Fradi műsorlap (1988)
1988. november 19.
denkori vezetőtől, hogy a legjobbat nyújtsa az egyesület számára. + A Fradi Szolnokon folytatta dicstelen vidéki sorozatát — a zöld-fehérek ezúttal 3—0-as vereséget szenvedtek! A szomorú eredményre azért vidám mondatok ezúttal is születtek: — Barátom! Ez a Fradi mindig kikap vidéken.- Ezért olyan népszerű a Fradi a vidékieknek... Más: — Vidéken valósággal fölszabadul a Fradi.- Hogyhogy? — Odahaza annyi ember előtt nem mer kikapni... + A magyar válogatott két éve esedékes Bulgária elleni mérkőzésére végre elutazott. Vághy Kálmán szövetségi kapitány: - A csapat igen jól utazott, Belgrádig nagyszerűen aludt mindenki. Belgrádban sajnos esett az eső, így a tervezett edzés elmaradt. Egy-két vezető ment csak be a városba, a csapat tagjai a pályaudvaron maradtak. Délelőtt 10 órától este fél nyolcig kellett az időt agyonütni. Az edzést némi fogócska és egyéb játékok helyettesítették a pályaudvar fedett részén. A hangulat jó volt, Sárosi III sok tréfát kieszelt. A játékosok jól szórakoztak a viszketőpor és a pukkanó cigarette trükkjén... Este továbbutaztunk s a bolgár határon már várt bennünket a szövetség egy embere. S ő- fiában mosakodás után kimentünk a Junak pályára — egy kis edzésre. Nagyon rossz a tál-ja. Az egyik felső kapufa pedig icét lécből van összetákolva! Mondták is Sárosinak: — Béla, ha te ezt a lécet eltalálod, akkor félbe fog szakadni a mérkőzés, mert ez ketté törik... + Zsengellér a magyar csapat középcsatára egy kicsit ideges lett a meccs előtti napon. Amikor megtudta futballcipőjének „kalandját ’ haja alighanem égnek állt... A szállodában ugyanis egy táviratot kapott Budapestről, amelyben az állt, hogy a cipők repülőgépen érkeznek. Csodálkozva kérdezte: miféle cipőket küldtek utánuk repülőgépen? A táviratból aztán kiderült, hogy Zsengellér, Szusza és Tóth III meccscipője otthonmaradt és azt küldték a válogatott után! Zsengellér és társai nem is tudták, hogy az ő cipőjük nincs a többi között. Aztán keresni kezdték a táviratban közölt csomagot. Végül kiderült, hogy a bulgárok továbbküldték Isztambulba... Gyors intézkedés után a visszafelé jövő géppel végre megérkeztek a cipőt rejtő csomagok. A szövetségi kapitány mondta is:- Ez a három pár cipő olyan hosszú időn át élvezte a magaslati levegőt, hogy bennük aztán a labdarúgás magasiskoláját kell bemutatnotok vasárnap a Junak- stadionban. Másnap a magyar válogatott valamennyi gólját Zsengellér sze: rezte! Egyébként ezen a 4—2-es győzelmünkkel végződő meccsen történt az a közismert eset,hogy egy kiskatona a kapu mögül befutott a pályára és a gólvonalról kirúgta a hálóba tartó labdát - tehát nem lehetett gólt ítélni... + A Ferencváros — Újpest rangadó 2—2-es döntetlent hozott. Az első Fradi gól élmény- számba ment: „A 37. percben Sárosi III partot dob. Igazi Sárosi féle partdobást látunk. A kis Sárosi szétbontja a partvonal mellé rakott gátakat, utat csinál magának a rohamhoz, egé- szn a korzóüléses nézők mellől indul el dobni. A dobás valóban nagy. A labda az ötös sarkán tanyázó Sárosi dr. fejére száll és ő mári; fejeli is a bal alsó sarokba!” + Az 1942—43-as bajnokság még be sem fejeződött, már nagyban folytak az új idényre az új játékosszerzések. A Fradi le. nagyobb „fogása — Lakat Károl> volt. — Gyermekkori vágyam volt, hogy a Fradiba erüljek. Ha a zöld-fehéreknek ikerül megegyezniük a Szegeddel, szívesen megyek a Ferencvárosba. Most a tanítóképző elvégzése után tovább szeretnék tanulni, s a Test- nevelési Főiskolára iratkozom be. így minden körülmények között a fővárosba kerültem volna. Három csapat is hívott. A Gammába Tóth Gyuri, a Csepelbe Jávor edző,személye vonzott, de aztán mégis a szívemre hallgattam. A Fradit választottam... + Ferencváros—Újvidék 2—1. Több, mint egy év után először győzött újból a Ferencváros vidéken. Pedig Újvidéken is balsors üldözte a fradistákat. Ónodi II-nek még Budapesten megrándult a lába, amikor leugrott a pálya előtt a villamosról... Gyet- vai a meccs előtt belázasodott! Schaffer így a „sánta ’ Ónodit volt kénytelen beállítani a balszélre... A fiúk azonban nagy elszántsággal hajtottak, küzdöttek, hiszen a harmadik helyük függött ettől a mérkőzéstől. Sárosi III nagy partdobását — éppúgy, mint az Újpest ellen - Újvidéken is sikerül kihasználni. Béla ezúttal is a kapu elé dobta a labdát és Toldi a hálóba fejelte! Ez volt Toldi Géza utolsó gólja a Fradiban - és a ferencvárosiak ezzel a győztes góllal a 3. helyet szerezték meg! + A Magyar Kupa középdöntőben: Ferencváros—Csepeli MOVE 4-1. A 30. és az azt követő percben Sárosi Béla volt a főszereplő. „Gyetvai íveli be a labdát, ezt Horváth kézzel üti le a 16- oson belül. Tizenegyes! Sárosi III rúgja a büntetőt, de Temesvári kivédi a labdát szögletre. A szögletet Sípos íveli be, a labda pontosan Sárosi Béla fejére száll és onnan a tömeg között a kapu jobbsarkába repül. + A Magyar Kupa döntőt ezúttal is a Hungária körúti pályán játszották - és ezúttal is ferencvárosi siker született: Ferencváros—SBTC 3—0! „A Ferencváros megérdemelten nyerte a mérkőzést és ezzel a Magyar Kupát. Jobb volt ellenfelénél és érdekes, hogy a játéka a II. félidőben volt jobb, akkor amikor szél és nap ellen kellett játszania. Schaffer Alfréd, edző: - Csapatunk a sérülések ellenére is jobb volt, mint az SBTC. Azt hiszem, megérdemelten nyertünk. Ezeket a kupadöntőket nem az idény végén kellene játszani... Géczy Pál (SBTC): — Csatársorunk nagyon gyenge napot fogott ki. A Ferencváros jobb volt; Mester György, irodaigazgató: - Nekem főleg az tetszett a Fradi játékában, hogy amikor Sipos és Nagy Andris megsérült, a fiúk nem adták fel a harcot, hanem még fokozottabb lelkesedéssel vetették bele magukat a küzdelembe. A régi ferencvárosi szív ismét bebizonyította, hogy ha akar a csapat, nem ismer leküzdhetetlen akadályt. JÚLIUS + Horváth Sándor a B-közép kapitánya Balatonakarattyai nyaralásából is hallatott magáról — levelét a Nemzetj Sportban is megjelentették. íme egy részlet: „A Ferencváros nagy tábora nehéz szívvel búcsúzik Tóth Istvántól és Toldi Gézától. Mi tudjuk jól, hogy nem egyedül Tóth István volt az oka a Ferencváros sikertelenségének. Elég feleleveníteni a sorozatos játékvezetői tévedéseket, amelyek a végén sorsdöntőnek bizonyultak. Őszinte bizalommal és szeretettel köszöntjük Schaffer Alfré- dot. Munkája elé várakozással nézünk és kérjük, hogy apai szigorral hasson oda, hogy a Ferencváros gárdája úja nagy legyen és érezze, hogy a zöld-fehér mez mire kötelez. Állítsa eléjük példaképül Toldi Gézát, minden idők legnagyobb, leglelkesebb szívjátékosát. + Toldi Géza: - A régi és az új csapatom ütközik meg augusztus elsején és a Ferencváros nagylelkű engedélye folytán ez lesz az én jutalomjátékom. Egyben búcsúzom is az Üllői úti közönségtől. Búcsúzásul mégegy- szer felhúzom a zöld-fehér mezt, mert mégegyszer és utoljára játszani szeretnék a Fradi csapatá- bn. Együtt a fiúkkal, akikkel annyi sok jóban és szépben volt részem. Azután szegre akasztom a bőrszeges cipőmet és átveszem a Z. Danuvia edzéseinek a vezetését. Ez életem legnehezebb nyilatkozata - hiszen nagyon, de nagyon fáj a búcsú, a távozás. Dehát hiába sóhajtozunk, ez a sors, a kikerülhetetlen sorsunk... Búcsú a magyar labdarúgás „szívemberétől ’ Írta: Kompóti-Kléber Gábor Péter és Pálkor történt. A harctérről a fővárosba hazatért katonáink Horthy Kupa mérkőzésére mentem az FTC-pályára. Amikor beléptem a kapun,összetalálkoztam Toldi Gézával, a Ferencváros sokszoros válogatott játékosával. Toldi mondta:- Légy szives és írd meg, hogy ma edzői szerződést írtam alá. Ősztől kedzve a Z. Danuvia edzője leszek. A labdarúgást abbahagyom... Finita la komédia. A függöny lehullott. Vége az előadásnak. A hős mégegyszer kiállt a rivaldafénybe. A közönség még egy kicsit beszél róla, aztán vége. Nincs tovább. * Ezek jutottak az eszembe a Toldival folytatott beszélgetés után. A magyar labdarúgás színpadáról valaki lelépett. Valaki elérkezettnek tartotta az időt a visszavonulásra. Nem akarja tovább rúgni a labdát. Meghatjta magát és búcsút int a zöld gyepnek, a kerek labdának, az öltözőnek. Számtalan ilyen eset fordult már elő és számtalan ilyen eset lesz még. Toldi Gézával azonban valahogyan más az eset... Az 1920-as évek végén történt. A kék-fehérek játszottak a zöld-fehérekkel. A zöld-fehérek csapatában feltűnt egy magas, nyurga fiatalember, aki csodálatos szívvel és munkabírással küzdött. Nem kímélte magát és úgy lőtt kapura, mint az ágyú. A mérkőzés végén együtt mentünk le a pályáról egymás mellett.- Ha esetleg megrúgtalak, elnézést kérek érte — szólt hozzám a fiatalember. - Nem szándékosan történt. Ekkor kerültem barátságba Toldi Gézával. A sors úgy akarta, hogy a válogatottban is néhányszor együtt küzdöttünk. Nem egymás ellen, hanem egymás mellett. Bámulatos volt, hogy milyen akarással tudott harcolni. Mint a szilaj bika, úgy ment bele az ellenfélbe. Szemtől szembe támadott mindig, nyíltan és sohasem durvám- Toldi ellen szeretek játszani, mert nem gyáva legény — hangoztatta Sesta, az osztrákok volt hírneves válogatott hátvédje. — Géza belemegy, de sohasem rúgja meg az ellenfelét. Csodálatos volt, hogy az életben mindig csendes, halkszavú ember mennyire meg tudott változni, ha a pályára lépett. A közönség teljesen meg tudta változtatni őt. A ferencvárosi szurkolók biztatására képes lett volna a pályán meghalni a csapatáért. Ha viszont valaki nem tett hangfogót a szájára és igyekezett Toldit megzavarni, akkor Toldi teljesen kijött a sodrából. Képes volt kimenni a közönség közé és akár húszezer emberrel szemben is elégtételt szeretett volna venni magának. — Mit akarnak tőlem? Miért nem hagynak engem játszani? — szokta ilyenkor mondogatni. — A lénynek sem ártok, miért kiabálnak, be akkor nekem ilyen sértő dolgokat? Alig lehetett megbékíteni. * Imádta a Ferencvárost. Hiába akarta a sors azt, hogy egyszer el kellett mennie a zöld-fehérektől, sohasem szűnt megfradistalenni. — Amikor a Fraditól el kellett mennem, azt hittem, hogy többet nem rúgok labdába — mondta egyízben. — Olyan nagy volt a csalódásom, hogy végleg a szegre akartam akasztani a fut- ballcsukát. Aztán a Gammához került. Néha fénykorára emlékeztető formában játszott a görögbetűs csapatban. Ha azonban nem volt formában, akkor ezt mondogatta: — Majd ha a Ferencvárossal kerülünk össze, akkor ismét visz- szanyerem a jó formámat. Mindig lázas türelmetlenséggel várta, mikor játszhat a zöldfehérek ellen. Meg akarta nekik mutatni, hogy ő még mindig Toldi Géza! Ha aztán gólt sikerült neki a Ferencváros hálójába berúgnia, akkor az egyik szemével sírt, a másikkal nevetett. Semmi sem mutatta jobban nagy klasszisát, mint az, hogy amikor aztán a Gammától is elkerült, mert már nem bíztak a tudásában, akkor a Szegedben hétről-hétre ragyogóan játszott. Szegeden a közönség és a játékosok is rajongásig szerették. Egyízben együtt utaztam Toldival Szegedre. Lakat, a szegediek játékosa is velünk utazott. A fiatal játékos úgy nézett Toldira, mint a fiú az apjára. ■- Géza nekünk eszményképünk - mondta Lakat. - Úgy tud küzdeni a szegedi színekért-, hogy mi, szegediek sent különben. Hát igen, a „Toldi-szívről” sokat lehetne írni. Istenem, mennyi bajnoki pontot jelentett Toldi Géza szíve a csapatának. Elvesztett mérkőzéseket tudott az ő csodálatosan lelkes játékával megnyerni. Fanatizálni tudta játékostársait. Vájjon akad-e valaki, aki el tudja felejteni azt a mérkőzést, amikor a Ferencváros a KK-ban legyőzte a Bolognát? Elfelejtheti-e valaki azt a ragyogó teljesítményt, amelyet Toldi ezen a mérkőzésen nyújtott? Szinte egyedül verte meg a híres olasz csapatot és a közönség a vállán vitte le őt a pályáról. Rengeteg olyan ‘mérkőzést lehetne felsorolni, amelyen csaknem kizárólag az ő hallatlan lelkesedése és csodálatos küzdő- képessége vitte csapatát a győzelemre. Rengeteg olyan mérkőzést lehetne említeni, amelyet Toldi Géza nyert meg az ő csodálatos nagy szívével. Ha egyet mégis külön kiemelünk, ezt azért tesszük, mert Géza ezen a mérkőzésen felülmúlta önmagát is, de játékával magával ragadta társait is. 1936 őszén történt. A Ferencváros Debrecenbe utazott, bajnoki mérkőzést kellett játszania a Bocskaival. A Ferencváros hat tartalékkal utazott el, mert sérültekkel volt tele a csapat, ezenkívül bérmozgalom miatt is hiányzott néhány játékos az együttesből. Rengeteg szurkoló kísérte el a csapatot, pedig nem sok jóval bíztatott a Bocskai elleni mérkőzés, mert a debreceniek akkor nagyon jók voltak. A zöld-fehér játékosok sem nagyon bíztak abban, hogy jól fognak szerepelni. A szurkolók azonban az úton ezt hajtogatták:- Ha Toldi belefekszik, akkor talán egy pontot elviszünk haza! A mérkőzés nagy Bocskai-fö- lénnyel kezdődött és a debreceni közönség óriási erővel bíztatta a csapatát. A Ferencváros eleinte csak vergődött. Az első negyedóra után azonban Toldi vette át a Ferencváros sorsának irányítását. Középcsatárt játszott. Bámulatos volt, hogy milyen hatalmas munkát vállalt és végzett. Mindenütt ott volt. Néhány esetben, amikor a Bocskai szögletet rúgott a zöld-fehérek ellen, akkor Toldi fejelte ki a kapu elől a labdát. Három gólt helyezett el a Bocskai kapujában és végül a Ferencváros 4-1 arányban legyőzte a Bocskait. A játék után az örömmámorban úszó Fradi-szurkolók a vállukon vitték le Toldit a pályáról. A Bocskai öltözőjében az ellenfél játékosai is ezt mondták:- Toldi vert meg bennünket. Ha Géza nálunk játszik, akkor mi győztünk volna gólokkal. * Amilyen leírhatatlan volt a fájdalma, amikor el kellett távoznia a Ferencvárosból, olyan boldog volt akkor, amikor a Ferencváros évek múltán visszavette. A Szegedben ezt mondták akkor neki:- Géza, ne menj el. Mi nagyon szeretünk téged. Nálunk az se baj, ha rosszul játszol, akkor is te vagy a csapat büszkesége. Nálunk te még évekig a felszínen maradhatsz, de a Ferencvárosban többet kívánnak tőled, mint mi- nálunk. Toldit azonban nem lehetett visszatartani. Mit törődött ő azzal, hogy mi lesz vele fél év múlva. Azon csodálkozott, hogy akadtak emberek, akik nem tudták megérteni, hogy milyen csodálatos dolog az ő számára az, hogy ismét felhúzhatja magára a zöld-fehér mezt és ismét játszhat a B) Közép előtt! Hát létezik ennél szebb — egy Toldi Gézának? S Toldi Géza ment. Húzta a szíve vissza az Üllői útra. Ismét felharsant a nézőtéren:- Gé-za! Gé-za! Gé-za! És ez az aranyos nagy gyerek öregedő szívvel és izmokkal is küzdött, lelkesedett, harcolt, veszekedett a pályán. Szívesen tette. Hiszen ismét otthon volt... * Egyszer mindennek vége... Nemcsak a nótában, hanem az életben is. Toldi Géza most visz- szavonult a labdarúgástól. AUGUSZTUS + Toldi Géza búcsamérkőzé- sén: Ferencváros—Z. Danuvia 5—0. Háromnegyed 6-kor vonulnak ki a csapatok. Toldi Gézát lelkes ünneplésben részesíti a nézősereg. A B-közép ütemes Géza- Géza! kiáltással ünnepli a visszavonuló labdarúgót. A Ferencváros elnöksége megjelent a pálya középpontján és hosszú beszédekben búcsúzik Toldi Gézától. Sárosi dr. adja át a játékosok ajándékát Toldi Gézának. Az ünnepelt már az első támadásban benne van. Aztán a 8. percben Toldi Gézát lesen találja a játékvezető sípja. A le-
