Fradi műsorlap (1986/87)
1986. december 6.
Fradi műsorlap 5 Az alma nem esik messze a fájától Apa és fia. Rengeteg hasonlóság a vonásokban, a kézmozdulatokban, a viselkedésben. Apa és fia. Bensőséges kapcsolat még az olykor-olykor felcsattanó generációs viták ellenére is. Apa és fia. Különös barátság, sokszor valóságos menekülés egymáshoz, feloldódás lelki konfliktusok esetén, belekapaszkodás a másik egyetlen simogató szavába. Apa és fia a sportpályán. Nos, ez aztán különös világ. Ülnek egymás mellett, kipirult arccal biztatják kedvenceiket, esetleg hajbakapnak a lelátón, megoszlanak a véleményeik a játékosok megítélésében, de szívük általában egy-ugyanazért a csapatért dobog. Ezek után az már természetes, hogy a verseny- szellem a küzdelem különös va- rázsos katarzisa is átragad a gyerekekre és ott az imádott egyesületben élik át az első tipegő sportsikereket. Mindez törvény - szerű? Talán igen. Mert ugyebár régi bölcsesség, hogy az alma nem esik messze a fájától. Szepeshelyi Istvánnál, a jégkorong szakosztály elnökhelyettesénél lelkesebb Fradi drukkert lámpással kell keresni. Érdemes az arcrezdüléseit figyelni az Üllői úton vagy a Kisstadionban egy- egy mérkőzés közben. Nem gesztikulál, alig vannak látható érzelmi hullámzásai, de a mimikája az valóságos tanulmány. Talán színművészeti főiskolán díjaznák igazán, ahogy egy-egy kihagyott gólhelyzetre reagál vagy amint a győzelem boldogító ízét kóstolgatja. Egyszóval, nálam Kossuth-díjas szurkoló.- Gondolom a klubhqz való kötődése cseppet sem újsüttetü?- Amióta a világra eszméltem csak a Fradiért rajongok. 41 éves vagyok, és nagyon a sarokba szorítana, ha azt kérdezné: mikor lettem zöld-fehér szurkoló. Visszadobom a labdát: mi más lehettem volna. Az az érzésem, hogy ezt az ember valahol a génjeiben hordozza, pusztán a pillanat kétséges, hogy mikor jön ez felszínre. Nos, én minimum 30 esztendeje számítom magam a klub törzsszurkolójának. Megszállott vagyok, mert esőben, hóban ott gubbasztok a lelátón, a futball és jégkorong meccseken, sőt még vidékre is elkísérem a csapatokat. Gyakran a kézüabdázókat is.- Volt-e valamilyen sport- múltja9- Bele-belekóstoltam néhány sportágba, a legtöbb időt a focinál táboroztam le, de ez nálam sohasem volt több puszta kedvtelésnél.- S hogy lett sportvezető az FTC-nél?- Tulajdonképpen véletlenül. A fiam együtt kézilabdázik Elek Gyula fiával és én az egyik mérkőzés közben megpendítettem, hogy szívesen segítenék bármelyik szakosztálynál. Egy napon közölték, hogy siessek haza, mert hárman várnak a Fraditól és beszélni akarnak velem. Kende György elnökhelyettes, Elek Gyula a módszertani osztályról és dr. Császár Gábor a jégkorong szakosztály vezetője. Egy szót mondtak: szükség van rám a hokisoknál. Természetesen ugrottam az első hívó szóra és nem bántam meg.- Gondokkal teli szakosztályba szállt be. — Nem ez az érdekes, hanem az, hogy a Fradiért tehetek valamit. Ha azt kérték volna, hogy mossam le a buszt vagy készítsem össze a szerelést, azt is boldogan megtettem volna. Kétségtelen, hogy nem leányálom ma a jégkorong szakosztály talpraállá- sát egyengetni, de pontosan ez a rázós feladat teszi olyan széppé az apróbb eredményeket. Én inkább a gazdasági és egzisztenciális ügyek intézését vállaltam magamra, egyszóval a játékosok állásának intézését, iskolai ügyeinek egyengetését. Egyetlen igazi bánatunk van, hogy még mindig nincs a szakosztálynak elnöke, bár már több ígéretet kaptunk, hogy heteken belül megtalálják a megfelelő személyt.- Most azt hallottam, hogy a Coopinvest vezetőjét, Harsányi Zsoltot kérik fel erre a tisztségre! — Ismerve agilitását, klub- szeretetét, szerencsés megoldás lenne.- Milyen kapusnak tartja a fiát? — Hát ő a hokinál valamivel nagyobb kalickát őríz, kézilabda kaput. Néha elég ügyesen, máskor pedig levente gólokat is kap, de azt hiszem, ez egy 15 éves srácnál érthető. De ha igazából meg akar tudni valamit a képességeiről, akkor valaki mást kérdezzen meg, mert én nem sűrűn járok a meccseire. Ugyanis kimondottan idegesíti, ha otthagyok a lelátón. Ifjabb Szepeshelyi István meglepően kezdi a beszélgetést: „Nem tudom apu, hogy jó-e ha én nyilatkozom és cikket írnak rólam. Meglátod kicikiznek a srácok a csapatnál.” — Ha jól védesz, akkor tiszavirág életű lesz a többiek ugratása, - vágok bele a srác mondandójába.- Mégis mióta kézilabdázói? — Három éve igazoltak le a Fradihoz, előtte két évig csel- gáncsoztam a TF-en, két évet pedig a Postásban pingpongoztam.- És miért pont kapus lettél?- Ez tetszett.-Az apu rábeszélésére lettél Fradista?- Szüleim szerint, amikor megszülettem, három napig nem lehetett kinyitni a tenyeremet, és mikor végre kinyílt, akkor Fradi-jelvény volt benne.- 5 hogy megy a gimnázium? — Az első év elég rázós. Most kell megalapozni a tanároknál a jóhíremet és ez nem könnyű.- Naponta mennyit kell utaznod az edzésre? — Körülbelül másfél órát metrózom, illetve vülamosozok, amíg a Novoteltől a lakásunktól eljutok a Népligetig. S mivel hetenként négy-öt tréningünk is van, borzasztó sokat kell büm- lizni.- Ha vitáztok édesapáddal, akkor mi az, amivel a végén mégis egyetértetek? — Abban, hogy a Fradinál nincsen jobb.- Ki a példaképed? — Bakos, a Fradi kapusa. Az ő beceneve Nyúl, engem pedig a srácok Tapsinak neveztek el. Szeretnék egyszer olyan portás lenni, vagyis felnőni ahhoz, hogy méltó legyek a Nyúl névhez. Hajdú József, a hajdani kiváló kapus, akinek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy 1976-ban bajnokságot ünnepelhettek az Üllői úton, ma már lényegében véve katedráról oktatja a védés tudományát. A megbízható, kiváló sportember a jövő reménységeinek, a fiatal kapusnemzedéknek a tanára a Ferencvárosnál és hetenként kétszer speciális foglalkozásokat tart. Ezeknek az edzéseknek van egy pikantériája, mégpedig az, hogy saját fia is ott repked a háló előtt, méghozzá remekül: alkata, ruganyossága s mindenekelőtt megjelenése apját idézi. Az utóbbi időben már-már bravúrjai is.- Hogy lett a srácból kapus?- Esküszöm, nem én beszéltem rá, sőt még nem is biztattam. Könnyen lehet, ha annak idején kikéri a tanácsaimat, esetleg lebeszélem erről a gyönyörű, de sokszor bizony hálátlan mesterségről. Erre azonban nem volt időm, mert Attila már három évesen csak dobálta magát, elvetődött minden guruló laszti után. Nem az volt az első reflexe, hogy belerúgjon vagy visszadobja, hanem a vetődés. Kérdem én, lehet ezek után kiábrándítani a gyereket? És arról papolni, hogy ennek a szakmának bizony vannak árnyoldalai is. Azt hiszem, felesleges lett volna a lebeszélés. S az érvek üresen koppantak volna. Meggyőződésem, hogy Attilát ezzel sem lehetett volna letéríteni az útról, ugyanis makacsul ragaszkodott elhatározásához, az álmaihoz.- Az elmúlt két esztendőben láthatólag sokat fejlődött a gyerek.- Megnyúlt s meg is erősödött. De a legfontosabb, hogy lényegesen változott a mentalitása. Korábban elég lezsernek tűnt, s ha potya gólt kapott, legfeljebb vont egyet a vállán, pedig én tudtam, hogy cseppet sem fogja fel ennyire hányaveti módon a bakikat. Belül mélységesen bántotta egy-egy ilyen hiba, de ennek csak annyi jelét láttuk, hogy bevonul a szobájába és órákig nem szólt senkihez. Az utóbbi időben sokkal jobban él a játékkal, megértette, hogy a kapus még másodpercekre sem mélázhat el, s a legfontosabb, hogy az edzéseken is képes szenvedni, gyötörni magát.- Nem okoz gondot, hogy a saját fiát kell oktatnia?- Cseppet sem. Pontosan annyit követelek tőle, mint társaitól, sőt valamivel még többet is. Ha fegyelmezetlen és elblicceli a gyakorlatokat, neki még inkább kijár a dorgálás. Szerencsére jó partner, kevés gondot okoz. Attila 16 éves, második gimnazista. Furcsa módon már nyol- esztendős sportpályafutás áll mögötte, hiszen a Fradi foci óvodában kezdett és jelenleg az ifjúsági III. csapat kapuját őrzi.- Látta még az édesapját védeni? —* Nagyon keveset. Inkább csak hallomások alapján tudom összerakni magamban a képet, hogy milyen kapus is lehetett ő, és mit tudott a fénykorában.- Mégis milyen kép él benned az öregedről? — A termete ellenére jól jött ki a beadásokra, beívelésekre, mert nagyon jó rúgói voltak, rendkívül ruganyos volt. Ezen kívül kifejezetten bátor, afféle bravúrkapus lehetett az apu. A régi újságcikkek is erről árulkodnak.- Szerinted milyen kapus válhat belőled? — Apu szerint erre még most korai lenne válaszolni, hiszen nálunk, a srácoknál szinte hó- napról-hónapra lehet kiugrás vagy visszaesés. Általában 18, 19 éves korunkra dől el, hogy a tehetségesekből melyikből lesz Fradi-szintű kapus. — Neked ki a példaképed? — Természetesen az édesapám. — Mik az erényeid és hibáid? — Hosszú lenne felsorolni a hiányosságaimat, s azt hiszem, nem jutna már hely az ön- dícséretre. Apa és fia. Rengeteg hasonlóság a vonásokban, a kézmozdulatokban, a viselkedésben. Mindez törvényszerű? Talán igen. Mert ugyebár régi bölcsesség, hogy az alma nem esik messze a fájától. Gyenes J. András AZ FTC ÚSZÓSZAKOSZTÁLYA 6-8 ÉVESEK RÉSZÉRE január elején úszótanfolyamot indít a Népügeti uszodában. Jelentkezési lapok az FTC klubház portáján és az FTC Népügeti Sporttelepének bejáratánál kaphatók. Óvodai csoportok jelentkezését is várjuk. JÍLE'A FERENC- VSAROSBűN A serdülő labdarúgók mérkőzéseit gyakrabban látogatóknak bizonyára feltűnt már az FTC IV. csapatában egy nyúlánk, göndörhajú srác. No, nemcsak azért, mert a tizenkét éves Diaüo Alpha Ismaila sötétbarna bőrű fiú. Gyors, jól cselező játékos, könnyen kerül gólhelyzetbe. A tehetséges ifjú labdarúgóval a László Kórház sporttelepén edzés előtt beszélgettem. Am ezt megelőzően vagy negyedóráig néztem, hogyan fejel társaival a nagypálya mögötti füves területen. Mindannyian nagy lelkesedéssel játszottak, de „Izi” így is kitűnt közülük. S amikor bebólintotta a győztes gólt, úgy örült, mintha egy sorsdöntő mérkőzésen érte volna azt el.- Nagyon szeretek fejelni — mondta kissé csapzottan.- Hogyan kerültél Magyarországra? — kérdeztem tőle.- Guineában születtem, édesapám műfordító volt. Kétéves koromban súlyosan megbetegedtem, s akkor hoztak Budapestre, a Heim Pál kórházba. Meggyógyultam, s azóta itt élek.- Mikor lettél á Fradi játékosa?- Mindig imádtam focizni. A bátyám és a nagypapám Fradi-szurkoló, s ők kedveltették meg velem a Ferencvárost. 1983 tavaszán jöttem először edzésre, sjúüusban már leigazoltak. A serdülő V.-ben kezdtem Serli Sanyi bácsinál, most Somodi Lajos az edzőm. Mindkettőjüknek rengeteget köszönhetek, sokat tettek azért, hogy egyre jobban játsszak.- Ennyi idős korban még bőven van mit tanulnia egy játékosnak. Mégis megkérdezem: mi az erősséged és miben kell sokat fejlődnöd?- Úgy érzem, elég gyors vagyok, viszont ami a labdakezelést és a helyzetkihasználást illeti... Főleg ez utóbbit keü még gyakorolnom. Meg aztán nem szerelek annyiszor, ahányszor az egy középpályástól elvárható. De hát szeretek edzeni, és remélem, előbb-utóbb ki tudom javítani a hibáimat.- Kik a példaképeid?- Elsősorban a brazilok, mert nagyon technikásak. Pelét csak filmeken láttam játszani, de ő a kedvencem. A maiak közül Zicot tartom a legjobbnak. A Fradiból Kincses Sanyit szeretem - ő is középpályás, és Zsiborás Gabit.- Mit szeretnél elérni a futballpályán?- Bajnok akarok lenni - vágta rá egyből. — először a serdülőben, mert mióta játszom, mindig csak harmadikok lettünk. Aztán egyre feljebb, s végül a nagycsapattal is jó lenne az első helyen végezrü. Majd némi habozás után hozzátette:- És ha lehet, szeretnék a válogatottban is játszani!- Minden adottsága megvan ahhoz, hogy az legyen - mondta róla Serli Sándor, aki másfél évig foglalkozott Ismaüá- val. — Tehetséges fiú, gyors erőszakos, laza izomzatú. Kissé hangulatjátékos, de még van ideje ezen változtatni. „Izi” még csak tizenkét esztendős. Ha szorgalmasan készül a labdarúgók gyakran szó szerint göröngyös pályájára, valóra válh atnak álmai. M.S.
