Fradi műsormagazin
1986. június
PÉCSI ILDIKÓ MEGHÍVÁSA „A szeretet egyáltalán nem törvényszerű...” milyen jó hangulatú összejöveteleket rendeztek a hatvanas évek vége felé a futballista-feleségek, menyasszonyok a mécsesek után.Novákné, Páncsicsné, Szókéné és a többiek a megmondhatói, félje a fehér asztal mellett (is) milyen nagyvonalú volt. Ha az adott mécsesén a védők játszottak jobban, akkor a támadók fizették a számlát, ha viszont a csatársor brillírozott, akkor fordítva. A lényeg az volt, hogy a pályán kívül is együtt lehessen a csapat, hogy a játékosok ne csak munkatársak, hanem uram bocsá’ még barátok is legyenek . . . („Emlékszem, amikor Lajos elment a Fradiból, sokan nem értették meg lépését. Hogy ő játszani akart, csak akkor bocsátottak meg neki, amikor látták, hogy szinte egyidőben búcsúzik Albert, Páncsics, Rákosi is . . . De játszhatott bárhol is a férjem, azt én tudom a legjobban, hogy mindig is izig- vérig ferencvárosi maradt. Nem fogja elhinni, de így igaz: annak idején azért hagyta abba a játékot az Izzóban, mert Novák Dezső, aki akkor lett a Fradi mestere, hívta őt pályaedzőnek. És az utóbbi években, amikor többször is hívták élvonalbeli csapatok edzőjéül (bár Lajos ezt ki nem mondta sohasem, de én tudom), azért nem vállalta el egyiket sem, mert az Üllői úton akart maradni! Őt az is roppant boldoggá teszi, ha a gyerekek között dolgozhat.”) Miközben diskuráltunk, a művész-edző házaspár nyolcesztendős dalmatája, Zazi éktelen ugatásba kezdett. Nyilván helyeselte, amit a gazdi mondott . . . Ám elég volt Ildikó két-három kedves szava a ku- tyushoz, és máris helyreállt a béke. Zazi békésen nyúlt el a szoba közepén a szőnyegen, jelezve, hogy társaloghatunk tovább. Aztán arról beszélgettünk, hogy vajon mi a közös a két, látszólag merőben eltérő pályától? Hiszen a színpad deszkái és a gyep világa a külső szemlélő számára oly távolinak tűnik egymástól. („Rengeteg a közös vonás a színész és a futballista életében! És én nagyon sokat hasznosítottam abból, hogy élsportoló volt a férjem. Az például kifejezetten megnyugtatott az olykor egymásnak teljesen ellentmondó kritikáimat olvasva, hogy gyakran Lajosék játékáról is merőben eltérően vélekedtek a sportújságírók. Hiszen ha egy olyan, viszonylag objektiven mérhető teljesítményt, mint a futballistáké, ennyire eltérően lehet megítélni, akkor egy színésznek sem szabad az ö kifejezetten szubjektív megítélés alá eső produkciójának értékelését túlságosan a lelkére vennie ... És az is közös a két pályában, hogy az előadások mögött mekkora munka áll. Igaz, ez nem tartozik a nézőre, meg aztán ha nincs siker, akkor ez a tény önmagában semmire nem lehet mentség.”) SZÓBA KERÜLT természetesen a mai Ferencváros is. A jelen játékosai, akik egyszer kollektiven éltek Szücsék meghívásával, és a házaspár vidéki nyaralójában tartották évzáró vacsorájukat. A művésznő fellépése miatt csak késő este érkezett, amikor a társaság már túl volt a feketén is. És Ildikó ma sem tagadja, mennyire kellemesen csalódott: ugyanis Zsi- borásék kifogástalanul elmosogatták a tányérokat, pedáns rendet teremtettek, és még órákig kellemesen elbeszélgettek, viccelődtek a meghitt hangulatban. Pécsi Ildikó azonban nem csak a ferencvárosi játékosok körében örvend népszerűségnek, hanem a szélesebb publi27
