Fradi műsorlap (1987/88)
1987. augusztus 16.
Fradi műsorlap 5 Úi név a Toldi vándorserlegen »Nem volt mi; tenni, meg kellett ígérni néhány gólt...« A Toldi Géza vándordíját ettől az évtől kezdve az a ferencvárosi labdarúgó kapja, aki egy- egy bajnoki évben a legtöbb gólt szerzi. Az 1986/87-es idényben Dzuiják volt az FTC leggólerő- sebb csatára a klub bajnoki meccsein.- Gratulálunk Csöpi — köszöntöttem két edzés között a csatárt. + Köszönöm. Szép elismerése ez az első Üllői úton töltött esztendőmnek.- Hát nem kis dolog itt a Fradinál az év játékosának lenni. + Félreértés ne essék, idén a legeredményesebb játékos érdemelte ki a trófeát. A házi gólkirálynak dukál a szép serleg, smost az én lennék.- Hány találat kellett a rang- elsőséghez. + Tizenhárom.- Most azért jöttem, hogy e serleget érő időszakról kérdezősködjek. + Hát csak tessék.- Kezdjük azzal, hogy milyen ferencvárosi játékosnak lenni? + Hogy milyen? Hát kellemes. Én nagyon jól érzem magam a zöld mezben.- Milyenek voltak az első lépések? A felkészülés? + Az első lépésekkel nem volt gond. Hamar beilleszkedtem a társak közé. Ami a felkészülést illeti, arról túl sokat nem tudok mesélni, ugyanis felkészülni nem tudtam. A téli alapozás alatt nyögtem a sérülésemet.- Nem a legfelemelőbb edzés helyett az orvost látogatni. * A dolog pikantériája, hogy korábban legfeljebb egy hetet ha kihagytam sérülés miatt. Mos három hónapig sanyargatott.- Nehéz volt utolérni a többieket? * Eléggé. Pedig igyekeztem pótolni a kiesést. Sokszor egyedül is edzettem, amit egyébként a legjobban utálok.- Térjünk át a kellemesebb emlékekre + Akkor kezdjük az első mérkőzéssel. A Zalaegerszeg ellen mutatkoztam be, méghozzá mindjárt a Fradi pályán s meglehetősen népes publikum előtt. Három nullra győztünk s ebből a háromból én két gólt szereztem. Kell ennél emlékezetesebb belépő . .- Gondolom az ünneplés sem volt mindennapi? * Hát nem. Azt a napot még élek nem felejtem el. Akkor azt mondtam magam bah már ezért a napért érdemes volt idejönni. Úsztam a boldogságban s úgy mentem haza, hogy már csak tíz góllal tartozom a szurkolóknak.- Miért pont tízzel? + Az őszi idénynyitót szurkolói ankét előzte meg, ahová hivatalos voltam én is. Mint egyike az új szerzeményeknek. Kérdezhettek a nézők, persze, hogy engem is faggattak. Legfőképp arról, hogy hány gólt szerzek majd a csapatnak a következő évben. Előbb csak úgy általánosságban ígérgettem, hogy majd rúgok gólt, hiszen azért jöttem. De ez nem volt elég. Konkrét számra voltak kiváncsiak. Nem volt mit tenni, meg kellett ígérni néhány gólt.- Mennyit? + Egy tucatot. Azt mondtam, tizenkét gólnál alább nem adom. Annyit garantálok.- Hitt abban, hogy sikerül is betartani az ígéretet? + Természetesen. Különben ki nem ejtem a számon azt a tizenkét gólt. Meg aztán amikor megígértem, akkor kötelezettséget vállaltam, tehát pláne igyekeztem.- Az NB II-ben hány gól volt a rekordja? + Huszonnyolc. Gondoltam a tucat az NB I-ben is sikerülhet. Hát sikerült. Még egy ráadás is jutott mellé. De még a tizenhat is összejött volna, de három gólomat nem ítélik szabálytalannak a játékvezetők. Pedig szavamra mondom szabályos volt.- Gondos könyvelés zárt minden találatot. + Gondos bizony. De nem csak jómagam, a szurkolók is nyilvántartották a gólokat. Naprakészen. Mindig mondták, hogy már csak hét, már csak hat, már csak öt hiányzik a tizenkettőhöz. És szorítottak, hogy sikerüljön teljesítenem amit vállaltam. Aztán amikor megvolt a tucat, gratuláltak hozzá.- A szép emlékek ezzel még nem értek véget, hisz van még gól, amelyről eddig nem beszélt. + Amit a spanyoloknak fejeltem?- Igen. + Az előzményről csak annyit mondhatok, nagy megtiszteltetés volt a meghívó az olimpiai keretbe.- Nem volt elkeseredve, hogy saját pályán, az Üllői úti stadionban nem kapott helyet a kezdők között, csak a cserepadon? A spanyoloknak fejelt gól utáni öröm... + Tulajdonképpen nem, mert arra gondoltam, hogy csak szóhoz jutok, ha máskor nem, hát a második félidőben.-Mint hírlik, végülis csak egy félreértés miatt lett becserélve. A hírnök úgy hitte Dzurjáknak is szólnia kell s amikor játékra jelentkezett, a kapitány nem küldte vissza a többi cserejátékos közé, hanem becserélte. + Igen, a véletlen is benne volt a dologban, pontosabban a szerencse. De ez is kell egy futballistának. A fő, hogy bemehettem s ami ennél is főbb, sikerült a győztes gólt befejelnem.- Egy kicsit az Üllői úti- szurkolók is benne voltak abban a gólban? Vagy nem? * De igen. Benne voltak, hisz kórusban ajánlgatták Verebes Józsefnek, hogy állítson be. Amikor bent voltam, arra gondoltam, hogy meg kellene hálálni valamivel a közönségnek, hogy bekiabáltak a csapatba. Persze a hálához nagy szükség volt egy pontos beadásra is.- Nem bánta meg, hogy a Ferencvárost választotta, amikor alá kellett írnia egy évvel ezelőtt az átigazolási lapot? + Nem. Mondom ezt annak ellenére, hogy anyagilag nem így jártam jobban. De ez nem számít. Világéletemben FTC játékos akartam lenni s elhatároztam, ha ez a klub hív, akkor egy pillanatig sem gondolkozom. Mondtam is a feleségemnek, amikor a Ferencváros megkeresett, hogy eljött a nap. És egyikünk sem az számolgatta, máshol mennyivel kedvezőbb ajánlatot kaphattam volna. Nem, mert ez volt az álmom. Ebben az egyesületben ilyen lelkes, mit lelkes, fanatikus szurkolótábor előtt jötszani hétről hétre. Ezt ugyanis nem lehet pénzzel megfizetni. Toldi Géza vándordíja egy szép mívű serleg. Tizenhárom gólért kapta Dzuiják „Csöpi”. Mert a gólokat sem pénzzel fizetik. v. s. 1 ARANY, 1 EZÜST, 1 BRONZÉREM ÉS 2 NEGYEDIK HELYEZÉS KAJAK-KENUZÓINK TERMÉSE BELGRÁDBAN Egy közepes nagyságrendű kajakos nemzet országos szövetségének vezetői is elégedettek lennének azzal az éremkollekcióval és helyezésekkel, amivel csak a Fradi szakosztályának versenyzői tértek haza a július első hétvégéjén Belgrádban rendezett II. Ifjúsági Világbajnokságról. Zala György, 18 éves kenuzónk — a tavalyi, kubai Ifjúsági Barátság Verseny kétszeres győztese — nagyon szépen, ifjúsági világ- bajnoki címmel a tarsolyában búcsúzik az ifjúsági korosztálytól. Gyuri saját nevelésű versenyzőnk. Takács Attila szakedzőnknél ismerkedett meg a sportág alapjaival, s szerencsés találkozás volt számára az is, amikor néhány éve Solymár László, az ősidők óta a Fradiban kenuzó, s most már edzősködő, de még mindig csak 34 éves, Fair Play-díjas sportember vette át felkészítésének irányítását. Persze a kis Zala is jó alany, hiszen rendkívül küzdőképes versenyzői alkat, legyen szó akár komoly tétre menő versenyről, edzésről, vagy egyszerűen csak arról, hogy mondjuk egy vízitúrán ki éljen az adott napra kijelölt táborhelyre elsőként. . . Az egész, Belgrádban jelen lévő magyar táborban nagy elismerést keltett, ahogyan a kenu négyes vezérevezőseként szinte ina-szakadtáig küzdve hajszolta az egységet a dobogó legfelső fokát jelző helyre. Az egyesben, 1000 méteren, valóban kiváló szovjet ellenfele mögött „csak” második lett, bár lehet, hogy kedvezőbb pályasorsolás esetén éppen fordított lett volna a befutás sorrendje. Nagyon sportszerűen azonban sem ő, sem pedig edzője nem sokat emlegette a futam után ezt a mellék- körülményt — igaz, erre nem is volt szükség! Hiszen a korábbi arany, s ezzel az ezüstéremmel, valamint az ezer négyesben elért negyedik helyezéssel Zala Gyuri olyan szép és eredményes világ- versenyt zárt, amiért neki és edzőjének is — aki a magyar ifjúsági válogatott kiemelkedően szerepelt kenus szakágának edzőjeként ténykedett a VB-n - valamennyi Fradista nevében őszintén gratulálhatunk! Másik reménységünk, Lakatos Katalin egy négyesben elért bronzéremmel és egy egyéni negyedik helyezéssel járult hozzá a magyar csapat és a Fradi sikereihez. Tőle előzetesen mindenki többet várt, hiszen korábban már első éves ifiként háromszoros ifjúsági világ- bajnoki ezüstérmesnek mondhatta magát. Ráadásul a tavalyi, gyengébbre sikerült éve után idén már a téü munkától kezdve olyan céltudatosan és szorgalmasan készült, ami csak fokozta a reményeket. Sajnos azonban közbeszólt egy váratlan betegség — a sportban ez is benne van -, s Kati komoly lázzal utazott ki a VB-re, egyáltalán az indulása is kérdésessé vált. Végül indulhatott, de a gondos orvosi kezelés sem javított lényegesen az állapotán, s mindezek ismeretében értékelhetjük csak igazán teljesítményét, elért eredményeit! A krónikához tartozik még, hogy a Ferencváros kiküldöttjeként jelen lehetett a VB-n Magyar Zoltán szakosztály elnökhelyettes és Kluka József női kajak szakágvezetőnk is. Bonn Ottó szaktanács- adónk pedig mint a nemzetközi szövetség első alelnöke, az ICF képviseletében a verseny zsűrijében ténykedett. Köszönet illeti a belgrádi magyar kolónia tagjait, akik Bagi Gábor nagykövetségi első titkárral az élen szinte a verseny elejétől a végéig lelkesen buzdították a magyar csapatot. Külön köszönettel tartozunk Marschall Norbert barátunknak, a konzulátus munkatársának - birkózóink korábbi technikai vezetőjének -, aki felesége külszolgálata révén került huzamosabb időre a jugoszláv fővárosba. Mindent elkövetett, hogy mi, Fradisták otthon érezzük magunkat, s ez, mint az eredmények bizonyítják: sikerült!
