Fradi műsorlap (1989)

1989. június 7.

■ Fradi műsorlap Ki vagy te, Simita? °ulu;4 ,7’9 A 36. kötöttfogású birkózó EB előtt kétségkivül örvendez ve dörzsölgette a markát klu­bunk vezetőedzője, Szőnyi Já­nos. E mindig is eredményesebb fogásnem 9 magyar indulója közé három zöld-fehér legény fért be. Az 57 kilós Simita Imre újoncként (7. hely, ami a szoros pontszámítás, az 1—6. helyek számlálásával nem jelent pon­tot országunknak), továbbá Ko­máromi Tibor (4. hely) és Szegvári Lajos (9.) lépett sző­nyegre Ouluban, a százezres finn öbölcsúcsi városkában. Az Ouluhalliban birkózóink most lemaradtak az érmes he­lyekről. Hogy ez Komáromi ese­tében katasztrófa-e vagy, egysze­rű szezoneleji „lazítás ered­ménye? Erre neki kell válaszol­nia. Tény, új idők fújdolgál- nak a birkózásban, új szabályok szerint. Öt perc a csata, szünet nélkül, az intéseket nem látod, így az edzőre vagy hagyatva, ha az érdekel, hogy menet közben hányszor vagy intve. Nos, Tibi akciózott ugyan, de állóból keveset, így a lengyel Stepien ellen beleszaladt egy 3 pontos billentésbe, s csak 2—3-ig tudott feljönni. A helyosztón azután egy NDK-beli gyerek (Koschnitz- ke) is megtréfálta - 3-1-re leverte kétszeres világ- egy alka­lommal pedig Európa-bajnok sztárunkat. Augusztusban bizo­nyára más lesz a Martigny-ben sorra kerülő VB-n. Szegvári? A 100 kg-ban az „egyenes ágon ’ a szovjet Klimenkót csak meg­szorongatni tudta, majd a görög Picilidisz ellen sem volt sok mondanivalója. (A 9. helyért azután alaposan elverte a bol­gár Enevet.) És most újoncunkról, Simita Imréről valamit! fiikor tudtad meg, hogy te utazol, s nem az olimpiai bajnok Sike András?- Szerdai napon repültünk, előtte szombaton hívott be a szö­vetségi kapitány, dr. Hegedűs Csaba, hogy debütálhatok — mondja Simita Imre. — Nem, nem lepett meg a dolog, hi­szen valahol mélyen éreztem, Bandi az olimpia után még nincs teljes értékű formában, jobb, ha a VB-re összpontosít. Az utolsó pillanatig késhegyre menő meccseink voltak az edző­táborban, így én nem hiszem, hogy készületlenül ért a döntés. Imre tősgyökeres fradista, a EX. kerületben született, a vére is zöld-fehér. Eleinte súlyeme­léssel foglalkozott, de a sport­orvos úgy látta; a gerince nem bírja a súlyokat, főbb, ha más után néz. Jó döntés volt, Imre ígéretes birkózó. Junior EB-n és VB-n van már érme. Igaz, nem a legfényesebb fémből verték, de medál az medál. A hetedik hely Ouluban nem mutogatnivaló!- Ezt én sem állítom. Az az igazság, nyomott a felelősség, mégiscsak újonc voltam a felnőt­tek között. Pedig a jugoszláv Galovics ellen jól ment a hosz- szabbításban harcoltam ki a 4-1-es győzelmet. Utána a finn Pehkonen megfékezett, most még jobb birkózó. A döntőben is elhúzta a nálam sokkal rutino­sabb bolgár Ivanov nótáját: Az egyenesági 4. fordulóban kihagy­tam egy olyan ziccert, amit nem lett volna szabad. A román Stru- bert ellen simán vezettem, de 19 másodperccel a vége előtt 7 5-os vezetésemkor leié ptettek. Nem értem, miért?Arra hivatkoztak a bírók, hogy lábat használtam egy emelés hárítása közben. Pedig ilyen szándékom nem volt. Ha mégis megtörtént, az teljesen vé­letlenül esett meg. Ha nyerek, akkor a legjobb 4 között vég­zek, s talán meglett volna a bronz is. Amikor az FTC vízilabdacsa­pata tavaly húsz év után újra magyar bajnoki címet szerzett, több szurkoló is megjegyezte: a következő két évtizedet nem szeretnék puszta emlékezéssel tölteni, a bajnoki győzelmeket igazán jobban is lehet sűríteni. Néhányan sokkal konkrétabb, rövidebb távú feladatot tűztek a csapat elé, mondván, 1989-ben meg kell védeni az aranyérmet, hiszen a bajnokcsapatból senki nem távozik, sőt — legalábbis ekkor még ilyen pletykák csor­dogáltak a zuhanyhíradóból - tovább erősödik a gárda. A bökkenő pusztán az, hogy a tavalyi Fradi még sikerre éhes trónkövetelőként szállhatott víz­be, idénre azonban változott a képlet. Az ellenfelek a bajno­kot szerették volna elkapni, ké­pességeiktől függően kellemetlen perceket, negyedeket, vagy akár egész mérkőzéseket is okozni a zöld-fehéreknek. A huszonhat bajnoki forduló során végül négy csapatnak sikerült a címvédő skalpját megszerenie: ősszel a Szentesnek, tavasszal a Vasas­nak, a Dózsának és a Spartacus- nak. Minden kezdet nehéz — hang­zik a nem túl eredeti szenten­cia, de a Fradi esetében ez telje­sen igaz. A csapat az őszi idény első három mérkőzésén három, a tavaszi nyitányom három for­dulóban 5 pontót herdált el, így a teljes bajnokság során elvesz­tett 14 pont több mint felét ok­tóberben és áprilisban ajándékoz­ta az ellenfeleknek. Az őszi idény első győzelme után következett a szentesi vere­ség, és a Szolnok elleni döntet­len. Az ellentábor máris kész volt az értékítélettel: lám, lám, elteltek a fiúk a sikerrel, most már csak lubickolni fognak. Az­tán a következő öt mérkőzésen mégis sikerült 9 pontot „össze­lubickolni’ , és már másodikként várhatta a Ferencváros a Vasas és az Újpest elleni rangadót. Két kemény megmérettetés Ha újra csinálnád, mit vál­toztatnál?- Nem Oulut akarom visz- szasiratni. Új világversenyekre akarok kijutni. A két döntetlen. Az angyalföldiek ellen 10—10, a lilákkal szemben 9-9. A záró fordulókban az Eger biztos (11—6) és a Tungs­ram szűk (13-12) legyőzése azt jelentette, hogy a holtidényt másodikként, tizenhárom mér­kőzésből nyolc győzelemmel, négy döntetlennel és egy vere­séggel telelhette át a Fradi. A hazai vetélkedés mellett a Szívós—Juhász legénység eljutott a BEK-döntő kapujába is. Bizto­san lépett tovább a négyes se­lejtező csoportból, majd kettős vereséggel búcsúztatták a Posi- lippo Napolit. A finálé kapuját azonban a spanyol bajnok, Cata­lunya becsapta a zöld-fehérek or­ra előtt, egy többszöri hosszabbí­tással fűszerezett mérkőzésen. A tavaszi rajtra amerikai túrá­val készült a gárda, a hazaérkezés után dr. Szívós István vezető­edző úgy értékelt: az ismeretlen helyszínek, ellenfelek, a szemet gyönyörködtető létesítmények feldobták a társaságot, és a kon­dícióval sem lehet baj, hiszen az utazás előtt és után kemény munka folyt. A Magyar Népköz- társasági Kupa megnyerése — újabb mérföldkő, kilenc év után sikerült elhódítani a trófeát! — is azt jelezte, napfényes lesz a tavasz. Mégis becsapott a villám! A nyitómérkőzésen 16—10-es vere­ség a Vasastól, a következő for­dulóban 10—14 a Dózsa ellen. Két találkozó — 30 kapott gól. Kézilabdában tisztességes véde­kezést mutat, de pólóban kelle­metlenül bőséges termés. És még nem volt vége! Bizonyára több Fradi-szurkoló kezében megcsör­rent az evőeszköz, amikor egy áprilisi'vasárnapon ebédhez le­ülve bekapcsolták a rádiót, és azt hallották: a negyedik negyedben 15-10-re vezet a Szolnok. Még a legoptimistábbak is úgy érezhet­ték, elrepüit a madár. Ekkor azonban, amikor igazán fontos volt, sikerült talpraállni, a fiúk zsinórban öt gólt dobtak és dön­Nehéz lesz. Ott van az utad- ban Sike András! — Tudom. De azt is, hogy nem hajlok meg a nagyobb neve előtt. Hogy ki a jobb?Papíron ő. De azon vagyok, hogy "megtör­jem, és én utazzam. Már a VB-re is? — Én erre törekszem, de az élet útjai kifürkészhetetlenek. Majd legközelebb azért jobban figyelek, most már nem ijedek meg, ha világversenyes levegőt kell szívnom. Ugyanolyan embe­rek néznek velem farkasszemet, mint amilyen én vagyok. Erre rá­jönni egy EB-fellépés „műve" volt. Most, hogy már igazán ko­moly vetélytársak vagytok, mi­lyen a viszonySikével? — A lehető legjobb. Ellensé­geskedéssel ''semmire nem mész. Gyűlöletből nem lehet, nem is szabad birkózni. Főként, ha klub­társ áll az utadban. Andris re­mek fickó, amikor tavaly ősszel Szöulban olimpiai aranyérmet nyert, tudtam: ha hazajön, az el­sők között keres meg„ akinek megköszöni a címet. így tör­tént. Nem tagadtam meg tőle az edzőtárs szerepét, minden csínyt tetlenre hozták a veszni látszó mérkőzést. Ez a 15-15 bizo­nyára jóval többet jelentett a puszta 1 pontnál. Szívós István is így érezte, hiszen néhány nap­pal a találkozó után azt mondta: „A Szolnok elleni feltámadás és az utolsó negyedben mutatott já­ték igazán reménytkeltő volt. Következett két kötelező győ­zelem (9—7 a BVSC, és 18—10 a KSI ellen), és amikor úgy lát­szott, lassan újra egyenesbe jön­nek a dolgok, megtörtént a bal­eset. A Kőér utcában a Sparta­cus , ,tucat-féltucatra 12-6-ra verte a Fradit, ami azt jelentette, hogy a hátralevő hét forduló­ban már nem szabad lépést té­veszteni. 11—7-re sikerült lebírkózni az OSC-t, majd egy edzésszerű mér­kőzést vívott az FTC a Tungsram ellen. A lámpagyáriak fiatal játé­kosa Martinovics ugyanis víz fö­lött ütött, de ezzel igazából sa­ját csapatá ütötte ki, hiszen vég­leg csere nélkül kiállították, és ez megkönnyítette a 21—8 arányú zöld-fehér sikert. A Tata­bánya és az Eger legyőzése után (előbbi ellen 13—9, utóbbival szemben 13—12) a Szentes elleni sorsdöntő mérkőzésre gyüleke­zett a Komjádi uszoda közön­sége. A Ferencváros 13—10-re. bevetettem ellene csakis azért, hogy mindenre felkészülhessen az olimpián, azaz ne érhesse őt meglepetés. Nem is érte. Az ő öröme az én örömöm is volt. Ki viszi többre?- Kívánom Andrisnak, hogy nyerjen még világversenyt, de én sem akarok lemaradni, ha úgy kellene egyszer visszavonulnom, hogy nincs világversenyes ér­mem, az igencsak szíven ütne. De én hiszek abban, hogy lesz. Méghozzá arany. Mondják: nem állsz meg az 57 kilónál.- Elég magas vagyok, s lévén 21 éves, testsúlyban is megyek még feljebb. Hogy 62 vagy 68 kg lesz a vége? Nem tudom. Erősödnöm, „szálkásodnom” kell, hiszen érzésem szerint még a mostani súyomhoz sem elég a fizikai erőm. Igaz, úgy tartom: a birkózás nem izomerő, hanem inkább fifika, ész dolga. Hogy a Simita—Sike vetélke­dés csakis előremutató irányú? Napnál világosabb számomra. S hogy viszonyuk ilyen jó, ki­egyensúlyozott marad, arról meg Szőnyi János fog gondoskodni... győzött, úgy, hogy a két közép­ső negyedet 8—2-re nyerte, pilla­natnyilag sem hagyva kétségeket a találkozó végkimenetele felől. Ez utóbbi három fordulóval gya­korlatilag el is dőlt: sikerül négybe kerülni! Három mérkő­zés, mindegyiken tizenhárom do­bott gól és három győzelem, mondja még valaki, hogy a 13-as szerencsétlen szám! A győzelem után Juhász Károly edző úgy vél­te: ennek a csapatnak képessé­gei alapján feltétlenül helye van a rájátszásban, és ezt fényesen bizonyították a fiúk az egyéb­ként sokat favorizált Szentes biztos legyőzésével. A Honvéd elleni 15—8-as győzelemmel és 8—8-as szegedi döntetlennel bú­csúzott a bajnokság rendes idé­nyétől az együttes, és várja a rájátszást. A forgatókönyv eleje hasonlít a tavalyihoz. A páros­mérkőzést június 3-án, 4-én és 7-én rendezik, bár az újabb győ­zelmeken felbuzdulva ismét töb­ben reménykednek benne, a hannadik találkozóra már nem lesz szükség, két játéknap is elég lesz a továbbjutáshoz. De kinek a továbbjutásához? FRADISTÁK FIGYELEM! a bérletárusítás az új idényre június 12-én kezdő­dik és július 7-ig tart. A régi bérlettulajdonosok június 12—23 között újíthatják meg bérleteiket. A helyárak: Középlelátó: 950 Ft Oldallelátó: 800 Ft nyugdíjas: 500 Ft állóhely: 500 Ft diák (álló): 320 Ft A bérletek az Üllői úti stadion elővételi pénztárában min­den munkanapon 1117 óráig vásárolhatók. Szabó Sándor Vízilabda krónika

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom