Fradi műsorlap (1989)
1989. augusztus 12.
Fradi műsorlap ZSIBORÁST KÖNNYŰ VOLT SZERETNI Zsiborás Gábor és a Ferencváros' több, mint másfél évtized után úgy vált el egymástól, hogy ' ott senki sem ordítozott, senki nem csapta az ajtót a másikra, senkiben nem maradt a szívből végérvényesen kitéphetetlen tüske. Elváltak, mert Zsiborásnak most ez volt az érdeke. Nem a személyes önzés vezérelte ebben, még csak az sem, hogy ..majd megmutatom én ezeknek, hogy ki vagyok ellenkezőleg az elválás talán éppen neki fájt a legjobban. És milyen is a futballista élete: mindjárt első mérkőzésén az MTK színeiben egykori csapata, jelenlegi barátai ellen kényszerül pályára lépni. Tehetségének, tudásának legapróbb morzsáit is összegyűjti annak érdekében, hogy olyan játékosokat akadályozzon meg a gólszerzésben, akiknek sikeres cseleiért, akiknek góljaiért eddig éppen ő szorított a legjobban. Iszonyú ez a kiszolgáltatott- sági helyzet. Mindjárt a bajnoki rajton-visszatérni a régi otthonba, mindjárt az első alkalommal eddigi érdekeivel szöges ellentétben cselekedni. Állni abban a kapuban, ahol eddig ő volt a mindenki Zsigája, ahol neki sohasem kellett félnie a rettegett B-közép haragjától, bedobálásai- tól és közelségétől, ahol mindig' az ellenfelek kapusai élték át a rettegés másfél óráját. És most — Zsiga az ellenfél. Az a Zsiga, akinek remek pályafutását egy emberként kísérte végig a zöld-fehér színekért akár halni is kész publikum, .együtt szorítottak vele amikor Géczi vele a Ferencváros kezdőcsapatának összeállítása. Nem volt- szurkoló szerte a kerületben, aki ne érdeklődött volna nap-nap után a három tün- dpri Zsiborás iker felől, akiknek fejlődését, gyarapodását a szurkolók ugyanolyan figyelemmel kísérték a születés pillanatától kezdve, mint azt, hogy Zsiga hogy áll helyt hétről-iiétre -a kapuban. Az igaz, Zsiborást könnyű volt szeretni. Neki nem voltak ügyei, botrányai az ő nevét nem szennyezték be botrányújságok lapjain. Egyszerűen azért, mert nála nqm volt mibe belekötni. Mindig rendesen edzett, mindig tudása légjavát adta a kapuban, s a maga jellegzetes mackós mozgásával, mikúlásszakállá- val pillanatok alatt tudta az emberek szívébe lopni magát. után mint Fradi nevelésű játékos először ő állt az első csapat kapujában, tíz és tízezrek fogták a kezét, amikor válogatott lett, ugyanennyien szorítottak érte Verebes József olimpiai 11-ében, s eggyel sem csökkent a Zsiborás- rajongók száma akkor sem, amikor az a szörnyű szöuli ütközés egy teljes esztendőre leparanésol- ta őt a pályáról. Érezhette mindvégig a Fradi-család együttérzését és közelségét, az állandó aggódást állapotának jobbra fordulását célzandó. Nem múlt el úgy nap, hogy akár még kezdetben a kórházban, akár később az otthoni lábadozás időszakában valaki fel ne kereste volna, ne érdeklődött volna hogyléte, tervei felől. Mindenki visszavárta. Mindenki számolta a napokat, hogy mikor áll be újra a kapuba, hogy mikor kezdődik ismét Zsiborás a Vincze Géza edzette Fradi ifiben — egykoron. 1 -es Zsiborás, 2-es Tepszics, 3-as Mészöly, 4-es.Kékesi, 5-ös Rubold Aztán... mégis elment. Elment, mert a sérülése alatt örökébe lépő Józsával már nem volt hajlandó párosharcot folytatni az egyes számú mezért. Senki ne tartsa ezért őt nagyképűnek, gőgösnek, vagy esetleg „árulónak , három gyerek apja 1989 Magyarországán nem teheti ki magát a futballkapusok bizonytalan egzisztenciájának. Ez még úgyis kockázatos,, amit most az MTK-nál vállalt, hogy azonnal kezdőként, A Kapusként számítanak rá, úgy viszont, hogy a Ferencvárosban lett volna rá a jövőben szükség nevezetesen: vagy ő véd, vagy Józsa, egy harmincon túl járó családapa a számára nem megoldás. Zsiborás Gábor ma az MTK-VM játékosa. Ráadásul most éppen a „saját Családja” ellen készül parádés védések formájában merényleteket elkövetni., Tudom, hogy igazi Fradistát arra kérni, miszerint szeresse azt is aki momentán nem zöld-fehér be öltözött játékos körülbelül olyan vállalkozási mint a vizet összebékíteni- a tűzzel. Mégis megkockáztatom: Fradisták. szeressétek ugyanúgy Zsiborás Gábort, ahogyan szerettétek hosszú-hosszú éveken át. Márcsak^ azért is, mert azért ő „kékben ’ is családtag... Lakat T. Károly Zsiborás kezében a Háda vándordíjjal — a Fradi futbalmmúzeum- ban. AZ 1987—88-as idényben jJIbert mögött második volt az NB I-es kapusok rangsorában Aki megfogta a cápát is Nyolc évvel ezelőtt igy kezdődött a Ferencváros bajnok labdarúgócsapatának összeállítása: Hajdú... A fiatalabb szurkolók bizonyára keveset tudnak az egykori kitűnő kapusról, aki május közepén tért haza kétéves kuvaiti edzősködés után. * Hogyan lettél labdarúgó és kapus? — Tizenhét éves koromig eszembe se jutott, hogy futbal- " lista legyék, tornáztam. Az osztálymeccseken ugyan beálltam a kapuba a József Attila gimnáziumban, de ez volt szinte minden kapcsolatom a focival. Harmadikos voltam, amikor szólt két idősebb haverom, akik5 korábban szintén a „Jóskában tanultak, és a Bp. Kábelben játszottak a BLSZ I. osztályban. A kapust ugyanis behívták katonának, és ők rám gondoltak. Lementem velük a pályára, és ottragadtam. Hogy miért álltam be már gyerekkoromban a kapuba? Nem is tudom, hiszen nem holmi ügyetlenség miatt kergettek hátra. Ösztönös dolog volt. ♦ Később hogyan alakult a pályafutásod?- A Kábellel rögtön felkerültünk az NB III-ba. Akkoriban még voltak budapesti területi válogatottak, és az egyik mécsesén észrevett Hoffer József, és meghívott az ifiválogatottba. Átkerültem az MTK-ba, ahol sokáig védtem. Amikor diplomáztam — közlekedési mérnök lettem — , egy évig az Autóbusz NB I/B-s csapatában játszottam, mert ott kevesebbet kellett edzeni. Az MTK után másfél évig az Egyetértés kapuját őriztem, majd 1974 decemberében iaazoltam át a Fradiba. Sérült vOKam, megműtötték a lábam. Április elején védtem először a Fradi-tartalék- ban, Diósgyőrött. ♦ Miért éppen a Fradit választottad?- Amikor az Egyetértés fú- zionált az MTK-val, nem akartam visszamenni a kék-fehérekhez. Huszonkilencedik évemhez közeledtem, abba akartam hagyni a játékot. Ismertem több Fradi-játékost, és ők bíztattak,' beszéljek Dalnokival. A mester adott fél év haladékot, hogy meggyógyuljak. + Két bajnokságot nyertél a Fradival, aztán jött a kispad. — Már közben is, ugyanis az utolsó évben, 1983-ban már az ifi III edzője voltam. Később az előkészítősökkel és a kapusokkal foglalkoztam,, majd Vincze Géza idején pályaedző lettem. Ezután Albert Flórival az ifi’szekciónál dolgoztam, és edzettem a kapusokat; A kapusiskolám felkeltette a Pesten járó kuvaitiak érdeklődését, és 1987- ben kaptam egy ajánlatot, Per- laky Istvánnal együtt. + Melyik csapathoz kerültél, és mivel foglalkoztál? — Az Al-Saheb SC-nél dolgoztunk. A felnőttcsapat másodosztályú, a fiatalabbaknál viszont nincs korosztályokra bontva a mezőny Kuvaitban. Pista a tizennyolc, én a tizenhat évesekkel és az összes kapussal foglalkoztam. A legutóbbi bajnokságban az én Csapatom hetedik, Pistáé második lett. * Hogyan értetted meg magad a kuvaiti srácokkal? — Én németül tanultam korábban, de ez ott fabatkát sem ér. A kiutazás előtt tanulgattam angolul és arabul. Utóbbira azért volt szükség, mert a fiatalok nemigen tudnak angolul. Az első egy hónap nehéz volt, de aztán belejöttem. + Milyenek a kuvaiti labdarúgók? — Mint azt már az 1982-es világbajnokságon is láthattuk, ügyesek, jól bánnak a labdával. A fiatalok is ruganyosak, jó a mözgáskoordinációjuk, remek a technikájuk. Viszont lőni és fejelni nem nagyon tudnak. Taktikailag a felnőttek is éretlenek, borzasztó nehéz őket ránevelni az ésszerű játékra. Mindenki gólt akar rúgni, a többi nem számít. A kapusok szintén tehetségesek, ám csak a látványos dolgokat szeretik. Az esetleg szenvedéssel is járó speciális edzésekre nem egykönnyen lehet rávenni őket. Ha vallási ünnepek vannak, szinte senki nem jár edzésre. Mindent összevetve a képességeik megvannak ahhoz, hogy eljussanak Algéria vagy Marokkó szintjére. + Milyenek a pályák a rekke- nő Hőségről közismert Kuvaiti ban? — Szinte hihetetlen, de nagyon jó minőségű, füves pályáik vannak. A pálya úgy készül, hogy egy hagy gödröt ásnak, azt feltöltik külföldről hozott termőfölddel, majd befüvesítik. A melegebb hónapokban éjjel mindig locsolják a gyepet. A legnagyobb ünnep, a Ramadan- hónap alatt beterítik tevetrágyával, amit lassan beszív a talaj, és néhány hét múlva tökéletes lesz a pálya. + Mit tudnak ott a magyar fociról? — A labdarúgás Kuvaitban is a legnépszerűbb sportág. A híres klubokat,, játékosokat ismerik, legyen az angol, olasz vagy magyar. Perlakyval azt mondogattuk, hogy mi a legjobb magyar csapattól jöttünk... Bár végre igaz lenne ez! ♦ Bizonyára vannak emlékezetes történeteid. Mesélj el néhányat! —■ Tudtuk, hogy meleg lesz Kuvaitban, de arra, ami megérkezésünkkor fogadott bennünket a repülőtéren, nem számítottunk. ötvenkét fok volt — árnyékban... Másnap aztán már jöttek értünk, mondván, edzést kell tartani. Az első hónapban tíz kilót fogytam, de később ötöt visszaszedtem. Egyik ismerősömmel néhányszor kimentünk csónakkal horgászni a tengerre.Egyszer cápát is fogtunk. Hazavittük, megnyúztuk, majd pácoltuk. Alaposan elő kell készíteni főzés előtt, mert eredetiben borzasztó szaga van. Viszont főzve nagyon finom a húsa. A fejét kipreparáltam, és elhoztam, most otthon van. + Milyennek tartod a mái magyar kapusokat? — Nehéz kérdés, mert két éve nem láttam őket. Jó kapus szerintem Józsa, Andrusch, Disztl Peti, Géléi, Gáspár, Zsiborás. Bővebbet majd egy év múlva. + A jó kapusnak melyek a legfőbb tulajdonságai? — A lényeg: tudni kell az ellenfél fejével gondolkodni. Vagyis meg kell érezni, mit fog- csinálni, és annak megfelelően kell helyezkedni. Ehhez rutin kell, s ezt csak soksok meccs tapasztalatának birtokában tudja megszerezni az ember. Számomra Banks volt a legjobb kapus, és ő keveset repkedett, de mindenhova odaért. Szükség van a védelemmel való összhangra is, mert anélkül nem megy a dolog. ♦ Most mit csinálsz a Fradiban? — Az ifi III edzője vagyok és a kapusokkal foglalkozom. Józsa mögött két tehetséges, ügyes srác van, Szeder és Jeszenszky. Még sokra vihetik, de ehhez rengeteget kell tanulniuk. Margay Sándor
