Fradi műsorlap (1988)

1988. október 14.

4 Fradi műsorlap Arcok a vezetőségből... A SZAKOSZTÁLY ELNÖKE: Dr. LACZKÓ GYÖRGY V- Legszebb emlék?- A hetvenes évek végének két Szuper Kupa-győzelme.- A legfontosabb teendője?- Asszisztálhattam különbö­ző generációk eredményes spor­tolásához.- Például?- Az első időkben, ugye, volt a hatvanas évek aranycsapa­ta Gyarmatival, Kárpátival, Amb­russal, Felkaival, Bolvárival, az­után jött az a társaság, amelyiket a Kásás, Wiesner, Kövecses trió jellemzett és végül itt vannak a mai bajnokok.- Jubileumi ajándéknak tart­ja a bajnoki címet? Hiszen épp negyedszázada elnöke a Ferenc­város vízilabda szakosztályának...- Jaj, dehogy. Hogy is kép­zeli! Ez egy nagy diadal, nem egy jubileumi ajándék... Dr. Laczkó György a Buda­pesti Tejipari Vállalat igazgató­ja: köztiszteletben áll az uszodá­ban, véleményére — hja, ekkora múlt után — mindenki figyel. Épp ezért is kérdezem:- Tudom, az eredmények sok mindent elárulnak, mégis: mitől jó egy szakosztályi elnök?- Megmondom; akkor jó, ha a háttérben tud maradni. Mert az azt jelenti, hogy nincs kirivó ügy a gondjaira bízott sportolók kö­rül, nincsenek negativ szenzációk, s ilyenkor minden energiáját arra tudja fordítani, hogy — tényleg a háttérből menedzselje a társa­ságot .- Hogy sikerült, meglehetős mélypont után, a megújulás?- Na, látja, erre vagyok a leg­büszkébb! Remélem senki nem fog megsértődni, így nyugodtan felidézhetem azt az elnökségi ülést 1987-ből, amelyen a klub vezetése a vízilabda-szakosztály helyzetét elemezte... Pontosan emlékszem, akkor a kilencedik helyen álltunk a bajnokságban és amikor Szívós Pistával egybe­hangzóan állítottuk, hogy dobo­gósok leszünk, bizony megmoso­lyogtak bennünket... Még azt is mondták, hogy majd számon ké­rik tőlünk ezt a bátor kijelenté­sünket... Hát — lehet is!- Mi a siker titka?- Tudom, elcsépelt a mon­dás, de tényleg nagyon együtt van a csapat, nagy a kohéziós erő a játékosok között és ez dön­tő momentum.- Mit vár a BEK-től?- Biztos vagyok abban, hogy mind a bajnokságban, mind a nemzetközi porondon — ahova a hetvenes évek vége óta nem jutot­tunk ki - helyt fogunk állni és ezzel, már elnézést a kissé talán- Még tart az öröm?- Hogyne, a siker hosszútávú. Húsz év után lett ismét baj­nok a Fradi, ez óriási dolog. De már régóta nem csak örülünk, hanem gyakorolunk is. Augusztus 8-án kezdtük a felkészülést, szeptember elején Kotorban voltunk edzőtáborban, majd saját uszodánkban folytattuk az edzéseket.- Minden rendben?- Igen.- A legjobb hír?- Szerintem az, hogy senki nem távozott el. Persze ha ez igaz, akkor azt kellene mondanom, hogy a legrosszabb: senki nem is jött. Ám emiatt nem bánkódunk, nagyon jó most a tár­saság. Pardi Tibor átigazolása folyamatban van, jelenleg ő a Tungsram játékosa.- Edzői múlt?- A Tungsramban és a KSI-ben oktattam gyerekeket, há­rom esztendeje kerültem a Ferencvároshoz. Nagyon nagy meg­tiszteltetésnek tartom, hogy a nagycsapat második edzője lehe­tek, Szívós Pista mellett remek dolgozni.- Nem zavarja, hogy csak második?- Egyáltalában nem, önállóan is vezethetem az edzéseket, Pistivel mindent megbeszélünk, elfogadja észrevételeimet, szó­val nem érzem, hogy másodhegedűs lennék.- A pályaedző sehol sincs könnyű helyzetben. Amolyan közvetjtő a játékosok és a vezetők között...- így van. Szeretem ezt a munkát is. A társaság felét tege­zem, a másikat nem. Vad Lajost 11 éves, Gyöngyösi Andrást 8 esztendős korában már edzettem. Furcsa lenne, ha most ma­gáznám őket.- Hosszú idő után ismét indulhat a Fradi a BEK-ben...- Remélem jól sikerül az október közepi budapesti selej­tező, s majd a legjobb négyig eljutunk. Ott pedig már bármi lehet. Nagyon jók a lehetőségeink, bizom a játékosokban.- Közhely de igaz, könnyebb egy bajnoki címet megszerez­ni, mint megtartani. Gyakori, hogy a sportolók fejébe száll a dicsőség. A ferencvárosi pólósokat nem fenyegeti ez a veszély?- Ez csak a későbbiekben dől el. De, nem hiszem. Ezek a lelkes fiatalok még kiéhezettek a sikerre, s az eredményért mindent képesek megtenni. nagyképűnek ható megjegyzésért, de szint viszünk a meglehetősen szürke magyar vízilabdaéletbe. Eljuthatunk akár a kupagyőze­lemig is... A SZAKOSZTÁLY­VEZETŐ: Dr. FÜREDINÉ MEISEL ANNAMÁRIA ___V Ha azt mondom, hogy az FTC „mindenese”, Jolly Jocke- re, akkor egyrészt nem mond­tam semmit, másrészt viszont — szabad a gazda! — azonnal ki le­het találni: a csapat orvosának feleségéről, dr. Füredi László- néról, vagy ahogy mindenki sok­kal inkább ismeri, Ancsáról van szó... — Állj! Egy szót sem! Ne­hogy újon rólam... Már a könyö­kükön jövök ki a szurkolóknak... Ráismerek a tiltakozásból, nem szeret szerepelni. Dolgozni annál inkább! Elvégre három olyan poszton tevékenykedik, mégpedig fáradhatatlanul, ame­lyik egyenként is egész embert kívánna: ő a vízilabda és a teke szakosztály vezetője, s a Baráti Kör ügyvezető titkára is. — Hogy bírja? Miért csinálja? Honnan az energiája? — Nagyon egyszerű a magya­rázat: szeretem a nehéz feladato­kat. Mondhatnám bonyolultab­ban is, de ez az igazság... 1973 óta dolgozom a Fradiban, ami­kor a TF-ről idejöttem a sport­iskola vezetését bíztákjám, az­utánjött a többi ,Jecke”... — Tehát pont másfél évtize­de... — Igen, április 1-én volt ti­zenöt éve... — De akkor ez nem áprilisi tréfa? — Á, nagyon komolyan ve­szek minden munkát. — És melyiket szereti job­ban? Valahova csak húz a szíve? — Nem. Mindegyiket egyfor­mán szeretem! Ezt nagyon hatá­rozottan állítom, mert őszintén így érzem. A vízilabda nagyobb falat, mint a teke... Jobban az előtérben van, sokkal többen fi­gyelnek rá. Múld a húsz játékos külön és különleges egyéniség, mindegyikkel úgy kell törődni, hogy ő a legjobb és ugyanez a helyzet az edzőknél is: amikor valamit el kell intézni, akkor nincs különbség az utánpótlást nevelő szakember és Szívós Pisti között. Mindenki fontos! A te­ke... Inkább egyéni problémák adódnak, azokat kell megoldani. De hogy ott mennyi az extra egyéniség, azt sokan elképzelni sem tudják. Például a hétszeres világbajnok Csányi Béla... — Mit tart a jó sportvezető legfőbb ismérvének? — Elsősorban jó kapcsolato­kat kell mindenkivel, mindenfelé kialakítani, másrészt ha úgy hoz­za a szükség, dajkálni kell vagy, ellenkező esetben, elő lehet ven­ni az ostort is... — Mi lesz a BEK-ben ? — Akár meg is nyerhetjük! A TECHNIKAI VEZETŐ: Dr. GIOVANELLI ISTVÁN F Általában háromszor tűnik fel a medenceparton egy-egy „prog­ramban ... Először, amikor — még a meccs előtt — elintézi a formaságokat, vagyis kitölti a jegyzőkönyvet, bemutatja a játé­kosok igazolványait a zsűrinek. Másodszor — ez viszonylag rit­kábban fordul elő — főszerep jut neki, ha elromlik a „nyilvános időmérő berendezés, s ilyenkor szintén ő sürög-forog a verseny- búóság pulpitusánál, s jelzi, hogy hány perc van még hátra... Iis, persze, a végén is „nyüzsög : előbb, szerencsére egyre gyakrab­ban, gratulál a társaságnak a víz­ben elért eredményhez, majd — begyűjti a sapkákat... Épp ideje, hogy bemutassuk: ő dr. Giovanelli István, a vízilab­daszakosztály technikai vezetője. — Egészen 1979-ig intézőnek hívtak, azóta ez a többet mondó elnevezés, de a teendők, persze, semmit sem változtak — magya­rázza mosolyogva, s látszik: nem sokat törődik a titulussal. Teszi a dolgát a csapat mellett, pontosan negyedszázada, azaz 1963 óta. — ötvenhat éves vagyok és már jó negyven esztendeje járok vízilabdameccsekre — meséli, amikor az uszodai szerelemnek az első időszakáról kérdezem. — Az ötvenes években együtt dol­goztam egy Jaskó Iván nevű pó­lós bátyjával, akkor kezdődött az igazi kapcsolat ezzel a remek sportággal. Dr. Giovanelli István nem is olyan régen még a KNEB jogá­szaként dolgozott, de betegsége miatt leszázalékolták és azóta, mint mondja, teljes „munkaide­jét a vízilabda, a csapat körüli tevékenység tölti ki.- A hatvanas évek Fradija mind a mai napig: gyönyörű emlék... Mi a véleménye, hiszen látta a hajdani sztárokat és a maiakat is jól ismeri: állják az utódok a versenyt?- Ha egy mondatban kellene jellemeznem a , jnunkábaállá- som idején négy bajnokságot nyerő társaságot, akkor azt mon­danám, hogy a sportág művészei voltak... A maiak? Ők a legjob­bak a szakmában...- Minek köszönheti a mos­tani csapat a sikert, a bajnoki elsőséget és ni jelenthet garan­ciát a hasonlóan eredményes BEK -szereplésre ? — Ezt inkább a szakvezetők­től, Szívós Pistától és Juhász Karcsitól kellene megkérdezni, de természetesen nekem is van véleményem: sikerült leigazol­nunk Varga Gusztáv személyé­ben egy olyan játékost, aki egy­részt összefogja a társaságot, másrészt segít meccs közben meg­valósítani azt, amit az edzők a parton elképzelnek. tx A SZAKOSZTÁLY ORVOSA: Dr. FÜREDI LÁSZLÓ- Mint orvosnak, melyik volt a legemlékezetesebb, ,,legmele­gebb ’ mérkőzése? ' — Tavaly a Komjádi uszodá­ban, egy bajnoki meccsen az egyik szurkolónk, egy mozgás- sérült fiatalember megcsúszott a vizes lépcsőn, elesett, beverte a fejét, elöntötte a vér... Dr. Pavlik Gáborral, barátommal és kollé­gámmal, azonnal kezelésbe vet­tük, megpróbáltunk elállítani a vérzést, ami többé-kevésbé sike­rült is mire megérkeztek a men­tők.- Ne haragudjon, nem pon­tosan ilyesmire gondoltam, in­kább a játékosokkal kapcsolatos tevékenysége érdekelne, hiszen a vízilabda nem éppen kisasszony­sport...- Szerencsére a pólósok mel­lett eltöltött 11 év alatt nem sok problémám akadt, már ami a meccseket, a sérüléseket illeti. Bár... Egyszer Loványi Robinak egy Komjádi Kupa-mérkőzésen eltört a kézközépcsontja. A tö­rést, persze, csak a későbbi rönt­genfelvétel állapította meg, de már ott, a medenceparton szük­ség volt rám... Dr. Füredi László a maga moz­gékony, szakállas figurájával rop­pant szimpatikus egyénisége az uszodák világának. Talán nem haragszik meg érte ha eláruljuk: nagy drukker is! Úgy tudja szo­rongatni orvosi táskájának fogó­ját egy-egy meleg pillanatban... De ez tökéletesen érthető, hiszen született sportember, hajdan - nem is akármilyen társaságban, hanem együtt, például, Parti Já­nossal — kenuzott a Hon vádban. Aztán Szegedre került az egye­temre, felhagyott az aktív spor­tolással, de a szerelem — mara­dandó... —• Tizenöt éve dolgozom sportorvosként a Fradiban, elő­ször a kézilabdázóknál voltam, onnan kerültem — cseréltem Pav­lik doktorral — a pólósokhoz...- Nem bánta meg a cserét?- Nem, egy percig sem bá­nom a váltást, nagyon jól érzem magam ebben a társaságban. Füredi doktor roppant büsz­ke arra, (s okkal az!), hogy az egyesületek, illetve a szakosztá­lyok közül a ferencvárosi vízi­labdázóké az elsők közé tarto­zik, már ami a korszerű sport- kórházi terheléses vizsgálatok be­vezetését illeti.- Szerencsém van, mert az e területen szaktekintélynek szá­mító Pucsok doktor és Apor doktor is évfolyamtársam volt, így könnyen valósítom meg el­képzeléseimet.- És otthon?Sokszor téma a póló?- Igaz, a feleségem a szak­osztály vezetője, de nem! Bár... Mostanában azért „vízilabdá­zunk”, hiszen a 11 éves Zoli fiam épp a napokban játszotta első bajnoki meccsét... Múlt a Fradi úttörő csapatának leendő ásza...

Next

/
Oldalképek
Tartalom