Fradi műsorlap (1987/88)
1988. április 8.
Fradi műsorlap Balázs László: „Csak a szépre emlékezem...” AKI, CSAK PAPÍRON NYUGDÍJAS. . .- Mondd Laci nincs itt valami tévedés?- Miért mire gondolsz?- Szó ami szó, én a dátumok valódiságát kétlem. Őszintén szólva egy kicsit elbizonytalanodtam.- Öregem, mi testvérek között is legalább 25 éve ismerjük egymást. De ha te engem ilyen körmönfont módon kezdesz faggatni, akkor az már felettéb gyanús. Mondd meg az igazat és ne akard átverni a jó öreg Balázs Lacit, nyögd ki mi a bajod az évszámokkal.- Egyszerűen az az érzésem, hogy engem palira vett Nagy Béla. Rászedett, mert azt mondta, hogy csináljak veled interjút abból az alkalomból, hogy nyugdíjas lettél. Az az igazság, hogy nem az első csínytevése lenne ennek a „könyvgyártó múzeumőrnek.”- Az kétségtelen, hogy Nagy Bélától én is sok eredeti ötletet feltételezek, talán még azt is, hogy eladja a Fradi-p'álya közepét, mondván, hogy itt találták meg Attila kaídját. De most ha hiszed, ha nem, igazat mondott. Február 9-e óta valóban nyugdíjas vagyok.- Ha most lány lennél, akkor szép tirádákat mondanék és azzal bókolnék neked, hogy nem nézel ki 60 évesnek.- Tudod mit, én az egyenjogúság híve vagyok, bátran mondd a szemembe, hogy akár két hetet is letagadhatok.- Milyen érzés a megérdemelt pihenést élvezni.- Biztos jó lehet, de erről sajnos én még nem tudok felvilágosítást adni. Ha nagyon kiváncsi vagy, akkor megkérdezek egy nyugdíjast, hogy neki hogy telnek a napjai. En ugyanis, mióta elmentem többet vagyok a klubnál, mint otthon.- Szóval csak papíron vagy nyugdíjas.- Valójában nem is szeretnék otthonülő, téri sakkpartikat bámuló nyugdíjas lenni. Amíg csak lehet aktívan szeretnék dolgozni. Erre szerencsére ígéretet is kaptam az egyesülettől, s így a közeljövőben megkötjük azt a munkaszerződést, amelyik ténylegesen is a klubhoz köt. De ez csak formalitás, hiszen én úgy vagyok a Ferencvárossal, hogy egyszerűen hozzánőtt a mindennapjaimhoz, el sem tudom képzelni az életem a régi munkatársak, barátok, a megszokott falak nélkül.- Most te nosztalgiázol. Akarva-akaratlanul is az érzelmek húrját pengeted, pedig rád sok minden jellemző, csak az érzelgősségnem. Szókimondó vagy, jókedélyű, cseppet sem téblábo- ló, nem szereted a túlzott lelkizést, és fontolgatás helyett inkább végrehajtod a feladatot, elvégzed, amit rád bíznak.- így igaz, sohasem szerettem azokat az embereket, akik túlmagyarázták a döntéseket, vagy hosszasan törték a fejüket, hogy milyen úton is induljanak el. Hozzám sokkal közelebb áll az a típus, akinek az az elve és felfogása, hogy fogjuk meg és vigyük, vagyis cselekedjünk inkább.- Mikor kerültél a Ferencvároshoz?- 1962. április Íjén aX. kerületi KISZ-től.- Milyen beosztásod volt az ifjúsági mozgalomban.- Az ifjúsági és sporbizottság elnöke voltam, de korábban is volt némi közöm a sporthoz. Ugyanis Kőbányán a Magnezitben dolgoztam művezetőként, s itt lelkesen pártfogoltam a futballt, s a többi sportágat, no meg ha időm engedte magam is szívesen űztem ezeket.- Milyen beosztásod volt 1962-ben az ÜHői úton?- Elnökehelyettessé neveztek ki, de amíg mások számára a létrán a szabály az volt, hogy előrehaladjanak, addig énnálam ez valahogy másképp alakult, én vis sza -vi ss zalé pege tt em.- Na azért ne szerénykedj, amellett, hogy hosszú évekig párt titkárként tevékenykedtél a klubnál, felelősségteljes beosztásokat is betöltöttél mint sport- vezétő.- Dolgoztam a labdarúgószakosztály mellett, aztán nemzetközi tevékenységért feleltem, végül pedig a Fizikai állományú dolgozók főnökévé neveztek ki. 1973-ban, amikor a létesítmény különvált a klubtól, akkor csoportvezetővé neveztek ki, ebből a beosztásomból mentem nyugdíjba. Egyre azonban nagyon büszke vagyok. 1964 óta dolgozom a labdarúgószakosztályban, mint társadalmi munkás.- Ne haragudj, ezt nem értem. Hivatásos sportvezető voltál, aki felügyelte adott helyzetben a labdarúgószakosztályt is, s te szabadidődben is elmentél segíteni a focistáknak, mint társadalmi munkás.- Ez szó szerint így igaz. 1964-ben egyik napról a másikra gond támadt szakosztályon belül, mert nem volt akire rábízzák a gazdasági teendőket. Mátrai Sanyi, Albert Flóri és a többiek a hátam mögött választottak meg erre a posztra, s azóta sem lettem egyetlen percre sem hűtlen a focistákhoz.- Milyen volt a hangulat húszegynéhány évvel ezelőtt az öltözőben?- Csodálatos. Nemcsak klasz- szisok ültek egymás mellett, de a baráti szellem is kifogástalan volt. Ha pedig kiléptek a zöld gyepre, akkor utolsó leheletükig hajtottak a Fradiért. Ha hiszed, ha nem, de én még láttam köny- nyező játékosokat, akiket órákig nem lehetett a mérkőzés után szóra bírni egy vereséget követőSzép volt a szegedi kezdet A vízilabda bajnokság kezdetén történt. Mi az egyik legnehezebb ellenféllel kezdtünk. A bajnokságra aspiráló Szegeddel. A szegediek túraeredményei hátborzongatóan félelmetesek. A mérkőzés Szegeden van. Az indulásnál kedves figyelmesség a szakosztályvezetéstől: a tiszta, sportszerű szurkolást viszonozva tíz állandó szurkolót a csapat magával visz a vidéki mérkőzésekre. Az utazásnak szertartása van. Ambrus Tomi elhelyezkedik a buszban a legnagyobb kényelemben és látszik, hogy ő már gondolatban a szegediek lövéseit védi. Rázga Zoli tanul, Molnár Robi, Szakonyi Feri, Varga Jancsi a szurkolóknak tart szabályismertetést. Gyöngyösi „Tojás sztereo fülhallgatón át zenét élvez, úgy kapcsolódik ki. Bíró Attila rendületlen nyugalommal rejtvényt fejt. Loványi Robi egy kőszobor látszólagos nyugalmával ül. Vad Lali Szívós Pistával taktikai és felkészülési elemzést tart. Varga Guszti a velünk tartó Wiesner Tamással elmélyülten viccelődik. . . A levegőben mégis érezni valami hihetetlen feszültséget. És győzni akarást! Szegedi uszoda. Némi huzavona után kezdés. Múlik az idő és a bénultan játszó Szeged ellen rövid időn belül 3-0-ra vezetünk! Majd 5—1 a javunkra! De nemcsak a pályán villogunk. A nézőtéren összejövünk vagy harmincán és a velünk szemben lévő hatszáz szegedit a szurkolásban is lefőzzük! A medencébe csillog-villog a Fradi. Gyöngyösi belövi a nap gólját. Én mégis egy másikat említek: támadunk, Loványi a bal oldalon, az elképzelhető legrosszabb szögben. Mindenki átadást vár. Robi lóbál, egy-kettő, nem feszítem — a tizenegyedik után elengedi a labdát, ami a kapus és a kapufa között egy gyufaszálnyi résen a rövid sarokba kerül! A csapat egy emberként ugrik Robi nyakába. Aztán a középre úszásnál Vad Lali csendben odaszól: - Te csak 11-ig tanultál számolni?. . . Hát ilyen fiúk ezek. A győztes mérkőzés után kis feloldódás a méltán nagyhírű Virág cukrászda pompás fagylalt és sütemény költeményei között. Itt van közöttünk a csapát vendégeként Risha Karcsi serdülő vizüabda válogatottunk is, akit eddig a szegedi szemklinikán kezeltek. Gyógyulásában a fiúk őszintén reménykednek. A mester a cukrászdára húsz percet ad, aztán a megbeszélt időben a csapat egy emberként feláll és a felettébb csinos szegedi lányok csillogó tekintetétől kisérve elindul a busz felé. Még sok nehéz erőpróba vár erre a gárdára, de változatlanul mondom: „Ez egy olyan csapat, amelyet szeretni kell. ..” Bauer Miklós en. Valahogy nagyobb alázattal voltak az egyesület iránt, s a közönséget is jobban tisztelték, mint manapság. — Kivel voltál a legjobb baráti viszonyban? — A felejthetetlen Vilezsál Oszival, aki bármily szomorú is, de már nyolc éve nincs köztünk, s mindössze ötven évet élt. Remek játékos volt, aki ma sokszoros válogatott lenne, s emellett nagyszerű ember. A humora pedig egyedülálló volt. Sziporkázott, s a legnehezebb mérkőzések előtt is képes volt felvidítani a társaságot zrikáival, vicceivel. Orosz Palit is nagyon szerettem, mert ő hasonlóan Vilezsálhoz igaz őszinte jó barát volt és vígkedélyért ő sem ment a szomszédba. — Melyik rangadó előtt izgultál a legjobban? — Mindegyik előtt. Az a szokásom, hogy magam alá teszek egy újságot, s mire vége lesz a meccsnek darabokban van, any- nyiszor ugrálok fel és le. De ha már e régi emléket kérdeztél, akkor hadd áruljam el neked, hogy 1967-ben 3—O^a megvertük a Népstadionban az Újpesti Dózsát, és a találkozó előtt Dr. Lakat Károly a következőket mondta: „Nem adok nektek taktikát, sőt semmiféle útravalót, teljesen fölösleges, úgysem tartjátok be, menjetek ki a pályára, és mindenki azt csinál amit akar. Nos a zöld-fehér fiúk úgy futballoztak, hogy a közönség megőrült, vörösre tapsolta a tenyerét. Ez volt az ominózus mérkőzés, amelyiken Albert Flóri — életében talán először és utoljára 30 m-ről lőtt kapásból gólt. — Sok-sok emlékezetes túrának is részese voltál. — Ezek közül a legkedvesebb az a dél-amerikai portya, amelyiken útbaejtettük Perut, Bolíviát, Argentínát,Braziliát ésUruguayt. Az inkák kincsét látni, vagy a Maracana stadiont látni közelről az tényleg csodálatos. Persze volt kellemetlenebb epizód is. 1964-ben Isztambulban játszottunk BEK-mérkőzést a Galatasa- ray-lyal. 4-0-ra kikaptunk. A banketten először Isztambul polgármestere szólalt fel, majd én következtem, mint a Fradi csapatvezetője. Ebben a pillanatban a szálloda vendégei és a török focisták között olyan verekedés tört ki, hogy 30 percig repkedtek a pofonok, s több volt a fekvő ember, mint az ülő. Mi szerencsére kimaradtunk a bunyóból, de a játékosaim több pártra szakadtak, s hol az egyik, hol a másik török focistát biztatták, hogy győzzön már végre ko-ban. — Na azért a többi szakosztállyal is jó barátságban voltál. — Ez a világ legtermészete- sbb dolga. A vizilabdamérkőzés- től a kézilabdameccsekíg mindenhová kijártam, s azt hiszem valamennyi Fradi sportolóval jó barátságban voltam. — A családodban is fontos szerepet tölt be az FTC. — A feleségem szertáros a Népligetben a Fradi focipalántáknál. Remélem 11 éves unokám Gyurika is mindig hű lesz a családi hagyományokhoz, s az ő szíve is csak a Fradiért fog dobogni. Eddig legalábbis a zöld a kedvenc színe. — Végül is most tied a labda, mint búcsúzó nyugdíjas, mivel zárnád ezt a beszélgetést? — Egy régi slágerrel: „Csak a szépre emlékezem. (gyenes) Fradi futballmúzeum A könyvsorozatot 1988-ban megjelent ,Aranylabdától az első FTC aranydiplomáig c. kötetéből 1988 db sorszámozva került forgalomba. Csak a Fradi ajándékboltban lehet megvásárolni és mindenki ANNYIÉRT VESZI MEG, AMENNYIÉRT AKARJA - AMIT NEKI ÉR! A 100 Ft felett vásárló szurkolók nevét a következő futballmúzeum könyven rögzítjük az utókor számára. . . A befolyt bevételből a Fradi futballmúzeum Toldi-termének vitrinjeit bővítjük! A könyvek sorszámai alapján 1988. december 3-án — az FTC labdarúgószakosztály születésnapján — a Fradi futballmúzeum sorsolást tartunk. Szakosztályunk 88 éves, így ebből az alkalomból 88 db nyereményt sorsolunk ki. Múzeumhoz illő, stílszerű nyeremények lesznek. Ezúttal nem adunk főnyereményt, hiszen valamennyi nyeremény egyforma! 88 db FRADI FUTBALLMÚZEUM MAGNÓKAZETTA és 88 db A régi, dicső KK című könyv Dr. Sárosi György, Kemény Tibor és Háda József kézjegyével ellátva! A kazettán archív felvételek segítségével Dr. Borbás Gáspár, Pataki Mihály, Lázár Gyula, Toldi Géza, Dr. Sárosi György, Gyetvai László, Háda József, Csikós Gyula, Dr. Lakat Károly, Rudas Ferenc és Dr. Dékány Ferenc hallható. Kuriózum az a felvétel, amelyen egy Luxemburgban játszott BEK mérkőzésről a klub akkori elnöke, Harót János adott rádió tudósítást. . . Idén 40 éves a Sallai Mihály szerezte Fradi induló! Ez és sok-sok ferencvárosi dal hallható a kazettáról. Az utolsó szám címe mottó is lehet: Fradi volt, Fradi lesz — míg a Földön ember lesz! A Fradi futballmúzem c. könyvet stílszerűen a Fradi fut- ballmúzeumban dedikálta Albert Flórián és Nagy Béla. A szurkolók ezúttal is bebizonyították klubszeretetűket, a hagyomány- ápolás iránti érzelmeiket. Amint Elek Gyuláné kimutatásából megtudtuk az első tíz napban vásárolt 377 db könyv átlagáraként 113 Ft-ot lehetett számolni könyvenként. Szurkolóink közül igen sokan 200 Ft felett vásárolták meg a Fradi futballmúzeumot! íme azoknak a névsora akik a könyv árusításának első tíz napjában a legtöbbet ajánlották fel: Vajnóczky Gusztáv 1000 Ft (!), Egri Tibor 500 Ft, Lukács János 500 Ft! 250 Ft-ot fizettek: Molnár Attila, Mészáros György, Mészáros István, Font Gusztáv, Bucsi Ferenc, Bányász János, Bányász Viktor. 200 Ft-ot fizettek a könyvért: Tóth János, Korek Gergő, Németh Ádám, Pusztai János, Bó- sza István, Blázovits János, Mül- hauser Lukács, Pozsgás Gyula, Hegedűs Levente, Blazsek Ernő, Udvarev Iván, Harangi Mihály, Singer László, Pallavicini András, Maróth István, Maróth Istvánná, Takács Károly, Kuti István, Ge- dai Károly, Závoczky Imre, Reszt Károly, ifj. Reszt Károly, legfiatalabb Reszt Károly, Pálvölgyi Mihály, Bajkó Vladimir, Kosztecki Rolánd, Bálint István, Plénárd János, Gyulavári Gyula, Hankovszky Endre, Gyulavári Sándor, Rácz Bálint. Valamennyi fradistának — azoknak is akik 40 —50 Ft-ot fizettek — köszönjük az önzetlen támogatást.
