Fradi műsorlap (1988)
1988. október 14.
Fradi műsorlap DR. SZÍVÓS ISTVÁN: XX Nagyszerű partnerekre. segítőtársakra találtam XX Pereg a televízió képernyőjén az olimpia eseménye, a videót időközönként vissza-visszájátszűk dr. Szívós Istvánnal, az 1976-os montreali olimpia aranyérmes vízilabdázójával, a Ferencváros vezetőedzőjével. Szemmel láthatólag issza magába az élményt, a már sokadszor látott epizódokat. S egész biztos, hogy ezekben a pillanatokban lepereg szeme előtt egész sportpályafutása, a sorsdöntő mérkőzések, a mámoros, avagy lehangoló négynegyedek emlékezés rostáján átjutott mozaikképei.- Mégis milyen érzés a hajdani klasszis sportolónak képernyőről nézni az ötkarikás játékokat?- Pontosan ugyanolyan szorongás fogott el a versenyek alatt, mintha még én is küzdenék a magyar nemzeti színekért. A megnyitótól kezdve, ha csak tehettem éjjel nappal a televízió előtt voltam és nagyon szorítottam. A küldöttség valamennyi tagjáért.- Szöul valóban nagyon nagy élmény volt, de még lapozzunk vissza a sporttörténelembe, hiszen 1980-ban a moszkvai olimpián dr. Szívós István vitte a megnyitón a magyar zászlót.- Óriási megtiszteltetés volt, hogy a sportvezetés engem jelölt erre az örök élményt jelentő dicsőséges feladatra. Egyébként az olimpiák történetében én voltam az egyedüli vizilabdázó, aki ötkarikás játékokon vihette a nemzeti lobogót.- Most kanyarodjunk el az olimpiától és beszélgessünk a Ferencvárosról, a csapat előtt álló nagy feladatról. Hol tartanak a BEK mérkőzésekre való készülődésben?- Három héttel ezelőtt kezdtük el a munkát egy jugoszláviai edzőtáborozással, s jelenleg két- három edzőmérkőzéssel készülünk az október 14—16 között lejátszásra kerülő BEK mérkőzésekre.- A Fradi-pólósair ól gyakran leírták az újságokban és a szakemberek is megerősítették, hogy a bajnokságban új felfogásban játszott, stílusával meglepetést okozott.- Szakmai szempontból remek összetételű a gárdánk, s örömmel állapíthatjuk meg, hogy jelenleg az OB I leggyorsabb és legfiatalabb csapata a miénk. No már most ez a fiatalos hajtóerő, a gyorsaság, a lelkesedés önmagában meghatározta a játékstílusunkat. Ahhoz, hogy eredményesek legyünk, feltétlenül szükséges volt egy olyan nagyszerű kapusteljesítményre, mint amilyent Ambrus Tamástól láthattunk. Remek indításaival sorsdöntő pillanatokban produkált fantasztikus bravúrjaival, nagy erőt adott együttesünknek.- Való igaz, hogy remek indításaiból gólokat tudott szerezni a csapat.- Az állandó lefordulás, a gyorsaság megköveteli a kapustól a pontos inditást, de visszatérve az előző kérdésre azt hiszem, hogy lényegesen látványosabb lett a játékunk, amihez nagyon sok edzés és kifogástalan kondíció kell.- Milyen körülmények között dolgozik a csapat? — A Népligeti Fradi-uszodá- ban ideális feltételek vannak. Itt tudtuk tökéletesíteni a mi modernebb felfogású vízilabdánkat, ellentétben a poziciós játékkal. Örömmel állapíthatom meg, hogy a fiúk szakmailag szinte tökéletesen hajtják végre az elképzeléseket és négy negyeden keresztül jól bírják az iramot.-Az uszoda környékén az is gyakori beszédtéma, hogy nagyon jó a gárdán belül az összetartó erő, remek kohéziója alakult ki idősebb és fiatalabb játékosoknak. — Lényegében egyetlen idősebb játékosunk van, a közel harminc esztendős Varga Gusztáv. A többiek fiatalok. Varga Gusztávról el kell mondanom, hogy ő az a játékostípus, aki a vízben át tudja vinni az akarataimat, edzői elképzeléseimet. Igazi karmester, aki kritikus pillanatokban a medencében át tudja venni az edző szerepkörét. Valóban jól együtt van a •garnitúra, baráti a hangulat, s ami a legfontosabb, sikerre kiéhezett a társaság.- Pontosan húsz évvel ezelőtt nyert a Fradi bajnokságot a vízilabdában. Számított üyen sikerre? — Igen. Tudtam, hogy a fegyelmezett munkának, a küzdeni akarásnak rövidesen learathatjuk a gyümölcsét.- Mostanában gyakori bírálat éri a vízilabda sportot. Ön mégis mit tart a legaggasztóbb problémának? — Valamikor a vízilabda és a vívás volt a két legintellektuálisabb sportág. Az OB I-es csapatok legtöbbjénél egyetemet, főiskolát végzett játékosok szerepeltek. Sajnos ma már nem ez a jellemző. De a Ferencváros ebben a vonatkozásban is kivétel. Mi nagyon sokat törődünk azzal, hogy sportolóink hasznosan töltsék el az edzések közötti időt: tanuljanak, okosan próbálják lefoglalni magukat, lehetőség szerint egyetemi, vagy főiskolai diplomát szerezzenek. Örömmel mondhatom, hogy jelenlegi garnitúránk 99 százaléka különböző felsőoktatási intézmények hallgatói. Nagyon fontosnak tartanám azt, hogy az egész magyar vízilabda - hasonlóan az elmúlt évtizedekben — fejekben is föl tudjon nőni ehhez az intellektuális, sok fantáziát igénylő játékhoz.- Kénytelen vagyok egy kényes témát is feszegetni: Több ferencvárosi játékost is csalódás ért, mert végül is nem kerültek be a szöuli olimpiára utazó válogatottba. Hogyan tudott lelket verni ezekbe a csalódott pólósokba? — Először is tisztázzunk valamit. A mindenkori kapitány szuverén joga, hogy kiknek szavaz bizalmat. Egyértelműen ő vállal felelősséget a válogatásért. Többször beszéltem Kásás Zoltánnal, ő kerek perec megmondta, hogy nem tart igényt több általam javasolt FTC-játékosra. Végül is csak Gyöngyösi András, a gólkirályunk jutott ki az olimpiára. Mivel tudtam fölrázni a lelkileg összeroppant játékosokat? Pusztán azzal, hogy megértettem velük, annyira fiatalok még, hogy legalább két olimpiára juthatnak ki, ha változatlanul ilyen intenzitással edzenek, s ennyi áldozatot hoznak a sportért. — Ez az azték figurával díszített pecsétgyűrű a bal kezén milyen sportélményhez kapcsolódik? — Életem első olimpiáján vettem húsz éves koromban Mexikóban. Azóta le sem jön az uj- jamról, ez a kabalám. — Amikor aranyérmet nyert az FTC csapata, nagyon meleg szavakkal mondott köszönetét a lelkes közönségnek. — Pályafutásom kezdetén, 1963—64 körül csodálatos élményt jelentett nekem, hogy dr. Kárpáti Györggyel, Gyarmatival, Bolvárival, Ambrus Mikivel, Kiss Egonnal mi mindig zsúfolt lelátók előtt játszottunk és az egész meccs alatt hajtott, űzött minket a lelkes Fradi-szur- kolótábor. Az volt a vágyam, hogy edzőként visszahozom az uszodába ezt a fantasztikus, gyönyörű légkört. Nos, sikerült. Ma már olyan csapatunk van, amelyet még vidéki meccseire is nagyszámú drukkertábor kísér el és előfordul, hogy buszokkal és gépkocsikkal jöttek le velünk törzsszurkolóink Szolnokra vagy Egerbe. Remekül sikerült elkerülnünk a labdarúgó mérkőzések időpontjait, azt hiszem sokkal jobban szervezzük már a közönségünket, mint az elmúlt években és a lelkes játék kivívta a szurkolók rokonszenvét és ma már játékosaink is igénylik, hogy nagy közönség előtt szerepeljenek és Fradi tábor bíztatása két- három gólt is eredményezhet mérkőzésenként.- Gondolom, tud arról a kritikáról, amellyel gyakran illetik a háta mögött. Ez pedig az, hogy fogorvosként is praktizál és ugyanakkor vezetőedző. Ráadásul az utánpótlás válogatott szövetségi kapitánya. Hogyan lehet egyszerre három lovat megnyer- gebii? — Az eredmények azt hiszem önmagukért beszélnek és méltó választ adnak a kétkedőknek. Büszke vagyok arra, hogy nemcsak a sportban, de a szakmámban is fokozatosan előrébb tudtam lépni. Ma már egyetemi tanársegédből adjunktussá neveztek ki a Gyermekfogászati Klinikán. A magyarázat egyszerű. Nagyon szigorú, pontos időbeosztással élek, amihez még az egyetemi évek alatt szoktam hozzá. Hiszen én össze tudtam egyeztetni a magasszínvonalú sportolást a tanulással. Azért az nem kis dolog, hogy 1964 és 1980 között háromszázhatvan- szor szerepeltem a magyar válogatottban, s eközben olimpiai, világbajnoki, s Európa-bajnoki aranyérmet szerzett csapatok tagja voltam.- Való igaz. Dr. Szívós István olyan tudású vízilabdázó volt, aki valamennyi szövetségi kapitány koncepciójába belefért, sőt kulcsjátékos volt.- De visszatérve az előző kérdésére nagyon szerencsés ember vagyok, mert a Ferencvárosban, a klinikán és a családi életemben is nagyszerű partnerekre, segítőtársakra találtam. Gondoljon csak az FTC-re, ahol Juhász Károly vesz le a vállamról sok munkát, vagy a junior válogatottra, ahol Kemény Ferenc a segítőpartnerem. Nem is beszélve a családi háttérről, amely nélkül egész biztos, hogy nem lenne ilyen gazdag és eredményekkel teli az életem.- Kérem beszéljen a családjáról.- 1978-ban nősültem, kislányom Márta Marcella tíz éves és a fiam István Márton pedig hét.- Van hobbija?- Igen. Mindenfajta sportot imádok, ezért vagyok olyan gyakran a Népligetben serdülő futballmeccseken és ifjúsági kézilabda rangadókon, de szívesen nézem a jégkorongot és a kosárlabdát is. Vadászni is eljárok, bár soha sem veszek puskát a kezembe, én mindig hajtó vagyok. Hobbim még a horgászat és a színházba járás.- Meglepő, hogy a kispadon mennyire fegyelmezetten tud ülni, soha sem veszti el a fejét, nem ragadtatja el magát.- Az az igazság, hogy nehezem húzom fel magam. Az évek során megtanultam a kispadon viselkedni, mert mint fiatal edző még én is sűrűn felugráltam és gesztikuláltam egy-egy játékvezetői ítélet után. De bevallom magának, hogy a látszat néha csal. Iszonyú feszültség van bennem a mérkőzések alatt, s ha a kezembe kerül egy fürdőpapucs, akkor fantasztikus nagyokat ütök vele a kispadra izgalmasabb momentumoknál. Szóval azért én levezetem a belső feszültségemet.- Azt kívánom Önnek, hogy a Ferencváros elkövetkezendő BEK-mérközésein minél ritkábban csapkodja a papucsokat, és dühöngés helyett örömében ugráljon fel (gyenes)
