. Mindenesetre az elkövetkezendő egy hét alatt bármikor kéményseprőt látok, biz’ isten megfogom a gombomat. Hátha ezen is múlik... Naszály György (Foci 7)
