Fradi műsorlap (1989)

1989. május 3.

1989. május 3. MNK mérkőzés FTC-Répcelak 1989. május6. NB I-es mérkőzés’ Ferencváros-PMSC NYILASI TIBOR: MEGTISZTELŐ FELADAT AZ FTC ELNÖKSÉGI TAGJÁNAK LENNI... Nyilasi Tibor még csak har­mincnégy éves, úgy hogy a kora alapján nyugodtan játszhatna még. A zöld-fehér szurkolók döntő többsége szívesen is látná az egykori Üllői úti sztárt, aki másfél évtizeden át meghatározó egyénisége, fényes csillaga volt a Ferencvárosnak. — Hogyan gondol vissza a pályafutására? — Most, hogy háromnegyed éve már nem futballozom, egyre erőteljesebben jönnek elő a régi emlékek. Tudja, amikor tavaly nyáron végleg hazajöttünk Bécs- ből, annyi tennivalónk volt itt­hon, hogy nem is értem rá el­merengeni azon, milyen is volt játékosként az utam. Szóval né­hanapján nosztalgiázom s fel­elevenítem, no persze csak a szép emlékeket. — Vagyis az idő még túl rö­vid volt ahhoz, hogy erről a gyönyörű sportpályafutásról el­készítse a m&leget? — Ügy ítélem meg, még ko­rai. Talán majd akkor alakul ki bennem a teljes kép, amikor majd elülepszik bennem minden emlék. — Gondolom, sok szurkoló lelkiszemei előtt most megjele­nik az a nyakigláb, enyhén ka­rikalábú srác, aki 1973-ban tűnt fel az FTC csapatában. Hosszú hajjal, kifejletlen felsőtesttel, ám játékával rövid idő alatt elbűvöl­te a közönséget. — Sok víz lefolyt azóta a Dunán, s azért azt sem szabad el­hallgatni, hogy voltak nekem is komoly buktatóim, e tizenöt év alatt. Gondoljunk csak arra az időszakra, amikor meggondolat­lan, fiatalként bizony az ember butaságokat is elkövetett. Ilyen volt például a futball abbahagyá­sa. — Igen, de e háromhónapos leállás után olyan lett, mint az a bizonyos Phőnix-madár, hiszen ezt követően még magasabban szárnyalt, s pályafutásának igazi csúcsára jutott. — Amikor három hónapra azt mondtam, hogy elég, talán pontosan azok a körülményeK, az a közeg játszott szerepet eb­ben, amelyik most ezt az egész bundaügyet és annak hátterét jellemzi. Vagyis a futball világát körülvevő klíma. Meggyőződé­sem, hogy ez az én hirtelen tilta­kozásom volt a rossz közeg ellen. Nem akarok ma már senkit sem megnevezni, de az az igazság, hogy nagy teher volt rajtam, s akkor úgy éreztem, hogy én csak így tudok tiltakozni mind az ellen, ami körülvesz.- Mégis mi az oka annak, hogy a magyar labdarúgásban nem egyértelműek az elvárások, a piaci viszonyok?- Ha a játékos egészséges kö­zegben van, s pontosan tudja, hogy milyen szerződési feltéte­leknek kell eleget tegyen, akkor nyugodttá válik. Nincs benne feszültség. Pusztán akkor kezdi kapkodni a fejét, ha érzi, hogy bizonytalanság van körülötte. Egyébként ezekből adódik az, hogy elterelődik a figyelme a főfeladatáról, arról, hogy futbal­lozzon.- Ahogy hallgatom, egyre in­kább az az érzésem, hogy már nem is a közelmúltbeli labadúgó beszél Önből, hanem a sportve­zető.- Félreértés ne essék, én nem vagyok sportvezető, s még ma is szerencsére a játékos fejé­vel próbálok gondolkodni. Leg­feljebb hasznosítom azokat a tapasztalatokat, amelyeket kül­földön szereztem.- De azért már azzal a fejjel is gondolkodnia kell, hogy tagja a Ferencváros elnökségének.- Azért mertem ezt a meg­tisztelő feladatot elvállalni, mert úgy érzem, talán tudok egyné­hány hasznos tanácsot adni. Itt van például egy nagyon lénye­ges Jcérdés: egyszer és minden­korra' el kell különíteni a játé­kosokat és a vezetőket. A veze­tő ne szóljon bele a csapatössze­állításba, a játékos pedig ne foly­jon bele a vezetés koncepciójába. Ezt pontosan és egyértelműen el kell határolni, mert amíg ez nem történik meg, addig csak egymás- ramutogatás és veszekedés a do­log vége. Legyen mindenkinek körülírt feladata, s a vele szem­ben támasztott igényeknek ma­radéktalanul feleljen meg.- A kemény, s gyakorta ke­gyetlen profivilágbhn ezt a saját bőrén is tapasztalhatta.- Ott a játékos pontosan tudja a kötelességét. Sohasem fe­lejtem el, még fél éve sem vol­tam az Austria csapatánál, - a nyelvet is alig beszéltem - s ki­állítottak egy áruházba auto- grammot osztani. Benne volt a szerződésemben, s éppen ezért e felett nem volt apelláta. Meg kel­lett tennem. Két óra leforgása alatt mindössze három ember jött oda alá­írásért, de ne­kem mégis vé­gig kellett ül­nöm mosolyog­va a két órát. Félreértés ne es­sék, nem kell misz­tifikálni ezt a pro­fiéletet. Itthon is meg kell honosítani, hogy mindenki végezze el a maga feladatát. Szeretném aláhúzni, pontosan a játékosok érdekében kell világo­san meghatározni a feladatukat, a velük szembeni elvárásokat. S higgyék el, ez pontosan a futbal­listák érdeke. Ennek csak ők látják a hasznát.- Hogy képzeli el az FTC elnökségében a munkáját?- Megpróbálom hasznosítani magam. Az egésznek csak akkor van értelme, ha közösen vala­mit alkotni tudunk. Ha puszta formalitássá válik az, hogy ott elüldögélek három órát, akkor nagyon rövid idő alatt abbaha­gyom. Remélem, mások sem bánják meg majd, hogy bizal­mat szavaztak nekem.- Nyilasi Tibortól érthetően sokan azt várják, hogy a mene­dzselésben, az új, friss gondolko­dásmódban segítse a klubot, ka­matoztassa értékes tapasztala­tait.- Őszintén szólva még ma­gam sem tudom, hogy mit vár­nak tőlem pontosan. De reálisan kell értékelni az én helyzetemet is, nem vagyok megváltó, nem képzelem magam csalhatatlan­nak s azt hiszem, még hosszú ideig kell tanulnom nekem is azt, hogy most az asztal másik olda­lán ülök.- Mi az igazság abból, hogy tavaly nyáron még kapacitálták arra, hogy legalább egy évig fut­ballozzon még a Ferencváros­ban?- Többen megfogalmazták ezt, s maximálisan akarták, hogy visszamenjek játszani. De ponto­san a sorozatos sérüléseim miatt nem akartam csalódást okozni a közönségnek. Egyszerűen nem bíztam már annyira önmagám­ban, hogy ismét kifussak az Ül­lői úti pályára. Ha nem lett volna a pályafutásom végén any- nyi keserves, fájdalmas napom a sérülések miatt, talán még folytattam volna. így azt hiszem, mégis csak jobb, hogy tisztességgel tettem le azt a bizonyos lantot.- Mi a véleménye a magyar futballisták pillanatnyi anyagi helyzetéről?- Ügy érzem, hogy arány­lag normálisan meg vannak fizet­ve. Ám azt alapvető hibának tar­tom, hogy a klubok legtöbbjé­nél nem tesznek különbséget a játékosok között. Nem igaz, hogy azonos módon kell ösztö­nözni egy kezdő tehetséges fia­talt, vagy egy befutott, úgymond sztár-futballistát.- Sportol még valamit?- Néha-néha teniszezem, bár egyre ritkábban, mert nem me­rem terhelni a korábban kétszer operált gerincemet. Hetenként egyszer eljárok kiskapuzni a régi haverokkal, van köztük volt Fra- di-korongos, egykori futballista is. Nagy derbiket játszunk.- Szép lassan gondolni kell arra is, hogy sorra kerül egy szép, de fájdalmas momentum az életben - az a bizonyos búcsú­meccs.- Azt mondom, még várjunk vele. Hessegetem magamtól még a gondolatot is, rossz még kós­tolgatni is az ízét, milyen lehet az a bizonyos végső lelépés a közönség előtt. Egyébként sem búcsúzom, ott vagyok én min­den meccsén a Fradinak, csak nem a pályán, hanem a lelátón.- Úgy hallom, hogy edző lesz.- Negyedéves vagyok a TF- szakedzői szakán. Majd meglá­tom, hogy mikor ülök le a kis- padra. Még ezt sem gondoltam pontosan végig.- Hol van az ezüstcipő?- Hét éve ez az egyik legér­tékesebb trófeám, s furcsa mó­don most kezd számomra még inkább értékké válni, amióta ab­bahagytam a futballt. Őrizgetem, őrizgetem, bár tudom, hogy Nagy Béla feni rá a fogát a Fradi futballmúzeum miatt...- Milyen ereklyéket őrzött meg a sportpályafutásáról?- Gyűjtögettem az ellenfelek mezeit is. Van belőlük egy rakás­sal. A feleségemnek még van tü­relme rá, hogy hajtogassa őket. A LEGIDŐSEBB FRADI FUTBALLISTA KÖSZÖNTŐJE Táncos Mihály a Ferencváros lab­darúgóinak „korelnöke”. 1905. február 7-én született, így idén ünnepelhette 84. születésnapját. Csak hat évvel fiatalabb, mint a Ferencvárosi Torna Club... A legidősebb Fradi futballista Jo­gán” néhány soros levélben kö­szöntötte - szeretett klubját szülő­helyéről - Erdélyből. Drága Fradista barátaim, szeretve szeretett Fradim! Na­gyon szép születésnapot kívá­nok a zöld-fehér tábor minden tagjának, a legendás klub vezetőinek, sportolói­nak. Életem legszebb korsza­kát töltöttem hajdanán az Üllői úton. A sors ajándéká­nak tartom, hogy ebben az immár 90 éves egyesületben számomra mily sok felejt­hetetlen 90 perc adatott meg. Drága franzstadti utódaim, ferencvárosi futballisták! Te­gyetek meg mindent a zöld­fehér színek sikeréért, a Fra­diért. Most vívjátok meg győztes meccseiteket, aras­satok emlékezetes diadalokat. Most győzzetek, míg ifjak vagytok — és ha majd él­tetekből távoznak a futbal­lista évek, akkor legyen mire emlékezzetek, mi szép, mi jó egy pályafutásába beleférhet. Ti pedig drága franzstadti szurkolók, olyan hangerővel buzdítsátok „unokáimat , hogy az Kolozsvárig is elhal- latszék!... A Ferencvárosi Torna Club iránti örökös tisz­telettel „ és Fradi szívem minden dobbanásával köszön­tőm az egész Fradi tábort. Ha majd egyszer megunja az asz- szony, akkor ezekkel is megaján­dékozom a Fradi-múzeumot. De egyelőre még ehhez is erőt kell merítenem. Jó dolog néha-néha végignézni ezen a szép kollekci­ón és felidézni, hogy mennyi - de mennyi nagy csatában vettem részt.- Mivel foglalkozik?- Bécs és Budapest között járok, mint egy külföldi kereske­delmi vállalat alkalmazottja. Ma­gyarán mondva a cégnek a ne­vemre van szüksége.- Na és a srácból lesz futbal­lista?- Tibiké öt éves, de hazud­nék, ha azt mondanám, hogy különösebb tehetséget árul el a futballban. Gyenes J. András

Next

/
Oldalképek
Tartalom