Fradi műsorlap (1989)
1989. június 7.
Fradi műsorlap Schillerwein István: „Életem a bringa 99 EGY MEGSZÁLLOTT A BETONTEKNŐBŐL Az úszásban Széchy Tamás az, aki megszállottságával iskolát tudott teremteni, s felemelte az egész sportágat. Bevallom, nekem Schillerwein Istvánról is Széchy Tamás jut eszembe. E két embernek a szakmai felkészültségen túl azonosak a mozgatórugói, túl az önbecsülésen, az áldozatvállaláson elsősorban hitükkel tudtak kiemelkedni a többi edzők közül.- Mióta tagja az FTC-nek? — 1958-ban kerültem a klubhoz.- Dióhéjban foglalja össze az ezt megelőző sportpályafutását!- 1948-ban kezdtem kerékpározni a Szabadságharcos SE~ ben, majd amikor 1949-ben megalakult a Bp. Honvéd szakosztálya, ide igazoltam. 1957-ben feloszlatták apirós-fehérek a „bringacsapatot , s ekkor rövid időre a budapesti Petőfi színeiben versenyeztem. A legendás hírű kerékpáros és gyorskorcsolyaedző Brecher Laci csábított ide.- Na és hogyan talált rá az FTC-re?- A Fradinak nem volt addig kerékpár szakosztálya, s egy vasárnapi séta közben összefutottam a Dózsa György úton a Felvonulási térnél Száraz Pista bácsival, aki az ÉDOSZ részéről felügyelte akkor a sportklubot, s neki volt az a javaslata, hogy kellene egy jó zöld-fehér kerékpár szakosztályt csinálni. Száraz imádta a bringásokat, márcsak azért is, mert ő különösen vonzódott ehhez a különösen profi sporthoz.- Valóban így van, mert a kerékpárversenyzés általában szegényebb sorsú gyerekek között hódított, s tipikus mun- kásspoftág volt.- így igaz. Itt van erre példaként az én életem.- Szóval végül is igent mondott 1958-ban Száraz Istvánnak?- Azt mondta, hogy egy ideig még versenyezzek és aztán kezdjek hozzá ahhoz a szervező munkához, hogy az alapoktól építsünk fel egy ütőképes szakosztályt 1958—59-ben még válogatót szinten versenyeztem, sőt nyertem három magyar bajnokságot is, aztán edző lettem.- Azt mondják, kifejezetten pályaspecialista volt.- így van. De amire a legbüszkébb vagyok, 1952-ben a Helsinki olimpián Fűimen Imrével párosban ötödikek voltunk és a négyezer méteres üldöző csapatversenyben tizedik helyezést értünk el. 1954-ben főiskolai világbajnokságot is nyertünk Budapesten a négyezer méteres üldözőcsapattal. Ugyancsak a főiskolai VB-n a kétüléses gépek kategóriájában Furmennel másodikak lettünk. Pontosan nem is tudnám megmondani, hány magyar bajnokságot nyertem, s még mindig van olyan Schillerwein csúcs, amit mind a mai napig nem tudtak megdönteni.- Hogyan lett a kerékpár szerelmese?- Munkáscsaládban születtem és édesapámat nagyon korán elveszítettük, s bármily hihetetlen, tizenöt éves koromtól család- fenntartó voltam. Hiszen a kisebbik testvérem mégcsak négyéves volt, a nagyobbik pedig tíz. Szóval, miközben .technikumba jártam, a család anyagi fedezetéről is gondoskodnom kellett. Moziról mozira jártam kerékpárral minden este, s ez így ment 1946-tól egészen 1952-ig, amíg tagja lettem a helsinki olimpiára utazó küldöttségnek. Az volt a pendlizésnél a lényeg, hogy minél gyorsabban odaérjek egyik moziból a másikba és ez bizony felért egy kiadós edzéssel.- Mint említette, 1960 óta edzője a Ferencvárosnak. Azóta hány bajnoki címet nyertek?- A különböző korcsoportokban közel háromszázat, s a felnőtteknél is minimum hat- van-hetvenet.- Öt esztendeje szövetségi kapitány is.- Igen, de már ezt megelőzően tíz évig én töltöttem be a szakágvezetői tisztséget.- A versenyzői közül kik voltak a kedvencei?- Mindenekelőtt Hóbor Lajos, aki a Ferencvárosnál jelenleg a női versenyzők edzője, no meg Bodnár József, aki a labdarúgócsapat masszőrje. Rajtuk kívül még Szűr Pista is a kedvenceim közé tartozott, óriási egyénisége volt a sportágnak. Különböző korosztályokban összesen ötven bajnoki címet szerzett.- Sokan azt mondják, hogy a kerékpársport Magyarországon halódik. Mi ebből az igazság? — Mi azért dolgozunk, hogy ne így legyen, de ebben a megállapításban sok igazság van. Tudomásul kell venni, hogy rendkívül eszközigényes sportágról van szó és a versenygépek beszerzése óriási gondot jelent. Importból kell behozni, s ráadásul méregdrága az áruk, rengeteg valutát emészt fel. Pusztán példaként említem, hogy Somogyinak a szöuli olimpia előtt vettünk egy pár telekereket és ez hat és félezer nyugatnémet márka volt. Egyetlen gumi költsége háromszáz nyugatnémet márka.- S ez mennyi idő alatt kopik el? — Ez az úgynevezett túlnyomásos gumi félóráig használható.- Mennyibe kerül egy olyan verseny gép, amivel például a szöuli olimpián hajtottak? — Ezer márkánál kezdődik, de amivel a nyugatnémet csapat versenyzett, az 6200 márkába kerül. S ne lepődjön meg, de van olyan gép is, aminek 82 ezer márka az ára. Ennek egyetlen egy oka van, olyan fémből készül, amit az űrhajózásban használnak, s ezáltal a súlya 1,50— 1,70 kilogram. Amellett, hogy ezek a gépek ilyen könnyűek, olyan szilárdak, hogy kibírnak egy 80 kilós versenyzőt. A sportág nemzetközi élmezőnye ilyen korszerű technikával rendelkezik, de ugyanakkor a szocialista országokban nem gyártják ezeket a típusú versenykerékpárokat. Az NDK és a Szovjetunió a világban kivívott rangjával olyan tekintélynek örvend, hogy a szponzorok nekik ingyen bocsájtják rendelkezésükre a legkorszerűbb technikát, de ehhez az kell, hogy az NDK és a Szovjetunió az olimpiai és világversenyek érmeinek hetven százalékát elvigye. — Ezek szerint a szovjet és NDK-versenyzők ugyanazokkal a versenygépekkel indulnak mint az olaszok vagy a franciák? — Természetesen. Most született az évszázad nagy üzlete, az olasz szponzorok két tízfős szovjet csapatot szerződtettek egyszeriben profinak. S ehhez hozzájárult a szovjet sportbizottság is, ugyanúgy, ahogy az ökölvívók esetében. Nyugaton óriási üzlet van a kerékpárban, mi fel sem tudjuk mérni Magyarországon, hogy mekkora. — Térjünk vissza Schillerwein Istvánhoz. A munkájában is nagy megbecsülésnek örvend. — Szerencsés ember vagyok, mert imádom a hivatásomat. A Budapesti Édesipari Vállalat propagandavezetője vagyok, s végig ennél a cégnél maradtam, legfeljebb csak a név változott. Ugyanis ennek jogelődjénél kezdtem 33 évvel ezelőtt. Jobban mondva, 1958-ban még a különlegességi cukrászdában tanultam meg a mesterséget. — Vagyis az izek mestere? — Igen. Cukrász a szakmám. — Azért a sok szép sikerért, amit a Ferencvárosnál megért, fogadjon el tőlünk jelképesen egy emeletes tortát. — Szíves örömest. De aki ismer, az jól tudja, hogy ezt azonnal szétosztanám az edzőtársaim és a versenyzők között. Kevés lett volna a sikerekhez az én megszállottságom, ha nincsenek remek partnereim a sportvezetésben és szakosztályban. Szép volt ez a hosszú út, márcsak azért is, mert nekem valóban életem a bringa. (gyenes) FRADI SZURKOLÓI MINIPORTRÉK DARÁNYI LÁSZLÓ - LOSONC A Fradinak pontosan 60 éve, 1929 óta vagyok hűséges szurkolója. Ekkor győzte le a zöld-fehér gárda a kétszeres olimpiai bajnok Uruguay válogatottat. Akkor én még csak 9 éves voltam... Utána hosszú-hosszú éveken át figyelemmel kísértem a csapat teljesítményét. Amikor lehetővé tették, hogy külföldi állampolgárok is pártolótagok lehetnek, azonnal beléptem az FTC-be. Évenként több alkalommal is eljöttem a mérkőzésekre, no meg a tagdíj rendezésére. Losoncon és környékén évtizedeken át én szerveztem a Fradinak a tagokat. Amikor a pályaépítés javára folyószámlát nyitottak, mi 4500 Ft-ot gyűjtöttünk. Azóta is lelkesek vagyunk, várjuk a győzelemről szóló híradásokat — no és a Fradi zöld újságját, a közkedvelt Fradi műsorlapot. A klub valamennyi sportolóját tisztelem és kedvelem, de a régiek közül ketten különösen a szívemhez nőttek. Elek Gyuláné világbajnok kézilabda kapusunk és Nyilasi Tibi. Nagyon örültem amikor megtudtam, hogy elnökségi tagként kötődik a jövőben a szeretett egyesületünkhöz. Kedvenc mérkőzésem nem volt, az FTC valamennyi győzelme megdobogtatta mindenkor a szívemet... FEHÉR ISTVÁN - BUDAPEST Már 1928-ban az FTC-ben játszottam! Délelőtt jobbszélső voltam az ifiben, délután balszélső az amatőr Ifiben... Amikor az ifiben játszottam, történt velem egy olyan eset, amelyet azóta sem tudok elfelejteni. Az öltözőből eltűnt az utcai cipőm, s mivel szegény árva gyerek voltam nagyon elkeseredtem. Izsák Zsazsa, a népszerű edző látva kétségbeesésem nem szólt semmit, csak átment a nagy csapat öltözőjébe. Elmondta, hogy mi történt velem s kérte a fiúkat, adjanak néhány pengőt, segítsenek a póruljárt kis focistának. Annyi pénz gyűlt össze, hogy taxival mentem cipőt venni... 1936-ig futballoztam minden kiemelkedő siker nélkül. Nagyon megszerettem azonban az egyesületet, a klubtól azóta sem tudok megválni. Szurkolóként a legemlékezetesebb mérkőzésem — mint olyan sok kortársamnak - az 1937-es Ferenc- város-Austria mérkőzés, a 6-1-es diadal. A mérkőzés utáni örömmámor megható és megkapó volt. Pártolótagságom már a Kinizsi-korszakban kezdődött, napjainkban pedig a Fradi ajándékbolt egyik társadalmi munkában tevékenykedő „segítő embere vagyok. A futball mellett a kézilabda a kedvenc sportágam. Egyik legnagyobb élményem az 1978-as KUK döntő volt. Lányaink akkor nagy-nagy örömet okoztak, s bizony életem egyik legszebb vasárnapját nekik köszönhetem. Most pedig várom életem legszebb szerdáját: az idei labdarúgó MNK döntőt június 14-én azaz. szerdán játszik... A szurkolói vallomásokat lejegyezte: Nagy Béla Az. egyik legeredményesebb ferencvárosi: Somogyi Miklós
