Fradi műsormagazin
1986. június
Amikor a B-közép »Hajrá MTK-t« kiáltott Állandó téma a sportszerűség a pályán és a nézó'téren egyaránt. Elsó'sorban a nézó'téren tapasztalható sportszerűtlen magatartás indít arra, hogy leírjak egy harminc évvel ezelőtti történetet. 1956 júniusát irtuk - egyesületünk már kezdett kilábalni az előző évek hullámvölgyéből. Labdarúgó „junior” csapatunk a felejthetetlen Kispéter Miska vezetésével a két nagy mögött a stabil harmadik volt. Vízilabdában pedig szintén kialakult egy ugyancsak fiatal csapat: Ambrus Miklós, a Bánfai testvérek, Dancsa, Felkai, Dómján, Jaskó, Dancsa, Kárpáti Gyuri. Nagy reményekre jogosító csapatot alkottak. És ez a fiatal gárda elkövette azt a „tréfát”, hogy az utolsó fordulóban azonos pontszámmal és ragyogó gólaránnyal állt az élen a Dózsások társaságában. És eljött az utolsó forduló: FTC (illetve akkor még Kinizsi) - Vasas. A Vasast nem kisebb egyéniségek fémjelezték mint például Jenes, Szívós, Markovics ... És ezt a csapatot a B-közép fanatikus hajtása mellett csodálatos játékkal 5-2-re legyőztük! Utána következett az Ujpest-MTK. Az Újpestben Gyarmati, Vízvári, Mayer! Svéda- hát- borzongató, nagy nevek! Két ország kivételével bárhol nemzeti válogatott! Velük szemben az MTK-ban Antal, Kőnigh, Salamon, Wolf, Kiss Egon. De az MTK-nak már mindegy, hiszen helyezésükön nem változtat a végeredmény. Ha a Dózsa nullra vagy egy kapott góllal győz - ők a bajnokok. Ha kettőt kapnak,matematikai lehetetlenség, hogy bajnokságot nyerjenek. Vége a mi mérkőzésünknek,és lihegve odafut hozzánk Ambrus Miki és Kárpáti Gyuri: - Gyerek elősegítsetek, hajtsátok meg az MTK-t, hogy bajnokok legyünk! Gyors haditanács és korelnökünk Varga Pista bácsi máris indul a hazamenők után. Én a többiekkel beszélek. Danes Karcsi, Nyiri Attila, Hudák Jancsi (a fiai lövik már a gólokat az ifiben és jégkorongban) és a többiek pillanatok alatt megértik a lehetőséget. Megy az utasítás a zászlótartóhoz, Krausz Sanyihoz „Krampusz a zászló marad és meghajtjuk az MTK-t!” Peterdi Pál, a vízilabda legavatottabb tollú írója másnap a Képes Sportban „Ilyen még nem volt” cím alatt kommentálta a történteket. A csapatok felálltak a kezdésre,és a játékosok kíváncsian nézték: mi ez? Aztán beintettem a Sanyinak,és sztentori hangján felharsant: „Fiúk, háromszoros éljent az MTK-nak!” - és dübörgött a lelátó - „Éljen, éljen, éljen - hajrá MTK!” Mire az ellenfél kiheverte a sokkhatást, Konigh Gyuriék 2 O-ra, majd 3-1-re vezettek! Tombolt a nézőtér - ünnepeltük a bajnokcsapatot - és ennek a mindnyájunk számára felejthetetlen napnak minden résztvevőjét. Kézzelfoghatóan érzékeltük a sportszerűséget, a sportemberi magatartást. A végén a nagy vesztesek is odajöttek a B-közép elé és kézfelemeléssel fejezték ki elismerésüket. Mi pedig suttogóra vált hanggal, de elmondhatatlan boldogan sétáltunk ki a Szigetről es néztünk fel a csillagos égre. Az járt az eszünkben, hogy de szép is Fradi szurkolónak lenni . . . Nagyon örülnék, ha ez a történet meggyőzné a mai „heccmestereket”, hogy a Fradi -szív, a Fradi szurkolás valami ilyesmi. A mi közönségünk legyen félelmetes a csapata hajtásában, de a trgárságot és mások becsmérlését száműzzük a zöld-fehér táborból. Bauer Miklós a B-közép egykori vezetője Az NEM LEPETT MEG különösebben, hogy a ferencvárosi labdarúgók körében — amint arról a Nagy Béla propaganda-főnök által nemrég végzett „közvéleménykutatás” árulkodott — Pécsi Ildikó az egyik legnépszerűbb magyar színésznő. Az már sokkal inkább, ahogy a Józsefvárosi Színház érdemes művésze, a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetés tulajdonosa ezt a hírt fogadta. Pécsi Ildikó ugyanis — ezt túlzás nélkül állíthatom - meghatódva forgatta a nemrég megjelent „Fradi futball koktél” című kiadványt. Mert ugyebár az még csak-csak magától értetődő, hogy a megkérdezettek közül Sziics Lajos, a serdülők mestere őt jelölte kedvenc mű- vésznőjeként. Ez úgymond fér- ji kötelessége (is) az egykori ferencvárosi válogatott futballistának. Ám az már önmagáért beszél, hogy a vezetők és a játékosok közül is szép számmal voksoltak Pécsi Ildikó mellett! („Tudja, engem tényleg mindig meghat, amikor a szeretet valamilyen megnyilvánulásával találkozom az életben, így van ez velem, amikor a színházban a közönség soraiból valaki feldob a színpadra nekem egy szál virágot, és így vagyok ezzel most is, miután olvastam ebben a kis könyvecskében, hogy a frád isták közül többeknek rám esett a választása, amikor kedvenc színésznőjük felől kérdezték őket. Én ugyanis már régen megtanultam, hogy a szeretet egyáltalán nem törvényszerű. Különösen nem a mai világban, ahol szinte irtóznak az emberek kimutatni érzelmeiket. . .”) TERMÉSZETESEN MÁRIS előtérbe tolakodnak az egykori emlékek, amikor Lajos még a Ferencvárosban futballozott. Ildikó átszellemülten meséli, 26
