Fradi műsorlap (1988)

1988. november 19.

Fradi műsorlap látónk megjegyzik: — Mi az? Az ünnepeltnek sem szabad lesre futnia? A következő percben Toldi előbb a bal felső sarokra ível egy labdát, majd hatalmas bom­bát ereszt meg, amely az egyik védőről visszapattan. A közönség lelkesen tapsol Gézának. A 27. percben Kiss passzát Zurian visz- szajátsza a saját kapu felé. Toldi rárajtol és az ünnepelt 10 méter­ről éles, lapos lövéssel küldi a labdát a jobbsarokba. Tulajdonképpen búcsúgólját — mégha nem is hivatalos mér­kőzésen — annak a csapatnak rúgta, amelynek ekkor már edző­je volt! Toldi egyébként csak az első félidőben játszott. A szünetben Toldi mégegy- szer körülnézett az Üllői úti pá-' lyán. Azután a B-Közép nagy üdvrivalgására megindult a híres B-Közép zászló felé. Utána átsé­tált Toldi a nagy lelátó elé, ahol a budai B-közép zászlója hajolt meg előtte. A szívszorító percek ezután következtek. Toldinak végig kellett mennie a nagy lelá­tó előtt a futópályán, hogy az öl­tözőbe jusson. Ez nem volt ám olyan egyszerű. Az ülőhely közönsége egy em­berként pattant fel és virágokat szórva, tapsolva, éljenezve kísér­te Toldit. Szegény Géza! Láttuk, nagyon nehezére esett a dolog. A könnyei csak úgy záporoztak. Amikor végre az öltözőbe került, lerogyott a padra és magába ros- kadva mondta: — Ez nehezebb volt, mint a Bologna ellen bevágni a négy du­gót! Pedig még nem volt vége az ünneplésnek. A mérkőzés után a B-Közép küldöttsége vonult az öltözőbe. Ott rövid beszéd után mélyen meghajtották a zászlót Toldi előtt és kérték, írja rá a ne­vét a zászlóra... — Toldi Géza neve lesz az egyetlen, amely ezen a zászlón helyet kap! — mondták a kül­döttség tagjai, nem kis megha­tottsággal. így maradt..Toldi Géza to­vábbra is az Üllői úti pályán.. + A Szt. István Kupa küzdel­meinek a szabályai ezúttal is több pontban módosultak: — Nem lesz hosszabbítás dön­tetlen esetén. Az idő rövidsége miatt a továbbjutásért a csapa­tok intézői sorsolnak. Mégpedig a játékvezetői öltö­zőben fekete és fehér golyókkal. Nem lesz tehát cseles pénzfel­dobás... — A szünetek ötpercesek lesz­nek, így a mérkőzések 9 óra 35 perckor végetérnek. Elsötétítésig majd mindenki hazaér. — Amennyiben esetleg légi­riadó miatt félbeszakad a mérkő­zés: a) ha az első félidőben, akkor megismétlik. b) a félbeszakításkor elért eredménnyel kell igazolni a mér­kőzés eredményét, ha 4—5 gól­lal vezet az egyik, vagy csak pár perc van hátra. — Megtiltották a fényképe­zést, mert a vaku fénye zavarta a játékosokat. + A Fradi a Szt. István Kupa rajton sima győzelmet aratott: Ferencváros—Törekvés 5—1. A fradisták 9 perc alatt három gólt szereztek — ezzek hamar eldőlt a továbbjutás sorsa. Schaffer edző: — A csapat já­tékával elégedett vagyok, hiszen tartalékosán is váratlanul simán intéztük el ellenfelünket. Talán a Gamma ellen még többet fogunk nyújtani. + Ferencváros—Gamma 4—0: Az első gól nem mindennapos kapuskönnyelműségből esett: Sá- rosi III egy veszélytelen labdát ível a Gamma kapuja elé, Tóth György nyugodtan megfoghatná, ő azonban lábbal akar menteni a ráfutó Ónodi elől. A rúgás rövid­re sikerül és Sárosi dr. elcsípi. — Rúgd rá! Üres a kapu! — kiabál a nézősereg. Sárosi dr. rá is rúgja,mintegy 18 méterről és rúgása nyomán a labda a felső léc alatt az üres ka­pu közepe táján köt ki a háló- ban. A Fradi végül „lépésben , a vártnál könnyebben nyerte a ku­pamérkőzést és a döntőbe jutott. * A másik ágon a Nagyvárad -Újpest mérkőzés 2-2-es ered­ménnyel zárult. Következett a „golyózás : „Ipolyvölgyi főtitkár a játék­vezetők szűk öltözőjében fehér és fekete golyót dug egy kis fe­kete zacskóba. A NAC a szeren­cséskezű Vécseit hívja elő, de ki­derül, hogy a két egyesületet csak az képviselheti, aki az össze­állítási könyvecskében aláírta a nevét. Tehát jöjjön Krüger és Go da. Ipolyvölgyi felolvassa a szabályt: — Az húzza a golyót, ame lyik csapat a kezdést választotta a mérkőzés előtt. Krüger nyúl a zacskóba, rán- cigálja s rászólnak: — Ne legyen olyan izgatott! — Nem vagyok, de kicsi a zacskó. Visszaejti a golyót, ismételni kell s végül kihúzza a NAC-nak a „halált jelentő fekete golyót. Az Újpest ment; tovább! Óriási üdvrivalgás az Újpest öltözőjé­ben! + A Ferencváros—Újpest ku­padöntő előtt Takács Béla a Fra­di gyúrója gondterhelten mondta: — Az újpestnek egy újabb sorsoláson is szerencséje volt. A Szövetségben a mezek színére sorsoltak és az Újpest játszhat tiszta fehérben. Ez engem na­gyon aggaszt, hiszen eddig még mindig mi játszottunk fehérben és győztünk is. + Újpest—Ferencváros 2—1. A kupadöntőt már 7-kor kezde­ni kellett — de ez a szurkolókat mitsem zavarta, ezúttal is telt ház volt a Latorca utcában. „A B-Középről zúg a Hajrá Fradi! Érdekes, hogy az állóhe­lyen minden szurkoló ingújra vetkőzve nézi a mérkőzést. Hja, melegen süt a nap. Esti mérkő­zés... A villany csak majd egy órai játék után gyulladt ki és ezt kö­vetően perceken belül megszüle­tett az első gól is — Szusza fejelt a kapuba. Másfél perc múlva pe­dig Zsengellér lőtt a hálóba... A Fradi a 75. percben egy Sáro­si III által bődületes erővel meg­lőtt szabadrúgás góllal szépített. „A Ferencváros esélyeshez és kupavédőhöz méltóan kezdett. Mindjárt az elején a szabadon kapura törő kis Lukácsot csak kézzel tudták visszarántani — tiszta gólhelyzetben. Nemsokára ezután Sipos előtt nyílt nagy helyzet, de ezt Sziklai lélekjelen­léte mentette. Ettől kezdve fo­kozatosan jött fel az Újpest, át­vette a kezdeményezést és végül biztosan győzött. (Sporthírlap) A döntő után ezúttal nem volt ünnepélyes kupaátadás! A Szt. István Kupa rendezőbi­zottság úgy határozott, hogy az idő rövidségére való tekintettel nem rendeznek kupaátadási ün­nepséget. A Kupát kitették ugyan a mérkőzésen az asztalra, de a ceremónia a közelgő elsöté­títés miatt elmaradt... + Az új bajnoki idényt ez a ferencvárosi gárda kezdte: Csi­kós, Polgár, Tátrai, Rudas, Sárosi III. Lázár, Nagy II, Lakat, Sipos, Lukács, Sárosi dr., Kiss, Sipos, Gyetvai, Finta, Kovács II, Ónodi H. Új fiúk — az FTC állományában - Preiner Kálmán és Bosánszky Jenő voltak. + Az 1943-44. évi bajnok­ság rajtján: Ferencváros—Vasas 5-2. Az új idény első gólját Kiss 25 m-ről lőtte a piros-kékek hálójába! Schaffer: - Az irgalmatlan nagy hőség és nem utolsósor­ban az elmúlt heti kupadöntő bizony nagyon sokat kivett a csapatból. Ezért az első félidő­ben nem úgy ment a játék, amint azt én vártam a fiúktól. Szünet után aztán jött és győzöttt a Fra­di szív. SZEPTEMBER + A Fradi szurkolók azon méltatlankodtak, hogy a vezető­ség az idényre nem erősítette meg a csatársor baloldalát, sőt gyengítette... .- (Hát nincs a Ferencváros­ban egyetlen ballábas játékos sem Gyetvain kívül? — így kiál­tott fel a bennfentes szurkoló és kiáltására vitéz Kemenesy Sán­dor elmondta a Ferencváros ken­gyelfutását egy ballábas csatár után:- Amikor Finta Károlyról kiderült, hogy sérülése miatt a kupadöntőn nem játszhat, a Fe­rencváros nem sokat habozott, hanem új balszélső után nézett. Vonatra ültette Takácsot és megtömte a zsebeit jófajta üllői úti „dohánnyal’. Annyival, amennyit valamikor még Móré Jancsiért sem keleti szánnia. A vörös Takács el is utazott Nyír­egyházára és ott azonnal érint­kezésbe lépett a jóhírű, apróter­metű és jónevű Bogár Imrével, az ottani MOVE Szabolcs bal­szélsőjével és az egyesülettel is. Egész nap tartottak a tárgyalá­sok. A vörös Takács letette a nagy váltságdíjat az asztalra, de - Bogár Imre nélkül jött vissza Budapestre, mert a kis Bogár­gyereket semmi pénzért sem ad­ta át a nyíregyházi egyesület- De ott van még „Lapaj is! —mondotta az előbbi közbeszó­ló, a nem messze ácsorgó Kiszely - re mutatva. - Miért nem vették vissza Lapajt? Erre is megfelelt a főtitkár:- Kérem, a mi vezetőségünk Schaffer közbelépésére már haj­landó lett volna fátylat borítani minden régebbi Kiszely-féle sér­tésre és bántalomra. Higyjék el pedig, hogy nagyon sok volt be­lőle. Schaffer olyasmit mondott, hogy Kiszely már bánja, amit tett. Erre odaállított Kiszely és még kihívóbban viselkedett, mint valaha: nagy összegű ,,kár­térítést’ kért tőlünk. Hát ez vol­na az egyesület megkövetése? Ezekután már nem volt több tár- gyalnivalónk vele. Sürgősen el- küldtünk valakit Miskolcra, hogy hozza vissza Kovács Il-t, aki,,el­búj dosott Budapestről, mert a vasútnál elvesztette az állását. Mondanom sem kell, hogy a sa­ját hibájából. Kovácsot vissza is hozták, mi minden eddigi dolgát elfelejtettük és reméljük, hogy tanult a fiú a dolgokból. A csa­patba edzés nélkül természefe- sen még nem tehettük be. így maradt a Ferencváros a kupa­döntőre és a bajnoki rajtra bal­szélső nélkül. Ez a Bogár Imré nek és társainak „szomorú ’ his­tóriája — fejezte be a Ferencvá­ros főtitkára.) + Ferencváros-DVSC 4—0. A játék elején nem ki megle­petéssel konstatálták a ferencvá­rosi szurkolók, hogy Lakat Ká­roly, a nagy munkabírású fede­zet, ezúttal nem a szokott he­lyén játszik, hanem elől a csa­társorban. Aztán a meglepetésük csak fokozódott, amikor már az ötödik percben eliramodott a jobbszélső Sipos, belőtte a lab­dát a kapu elé s Lakat nagyszerű fejessel továbbította a hálóba! Ezzel a fejesgóllal kezdte meg csatárkodását a szőke tanárem­ber, s egy nyolc méterről küldött bombagóllal duplázott. Közben még Sárosi dr. szerzett két gólt, így alakult ki a 4-0-as ferencvá­rosi győzelem. Érdekes, hogy a sok gól ellenére a csatársorból csak Lakat játékát dicsérték... + A magyar válogatott északi „túrára ’ utazott. Az első mécs­esét Stockholmban játszották: Magyarország—Svédország 3—2. A mérkőzésen megjelent a svéd trónörökös, aki a 40 ezer néző üdvrivalgása közepette kezet fo­gott a játékosokkal. A magyar csapat, ha nem is játszott külö­nösen jól, derekasan helytállt. Sportszerű viselkedésével pedig elnyerte a svéd szurkolók rokon- szenvét. + A magyarok ezután Helsin­kibe utaztak. A megérkezést kö­vetően kimentek a stadionba — amely akkor még majdnem új volt, hiszen az 1940-es olimpiára épült. Különösen a stadion olim­piai tornya tetszett a fiúknak. Azt is érdeklődéssel hallgatták, hogy a finn szövetség kérésére „bővül majd a ruhatáruk ... „A finn szövetség vezetői, amikor megtudták, hogy a ma­gyar játékosok nem számozva játszanak, azonnal kijelentették, hogy ők majd megszámozzák a magyar játékosok mezét is, mert a finn közönség a jobb tájéko­zódás miatt ezt már elvárja. + M agyarország — Finnország 3-0. A harmadik magyar-finnről három finn vélemény: Az Uusi Supmi napilapban így írtak: Ma­gyar vendégeink bemutatták ne­künk, hogy mily egyszerű játék a labdarúgás. A finn közönség sok­szor adott hangosan kifejezést nagy tetszésének a magyarok já­téka felett. Bíró és Sárosi III tet­szett a legjobban. Helsingin Sanomat: A magyar csapat ereje, összetartó kapcsa Sárosi III és Nagy II a két táma­dó fedezet. Urak voltak a pálya közepén. A magyar csapat mint­ha szándékosan mérsékelte volna az iramot és nem adott ki min­dent magából. Sarnola, a finn válogatott ka­pusa: — Amióta a finn kaput vé­dem válogatott mérkőzéseken, olyan erős lövéseket még nem kellett fognom, mint aminők Sá­rosi III bombái voltak. Még min­dig sajog a kezem... OKTÓBER + A Gammától és a Kispest­től elszenvedett vereségek után végre zöld-fehér siker született: Ferencváros—DiMÁVAG 1—0. A csapat nehézségeiről mindennél többet elárul a csatársor összeál­lítása: Lukács, Bosánszky, Sárosi III, Kovács II, Sipos. Az egyetlen gólt az ekkor középcsatárt játszó Sárosi Béla szerezte. + Schaffer: — Érdekes, meg­mondtam annak idején, hogy ha letetetik velem a „mestervizsgát nem fog menni a csapatomnak. Eddig mestervizsga nélkül min­den csapatom bajnok volt. Most meg itt állok mestervizs­gával - bajnokcsapat nélkül... + Szolnokon mérkőzésről- mérkőzésre szinte üresen állt a pálya. Mészáros, a szolnoki inté­ző így kesergett: — Ha a közönségünk tovább­ra is ilyen közömbösen fogja venni a mérkőzéseinket — és a vigalmi adót sem törlik el — nem marad más hátra, mint az, hogy vissazlépjünk a bajnokságtól. El­végre a ráfizetésből nem lehet egy NB I-es csapatot fenntartani. Ha Szolnokon nincs érdeklődés, akkor a mérkőzéseinket Budapes­ten, a Latorca utcában vagy más pesti pályán és esetleg más vidéki városban rendezzük... Amint több szurkoló nyilat­kozatából kiderült a nézők „sztrájkjának ’ egy korábbi Fe­rencváros—Szolnok mérkőzés volt az okozója. Egy Kálmán Im­re nevű szurkoló így nyilatko­zott a Sporthírlapban: - Soha­sem felejtem el a szolnoki veze­tőségnek, hogy tavaly a Ferenc­város elleni mérkőzést elvitte Szolnokról és Budapesten ren­dezte meg. A szurkolókkal nem lehet ilyent csinálni. A szurkolók tartják fenn a csapatot, ezért vi­szont megkövetelhetik, hogy a pénzükért megfelelő „kiszolgá­lást kapjanak. Mivel azonban ezt nem kapjuk meg nem me gyünk ki a Szolnok mérkőzéseire. + Mike a Gamma fiatal, te­hetséges csatára nem jelent meg a válogatott edzésén — mondván, hogy temetésen volt. aztán kide­rült, hogy szüretelni látták— A szövetségi kapitánytól 200 pen­gő büntetést kapott és kizárta a keretből. Mikét fél év múlva a Ferenc­város szerződtette és később tő­lünk került be a válogatottba. NOVEMBER + Kiütéses vereség az Üllői úton: Svédország—Magyarország 7—2! Az első félidő 2-2-es ered­ménye után a magyarok „csúcs­vereséget szenvedtek. Nauckhoff, a svéd szövetség társelnöke így beszélt a látottak­ról: — A magyar csapat kétség­telenül balszerencsés mérkőzést vívott velünk. Azt hiszem, hogy a második félidő elején lőtt gyors gól döntően befolyásolta az ered­mény kialakulását, ez nagyon megzavarta a magyar csapatot. Általában ezen a mérkőzésen a svédeknek hihetetlenül kijött a lépés. Nekünk minden sikerült, a magyaroknak viszont semmi. Ezt négy nagy kapufájuk is" éppen eléggé bizonyítja. Az biztos, hogy a magyar csapat nem ját­szott jó taktikával, mindet a tá­madásra fektetett, védelmi vi- sont lassú volt és gyakran bizony egészen elvesztette a fejét. Nem baj, mi azért szeretettel várjuk a magyarokat a jövő évben Stock­holmban, azt azonban kötve hi­szem — mondja mosolyogva — hogy ezt a 7—2-es vereséget visz- szaadják nekünk. Nem is adhattuk vissza, hi­szen a hadihelyzet miatt 1944- ben már nem rendeztek váloga­tott mérkőzéseket... +- Újpest—Ferencváros 2—1. Ennek a Megyeri úti meccsnek az eredményen túl még egy szo­morú szenzációja volt: Lázár Gyula ekkor játszott utoljára a Fradiban... * Kiéber Gábor, a régi híres vá­logatott játékos, újságíró Lázár­ról is megemlékezett. Búcsúcik­kében többek között ezeket írta: Néhány nappal ezelőtt Schaf­fer Alfrédtől, a Ferencváros ed­zőjétől azt kérdeztem: miért nem játszatja Lázár Gyulát? — Sajnos Lázár Gyuszi beteg — fe­lelte az edző. Gyomorfekélye van, nem tud rendesen táplál­kozni, nagyon legyengül és az or­vos eltiltotta a játéktól. Lázár kérte is a Ferencváros vezetőségét, hogy bontsák fel a szerződését, mert nem akar már többé játszani. Én azt javasoltam a vezetőségnek, hogy legyenek tekintettel Lázár Gyula érdeme­ire és teljesítsék a kívánságát. Lá­zár Gyula így megvált a Ferenc­várostól, mint mondani szokták: szegre akasztotta a futballcsukát. Toldi Géza visszavonulásával eltűnt a magyar labdarúgásból minden idők leglelkesebb labda­rúgója. Lázár Gyula visszavonu­lásával most — Orth eltűnése óta

Next

/
Oldalképek
Tartalom