Fradi újság (1991)

1991 / 16. szám

FRADI ÚJSÁG Tudja Ön a Werder Bremenről, + hogy az FTC-vel nem csak a színük, hanem az alapítási évük is azo­nos. A brémaiak 1899. február ötödikén, a Fradi 1899. május 3-án ala­kult...? + hogy a brémaiak szép stadionja a város folyójárói, a Weserről kap­ta a nevét? + hogy kétszer voltak német bajnokok (1965 és 1988) és kétszer nyerték a német kupát is (1961 és 1991)? + hogy edzőjük, Otto Rehhagel egy évtizede ül a brémai kispadon?! + hogy a két főszponzoruk a Spaarkasse és a mezen is látható Portas Deutschland GmbH? + hogy a Bundesliga összesített táblázatán a Werder Bremen 40 csa­pat közül az ötödik! (910 mérkőzésből 386-ot megnyertek, 227 döntet­len)? + hogy az idei kupagyőzelmet a Városháza előtti téren ünnepelték a Werder szurkolói. A kupát a polgármester és a csapat a Városháza er­kélyéről mutatta fel a tomboló zöld-fehér tábornak...? + hogy a Werder archívum jövőre a most épülő lelátó alatt kap he­lyet, azaz 1992-től a Werder Bremen futballmúzeumba is ellátogathat­nak a szurkolók? + hogy az október 23-i mérkőzés alkalmából a brémaiak egy szép, üvegszekrényben elhelyezett vitorláshajót ajándékoztak az FTC-nek? A Fradi futballmúzeum Toldi-termében bárki megtekintheti! A játékvezető Otto Rehhagel a „veterán” edző Idén - 30 év után - ismét ku­pát nyert a Werder! A Markt- platzon ezrek ünnepeltek, amint a játékosok felmutatták a kupát. A képen Oliver Reck Klaus Allofs, a brémaiak csillaga Az óriási érdeklődéssel várt Ferencváros-Werder Bremen SC budapesti KEK-visszavágót norvég játékvezetői hármas di­rigálja. A vezető bíró, a nem­zetközi porondon is kitűnő hír­névnek örvendő Einar HALLE lesz, aki 1943-ban született Alesundban. Fiatalabb éveiben hazája jellegzetes sportjait: a síelést és a jéghokit űzte, de kü­lönösen a focinak hódolt. Játé­kosként előbb a Molde, majd a Traeff és Rival alacsonyabb osztályú csapataiban szerepelt több-kevesebb sikerrel - 1969- ig. A továbbiakban Mr. Halle beszél pályafutásáról. „Hogyan lettem játékvezető?” - kérdez­ték már sokan tőlem. Egy ifi- csapat edzőjeként számos mér­kőzést vezettem, és ezen ke­resztül mindjobban megked­veltem a bíráskodást. Már ek­kor elhatároztam, ha végleg fel­hagyok az aktív játékkal, játék­vezetőként szolgálom tovább kedvenc spotomat. Az elhatá­rozást tett követte. Levizsgáz­tam. A kezdeti nehézségek si­keres leküzdése után, elérve a különböző ranglétrákat, alig négy esztendő után 1974-ben már országom I. osztályú mér­kőzésein fújtam a sípot, és 1981-ben tagja lettem a FIFA- keretnek. Ettől kezdve szinte futószalagon vezettem a leg­rangosabb nemzetközi találko­zókat. A magyar csapatoknak eddig a következő mérkőzéseit vezettem: 1985: Magyaror­szág-Ciprus (2-0) VB-selejtező a Népstadionban, és még ugyan­ebben az évben az NSZK-Ma- gyarország (0-1) Hamburgban rendezett barátságos, válogatott találkozóját. Télen-nyáron - tehát még a foci holtidényében is - atlétikus elemekből álló, in­tenzív edzésekkel készülök fel fi­zikailag mérkőzéseimre. Anya­nyelvemen kívül angolul beszé­lek. Civilben sportújságíró va­gyok.” Somos István PORTKS rw»r Qtmnviprpr Nr 1 J Frank Neubarth aki Brémában két gólt szerzett Ugye így is lehet. A mérkőzés előtti feszültséget levezetendő elbandukoltam a hagyo­mányosan minden év októberében - a müncheni Oktőberfest mintájára - rendezett Freimarkt bejáratához. Gondoltam, egy korsó sör jó hatás­sal lesz az idegeimre, s növeli az optimizmusomat. Ártani semmiképp nem árthat. Egészen véletlenül hozzácsapódtam egy hét-nyolc fős magyar koló­niához, akik Fradi indulókat zengedeztek, nem volt nehéz kitalálnom, milyen céllal látogattak el Brémába. Kérdezősködtem tőlük, hogyan telt az útjuk, mivel jöttek, érték-e őket különböző atrocitások. Mond­ták, semmi gondjuk, meghogy Hajrá Fradi! Nagy egyetértésben be is ültünk egy óriási alapterületű, szerény meg­ítélésem szerint úgy ezer főt befogadó sörsátorba. Szorgosan kortyoltuk a kiváló minőségű habzó nedűt, amikor egyszercsak megjelentek továb­bi zöld-fehér lobogóval felszerelkezett fiatalok, akik mindössze annyi­ban tértek el alkalmi társaságomtól, hogy német volt az anyanyelvűk, és nem a Fradinak, hanem a Werdernek szurkoltak. S láss csodát! A hírhedt fradisták hamar kontaktust teremtettek a jö­vevényekkel, viszonylag folyamatos németséggel beszélgettek el velük a várható esélyekről. Esetleges agresszivitást nyomában sem véltem fel­fedezni egyik fél részéről sem röpke társalgásuk folyamán. Közösen el­fogyasztottuk a következő kört, majd az ilyenkor szokásos sálcsere után a világ legtermészetesebb módján békében elváltak egymástól. Ugye így is lehet! Pontosabban mindig mindenhol valahogy így kel­lene. ók is zöld-fehérek, de Budapesten is valószínűleg piros mezben játszanak...

Next

/
Oldalképek
Tartalom