Fradi műsorlap (1987/88)
1988. április 8.
Fradi műsorlap Fradi Déri János, a jeles tv-ripor- ter manapság minden hétvégén ott ül az Ablakban s színes, hol élcelődő, hol csipkelődő, vagy éppen humoros, de mindenképpen stílusos előadásával köti le a nagyérdemű nézőközönség figyelmét. Mindez természetesen nem újdonság, tudják mindezt kicsik és nagyok. Azt viszont már nem mindenki, hogy régebben, mielőtt még stabil csapattag lett az Ablakban, ugyanilyen volt a kapuban is. Egy futball kapuban. Mégpedig az Üllői úton. Tehetségét ott sem vitatta a nézősereg, ütemérzékét, labda és maga biztonságát, no és vakmerőségét látva esküdtek rá, hogy az ifjú Déri előbb-utóbb beverek- szi magát az FTC NB I-es csapatába is. Hogy mi térítette el egy esetleges sportkarriertől s vezette egy ugyancsak népszerű pályára, azt az alábbi beszélgetésből tudhatja meg a kedves olvasó. Mivel kollégáról volt szó, minden különösebb bemelegítés nélkül elkezdtük a „meccset .- Jancsi, most új helyzetbe kerültél. Nem te kérdezősködsz, hanem én. Jóelőre megmondom, csípős leszek, rámenős, mint te a riportalanyaiddal, mert mindent meg akarok tudni rólad — kezdtem, de kollégám leintett. + Ugyan hagyd az egészet, hisz nagyonis jól ismersz.- En ismerlek, a képernyőről az ország úgyszintén, de nyilván van aki nem tudja, hogy te szépreménvű futball-kapusnak indultál + Nem kell eltúloznod. írd csak úgy szerényen, hogy zseniálisnak. De félre a tréfával tudom a következő kérdésedet. Arra vagy kiváncsi, hogyan kerültem a Fradihoz?- Nyertél. Tehát? * Egy to borzó alkalmával. Elmentem, felvettek s kapus lettem. De fogadok, hogy azt már nem tudod, hogy előtte az iskolában milyen poszton szerepeltem.- Tényleg nem. * Jobbszélső voltam. De egy csúnya kór, csontritkulás miatt nagyon beteg lettem. Nyolc hónapig feküdtem kórházba, utána járógéppel totyorogtam s akkor döntöttem úgy, ha szélső már nem lehetek, akkor kapust faragok magamból. Mit gondolsz hány járógépet törtem el eközben?- Hármat-négyet biztosan? + Tizenhatot. S mivel a to- borzón megfeleltem, végigvéd- tem az összes serdülő és ifi csapatot a Fradiban. Van néhány bajnoki érmem s mindig jó szívvel emlékszem vissza edzőimre, Száger Misi bácsitól kezdve Friedmanszky Zoltánon át egészen Dalnoki Jenőig.- Gondolom ha megkérdezném, mesélj régi izgalmas mécsesekről, most hosszasan elücsörögnénk. * Alighanem. De érdekes mód nem elsősorban a bajnoki összecsapásokra vagyok különösen büszke, hanem azokra az edzőmérkőzésekre, amelyeket a hátsó füves pályán az akkori tartalékcsapattal játszottunk időnként. Olyan kiöregedő nagyságok ellen futballozhattam, mint Dalnoki, Fenyvesi Máté és még sorolhatnám a neveket. És az volt a nagy gyönyörűség, ha mi ifisták megvertük őket. És tudod milyen ház előtt? Volt kint vagy három-négyezer néző akkor rendszeresen.- Mi történt az ifiévek után? * Bevonultam egy évre katokapus volt! nának, mert időközben felvettek a műszaki egyetemre. Az egyetemistáknak pedig saját klubjukban kell játszani. A MAFC nem is adott ki a Fradinak, de végülis ha kiad, akkor sem ment volna együtt már a kettő. Az egyetem és a magas szintű foci. Heti nyolc edzés a klubban, akkor, amikor nekem harminchét órám volt az egyetemen.- Bánod, hogy közel a legjobbakhoz nem lettél NB I-es kapus? + Egy kicsit. Tudniillik már úgy éreztem közel voltam hozzá. Ha egy-két hétig maradok még a klubnál, talán elérhettem volna, hogy védek az egyben. Akkor sérült ugyanis meg Géczi s egyszerűen nem volt kapusa a csapatnak. Vissza kellett hozni a negyvenéves Gulyás Gézát. Ha akkor még ott vagyok, esetleg rám esik a választás s akkor ki tudja. .. De végülis nem bánom, hogy így alakultak a dolgaim. Elvégeztem az egyetemet, mérnök lettem, de rögtön odakerültem a televízióhoz, ahol remekül érzem magam és azt csinálom, amit nagyon szeretek.- A sport ma már nem játszik komoly szerepet az életedben, hisz a kapuskodással felhagytál, sőt már a SZUR-okon sem állsz be a háló elé. * Valóban a focitól messze kerültem. Eleinte még védeget- tem bulimeccseken, de amikor eltörött a lábam ennek is vége lett. Viszont beleszerettem a teniszbe s most azt imádom csinálni. A sport ugyanis csodálatos dolog, jómagam nagyon sokat köszönhetek neki. Megtanított, hogy minden apró sikerért meg kell szenvedni, hogy A Fradi ifi 1969-ben. Bartalos, Ebedli, Harangi, Baráth, Szilágyi, Smith, Dalnoki edző.Guggolnak: Richter, Kincses, Juhász, Déri, Várkonyi, Balázs sohasem szabad feladni. Megtanított, hogy nincs nagyszerűbb dolog a játék izgalmánál, a győzelemnél.- Szemlátomást műsoraidban is keresed az izgalmat, szereted, hagy ugyanúgy, mint a futballkapuban állandó összpon- tpsitásra készteted magad, ha most is versenyezhetsz a szurkolói elismerésért. Ha nem is kapusbravúrokkal, hanem valamilyen látványos riporteri fogással Vagy tévedek? * Nem. Nem tévedsz. Valóban hasonló a helyzet. Tényleg szeretem az élőadások izgalmát, feszültségét. Ez nálam a bajnoki meccs. Itt ugyanis tudom, hogy nem veszíthetek. A felvétel az inkább hasonlít az edzéshez. Ha mellényúlok egy labdának sebaj. Ha nem tökéletes a felvétel leál- lunk vele s vesszük újból. Az élő adás a meccs. Az éles meccs. Ahol minden labda után el kell repülni.-Azt mondják a régi fradis- ták, hogy aki ebben a klubban akárcsak pár évet lehúzott, az örökké rabja marad. Annak úgymond zöld lesz a vére. Tényleg igaz a dolog, vagyis a te véred milyen színű? * Majdnem igaz a tézis. Ha drukkolok futballcsapatnak, az most is a Fradi. De már a fut- ballimádatom nem a régi. Igaz, egy Rákosi játéka élményt jelentett. Az játék volt a javából. A ma küzdelme, erőlködése bevallom, nem tud lázba hozni.- Te mint sportban járatos, sporthoz értő kolléga, hogy-hogy nem a sportosztályhoz kerültél a televízióban. Nem akartál menni, vagy nem is invitáltak? + A sportrovat fő feladata a sportközvetítésekben merül ki. Engem ez a rész nem igazán vonz, sokkal inkább az eseménye le háttere izgat mindenben. Ez az egyik része a dolognak. A másik; egyszer, egyvalaki megkere- resett s megkérdezte átmennék-e a sportosokhoz.- Mire te? * Azt mondtam, nagyszerűen érzem magam az Ablakban.- Nyilván a hétvégéid be vannak táblázva, így nem igen jutsz el labdarúgó mérkőzésekre. De ha mondjuk Fradi meccset közvetít a televízió? * Na hallod, persze, hogy nézem. S mondjam, hogy kinek a győzelmét akarom látni? Nos ezt már nem kellett mondania Déri Jánosnak. VS. A mi szurkolóink „Már nagyon rászolgálunk egy igazi sikerre...” A Fradi futballmúzeumban mostanság sűrűn nyílik az ajtó. Hazai és külföldi csoportok, idős és ifjú érdeklődők szemlélik a három teremben elhelyezett trófeákat. Engem mindig megragad, ha egy apát — kézenfogva gyermekével — a múzeumba belépni látok. így történt ez az egyik március hétköznapon is. Bejött egy szurkolónk — Vakulya László — és két gyermekével Tamással és Lacival, a régi pálya képeit, az egykori klubház tégláját kezdték szemlélni. A tárlatvezetést követően sokmindenről szó esett. — Egykoron édesapán is nagy Fradi szurkoló volt, így nálunk ez a szenvedély apáról-fiúra száll. Pedig mi nem pestiek voltunk. Kiskunfélegyházán laktunk és a KTK meccseire jártunk. Annak is zöld-fehér volt a színe. . . Egyébként Vízhányó Laci bácsi — a régi híres futballbíró — nagybátyám, ő hozott először az Üllői útra, egy FTC—Tatabánya mécsre. Emlékszem a Grosics kivédte a szemünket. Kellemesebb emlék a Sampdória elleni kupameccs, ahol 6—0-ra győztünk!- Emlékek a Népstadionból? — Kétszer is a Népstadion játékterére léphettem. Az egyik a hatvanas években egy Komló elleni bajnoki mérkőzés előtt történt. Olyan sok hó esett a pályára, hogy a hangosbeszélőn keresztül kérték a szurkolókat, hogy menjenek le a küzdőtérre és tapossák le a havat! Szurkolótársaimmal én is ott meneteltem és közben énekeltük a Fradi indulót! A másik eset már a hetvenes években volt. Albert utolsó bajnoki mérkőzését a ZTE ellen játszotta! A 3—O-as győzelem után Flórit a Népstadion gyepén búcsúztatták a klub vezetői, játékostársai, a törzsszurkolók. A búcsú perceiben én is a pályán lehettem, így közelről láttam a könnyező Császárt. . . Az Albert Flóriánról megjelent fényképalbumban örömmel láttam, hogy az egyik fotón ez a pillanat megörökítésre került — és én is látható vagyok a búcsúztatók között.- Azt hiszem, ezek után felesleges megkérdenem, hogy ki volt a játékosideálja...- Albert játéka nekem fut- ballgyönyör volt. Felsőfokon lehet csak beszélni tudásáról, tehetségéről. Ezrek tódultak miatta a Fradi és a válogatott mérkőzéseire. Sajnos akkor még nem volt video — így csak nagyrészt emlékezetünkben élhetnek tovább a parádés alakítások, a szépségdíjas gólok. Szerencsére az 1959-es Filmhíradó megőrizte az NSZK elleni híres gólját.- Mikor látta Albertet először futballozni?- Közel harminc éve, Kecskeméten egy barátságos mérkőzésen. Még Kiskunfélegyházán laktunk és barátaimmal teherautóval mentünk át Kecskemétre. Ott kaptam Flóritól az első autógrammot...- Vakulya Lászlónak hentes a szakmája, testi erejét a lelátón is kamatoztatja?- Dehogy! Nagyon elitélem a sportszerűtlen megnyilvánulásokat, a verekedőket pedig kimondottan utálom. A csapatot buzdító, a gyengébb formában lévő játékosokat lelkesítő szurkolók az ideáljaim — úgy érzem magam is ilyen vagyok.- Tagja a Baráti Körnek ?- Természetesen. 1973 óta - tehát már 15 éve - rendszeresen fizetem a tagdíjat. Még a pályaépítésre is adtam 300 Ft-ot annak idején. Az érte kapott elismerő emléklapot azóta is féltve őrzöm.- Mi tetszett legjobban a Fradi futballmúzeumban?- A régi-régi tárgyak mind tiszteletet ébresztenek bennem. Ki ne hatódna meg például Toldi Géza utolsó futballcipőjének láttán?! A sok érdekes tárgy és fénykép között nekem a híres labdák dobogtatták meg legjobban a szívem. A Lazio elleni győztes., KK döntő labdája, az 1000. Üllői úti mérkőzés labdája, amivel — Albert végezte a kezdőrúgást a kis Flórival! Az FTC 1000. nemzetközi és 2000. bajnoki meccsének számozott focijai — nos, ezeket a meccseket én is mind láttam.- És a jövőben mit szeretne látni?- Azt hiszem, hogy szurkolótársaimmal már nagyon „rászolgálunk égy igazi sikerre. Ez természetesen egy bajnoki cím. Jó lenne, ha egy-két éven belül ismét ferencvárosi bajnok- csapatot éltethetnénk. Nagy Béla
