Fradi műsorlap (1988)
1988. október 1.
1988. október 1., Üllői út: Ferencváros -Békéscsaba •AZSS1V VISSZAPILLANTÓ ÓTNALL1P ... 1 1 — A Békéscsabai Előre Spartacus Sport Club labdarúgó csapatával rendre nehéz, szikrázó mérkőzéseket vív a Ferencváros. A csabaiak a nagy utazók között tartják nyilván magukat, mert a Viharsarok messze van minden NB I-es klub pályájától. A nagy utazásokról azonban oly teljesítmények után buszoz- hatnak haza, amelyek évek óta a megbízhatóan szereplő középcsapat címet biztosítják a csabaiaknak. Sőt az is kiderült, kupaspecialistának szintén nevezhetjük a gárdát, hisz a korábbi esztendők során háromszor is a Magyar Népköztársasági Kupa elődöntőjébe jutott. Nyár elején pedig helyenként jó játékkal, hatalmas akaraterővel, az utolsó percig küzdve kétvállra fektették a bajnok Budapesti Honvédőt, s megnyerték a rangos trófeát. Csank János, a fiatal tréner kitűnő gárdát faragott, amely minden idegenbeli mérkőzésen képes arra, hogy meglepetést okozzon, otthon pedig kifejezetten félelmetes ellenfél a legjobb formában lévő versenytársak számára is. A Ferencvárosnak mumusa a Békéscsaba. Legutóbb ugyan sikerült legyőzni őket az Üllői úton, de a kommandók öltözetének mintájára emlékeztető lila- fehér mezes gárda akkor is kitűnő akciócsoportnak bizonyult, keményen megszorongatta a várvédőket saját bástyái mögött. Talán kevesen tudják, a mai Ferencvárosból Dzurják József a csabaiak játékosa is volt. Igaz, csak néhány hónapig. Még jászberényi futballistaként hívták a Viharsarokba. Az első osztály vonzotta a még tizenéves fiút. Pásztor József, Kerekes Attila neve fémjelezte akkor a Csabát. — 1982 nyarán igazolt le a Békéscsaba, de csak a nyári felkészülést dolgozhattam végig velük, mert hamarosan megérkezett a behívóm — emlékszik vissza a hat évvel ezelőtt történtekre Dzurják József. — Keményen edzettünk, a fizikai állóképesség erősítésére nagy súlyt fektetett Zalai László, a magyar származású Hollandiában élő edző. De nem feledkezett meg a játékos elemekről, a labdával való gyakorlatokról sem. Élvezetes, jól megszerkesztett edzéseink voltak. Útjaink azonban hamar elváltak. A katonai szolgálat elszakított a klubtól. Pontosabban abban az időben — másfél évig — a Szabó Lajos SE-ben futballoztam, s leszerelésem után éppen lejárt a szerződésem, nem mentem vissza Békéscsabára. Inkább az NB-I-be felkerülő Diósgyőrbe igazoltam, ahol szívesen fogadtak. Sok szép emlék maradt meg bennem a csabai időkből, még akkor is, ha kapcsolatunk meglehetősen kurtára sikeredett. A spanyol túra például gyönyörű utazást jelentett, ráadásul jól is szerepeltünk. Egyebek közt megvertük az elsőosztályú Real Vala- doidot, és döntetlent értünk el a Real Zaragoza ellen. Békéscsabai éveim érdekessége, Zalai edző néhány meccsen beállósként próbált ki. Kerekes Attila volt a söprögető, én meg előtte igyekeztem megszűrni a támadásokat. Elfejeltem, elrugdostam a labdákat. Valójában nem kedveltem meg ezt a posztot, korábban is kivétel nélkül mindig csatárt játszottam. Mégis hasznos volt, közelebb kerültem a védőmunkához, megbizonyosodtam róla, nehéz dolog a szerelés, ellenfél támadóinak szándékát eltalálni. Nem beszélve a felelősségről. Hiszen egy-egy védői hiba könnyen végzetes lehet. Immár a saját bőrömön érzem, milyen szívós társaságtól váltam meg akkoriban. A Ferencváros nagyon kemény találkozókat vívott velük a múltban is, különösen Békéscsabán, ahol — az elbeszélésekből tudom — előfordult, egy-egy kemény belépőnek csúnya vége lett. Elég, ha Vépi Péter lábtörésére gondolok. Ez persze bárhol megtörténhetett volna, hisz a sérülés veszélye benne van a játékban: jogi nyelven szólva a futball fokozottan veszélyes üzem. A mostani mérkőzés is biztosan szórakoztató lesz a közönség számára, hisz fordulatokra bőven lehet számítani. Hazai pályán azonban mindenképpen meg kellene szereznünk a három pontot. Már csak azért is, mert október első napján játszunk, s a siker, az új szakasz jó kezdete erőt adhat a további eredményes folytatáshoz. Szeretnék gólt szerezni. Bár csatár lévén minden mérkőzésen ez a feladatom, mondhatni kötelességem, de sajnos nem mindig sikerül. A tapasztalat és a statisztika azonban azt mutatja, azon játékosok olyan mérkőzéseken gyakrabban találnak a hálóba, amelyeket egykori csapatuk ellenjátszottak... (hJc.j.) D-BETŰSÖK GYŐZELEM UTÁN: DUKON ES DZURJÁK SZÉP SZÉRIA Májustól-szeptemberig az FTC 11 bajnoki mérkőzésen 9 győzelmet aratott — kétszer pedig döntetlen eredményt ért el! A Fradi nyolc mérkőzésen gólt sem kapott, a gólkülönbség: 25-5! Az alábbi eredménysor minden fradistának „arany-olvasmany : május 7. Zalaegerszeg: FTC-ZTE 2-0 május 14. Üllői út: FTC—Videoton 3-0 május 22. Tatabánya: FTC—Tatabánya 2-0 május 28. Üllői út: FTC—Ú. Dózsa 0-0 június 1. Siófok: FTC-Siófok 5-1 június 5. Üllői út: FTC-MTK-VM 2-0 augusztus 13. Siófok: FTC-Siófok 1-0 augusztus 20. Üllői út: FTC—Vác 3-2 augusztus 24. Dunaújváros: FTC-Dunaújváros 2-0 szeptember 3. Üllői út: FTC-Ú. Dózsa 3-0 szeptember 10. Szombathely:FTC-Haladás 2-2 SZÉP VOLT FIÚK! SZÉP VOLT FIÚK! SZÉP VOLT FIÚK! Gyöngyösi, az „aranykezű gólkirály n Gyöngyösi András az FTC vízilabda bajnokcsapatának gólkirálya. Az egyik legnépszerűbb ferencvárosi sportoló. Pedig csak 1984 óta ferencvárosi játékos. — Fradi szurkoló viszont már 9-10 éves korom óta. „Sport- családból” származom, édesanyám Csorna Éva válogatott szinten korcsolyázott, édesapám pedig az élvonalban vízilabdázott. Én már hét éves korom óta otthonosan mozgok a vízben, gyermekként a KSI-ben vízilabdázom. Tizenhat évesen kerültem a Fradihoz - első edzőm Szívós Pista bácsi azonnal a felnőtt kerethez dirigált. — Melyik volt az első bajnoki mérkőzésed? — Az FTC—Vasas rangadón mutatkoztam be. Faragóék ellen nem volt egy leányálom, egy csendes lubickolás a bemutatkozás. Két góllal kikaptunk, én viszont két gólt szereztem, amit sikernek könyveltek el. A nagy korkülönbség ellenére a csapattársak hamar befogadtak és egyre több és több időt töltöttem a meccseken a medencében. — A válogatók mikor figyeltek fel az ifjú Gyöngyösire? — Már 1985-ben, 17 évesen bemutatkozhattam a legjobbak között. A szovjet-magyaron kaptam játéklehetőséget és az első labdaérintésből gólt szereztem! Örömem határtalan volt. Egyébként akkor, azon a mérkőzésen győztünk utoljára a Szovjetunió ellen...- Most pedig beszéljünk egy rendkívül örvendetes tényről, a Fradi idei vízilabda bajnokságáról... — Az FTC vizilabdacsapata akkor nyert utoljára bajnokságot, amikor születtem! Elképzelhető, hogy milyen boldogító érzés volt ennek az aranyéremnek a megszerzése. Fiatal csapatunknak, személy szerint nekem is, ez volt életünk első igazi nagy sportsikere. Leírhatatlan, elmondhatatlan az a mámoros hangulat, amely az elsőségünket követte. Gyermekkorom óta járok a Fradi futballmérkőzéseire, én is tapsoltam Nyilasiéknak és tombolva örömmel kiabáltam: „Baj-nok csa-pat!” És most a mi tiszteletünkre szólt az ütemes, örömteli ünneplés. Életem örökké felejthetetlen, megköny- nyeztetően szép emléke lesz ez az első bajnoki ünneplés. Első, mert remélem, hogy fiatal csapatunk még sok szép eredménnyel, köztük bajnoki címekkel gazdagítja a Fradi dicsőségtárát. Fogunk mi még a Springer szobornál vacsorázni... A kedves szurkolók, olvasók közül talán nem mindenki tudja, hogy a vízilabdacsapat bajnokságának tiszteletére — a nyári meleget is figyelembevéve - az Üllői úti stadionban, a Sprin- ger-szobor előtt volt a gyertyafényes díszvacsora! Sokan hangoztatták, hogy már ezért is érdemes volt bajnokságot nyerni...- A BEK mérkőzések után hol szeretnétek vacsorázni? — Értem a kérdést — és a válaszom csak egy lehet. Ugyanúgy, mint a magyar válogatottá az olimpián, a négy közé jutás a cél. - Ott pedig mindig, minden előfordulhat...- Ki az, akit a legjobban szeretsz az uszodában? — Azt hiszem, nem kell külön hangsúlyoznom, hogy menynyire szeretem edzőimet, tisztelem vezetőinket és hogy szeretem valamennyi játékostársam. De én az uszodában a szurkolókat szeretem a legjobban, hiszen nélkülük, a jelenlétük hiányában akármilyen mérkőzés csak csendes játszadozás. Az ő buzdításuk, a felénk irányuló szerete- tük, hangjuk „mozgatja meg” az uszodák vizét, az ő temperamentumuk döntően megteremtheti azt a légkört, amelyben a mi igazi tudásunk kiteljesedik. Értük is küzdünk, nemcsak a bajnoki pontokért. A mi törzsszurkoló táborunk óriási erő, szinte gólokban mérhető plussz egy-egy mérkőzésen. Még nagyon sok örömet szeretnénk szerezni a zöld-fehér zászlósoknak. Nagy Béla
