Fradi műsorlap (1989)
1989. május 3.
Fradi műsorlap EGY TEHETSÉGES KÖZÉPHÁTVÉD AZ IFIBŐL Az FTC téli előkészületi mérkőzésein egy tehetséges középhátvéd mutatkozott be, a 18 esztendős Telek András. Azok a szurkolók, akik csak elvétve mennek ki a Népligetbe, kíváncsian érdeklődtek azután, hogy ki is ez a fiatalember, aki ügyesen, jól illeszkedett be az elsőcsapat védelmébe. — Rövid bemutatkozást kérek. — Telek Andrásnak hívnak, 18 éves vagyok, a nyáron fogok érettségizni, a XV. kerületi Fürst Sándor Gimnázium tanulója vagyok. — Na és az eddigi futballkarrier? — A Ferencváros saját nevelésű játékosa vagyok, itt kezdtem a játékot és eddig végigjártam a Fradi összes szamárlétráját az előkészítőtől kezdve. — Az ifjúsági válogatottnál is dicsérik. — Ha ez így van, annak nagyon örülök, s közel két éve már, hogy Piski Elemér méghívott a keretbe, s azóta általában játék- lehetőséget is kapok. — Melyik az igazi posztja/ — A középhátvéd szerepköre. — Család? — Hárman vagyunk testvérek, a bátyám húszéves, de neki semmi köze a futballhoz, a húgom pedig a tizedik évében van. — Ügy tudom, a papája a legnagyobb szurkolója. ' — Igen, amíg kisebb voltam, addig azt is megtette, hogy vasárnaponként elvitt egy kis túlórára, hogy javítsam a rúgótechnikámat, a labdaátvételt. Egyébként mind a mai napig megbeszéljük a játékomat s bevallom, nagyon sok hasznos, megszívlelendő tanácsot tud adni az édesapám. — Hogy fogadták az elsőcsapatnál a játékostársak? — Szeretettel. Éreztem, hogy jóindulattal közelednek hozzám. — Ki az eszményképe? — Rijkard, a holland válogatott csodálatos képességű középhátvédje. Óriási játékosintelligenciája van és a helyezkedé- si érzéke bámulatos. — S Rákosi Gyula mit mondott, amikor odahívta az elsőcsapathoz? — Nem fűzött hozzá különösebb kommentárt. — S aztán miért küldték vissza hirtelen az ifibe? — Én pontosan tudtam a télen, hogy ez csak egy átmeneti időszak. Nekem még nagyon sok időre van szükségem ahhoz, hogy kivívjam azt a jogot, hogy az elsőcsapat keretébe kerüljek. — Erényei? — Talán a higgadtság, a helyezkedési érzék és nem is vagyok túl lassú. — Hibái? — Lehetnék lényegesen keményebb, harcosabb. — Mi a beceneve? — Még a serdülő csapatban ragasztották rám a Manci becenevet. Pontosan nem tudnám megmondani, hogy miért, de azóta így hívnak a csapattársaim. — Azt mondják, nagyon halkszavú és megfontolt. — Nem szeretem a fölösleges beszédet, az a véleményem, ha valaki az öltözőben mond valamit, annak legyen nyomaté- ka, arra figyeljenek oda a többiek. — Sa tanulás? — Le kopogom, jól megy. — Fél az érettségitől? — Miért, van olyan, aki nem cidrizik tőle? Amióta csak iskolába jár az ember, azt hallja, ez az a bizonyos küszöb, amit átlépve kilépünk az életbe. — Ügy hallottam, hogy a fejjátéka is megfelelő. — Igen, de azért ebben is fejlődni kell, mert többek a csatárokkal vívott légiharcnál fontos az, hogy az ember kemény legyen és határozott. — Tud arról, hogy úgy van elkönyvelve Telek András, mint az elmúlt évek egyik legnagyobb középhátvéd-reménysége? — Hízelgő, amit mond, de én a játékkal foglalkozom, nem pedig az ilyen szakmai következtetésekkel. Mások mondjanak rólam véleményt. Ha majd oda tudok kerülni az elsőcsapat keretébe, az igazolhatja ezt a megállapítást. — Hobbija? — Zenehallgatás. — Igaz az, hogy már hívták más fővárosi csapatok? — En ízig-vérig fradista vagyok. Engem csak az tesz boldoggá, ha itt, az Üllői úton tudom bizonyítani a tehetségemet. (gyenes) Kiváló ifjúsági sportolok Ha egy pólócsapat szinte minden ütközetet megnyer a hazai vizeken, elhódítja a bajnoki címet, magától értetődik, hogy a különöböző korosztályos válogatottak szakvezetői is úgy vélik: a gárda játékosai valamit sejthetnek a vizilabdázásból, és tudásukat nemcsak a klubban — adott esetben a Ferencvárosban —, hanem a nemzeti együttesben is kamatoztathatják. Dr. Szívós István, a magyar junior válogatott szövetségi kapitánya különösen megbízhatott Fazekas Zoltánban, Loványi Ró- bertben és Szabó Lászlóban, hiszen mindhárman a Szívós--Juhász edzőkettős keze alatt, a Fradiban váltak magyar bajnokká és kész játékossá. így aztán a három fiatal pólós az FTC zöld-fehér színét pirossal is kiegészíthette, és részt vehetett a júliusi, hollandiai Junior Európa-bajnokságon. Az itt elért bronzérem jutalma a Kiváló Ifjúsági Sportoló kitüntetés, melyet Fazekas, Loványi és Szabó a közelmúltban vehettek át. A 88 nyarán kivívott bajnoki aranyérem után Fazekasék számára következhetett a jól megérdemelt — munka. Pihenésre ugyanis nem maradt idő, hiszen július 24-én rajtolt az EB. A magyar válogatott ezt megelőzően két felkészülési tornán vett részt. Az elsőn, a Vízépítő Kupán Jugoszlávia mögött ezüstérmet szerzett, ekkor Loványi Róbertét választották a torna legjobb játékosának. Az NSZK-ban, Königslutter városában már sikerült elcsípni az első helyet, a házigazdák, Spanyolország és az USA előtt. Következett az EB Hollandiában, ahol a jugoszlávok, megint csak elcsenték a magyar fiatalok elől az aranyat. Pedig az egész EB úgy indult, mint egy jutalomüdülés, egy örömpóló. A csoportmérkőzéseken a magyarok Belgiumnak, Svédországnak, Olaszországnak, Spanyolországnak, és a házigazda Hollandiának öt mérkőzésen 77 gólt dobtak — pont mint a népmesében. A döntőbe jutásért folyó mérkőzésen azonban a jugoszlávok, a bronzfináléba parancsolták vissza a mieinket. Hollandia ismételt legyőzésével azért megszületett az érem, és mellé, ahogy dukál: a KIVÁLÓ IFJÚSÁGI SPORTOLÓ kitüntetés is. Fazekas, Loványi és Szabó joggal tekinthetik magukat most már profi éremgyűjtőknek, hiszen a Fradi bajnoki cím mellett bejutottak a BEK négyes döntőjébe, megnyerték az MNK-t, és az ÁISH-ban átvehették ezt az újabb elismerő érmet is. A három fradistát először arról kérdeztük, szerintük mekkora érdeme volt a zöld-fehér különítménynek a Junior EB harmadik hely megszerzésében és miként értékelik a Kiváló Ifjúsági Sportoló Kitüntetést? Fazekas Zoltán: „Szerintem meghatározói voltunk a Juniorválogatottnak, ha nekünk ment a játék, a csapat is jól játszott. Mindenképpen sokat segített, hogy egy klub, a Ferencváros tagjai vagyunk, hiszen egymás gondolatát is ismerjük. Bár tagja vagyok az FTC felnőtt együttesének, így is megtiszteltetésnek tartom, hogy megkaptam a Kiváló ^Ifjúsági Sportoló kitüntetést.” Loványi Róbert: „Mi fradis- ták az EB-n közösen kitaláltunk valamit akár mérkőzés alatt is, ha kellett. Külön szerencse, hogy teljesen összeszokottan játszottunk egymás mellett. Az elismerés 1 ugyanazt jelentette most, mint két évvel ezelőtt, és remélem, jövőre is szerzek egy Kiváló Ifjúsági Sportoló kitüntetést, csak éppen ekkor már egy szebb színű EB-éremért kapom azt. Szabó László: „Ennek a díjnak igazán nagy az értéke, hiszen az érdemli ki, aki Európa - vagy világversenyen be tud kerülni a legjobb háromba. Igaz, hogy kitüntetésünk a tavaly júliusi eredmény elismerése, de most is ugyanilyen jó! esik. A Junior válogatott természetesen csak „mellégfoglalkozás mindhárom játékos számára, hiszen a fő célt, az alapot továbbra is a Ferencvárosban való sikeres szereplés jelenti. Loványi Róbertét emellett az a megtiszteltetés érte, hogy Kásás Zoltán szövetségi kapitány meghívására tagja lett a felnőtt válogatottnak is. így aztán társaival ellentétben ő nem kettő, hanem három vasat is tart egyszerre a tűzben. Az egyik „fém” most különösen forrósodni kezd, hiszen az OB I-es bajnokság lassan-lassan a hajrájába fordul, és a Ferencvárost tavalyi bajnoki címe idején is jó szereplésre kötelezi. Ezt illetően teljes az egyetértés a játékosok körében is. Fazekas Zoltán: ,^lásfél—két éve játszunk együtt, ezalatt érettebb, összeszokottabb lett a társaság, amiben a nemzetközi szereplés is segített. Az MNK-győze- lem után talán kis önteltség vett erőt rajtunk, de hamar túltettük magunkat rajta. Mi védjük a bajnoki címet és az MNK-t is, miért ne nyerhetnénk ismét bajnokságot? Fazekasról az a hír járja, hogy ő sincs messze a nagyválogatott kapujától, akár a közeljövőben is követheti társa, Loványi Róbert útját. — Hallottam, hogy Kásás Zoltán szövetségi kapitány az én játékomat is figyeli. Nagyon szeretnék bekerülni a válogatottba, ez a célom, ezért dolgozom. Loványi Róbert: „Nyár óta úgy érzem, tovább erősödtünk, remélem, két-három évig együtt maradhat ez a csapat. A cél a bajnokságban a rájátszást jelentő első négy hely egyike, ahol persze megint minden megtörténhet. Meghívtak a nagyválogatottba, nem panaszkodhatom, itthon jól mennek a dolgaim, most a nemzetközi szinten kellene sikert elérni. Szeretnék a felnőtt válogatottal legalább az egyik nyári világversenyre (a Világ Kupára) yagy az Európa-bajnokság- ra) kijutni, a Fradival pedig Európa Kupadöntőt játszani. Szabó László: „Egy-két évvel ezelőtt még jobbára kudarcok értek bennünket, de mikor megnyertük a bajnokságot, belekóstoltunk a sikerbe. Tapasztaltabbak lettünk, az MNK-győze- lemhez például már kellett a rutin is. Ami engem illet, közelebb kerültem ahhoz, hogy stabil játékos legyek, hiszen idén már a vízilabdára koncentrálhattam, napi két-három edzéssel készülhettem. Bár sokat nyertünk az elmúlt évben, túl fiatalok vagyunk ahhoz még, hogy elégedettek legyünk. Példa lehet az NSZK-beli Spandau 04 csapata, amely újra és újra, sorozatban nyeri a BEK-et, játékosai mégsem válnak telítetté. Nekünk is hasonló sorozatot kellene produkálni a bajnokságban, és végre sikerrel szerepelni a nemzetközi porondon is. A három zöld-fehér pólós különösen meleg nyárelő elé néz, hiszen júniusban rajtol a bajnoki rájátszás, és mindannyiuk számára egy nem kevésbé izgalmas, uszodán kívüli-' megméretés is. Loványi Róbert, az ELTE Jogi Karának hallgatója második vizsgaidőszakát kezdi, Fazekas Zoltán tanárképző főiskolára, magyar-történelem szakra készül, Szabó László pedig a Pénzügyi- és Számviteli Főiskolára felvételezik. Ha igaz a mondás — akkor szép az élet, ha zajlik az ő életük most csodálatos lehet. (>att)
