Fradi műsorlap (1989)

1989. május 3.

Fradi műsorlap MES JUHÁSZ LÁSZLÓ Szinte minden perce be van osztva, az ilyen emberekre szok­ták mondani, hogy ha egy nap huszonnyolc órából állna, az is kevés lenne. Alig pár hónapja irá­nyítja a zöld-fehér tekézők edzé­seit. Juhász László, ez a fiatal agilis szakvezető, akivel beszélge­tésünk apropóját az adja, hogy az FTC-ben két edzőkoílégájával a közelmúltban vehette át a mes­teredzői címet. — Nem szeretném, ha nagy­képűnek tűnnék, de nem ért vá­ratlanul az elismerés - mondja. — A válogatottnál hat éve edzős- ködöm, s ezidáig a világversenye­ken versenyzőim 17 érmet sze­reztek, 6 aranyat, 7 ezüstöt és 4 bronzot. Persze korántsem va­gyok elégedett. — Sokan ma is csak legyin­tenek a teke hallatán s azzal érvelnek, hogy kocsmasport. — Örülök, hogy felvetette ezt a gondolatot, mert így nyilváno­san cáfolhatom a vádat. Nagy különbség van a versenyszerű te­kézés és a kocsmai kuglizás kö­zött. Hogy csak egyet említsek, a mi sportágunkban szabályos pályahossz, van és a golyónak is szabványmérete van. Az viszont tény, hogy a tekézést legfeljebb 13—14 éves korban lehet elkez­deni, mert itt ugyanazok a felté­telek várnak a kezdőkre, mint a sokszoros válogatottakra. — Ügy tudom, hogy Ön a Fradi mellett jelenleg a női junior-válogatott edzője is. Ho­gyan tudja a kettőt összeegyez­tetni? — Januárban vettem át a Fra­di férfi csapatát Hankó György kollégámtól, aki másirányú el­foglaltsága miatt mondott le. Az év végéig kötöttünk szerződést a klubbal, s a jobb eredmények elérése miatt a nyáron elköszö­nök a lányoktól és csak a Fradi­ban dolgozom. — Ön egy sikeres szakember, az edzői ars poeticájára lennék kiváncsi. — Mindig a jó csapatszellem kialakítása a célom. Hat jó játé­kos még nem biztos, hogy jó csapatot is alkot. Amikor 1983-ban átvettem a felnőtt női magyar válogatottat, a VB-n Brnoban hatodikak voltunk, s rá két évre Ljublajánban már miénk volt az aranyérem. Sikerült a kollektívát igazi csapattá formál­nom, s ők megértették elképzelé­seim. — Nem kis feladatot vállalt az Üllői úton — Engem mindig izgatnak a nagy fela'datok. Nyolc éve zsinórban a BKV Előre nyeri a bajnokságot. A cél, hogy két éven bélül leszorítsuk a BKV-t a dobogó legmagasabb fokáról, bajnokságot nyeljünk. — Képesnek tartja csapatát a trónfosztásra?- A Fradi első csapatában már most két, még ifjúsági válo­gatott van, Fehér László és Nógrádi Gyula. Sok múlik a fia­talok teljesítményén, de más klubtól' is szeretnénk erősíteni. Már vannak jelöltjeink, tárgyal­tam is velük, de még nevekről korai lenne beszélni.- Közismert, hogyt az FTC- tekések albérletben ’ játsszák mérkőzéseiket. Van-e ígéret, hogy az. egyesület megoldja a pá­lyahiányt?- Igen, kaptunk ígéretet, s ennek biztosítéka, hogy dr. Deb- reczeny István, a tekeszakosztály volt vezetője lett az egyesület elnöke, s reméljük, sok elfoglalt­sága mellett a tekéről sem feled­kezik meg.- Most & kezeit haza az NDK-ból és már utazik is to­vább. Mi a legközelebbi feladat, amire készülnek?- Jugoszláviába utazunk egy ifi-válogatott találkozóra, aztán készülünk május 14—19. között a jugoszláv Celjében rendezendő jünior VB-re. Közben itthon is egy apró feladat vár, az egyéni és páros OB-n való részvétel.- Ennek a sorozatnak már pusztán a felsorolásába is bele le­het fáradni. Hogyan viseli a csa­lád a papa távollétét?- Hát... Elég sok probléma volt, sőt, mit szépítsem a dolgot, váláshoz vezetett Két gyerekem van, a 18 éves fiam már versenyszerűen tekézik és a 12 éves lányom is szeretném, ha megismerkedne ezzel a csodá­latos sportággal. KLUKA JÓZSEF A jó idő beálltával egyre in­kább megélénkül az élet a Duna- parton. Az evezős házakban a versenyzők a vízreszállás előtt csónakjaikkal bíbelődnek, a szi­gorú tekintetű edzők pedig az edzéstervek elkészítésével fogla­latoskodnak. A Ferencváros va­donatúj Latorcza utcai evezős házában beszélgettem Kluka Jó­zseffel, a női kajakosok újdon­sült mesteredzőjével.- A feleségem beszélt rá, hogy adjam be a kérelmet a mes­teredzői címre — mondta. — Nem számítottam rá, hogy meg­kapom a kitüntető oklevelet, márcsak azért sem, mert nem tartoztunk kifejezetten az ex- szövetségi kapitány, Parti János kedvencei közé.- Versenyzői és edzői pálya­futására lennék kiváncsi.- Tizennégy éves koromtól kajakoztam a Fradiban, majd a katonaság alatt a Honvéd színe­iben versenyeztem. Nem voltak nagy eredményeim, de arra na­gyon büszke vagyok, hogy edző­ként már több kajakosom ért el eredményeket. Főállásban tizen­három esztendeje edzősködöm. — Kik a legismertebb tanít- ványai? — Az én tanítványom volt Kőbán Rita, Lakatos Katalin és még hosszan sorolhatnám, akik — sajnos — ma már nincsenek a klubnál. A Fradi mai csapatából Polgár Anna és Gyulay Katalin a legismertebbek. — Milyen az utánpótlás? — A Fradiban nincs problé­ma, mert a klub neve a fiatalok körében még ma is nagy vonz­erő. Vannak tehetséges fiatalja­ink, például Laki Évától már az idei szezonban is jó eredménye­ket várunk. — A vizes világban is egyre inkább az anyagiak dominálnak. Mi a helyzet e téren az FTC-nél? Hosszú éveken keresztül bizony a legjobb indulattal sem lehet mondani, hogy jól kerestek volna versenyzőink. S talán ez is oka annak, hogy sok versenyző igazolt át más klubba. Szerencsé­re erről már csak múltidőben beszélhetünk, mert a klubvezetés az idén kialakított egy olyan koncepciót, hogy ha kevesebben is, de ma már jól keresnek a lá­nyok. — Egy férfi edző hogyan tud­ja keményebb munkára ösztö­nözni a közismerten érzékeny lá­nyokat? — Egyetlen versenyzőmmel sem tervezek hosszútávra, mert valójában érzékenyebbek, mint a férfiak. A befektetett munka után ha jön az eredmény, nincs probléma, csak akkor kell átsegí­teni a holtponton őket, ha vala­mi kudarc következik be. A par­ton meghallgatom a problémái­kat, ha tudok, segítek, de azért azt a bizonyos két lépés távolsá­got megtartjuk. — Melegben nem probléma, de tavasszal még elég hideg a víz és a kajak nem igazán tartozik a legstabilabb vizijármüvek közé. — Nos, akiben nincs meg a vízérzék, azt nem engedem vízre, mert a Dunán közlekedő hajók, vízibuszok a legjobb indulattal sem mondható, hogy tekintettel lennének versenyzőinkre. Nagy a balesetveszély, jó pár éve tör­tönt például, hogy egy vízibusz elütötte a kajakosokat, de sze­rencsére nagyobb baj nem tör­tént. — Közeleg a versenyidény, milyen versenyekre készülnek? — Gyulay Katinak bizonyíta­nia kell, hogy nagy tévedés volt őt kihagyni az olimpiai csapat­ból. Most megmutathatja, mire képes. Polgár Anna a maratoni Világ Kupára készül, ám a töb­biek sem unatkoznak, hiszen egymást követik a hazai és nem­zetközi kajakesemények. — Szinte egész életét a vizen tölti, mikor jut ideje a családra és a magánéletre? — A feleségem szintén ver­senyző volt, így megértő és se­gítőkészsége nélkül nem is tud­nám csinálni. Két kislányom van, akik a víz mellett nőnek fel. Ki- kapcsolódásként karatézom. ver­senyzőim nagy cikizése között és nem szeretnék elszakadni másik szenvedélyemtől, az ötvösségtől sem, mert ez a szakma pénzke­reseti'forrásnak sem rossz. Burkovits Ferenc SZŐNYI JÁNOS A birkózósport vezérkara ugyan nem volt maradéktalanul elégedett szíve mélyén a szöuli olimpia szereplésével, de hogy a küzdősport eme ókori ága nemes vonulatú, eredményekkel mindig csillogni képes. Ezt is­merte el az ÁISH azzal, hogy egyszerre három birkózó is mes­teredzői diplomát kapott. Ko- móczi Gábor (Dunaújváros), Bol- la József (U. Dózsa) és Szőnyi János, akinek neve mögé nem kell odabiggyeszteni a klubot. Különösen e műsorlapunkban nem, hiszen a maszületett csecs­szopó is tudja: a 41 éves, egykori 57 kg-os válogatott birkózó mi­lyen remek munkát végez szak­osztályunkban évek óta. Jancsi! Végigjártad a szamár­létrát, foglakoztál mindenféle korosztállyal. Melyik fajta edzői munka a legkedvesebb számod­ra?-Én így nem bontom sza­kaszokra munkámat, hiszen egy előkészítő csoport irányítása leg­alább olyan nemes feladat, mint lett volna Szöulban az, ha tör­ténetesen ott ülök a szőnyegsa­rokban, és személyesen drukkol­hatok Sike Andris vagy Komáro­mi Tibi ötkarikás döntője alatt — vallja Szőnyi János, aki hosz- szú évekig segített a válogatott keretnél is dr. Hegedűs Csaba szövetségi kapitány hívó szavá­nak engedelmeskedve. Más kér­dés, amíg kétfelé kellett kon­centrálnia, kicsit mintha vissza­estek volna az eredmények az FTC-ben. A klubvezetés^ ezért kérte, „szolgáltassák vissza Sző- nyit az Üllői útnak. Megtörtént. — Az edzői mesterség dolgában igen sokat lestem el idősebb Növényi Norberttól, de dr. He­gedűs Csaba megoldásai, elsősor­ban hitet adó egyénisége egyes stílusjegyei ragadtak meg engem, bennem is. Jószerével futószalagon kerül be a felnőtt csapat a CSB-dön- tőkbe, nem túlzás: honi fellegvár az FTC. Ezt igazolja a legutóbb, Miskolcon, az egyéni felnőtt baj­nokságon kiharcolt 3—3 első he­lyezés. Húsz lehetséges aranyból hat, nem rossz! — Nem. Vita nélküli, hogy vita nélkül nem megy... Sokszor és olykor heves hangulatú viták­ban alakítgatjuk szakosztályunk jövőjét. Az ifjúsági korosztály­ban kell előrelépnünk, mert - bár nem szeretek sötét jövőt fes­teni-, akadhat meglepetés. Fel­építettem magamban egy kibon­takozási programot, 2-3 év múlva ismét olyan szilárd alapo­kon állunk, amilyennek hat-hét éve örvendtünk. Szőnyi nem nagyon figyel oda nem várt eseményekre (vagy csak nem mutatja?), azokon túl­teszi magát, és a jövőt fürkészi. A szakosztály tagjai, birkózók, edzők egyaránt felnéznek rá, mert vezetői stílusa a többségnek tetsző. Talán ennek, talán másnak is betudható, hogy a Gáspár Tamás nevével fémjelzett „kiugrási hullám’ idején csak né­hány napos fejetlenség uralko­dott el, utána gyorsan rendezték a sorokat. — Persze, megterhelő egy ilyen nagy szakosztály igazgatá­sa, de én vállalom a kihívást, bírom a tempót, hiszen olyan eredmények fémjelzik munkán­kat, mint a szöuli négy olimpia pontszerzés. Bíró, Nagy J., Sike, Komáromi hat között végzett, Sike arany-, Komáromi ezüstér­met kapott. Hogy a klubvezetés is érzi, „arany tojó tyúknak” szá­mítanak. a birkózók, az abban is kifejeződik, hogy nemrégiben ve­hettünk birtokba új csarnokun­kat, ami a legkényesebb igénye­ket is kielégíti. Nem vitás, a mai nehéz gazdasági helyzetben az egyéni sportokkal való foglalko­zás több, ígéretesebb jövőt sej­tet, s ilyen szempontból előnyös a helyzetünk, de érzésem szerint mi meg is háláljuk a belénk he­lyezett bizalmat. Bárha legalább ilyen lelkesedéssel és bő zsebbel állnának mellettünk - mögöt­tünk a pénzügyi támogatóink a jövőben is... E sorok írójának gyakran van lehetősége eszmét cserélni sok dologról, így ellenőrizheti, egyik­másik Szőnyi-tippből mi is lesz. A szöuli olimpia után úgy gon­dolta, a bajnok Síkének egy ki­csit törvényszerű visszaesése kö­vetkezhet. így történt, az egyéni Világ Kupa-döntőben csatát ve­szített Sike, s hogy Miskolcon, az országos bajnokságon is csak a 62 kg-ban indult, az is jelez vala­mit. Legalábbis e sorok írója szerint. Hogy végül mennyit „fi­zet’ a bajnok Szöulért, az kide­rül 1989 Európa— vagy világbaj­nokságán, hiszen az éppen leg­frissebb skalpra vadászik mindenki. Azután ott van Bíró László esete. A 48, illetve 52 kg-os klasszis szabadfogású na­gyon azt tervezgette már évek­kel ezelőtt, hogy itthagy csa- pot-papot, s visszamegy Túrke- vére. Maradt. Jobb, mint valaha. Szőnyi eme hirtelen elhatározá­sok idején is halk, higgadt szó­val kezelgette Lacikát. Vagy Kiss Sándor! A 100 kg-os szabad­fogású ifjú hónapok óta ijesztge­ti, olykor le is győzi Robotkát, akinek szinte bérelt helye van a válogatottban. Szőnyi kiadta az ukázt: ki Robotkát a nyeregből. Nem vagyok biztos abban, hogy a májusi ankarai EB-n Robotka húzza fel a válogatott dresszt... Szőnyi többször gondolko­dott azon, hogy folyamodik mesteredzői címért-. Úgy hiszi, már évekkel ezelőtt is kiérdemel­hette volna azt. Hogy mégis most vette át? Kicsit számított rá, de mint mondja: nem a címek éltetik az embert. S még egyet említ, amit sokaknak elmondott: nincs ünneplés, gyerünk tovább! Van miért. Jó pár klasszis ké­szül újabb babérszerzésre a ma­gyar válogatottban. Szabó Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom