Fradi műsorlap (1988)
1988. december 3.
2 Fradi műsorlap Koltai József az első válogatott mérkőzésen játszott Folytatás az 1. oldalról vom, hogy azon sajnos esetben, ha az Önre esett választást el nem fogadná, szíveskedjék azt postafordultával velem tudatni; a verseny előtti összejövetelekről pedig idején fogom értesíteni. Szívélyes üdvözlettel Hajós Alfréd A felejthetetlen ferencvárosi évek után Koltai József elbúcsúzott az FTC-től. A postára ment dolgozni, s a Postásban folytatta pályafutását. Innen a Hungária körútra került, ahol ugyancsak bajnoki címhez segítette együttesét. Bár remek kondícióban volt, mégis csak tíz évig lehetett aktív futballista, ugyanis egy súlyos térdsérülés miatt abban kellett hagynia a játékot. De a sportágtól később sem szakadt el. Edzősködött, majd később mint játékvezető szolgálta tovább a labdarúgást. Életének utolsó éveiben, betegségtől meggyötörtén is hétről hétre kijárt a mérkőzésekre. Legtöbbször persze az Üllői útra. S mint a nagy öregnek, kijárt neki az a megtiszteltetés, hogy a jubileumi 100. magyar-osztrák mrékőzésen a kezdőrúgást végezze, ám bármennyire is boldog volt a hir hallatán, már nem tudott kimenni a jeles eseményre a Népstadionba. Az egykor oly délceg sportembert végülis legyőzte a súlyos kór s 76 esztendős korában elhunyt. A róla készült két képet fia, ifjú Koltai József vitte el a zöld-fehér klub sportmúzeumába. Bár ő nem lett híres versenyző, mint édesapja, de koraifjúsága óta sportol. Kezdetben futballozott s nem is rosszul, ám amikor leérettségizett s odaállt édesapja elé azt kérdezvén; milyen úton induljon tovább az életben, az idős sportember az alábbi útra- valót adta neki; „Tanulj tovább fiam, iratkozz be az egyetemre. De azért a sportpályát se kerüld ki soha. ” S a fiú megfogadta apja tanácsait. Mérnök lett, de emellett a Szentlőrinci Postásban asztaliteniszezett. És két fiát is ellátta a nagypapa „hagyatékával”, a sport iránti rajongással. A nagyobbik már végzett mérnök, a kisebbik most jár egyetemre s mindketten futballisták s a MAFC-ban kergetik a labdát. És az egész család büszke a nagypapára, a nagyszerű emberre, az FTC első válogatott labdarúgójára. Ifjú Koltai József sok töprengés után s bizony nehéz szívvel vált meg az oly becses aranykeretben lévő festménytől. De végül úgy gondolta méltó helyre kerül, oda ahová a szíve mindig visszahúzna Koltai-Kolhanek Józsefet. Az Üllői úti Fradi pályára. A foszladozó bordó bársonysapkát viszont csak mutatóba hozta el a képek mellé. Attól mint mondta, nem hajlandó megválni. Mint ahogy az idős sportember is mindig felvette, amikor elindult a Fradi meccsre. Azt viselte a búcsúzáskor is. Amikor már jól tudta, utoljára veti szemét a hőn szeretett játéktérre, a pályán futkározó utódokra. A kackiás bajuszú sportember díszes képkeretből szemléli már, mennyi nagyszerű díjat gyűjtöttek kései csapattársai. S közöttük bizonyára boldog és elégedett. Mint hajdanában. Amikor az első bajnokságot nyerte. v.s. O Fischer egyik megmozdulása az első válogatottságán AMIKOR MÉG ÚJONCOK VOLTAK KORÁNYI LAJOS (összesen 40 alkalommal volt válogatott) 1929. április 14. Bern: Ma- gyarország-Svájc 5-4 Korányi balfedezetet játszott: Korányi volt az, aki nem tudott megbirkózni feladatával. A ■fiatal, hatalmas fizikumú szegedi fedezetnek nagy hátrányt jelentett a csúszós, füves pálya. Alig bírt fordulni, alig bírt mozogni, szóval sokkal lassúbb volt, mint az ellenfél. Amellett tempóérzéke sem jó még. Nagyon sok fejese rövidre sikerült és az ellenfél elé vitte a labdát. Mindössze egy akciónál csillant meg igazi tudása, illetve az az ígéret, amit a jövő válthat ki belőle. LÁZÁR GYULA (49 alkalommal volt válogatott) 1931. április 12. Budapest: Magyarország-Svájc 6—2 „,... ha a rangsort akaijuk folytatni Lázár nevénél kell meg- állnunk. (A rangsorban az első Mándi volt). A fiatal ferencvárosi fedezet nem találkozott beállításakor mindenütt teljes bizalommal. A szakemberek különösen azt kifogásolták, hogy a ballábát nem tudja eléggé használni, ami a balfedezet helyén súlyos katasztrófához vezetheti a válogatottban. Lázár azonban legyőzte a kritikusokat és megnyerte az egész sporttársadalom dícséretét, megelégedését. Az I. félidőben a csapat kiemelkedően legjobb fedezete volt. Nagyszerűen fogta az ellenfél szárnyát, fényesen passzolt. Sőt éppen a ballábas zsinórpasszai keltettek feltűnést... Méltó utódjává válhat a nagy magyar fedezetnek! POLGÁR GYULA (25) 1932. szeptember 18. Budapest: Magyarország—Csehszlovákia 2-1 Polgár középcsatárt játszott: Polgár nem tudott meggyőzni játékának érettségéről. Gondolkodni akart és nem játszotta azt a játékot, amit szokott. Nem mert egyedül áttörni, pedig akárhányszor csak egyetlenegy embert kellett volna kijátszania... CSIKÓS GYULA (13) 1937. szeptember 19. Budapest: Magyarország-Csehszlová- kia 8—3 Csikós az újonc kapus nem a legjobb formában játszott. Határozottan észrevehető volt rajta — főleg az első félidőben — egy kis elfogódottság, egy kis lámpaláz. Ennek tulajdonítható, hogy sokszor leragadt a vonalon, amikor pedig kifuthatott volna és talán sikerrel is avatkozhatott volna a játékba. Határozottan többet vártunk tőle. Nem tudta feledtetni sem. Hádát, sem Szabót. Két gólban benne volt. Igaz, hogy a játék vége felé két jó kifutásával majdnem biztos góloktól mentette meg hálóját. GYETVAI LÁSZLÓ (17) 1938. december 7. Glasgow: Skócia—Magyarország 3—1 Gyetvai nem mutathatta meg ezen a mérkőzésen, hogy mit tud igazán. Nagyon kevés labdát kapott (ebben nem csak Toldi, a többi csatár is ludas) s bizony kevés labdánál nagyobb a hibaszáz^lék, mint sok és jó passznál. így is látszott, hogy nincs rossz formában. Fischer egyik megmozdulása — első válogatottságán. Fischer, aki a szünetbán csereként állt be Vincze helyére. FISCHER PÁL (?) 1988. november 15. Athén: Görögország-Magyarország 3-0 Fischer, a negyedik újonc, megpróbálkozott egy-egy fejessel, egyszer-kétszer meglódult, de ő is fennakadt a védőkön, s fokozatosan beleszürkült a játékba.
