Fradi műsorlap (1986/87)
1986. december 6.
6 Fradi műsorlap Volt egyszer egy fotografus Idestova már vagy harminc esztendeje ismerem. Zöldfülű újságíró tanonc voltam a Népsportnál, amikor először mentem ki vele egy futballmeccsre az Üllői útra. Ott szorongtunk a villamos hátsó peronján, a szél esőpermetet csapott az arcunkba, Pobuda Tibor bácsi rá sem hederített, mindösz- sze kicsit összébb húzta magán legendás ballonkabátját s jobban a hóna alá szorította kopott aktatáskáját. Mert arra nagyon vigyázott. Abban volt ugyanis a masina. A fényképezőgép. Míg a körúttól a Fradi pályához értünk vagy tucatnyi legendás gól történetét megtudtam tőle. Apró részletességgel, szinte műgonddal festett le egy-egy akciót. Szinte magam előtt láttam a csodálatos futballistát, Sárosi Györgyöt, amint egy Fmom mozdulattal, futtában átvette a labdát, tóit egyet rajta, aztán a tizenhatosról mértani pontossággal lőtt a felső sarokba. Néhány megálló alatt megismerkedtem a kis Takival, a nagy lesipuskás- sal, aztán Hádával a mágnesezett tenyerű kapuvédővel, aki idegfeszítő kupadöntőn 11 -est védett. Megtudhattam milyen ember volt Lázár „tanár úr”, Furmann „Csuszti” s a Fradi szív egyik megtestesítője, Toldi Géza. Tibor bácsi őket valamennyiü- ket ismerte. Még egészen kicsi gyermek volt, amikor édesapja először kivitte a ferencvárosi fut- ballstadionba. A papa híres fényképész volt s nagy Fradista. Tibor bácsi pedig — mint ahogy ő mondta - örökölte az öregtől a csodálatosan szép szenvedélyt. Kint a pályán már tele volt a nézőtér, a kapuk mögött gyülekeztek a fotóriporterek. Elegáns táskákban hozták méregdrága gépeiket, majd a nyakukba akasztva várták a kivonuló labdarúgókat. Tibi bácsi is elővette aktatáskája mélyéről az egyszerű fényképezőgépét. Azután amikor belefújt a játékvezető a sípjába, az aktatáskát letette a kapu mögé, nem sokkal az alapvonal mögé s féltérdre ereszkedve várt. Várta a támadást, várta a labdával érkező csatárokat. l:0-ra nyert akkor a Ferencváros. A meccs végén már nem találkoztunk, csak este, bent a szerkesztőségben. Ő percnyi pontossággal érkezett s hozta az előhívott képeket. — Gólkép kellene most Tibor- kám - fogadta hajdani tördelőszerkesztőnk, Mattanovich Béla. — Tudod egy szép három hasábos gólkép. Méghozzá az első oldalra.. . Még be sem fejezhette a mondatot, amikor nyílt a kopott aktatáska. Három képet tett az asztalra Tibi bácsi. Ebből kettőn védők csatáztak a támadókkal, míg a harmadikon ott volt a kapu, előtte a csatár, amint elrúgta ä labdát s az már kipúpozta a felső sarkot. A kapus a levegőben úszva még nézett utána, de menteni már nem tudott. így fényképezett hajdanában Pobuda Tibor fotográfus. Mert így nevezte mindig magát. Fotográfus. Nem volt sohasem belső munkatárs. Nem derült ki miért nem. Talán ő nem akarta. De minden kérést teljesített, nem lehetett annyira rossz idő, hogy ne ment volna ki mindig a pályára. Míg mások kis székeken, ládákon ülték végig a kilencven perceket, ő féltérden töltötte ezt az időt. Talán egy kicsit mindig - is szentnek tartotta a játékot. Gyönyörűnek s szentnek. És térdet hajtott előtte. Az évek múltával nagyon megromlott a látása. Egyik szemére szinte megvakult, de amíg tudott, dolgozott. Nap mint nap panaszkodott, hogy már a másik szemével is nagy a baj, mégis ment s estére hozta a képeket. Mindig olyant tett le az asztalra, amilyenre a szerkesztőnek szüksége volt. Egy nap aztán kijelentette, hogy vége. Már annyira rosszul lát, hogy nem vesz többé fényképezőgépet a kezébe. Biztos, hogy még tudott volna képet készíteni. Már csak rutinból is, hiszen a halványuló látványból ő meg tudta állapítani, hogyan lehet elfogadható felvételt készíteni. Csakhogy számára az elfogadható kép a jó kép volt. Csak a jó. Csendben, búcsú nélkül hagyta el a pályákat. A régi kollégák még hosszú ideig várták. Várták, hogy feltűnik majd lesötétített szemüvegével, elnyűhetet- len ballonkabátjában, hóna alatt kopott aktatáskájával. Talán még a játékvezetők is odalestek a kapuk mögé. Ahol térdelt évtizedeken át. Nekik is hiányzott szikár szinte mesebeli alakja. Nap mint nap találkozom ma is Tibor bácsival. Rendszeresen bejár a szerkesztőségbe, ma is mindent tud a sportról, minden érdekű, szívesen elbeszélget a kollégákkal. Régi történeteket mesél, hajdanvolt nagy mécsesekről, remek gólokról, amelyeket ő fényképezett. Nekem nem egyszer mondja, „csak olyan tudósítókat küldjétek a Fradi meccseire, akik szerencsét hoznak a csapatnak. Mert vannak, akik rossz ómenek”. Mert még ma is a Fradi jelenti számára a nagy szerelmet. Tibi bácsi pedig hűséges típus. A csapatától sohasem válik el. Amikor interjút kértem tőle, elzárkózott a beszélgetés elől. Majd ha meghalok, mondta, akkor újatok rólam. Hiáiba kérleltem, hogy meséljen dúl elmúlt fél évszázadról, a szép, ;a csodálatos sportélményeiről, ha az újságba kell, akkor egy sz.ót sem szólok, makacsolta meg magát. Elmesélte, hogy számára a híres csodafutó Nurmi életpályája a példa. A nagyszerű atléta is került minden újságírót, s minden nyilatkozást. Akkor megírom anélkül a cikket rólad, hogy megszólalnál, fenyegetőztem viccesen. Tibi bácsi bólogatott, helyeselt. Csak írd, hagyta jóvá, de nélkülem. Azt viszont ígérem, hogy majd elolvasom. És vette a sétabotját, s a fogalommá lett ballonkabátjában hazaindult. Egy valami nincs már sohasem nála. Az aktatáska. Benne a fényképezőgép. Azt már régen letette. Várkonyi Sándor TUDJA-E ÖN? — hogy a visszavonult „légiós” labdarúgóink milyen klubokban játszottak? Bálint László: FC Bruges (belga), FC Toulouse (francia) Pusztai László: SC Eisenstadt (osztrák) Mucha József: Waregem (belga) Martos Győző: Waterschei (belga) - A Volánból szerződött. Szokolai László: Sturm Graz (osztrák) A friss, ropogós keszeg felidézi a nyár emlékeit! Otthonába varázsolja a nyári Balaton illatát! Konyhakész, csomagolt keszeget egész évben vásárolhat forgalomba hozza a :-Qb$5 § s & 8 FRADISTÁK! MOST NEM VESZÍTHETÜNK A KÉT VIDÉKI „OROSZLÁNBARLANGBAN SZILVESZTER SZOMBATHELYEN (2 és fél napos) Utazás: l**^*l Program: 1. nap: Találkozás 13.00 órától a Hotel Savaria portáján. 2. nap: Városnéző séta Szombathelyen. 3. nap: Szabad program. Szállás: Szombathelyen, a Hotel Savaria 2 ágyas hideg—meleg folyóvizes szobáiban. Ellátás: 1. nap — vacsora; 2. nap — reggeli és szilveszteri bál a szálloda Télikertjében. 3. nap — kései reggeli. Időpont: december 30 — január 1. Pozíciószám: HO-051/12/86. Részvételi díj: 2050 Ft SZILVESZTER ZALAEGERSZEGEN (2 és fél napos) e Utazás: Program: 1. nap: Találkozás 13.00 órától a Hotel Aranybárány portáján. 2. nap: Városnéző séta Zalaegerszegen. 3. nap: Szabad program. Szállás: Zalaegerszegen, a Hotel Aranybárány 2 ágyas fürdőszobás szobáiban. Ellátás: 1. nap — vacsora: 2 nap — reggeli és szilveszteri bál a szálloda éttermében. 3. nap — kései reggeli. Időpont: december 30 — január 1. Pozíciószám: HO-117/12/86. Részvételi díj: 1950 Ft Ellátás: 1 nap — vacsora; 2. nap — reggeli, ebéd és vacsora; 3. nap — reggeli és ebéd.
