Fradi műsorlap (1987/88)

1988. április 8.

8 címeres mezben A KÉT LEGUTOLSÓ OSZTRÁK-MAGYAR VB SELEJTEZŐ VOLT 1984. szeptember 26. Népstadion, 45 000 néző'. Vezette: Vautrot (francia MAGYARORSZÁG-AUSZTRIA 3-1 (0-1) Gólszerzők: Schachner, Nagy, Esterházy, Kardos Magyarország: Andrusch-Csuhay, Róth, Garaba, Varga-Kardos, Nagy, Détári-Kiprich, Nyilasi, Esterházy. Csere: Csuhay h. Sallai (szünetben) Szövetségi kapitány: Mezei György Ausztria: Koncilia-Dihanich, Pezzey, Messlender, Pregesbauer-Gisinger, Gasselich, Weber, Prohaska-Schachner, Polster. Csere: Gisinger h. Drabits (76. p.), Gasselich h. Horniann (65 .p.) 1985. április 17. Bécs, 22 000 néző. Vezette: Baumann (svájci) MAGYARORSZÁG-AUSZTRIA 3-0 (2-0) Gólszerzők: Kiprich, Kiprich, Détári Magyarország: Disztl P.-Sallai, Róth, Garaba, Péter-Kardos, Nagy, Détári -Kiprich, Nyilasi, Esterházy. Szövetségi kapitány: Mezei György Ausztria: Koncilia—Lainer, Weber, Pezzey, Degeorgi—Hörmann, Prohaska, Jara, Oberacher—Schachner, Krenkl. Csere: Degeorgi h. Türmer (46. p.), Oberacher h. Polster (57. p.) Sajtómúzeum MICHAEL SCHWARTZ dr.-nak AZ AUSTRIA ELNÖKÉNEK \sZLÄNYI KÁROLY 50 évvel ezelőtt hunyt el. ■*- ^ Humoros írásai napjainkban is derűs perceket, mosolyt fakasztanak... Kedves Elnök úr! Bocsásson meg, amiért nem ismerem a lakása címét, de biz­tos vagyok abban, hogy az oszt­rák postás bizonyára szintén lab­darúgószurkoló és megtalálja önt. Nekünk, futball-fanatiku- soknak a mi pályánk a második otthonunk (ha nem az első...). Hiszen több időt töltünk a pá- láyn, mint otthon. Én legalább sokszor kapom a feleségemtől ezta a szemrehányást: többet va­gyok a pályán, mint otthon. Per­sze, mi, öreg házasok nem vála­szolhatjuk azt, hogyha otthon is annyi örömünk lenne, mint a labdarúgó-pályán, akkor többet tartózkodnánk otthonunkban. Jómagam a 73 . esztendőt ta­posom, de bizony vasárnapon­ként már korán reggel kint va­gyok az ifjúsági mérkőzéseken. Figyelem a jövő generáció fejlő­dését. Én már a Schlosser-gyere- ket kezdtem figyelni a zöld ré­ten. Úgyszólván szemem láttára nőttek fel később a Konrádok, majd Opata, Molnár Gyuri, Bra­un Csibi, Orth Gyuri ,Jdgubózá- sát kísértem figyelemmel. Az új labdarúgó-nemzedéket is láttam felnőni, és biztos vagyok abban, hogy Elnök úr is (hiszen körül­belül egyidősek vagyunk) így van saját nevelésű gyerekeivel. Sokan kedveskednek nekem azzal, hogy jól nézek ki. Az egyik magyar­osztrák mérkőzésen láttam, hogy Elnök úr is friss, jó egészségben van. Ügy gondolom, hogy talán azért, mert életünk szabad idejét nem a füstös kávéházakban tölt­jük, hanem kint a szabadban, a labdarúgó-pályákon. Hogy miért zavarom Önt, El­nök úr? Azért, mert úgy tudom, hogy április 14-én elmarad a magyar-osztrák - labdarúgó-mér­kőzés és egy ideig veszélyben fo­rog a két ország legjobb sporto­lóinak másfajta találkozása is. Mi, magyar szurkolók három dátumot írunk be rendszeresen zsebnaptárunkba: születésna­punkat (nekem ugyanis erre már nincs szükségem, annyiszor be­írtam, hogy már kívülről tudom); az MTK—FTC és az osztrák-ma­gyar válogatott találkozókat. Elnök úr, kérem, igaz lenne, hogy ez utóbbit kiradírozhatom a naptárból? Tudom, hogy nem Ön volt az, aki letiltotta ezeket a találkozókat. De kihez fordul­junk mi, magyar-osztrák szurko­lók közös sérelmünkkel? Jól tudom, hogy Elnök úr az osztrák labdarúgás vezető egyé­nisége hosszú évtizedek óta. Emlékszem, hogyha az Austria WIEN csapata vagy az osztrák váloga­tott Pestre jött néhai Meisl Hu­góval, Európa egyik legnagyobb labdarúgó-szaktekintélyével. Ön néhány évtizeddel ezelőtt magá­val hozott egy gyönyörű szép kis fiút. Elnök úrnak a kisfia volt. A legutóbbi években is ké­zen vezetett egy hasonlóan ara­nyos kis fiúcskát, de ez már az Ön unokája volt. Elnök úr úgy jött Budapestre, mint aki haza­jön, a közeli atyafiakhoz. És mi is úgy mentünk Bécsbe, mint rokonokhoz. Mindig mondtuk is, hogy megyünk az osztrák sógo­rokhoz. (Igaz, hogy néha-néha megverni mentünk fel, de mégis úgy éreztük, a vereség is a sógor- ságban marad) Hogy milyen volt koztunk a barátság,erre jellemző, hogy például tíz évvel ezelőtt, az Üllői úton lejátszott magyar­osztrák válogatott mérkőzés köz­ben a lelátónak egyik része lesza­kadt, s az osztrák válogatott több játékosa zokogni kezdett. Sírtak, mert úgy érezték, hogy a rokonság köréből szerencsétlen­ség ért néhány embert. Emlékszem a bécsi mérkőzé­sek utáni kedélyes grinzingi han­gulatra is, ahol a schrammli-ze­nészek a magyarok kedvéért többnyire magyar nótákat pen­gettek és daloltak. Ön már szin­te tökéletes kifejezéssel dalolja a „Csák ^ egy kislány ván á vilá­gon...” című dalt. És amikor Önök jöttek Budapestre, Toki Horváth Gyula adta meg a visz- szavágót: húzta és az Ő ízes né- meteségével énekelte is „Wien, Wien nur du allein... Minden pesti magyar-osztrák mérkőzés délelőttjén, a ragyogó napsütés­ben a Brazil és a Rozmaring eszpresszó előtt nagy kosarak­ban árulták a tavasz legszebb vi­rágait, árvácskát, nefelejcset, gyöngyvirágot, ibolyát. És a kis virágcsokrocskák között ott la­pult, ha a szurkoló nagyon erős- ködött, egy belépőjegy is a mér­kőzésre. A jegy ára persze nem volt olyan szerény, mint az ibo­lya... A jövőben csak illatozni fognak majd a virágcsokrok? Azért fordulok Elnök úrhoz, mert nemismerem személyesen az Önök politikusait. Nem vagyok politikus, nem is értek a politikához (sokan nem értenek ugyan hozzá, mégis csinálják). Önhöz fordulok tehát és a többi osztrák szurkolóhoz, hogy emel­jék fel szavukat sportbarátsá­gunk megszakítása ellen. Remé­lem, hogy ez a levél későn érke­zik majd Önhöz, nem az osztrák posta késedelme miatt, hanem azért, mert időközben talán tárgytalanná válik majd a leve­lemben felvetett probléma: nem kell majd felemelnie szavát olyan dologért, amely már rendbejött. Sok szeretettel üdvözli Önt, szűkebb családját és széleskörű családtagjait, az osztrák szurko­lókat. Jó egészséget kívánok Ön­nek — és magamnak is —, hogy minél hosszabb ideig szurkolhas­sunk a két ország válogatottjá­nak találkozóin. Népsport — 1957 ÁPRILIS ELSEJÉN a tréfás emberek meg szokták tréfálni egymást. Én áprilisban születtem s ezért tréfás ember vagyok, de én még soha nem tré­fáltam meg senkit, ellenben en­gem április elsején mindig min­denki megtréfál. Már reggel nyolckor jött egy ember és azt mondta, hogy ő végrehajtó. Per­sze azonnal átláttam a szitán és kidobtam. Sajnos kiderült, hogy tényleg az volt. Fél tízkor meg­szólalt a telefonom. Egy női hang közölte velem, hogy a Nemzeti Színház igazgatósága kéret, azonnal menjek be. Ez már túl átlátszó volt, természe­tesen nem mentem be. Sajnos ki­derült, hogy az igazgatóság még most sem érti, miért nem tettem eleget a kérésnek. Törzskávéházamban azzal fo­gadtak, hogy Sárosi dr. keresett, azonnal menjek fel hozzá. Mon­danom sem kell, hogy nem men­tem - és tényleg keresett. Ez már nagyon bosszantott. Fél há­romkor a szerkesztőségben kö­zölték velem: telefonértesítés jött, azonnal üljek taxiba, men­jek a kultuszminisztériumba, ül­jek le a kegyelmes úr előszobájá­ban, ne szóljak senkinek és vár­jak. Mert engem szemeltek ki a testnevelési államtitkárnak. Most lapzárta van, este tíz óra és én még mindig várok. LE A FEJJEL, FIÚK! Mindig az óvatos ember jár jól. Szóval az a kritikus, akinek — hogy, az első magyar­osztrákról a Sport-Világban Hajós Alfréd tudósítása jelent meg. Azóta sem fordult elő, hogy a válogatottban levő já­tékos - jobbszélső volt — tu­dósítása saját meccsét. .. — hogy, a magyar válo­gatottak közül Gabrovitz Emil született a legrégebben. Szüle­tési éve: 1875 és 27 évesen — az első magyar válogatott tag­jaként — játszott az osztrákok ellen. — hogy, az eddigi osztrák­magyarok során a csapatok 12 430 percet töltöttek a pá­lyán. .. — hogy, az eddigi 127 ma­gyar-osztrák mérkőzést közel ötmillió néző tekintette meg! (4 505 800) Ebből Bécsben volt 2 353 800 néző, míg Budapesten 2 132 000 szrukoló váltott je­gyet az osztrák-magyarra. A semleges pályán lejátszott két — Stockholmban és Bo­lognában — húszezren látták. — hogy, az osztrákok el­len ők szerepeltek a legtöbbet a magyar válogatottban: Schlosser (37 mérkőzés), Ker­tész II (30), Borbás dr. (22), Fogl II (19), Bíró Gy. (18), Puskás (16), Zsák (16), Rum- bold (15), Schaffer (14), Bo- zsik (13), Fogl III (13), Tóth Potya (13). — hogy, kik voltak az eddigi osztrák-magyarok leg­jobb góllövői? íme az első tíz gólgyáros: Schlosser 21 gól, Schaffer 17, Studnicka 14, Puskás 13, Bauer 11, Sárosi dr. 10, Pataki, Szusza, Wes­sely 9-9, Deák 8 góllal. nincs véleménye, mert így az nem bizonyulhat tévesnek. Aki nem mond meg előre semmit, s így utólagosan nyugodtan el­mondhatja, hogy megmondta előre. Aki nem csepüli le a csa­patot és nem is dicséri fel és így mind győzelem, mind vereség esetén nyugodtan dicsérheti nyugtával a napot és önmagát. Megirigyeltük az óvatos duha­jok sok sikerét: a válogatott mérkőzések utáni ravaszságokat, a kígyószerűen fogalmazott jós­latokat. Ezért a legravaszabb munkatársunkkal a következő búcsúztatót intéztettük a hadba szálló csapathoz: Gondoljatok az itthonmara- dottakra, aki egész szívvel kétel­kednek a ti tudástokban s ott lesznek — legalább gondolatban - mellettetek a pályán, hogy a megszokott hazai szidalmakban részesítsenek. Higyjetek önmaga­tokban, ha már mi nem hiszünk bennetek. S ha megveritek a nagy ellenfelet, akkor jusson eszetekbe, hogy minékünk volt bátorságunk megjósolni és ki­mondani ország-világ előtt, hogy ti igenis ki fogtok kapni ezektől a pimfektől, akiktől vereséget szenvedni nem dicsőség és meg­verni őket nem szégyen! Ökölbeszorított homlokkal küzdjetek minden labdáért, hogy bebizonyítsátok: igenis igaza volt a kritikának, amely hétfőn fog egyes helyeken megjelenni róla­tok. Csak le a fejjel, fiúk! Lesz ez még ugyanígy!- hogy, osztrák-magyaron kik voltak a legtöbben szövet­ségi kapitányok? Meisl Hugó 29 mérkőzés, Baróti Lajos 12, Sebes Gyusztáv 11 mérkőzé­sen. Meisl Hugó Baróti Lajos őszinte híve: Salamon Béla színművész FRADI-MECCSRÖL ­AZ OSZTRÁK­MAGYARRA! A hat napos autóbuszos társasutazás programja: Augusztus 27. szombat: Az FTC bajnoki mérkőzésének megtekintése után a csoport tagjai a Cooptourist autóbuszával éjszakai utazáson vesznek részt — reggelre Salzburgba érkeznek. Augusztus 28. vasárnap: délelőtt városnéző séta, majd kirán­dulás a Hellbruni kastélyba — a vizijátékrendszer megtekintése. Vacsora és szállás Salzburgban -2—3 ágyas egyszerű szállodai szobákban. Augusztus 29. hétfő: Egésznapos kényelmes körutazás a Salzkamerguti tavak mentén. Este vacsora és szállás Salzburg­ban. Augusztus 30. kedd: reggeli után továbbutazás Wels érinté­sével Linzbe. Délután linzi városnézés, vacsora, szállás. Augusztus 31. szerda: egész nap szabad program, este válo­gatott mérkőzés megtekintése. Vacsora és szállás Linzben. Szeptember 1. csütörtök: korareggel továbbutazás Bécsbe. A Práter és a Hohe Warte stadion megtekintése, majd szabad program. Hazautazás Budapestre 17 órakor. Részvételi díj: 14 900 Ft Jelentkezés és felvilágosítás a Fradi ajándékboltban, minden munkanapon 11—tői 17 óráig. (136-025) A jelentkezéshez érvényes útlevél és 3000 Ft-os előleg szük­séges. Sporthírlap - 1938 Tudja-e Ön?

Next

/
Oldalképek
Tartalom