Fradi műsorlap (1988)

1988. október 1.

Fradi műsorlap 60 pontot terveztünk Furulyás János, az FTC lab­darúgó szakosztályának elnöke a Ferencváros alapítása óta eltelt kilencven esztendőből húszat a labdarúgó szakosztály vezetésé­ben töltött. Mindent tud, amit a honi futballról tudni kell, is­meri a szövevényes hátteret, amelyet annyit emlegetnek, ha a pályán mutatott teljesítmény el­marad a várakozástól. Azt mond­ják, a sport — s ezen belül a lab­darúgás — koncentráltan mutat­ja meg az őt körülvevő társadal­mi közeg jellemzőit, tükrözi a mindenkori társadalmi viszonyo­kat. S bizonyosan így lehet, hisz ha csak a labdarúgás utóbbi húsz esztendejének teljesítményét vizsgáljuk, s összehasonlítjuk a nemzetközi színvonallal, bizony nem kapunk jobb eredményt, mintha a gazdaságunkat állíta­nánk a világpiac mércéje mellé, vagy a társadalom moráÜs álla­potát viszonyítanánk az alapvető erkölcsi normákhoz. Ám napjainkban felgyorsul­tak az események. A májusi pártértekezlet óta nemcsak a politikában figyelhetünk föl az irányítás új jellemzőire, nemcsak a gazdasági, társadalmi folyama­tok kezdik az erjedés révén ki­vetni magukból az oda nem illő anyagokat, a sportban — szűkeb­ben a labdarúgásban — szintén megfigyelhetők a változás jelei. Ha az eredmények még nem is mindig igazolják a törekvéseket. Furulyás János is ott volt a Ferencváros labdarúgó-vezetésé­ben, ám hosszú ideig olyan kö­zegben dolgozott, amikor nem volt képes hathatósan érvényre juttatni szándékát. Megélte az ügyvezető elnökök sorát Harót Jánostól, Losonczi Tiboron át Hargitai Károlyig. Pedig ahogy a rábízott közös vagyonnal, mint a vácszentlászlói Zöld Me­ző Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezet elnöke oly eredménye­sen gazdálkodott, hogy 21 elnö­ki évéből tizenegyszer elnyerték a Kiváló Szövetkezet címet, s a többi alkalommal sem az ered­ménytelenség volt a kitüntetés elmaradásának oka, sokkal in­kább a tagság érdekeit szem előtt tartó ésszerűség melletti követ­kezetes kitartás, szóval ő a Fe­rencváros labdarúgó csapatát is hasonló eredményességgel sze­repelve tudta csak elképzelni. El­sősorban azért, mert igazi Fradi szurkoló, tehát racionális dönté­seit érzelmei csak megerősíthe­tik. Továbbá, mert egy rendkívül egyenes ember. Termelőszövet­kezeti elnöki sikereit hozzáérté­sen kívül emberségével, mindig korrekt magatartásával tudta el­érni. Ezért tudott hatni környe­zetére. Manápság ezt úgy monda­nák, profi gondolkodású ember, aki pontosan betartja a gazdál­kodók számára előírt aranysza­bályt: a legkisebb ráfordítással a legnagyobb eredményt produ­kálni. Ami természetesen nem egyenlő az ostoba garasoskodás­sal. Furulyás János a Ferencvárosi Torna Clubban 1985-ben került közelebb a tűzhöz. Akkor a kül­döttközgyűlés elnökségi tagnak választotta, az egyesület elnöksé­ge pedig a labdarúgó szakosztály elnökévé tette meg. Jól látta, sőt szenvedte, ami akkoriban a szakosztályon belül folyt, a le­látón pedig hetente lehetett ta­núja a csapat 1983-tól tartó ver­gődésének. Az együttes bukdá­csolt, olykor még a kieséssel fe­nyegető alsó zónában is gyakran megfordult, de a bajnokságban sorozatosan kiszenvedett ötödik helyezések is méltatlanok voltak a legnépszerűbb magyar klub ha­gyományaihoz. — Csapatépítésre nem állt szók pénz rendelkezésre — em­lékszik vissza Furulyás János - de nagyvonalú költekezés véle­ményem szerint nem vezethetett volna célhoz. A mai világban oly­kor az egekbe szaladt játékos­áradat irreálisnak ítélte meg a klub, ezért inkább az utánpótlás­ra fordítottunk fokozott figyel­met. Dalnoki Jenő megpróbált fiatalítani. Igazán jó szemű szak­ember, a tehetségeket hamar fel­fedezte. Csak hát ez a mai világ, napjaink huszonéveseinek gon­dolkodásmódja, életformája kü­lönbözik az ő nézeteitől, s az esztendők megmutatták, sajnos a két pólus képtelen közeledni egymáshoz. Mielőtt elment vol­na tőlünk, mondta egyszer: — „Nézd, neked még sok örömed lesz ebben a csapatban.” - „Ve­led szeretném megélni!” — vá­laszoltam. Az élet azonban inas­képpen döntött. A kispad egy idő után megviselte az idegeit. Aztán fölállt az új stáb — folytatja Furulyás János. - Az edzőváltás nagy föllélegzést ho­zott a csapatnál, ami már-már néhány játékos részéről túlzások­kal is járt, mindjárt az elején. Különösen a nagy sikert hozó Megyeri úti Dózsa meccs után. De gondoltam, Albert Flórián Rákosival, Szűcs Lajossal helyére teszi a dolgokat. Egyébiránt az ő és egykori játékostársainak edző­ként való szerződtetése régi téma a Fradiban. Elvégre Albert világ- klasszisa volt az egyesületnek, mint játékos, s az utánpótlásne­velésben már mint tréner is bon­togatta szárnyait. Ismerte a gye­rekeket, ami ebben a világban mind fontosabb. Időközben Rá­kosi Gyula is hazaérkezett Kuva- itból, szolgáltatásait azonban senki nem vette igénybe, komoly edzői feladatokat nem kapott. Ekkor ajánlottam, jöjjön Vác- szentlászlóra, a helyi csapatot edzeni, a többit majd meglátjuk. Terveim voltak vele, de egyelő­re nem beszéltünk erről. Annak idején Sárosi László is Vácszent- lászlóról „ugrott be” a csapat mellé, megmentve azt a kiesés­től. Az élet úgy hozta, hogy az új stáb felállítására hamarosan egy éve, tavaly októberben szük­ség volt. Akkor vezettük be a jelenleg is érvényben lévő szak­osztályi modellt. Amint ideér mondandójával, kissé elkomorul az arca.- Sajnos egy esztendő eltel­tével önkritikusan be kell valla­ni, az új szakosztálymodellre vonatkozó elképzelésünk nem vált be. Amikor másodpercek tört része alatt kell dönteni, például egy cserénél, vagy a fe­lelősség kérdését vizsgáljuk, ak­kor a bizonytalanság, a megosz­tottság lehetetlen állapot. A kez­det kezdetén nem úgy képzeltük el a szakosztályi modellt, ahogy aztán megvalósult, hanem ponto­san meghatározott hatáskörök­kel. E hatáskörök azonban össze­mosódtak. Szakosztályunk mindezidáig nem jutott el oda, hogy a régen megszületett felis­merést a gyakorlatban megvaló­sítsa. El kell jutnunk — méghoz­zá hamarosan odáig, hogy ki­nek—kinek pontos, számonkér- hető hatásköre legyen. Hiszen ne feledjük, amíg megy a foci, addig ez az összemosódottság nem gond. S szerencsére, egyelő­re megy a csapatnak, ami persze nem véletlen. A megosztottság ellenére is sokat dolgoztak veze­tők, játékosok egyaránt. Ám a tapasztalatok sajnos azt mutat­ják, ha a gárda megtorpan, elő­ször a játékos jön rá, hogyan kell a zavarosban halászni. Amennyi­ben ezt sikerül megoldani záros határidőn belül, úgy érzem, több ^lapunk lesz a szebb napokat várni. — Pedig — hangsúlyozza Fu­rulyás János — ez a csapat ma igazi érték. A jószellemű társa­ságra profi gondolkodás a jel­lemző, s ez már a januári fel­készülésnél is jelentkezett itt-ott, de Tatán, a nyáron még erőseb­ben összeforrt a csapat. A sorból kilógó játékosok is felsorakoztak a közös cél érdekében. Ez a cél a 66,6 százalékos teljesítmény, vagyis a megszerezhető 90 bajno­ki pontból 60 begyűjtése. Ehhez 15 hárompontos, 6 kétpontos, 3 egypontos találkozóra van szük­Nincs olyan ország, ahol a birkózók ne ismernék. Minden­hol nagy szeretettel üdvözlik, szavaira pedig úgy figyelnek, akár a szentírásra. Hallatlanul népszerű. Kruj Iván neve eggyéforrott a birkózással. Tisztelet és megbe­csülés veszi körül. De nem azért, mert ő a FILA (Nemzetközi Bir­kózó Szövetség) bíróbizottságá­nak titkára, s így számtalan fon­tos, sokmindent meghatározó döntés összpontosul a kezében, hanem mert egyenes, őszinte, határozott és korrekt ember. Döntéseit fenntartás nélkül elfo­gadják. ő áhította össze az olim­pia birkózóversenyeinek bírói névsorát. Mindig az objektivi­tásra törekszik. Persze nem té­vedhetetlen. Ám a saját hibáit ugyanúgy kielemzi egy-egy tan­folyamon, mint a többiekét, ön­magával szemben is mindig maxi­malista. Jelenleg 54 éves. Felsővadá­szon született. Édesapjának, a kántortanítónak a halála után költöztek a családdal a főváros­ba. Azóta if Ferencvárosban él és munkálkodik. Máshol talán nem is tudna létezni, hiszen ahogy ő mondja: ,(Az egész család fradista volt. Az ereimben zöld-fehér vér fo­lyik, s én büszke vagyok erre. És az is biztos, hogy ha eljő az ide­je, a franzstadtiaktól megyek nyugdíjba.” * Ezek után mondani se kelle­ne, hogy a Fáy Gimnáziumban érettségizett. Onnan csalta le egyik iskolatársa az ÉDOSZ (ak­kor éppen így hívták az FTC-t) Munkácsy utcai birkózó termé­be. Ez a „lecsalás” élete megha­tározó pillanatává vált. .Mint tehetséges ifistát, meg­hívtak Tatára a helsinki olimpi­ára készülő birkózókeretbe. Ed­zőpartner voltam. Pólyák Imré­vel és Tarra Gyulával laktam egy szobában.. A mai fiatalok el sem ség. Ha tavaly az 52 százalékos teljesítményünk az 5. helyhez bizonyult elegendőnek, jövőre a hatvan pont feltétlenül dobo­gót jelenthet.- A követelményrendszer fontos eleme az ösztönzés. A já­tékosok még Tatán elkészítették javaslatukat. Előbb meglehető­sen magasnak találtam igényei­ket. Aztán kalkuláltam, utána számoltam. Figyelembevéve le­hetőségeinket s azt az igényt, hogy inkább a klubban keres­senek a játékosok, s ne más for­rások felé kacsingassanak, ami­hez ráadásul még követelményt, eredményt sem lehet kapcsolni, az általam kidolgozott ösztönző rendszerben magasabb prémiu­mok jöttek ki, mint ami a játé­kosok előterjesztésében szere­pelt. Ez nem baj, az így felvett összegek után a játékosaink pon­tosai^ adóznak. Egyetlen fillér sem megy ki úgy a klubból, hogy tudják képzelni, hogy mekkora megtiszteltetés volt ez...” Sohasem áhtatta magát. Hiá­ba volt technikás, jó birkózó, fi­zikailag gyengének bizonyult. Ezért hát 1961-ben abbahagyta a versenyzést. Előbb segédedző, majd szakedző lett. A felnőtt vá­logatotthoz 1967 őszén került, Matura Mihály hívására. Délelőt­tönként a Húsipari Vállalatnál dolgozott, mint villanyszerelő, délutánonként edzést vezetett. Csak 1970 januárjától lett az OTSH alkalmazottja. Még há­rom évig, 1973 júliusáig maradt a válogatott meŰett, aztán visz- szatért a Ferencvároshoz. Kezd­te az úttörőknél - majd vezető­edző lett, később szakosztály- vezető, aztán menedzser, míg tavaly szeptemberben a zöld-fe­hér utánpótlás szakmai vezetését bízták rá. Nem sok ideje maradt a fiatalokra, mert 1987. decem­ber elsejétől dtr. Hegedűs Csaba szövetségi kapitány felkérte a szabadfogású válogatott szakág- vezetőjévé. Megbízatása az olim­piáig szól - pontosabban addig vállalta. ,AZ olimpiára jeikészíteni egy csapatot, ez a legnagyobb megtiszteltetés. Nagy merészség kellett a kapitánynak is, hogy rám merte bízni...” * A hazai versenyeken 1964-től bíráskodik. Rá öt évre Modená­ban lett nemzetközi bíró, s mint az egyik legjobbnak ítélt fehér- ruhás, rögtön megkapta az E, azaz a legmagasabb kategóriát. Az oslói világbajnokságon, 1981- ben választották a nemzetközi szövetség bíróbizottságának tag­jává. Három éve pedig ő az egye­düli szocialista országbeli inst­ruktor. Az egész világon az általa készített oktatófilmek alapján képezik a bírókat. Az egyik külföldi útja során Milan Ercegan, a FILA elnöke így mutatta be: bíróbizottsá­gon belül a szakma professzora." a játékosok ne dolgoznának meg érte, illetve ne adóznának utána. Ki-ki a fő munkahelyén, a fő munkaidőben jusson teljesítmé­nyével arányos keresethez. Isme­rős mondat gazdasági életünk­ből, amit igyekszünk klubon be­lül is komolyan venni. . — Ehhez pedig kitűnő part­ner a csapat — mondja a szakosz­tályelnök. — Ezek a fiúk akar­nak, ki akarják vágni a rezet. Se­gítik, szeretik egymást, erős az összetartás közöttük. Megmond­ták, mi kell nekik. Pontosan, a vezetők szemébe, s ezt nagyra tartom. Olyan még az eddigi húsz esztendő során nem for­dult elő, hogy a játékosok egy fontos mérkőzés előtt, szabad­idejükről lemondva, maguk kér­tek volna mozgást, gyúrást, me­legítést. A Honvéd eŰen készül­ve ezt kérték a vezetőktől. i Ezt a profi szellemet minden­képpen meg kell őrizni, hogy a Ferencváros rangjához méltóan szerepeljen. Horváth K. József Erre a szintén jelenlévő Raphy Martinetti, a nemzetközi szövet­ség bíróbizottságának elnöke, Kruj Ivánhoz fordulva rögtön rá­vágta: „Te vagy a titkár!” Hát innen ered a titkári tisztség, Népszerűsége és szakmai tudása oly magas fokon áll, hogy az elkövetkezendő hónapok so­rán valószínűleg őt választják az átalakulóban lévő bíróbizottság elnökhelyettesévé. „Hogy mikor, milyen beosz­tásban dolgozom, az teljesen mindegy. Nem vágyom címek, rangok után. Bármilyen munka­kört nagy örömmel vállalok, mindig a sportág jövőjét nézem. Szeretek bíráskodni, éhezem, hogy két ember küzdelmét ne­kem kell lebonyolítani. Az a leg­lényegesebb, hogy igazságos le­gyen az ember. Annál boldogabb sohasem voltam, mint az idén tavasszal, a kolbotni Európa-baj- nokságon, ahol egyetlen bírói baklövés sem történt.” * Nem nyugodt természetű. Tele van virtussal, életerővel, vi­dámsággal. Mintha hullámvasú­ton utazná végig az életét. Min­dig fennmarad, minden helyzet­ből képes talpraállni. Rajong a családjáért, a sok távoliét után alig váija a hazatérést Mester ut­cai otthonába. Olyan átszellemülten képes beszélni szeretett sportágáról, hogy aki hallgatja, valósággal azonosul vele. Ilyenkor úgy érzi az ember, hogy megtérítet­ték... Petán Péter (Népsport, szeptember 7.) A SZAKMA PROFESSZORA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom