Fradi műsorlap (1985/86)
1985-1986 / 8. szám
6 Fradi műsorlap 1985/86-OS IDÉNY 8. SZÁM Zöld-fehérből kék-fehérbe Azok a személyi változások, melyeket a világháború okozott, bizonyos mértékben megbontották a klubszellem és klubfegyelem egységét, amely korábban oly szilárd volt egyesületünkben. Ez okozta nagy részben azt az állandó ingerültséget és feszült hangulatot, mely több ki- sebb-nagyobb incidens kirobbanásában mutatkozott. Egy ilyen kirobbanás hozta magával az én esetemet is, mely annak idején a sporttársadalomban oly hatalmas port vert fel, amelyhez hasonló addig nemigen adódott. 1915-ben történt egy osztrák—magyar válogatott mérkőzés előtt. Hivatali főnököm, akinek jóindulata lehetővé tette számomra, hogy mérkőzések és különösen túrák alkalmából mindig minden akadály nélkül szabadságot kaphattam, megkért, hogy a mérkőzésre jegyet szerezzek neki. Én a szövetség egyik fő emberétől — Malaky Mihálytól, az FTC „atyaistenétől” kértem jegyet, ám kérésemet ő megtagadta. Az indoklás az volt, hogy nekem, mint válogatott játékosnak a jegyemet már kiadták és így további jegyre igényt nem tarthatok. Igyekeztem megmagyarázni, hogy milyen fontos számomra még egy jegy, de kérésem ekkor is eredménytelen maradt. Borzasztóan bántott ez az eljárás, melyet legjobb érzésem szerint nem érdemeltem meg és még tetőzte ezt a megbántást az a sértő kifejezés, melyet az illető funkcionárius a vitatkozás hevében tett. A sértés hatása alatt kijelentettem, hogy ha nem kapok kellő elégtételt, úgy a klubból kilépek. Ezt az elhatározásomat azonnal írásban is közöltem az egyesület vezetőségével, úgy látszik azonban, hogy annyira lehetetlennek tetszett ez, hogy nem is vették komolyan és levelemre még csak választ sem kaptam. Miután a klub részéről semmilyen értesítést vagy választ nem kaptam, legközelebbi mérkőzésünkön már nem is jelentem meg. Elérkezett december 15-e, az a dátum, amikor klubváltoztatási szándékomat a szövetségnél be kellett jelentenem. Abból- a tartózkodásból, melyet velem szemben az FTC vezetősége tanúsított, most már tisztán láttam, hogy ők nem adnak nekem igazat és elérkezettnek láttam az időt arra, hogy kilépésemet véglegesnek tekintsem. Ennek hatásaképpen jelentkeztem a BSE vezetőségénél és kértem csapatukba való felvételemet. Itt szomorú csalódás ért. A BSE egyik vezetője közölte velem, hogy tagjai sorába való felvételemről szó sem lehet, mert ők sokkal jobb viszonyban állnak az FTC-vel, semmint hogy azt a látszatot kelthetnék, mintha engem az FTC-től ők szipkáztak volna el. Kezdtem tovább gondolkozni a lehetőségeken és a sportkörök nagy megdöbbenésére és csodálkozására megjelentem az MTK-pályán. Két hét gondolkodási idő letelte után megegyeztünk és én a szövetségnek hivatalosan is bejelentettem az MTK-ba való átigazolási kérelmemet. Mit lehet hozzátenni Schlosser Imre egykori szavaihoz? Akármilyen sérelem érte, mégsem volt igaza. Vannak játékosok akik egy egyesülettel összenőttek, akiknek távozása vagy átigazolása nem azzal a mértékkel értékelhető, amellyel társai tetteit nézik. Ilyen játékos volt Schlosser Imre, ezért követett el mindenkinél nagyobb hibát. Különösen akkor, ha meggondoljuk, hogy a Fradiért élete utolsó pillanatáig rajongott. Ami pedig az ellene felhozott — akkor főbenjáró bűnnek számító! — profivá- dakat illeti, nos ha igaz volt, ha nem, az ügyön mind az FTC, mind Schlosser csak veszített. „Vizes kép” Slóziról. Egyébként atlétizált, télen pedig az FTC jéglabdacsa- patában is szerepelt. (Jobbról a harmadik, sapkában. A x-szel jelölt Rum- bold, szintén válogatott futballista volt!) Schlosser a fenti képen az FTC, a lenti fotón már az MTK csapatában szerepel ... A SCHLÓZÍ @-lK REPREZENTATÍV MATCHE „Egy nehéz válogatott mécsesünkön történt. Az ellenfél vezetett, és én kiegyenlítettem. Erre a kedélyek kissé felengedtek. Szívvel-lélekkel küzdöttem, s még a szokásosnál is nagyobb hévvel játszottam, amikor egy kitörésemnél az elfojtott izgalom és a halotti csend közepette a BTC akkori játékosa, Késmárky Dudus lelkendezve kiáltotta el magát, hogy az osztrákok is értsék, németül: Na, jetz kommt, der Slózi! (Na, most jön a Slózi!) Én, mintha csak igazat akartam volna adni Késmárky barátomnak, tényleg gólt lőttem! A közönség pedig felkapta Késmárky kiáltását, melyből később valóságos szállóige lett. Innen ered különben a Slózi elnevezés is, amely annyira összeforrott velem, hogy egyesek talán nem is tudták a becsületes nevemet, nem is beszélve a külföldről, ahol a legtöbbször csak ezen a néven aposztrofáltak. A lapok állandóan képeimet, de még gyakrabban — görbe lábaim miatt — a karikatúráimat közölték.” Slózi az Üllői úti pályán — a Wiener AC mezében — Hogy Slózi miért nem volt katona? íme a Sportvilág 1910-es rövid híre: „Mint minden évben, az idén is nagy az izgalom a futballisták között. Itt van a sorozás! Szedi a maga legényeit. Bevették Szeitler Károlyt, az FTC csatárát 1 évre. Hjah, szüksége van rá a császárnak! Éppen így Kertész (MTK), Sábián Lajos (FTC), Weisz Gyula (FTC) 1 évre. Késmárky három évre! Schlosser Imre, az FTC gólzsákja viszont nem kell a császárnak, őt kidobták, mert — görbe a lába ...” — Hogy Hock János nevű sportbarát Slózi 25. válogatottsága alkalmából 200 koronát gyűjtött. Az MLSZ ebből a pénzből Rumbolddal megfestette Schlosser címeres mezes portréját, és a festményt az MLSZ tanácstermében helyezték el. — Hogy 1913-ban ilyen „jelmondatokat” hangoztattak a fradisták: „Belgának Brüsz- szel, magyarnak Schlosser!” „Isten,áldd meg a magyart — és az ÉTC-t!” — Hogy Slózi egy mérkőzésen — 1914. december 8., FTC-UTE 6-0 — három poszton is játszott! Volt kapus, fedezet és csatár ... — hogy Schlosser, amikor visszatért a Ferencvárosba, az első mérkőzés előtt így nyilatkozott: — Lelkem egész tüzé- vel megyek a küzdelembe. — hogy az 1928-as búcsúmérkőzésére egy szurkoló hogyan vett jegyet? íme: „Időm nincs kimenni Schlosser Imre jutalomjátékára, anyagiakban sem bővelkedem, itt küldöm tehát bélyegben ezt a csekély összeget — 1,80 pengő —, és kérem a Nemzeti Sport szerkesztőségét, szíveskedjenek eljuttatni az illetékes helyre.”
