Fradi műsorlap (1985/86)
1985-1986 / 8. szám
1985/86-OS IDÉNY 8. SZÁM Fradi műsorlap 7 Az öreg csatár a 100. magyar—osztrák kezdőrúgása előtt Kocsis és Puskás között Amikor egyesületünk 75 éves jubileuma alkalmából az FTC örökös bajnoka kitüntető címeket adományoztuk, Schlosser Imre már 15 éve eltávozott az élők sorából. A díszközgyűlésen fia, Solymosi Norbert vette át az édesapját örökös bajnokká nyilvánító díszes plakettet... Magyarországon Schlosser Imre tiszteletére rendeztek először búcsúmérkőzést. 1928. június 28-án az Üllői úti pályán volt Slózi jutalomjátéka. „Nagyon fájt amikor eljutottam búcsúfellépésem napjához. Átszáguldott agyamon a gondolat, amikor felharsant a közönség lelkes tapsa: Istenem, hát mindörökre vége ennek a gyönyörű, szívet-lelket melengető tapsmuzsikának? Vége annak a felemelő érzésnek, amikor egy mozdulatomra tízezrek biztató kiálltása szállott felém? Igen, valóban vége lett, s a jutalomjátékomon felcsattanó tapsokban labdarúgó-pályafutásom haty- tyúdalát véltem hallani...” Slózi a hivatalban. A pályán jobban mutatott... Élt70 évet... Valamikor ezrek és ezrek vonultak a sporttelep felé vezető utakon, hogy lássák, tapsolják utolérhetetlen labdaművészetét ... Csütörtökön délután ezrek és ezrek léptek be a Farkasréti temető kapuján, hogy örökre búcsút vegyenek az egyik legnagyobb labdarúgóegyéniségtől. Schlosser Imrét a Ferencvárosi TC, majd az MTK fénykorának kimagasló alakját, a hatvannyolcszoros válogatott labdarúgót, meghatott szívvel kísérte el utolsó útjára a kortársak serege. Volt játékostársai — közöttük nagy csaták legendás hősei, mint Blum Zoltán, Dr. Borbás Gáspár és a többiek — az egykori ellenfelek, két évtized felejthetetlen mérkőzésein edzők és játékvezetők őszülő halántékkal, s a labdarúgás társadalmi munkásainak százai. Ott láttuk a csendes tömegben Bozsikkal az élén, mai labdarúgásunk büszkeségeit és ott voltak a Fiatalok, akik csak hírből ismerték a nagy elődöt, akik csak most lépnek arra az útra, amit Schlosser Imre oly sok sikerrel, dicsőséggel járt meg. És ott voltak ezrével — sokan már rogyadozó térdekkel — a szurkolók, akik évek hosszú során keresztül felejthetetlen másfél órákat köszönhettek ennek az utolérhetetlen labdaművésznek. Most lehajtott fejjel állták körül a sírt, mert hosszú évek óta ez volt az első alkalom, amikor a Slózi- val való találkozás nem tapsviharral ért véget. Barcs Sándor, az MLSZ elnöke — az MTST és az MLSZ — de az egész labdarúgó társadalom nevében is, búcsúztatta a magyar sport nagy halottját: — Milliók és milliók állják körül Schlosser Imre sírját, hiszen lélekben velünk vannak azok is, akik testben nem lehetnek jelen. Itt vannak mindazok a játékosok, akik az ő korában és azóta játszottak. A játékvezetők, az edzők, a társadalmi munkások, itt vannak a szurkolók beláthatatlan seregei. És nyugodtan beszélhetünk milliókról azért is, mert e sír mellett nemcsak a magyarok sorakoztak fel, hanem velünk együtt gyászol egész Európa labdarúgósportja — mondta többek között Barcs Sándor. A Himnusz hangjai mellett bocsátották a sírba Schlosser Imre koporsóját. ... néhány perc és az emlékezés koszorúi, színes virágcsokrai, a barátok könnyei borították el a friss hantot. ... így vonult le Slózi utoljára a pályáról 70 éves korában, 1959. július 24-én késő délután ... 7. FTC MÚZEUMBAN LATHATO A Challenge Cup aranyérme Toldi Géza vitrinjében a híres játékos különféle emléktárgyai: FTC aranygyűrű, ezüstcipő, az FTC 2000. bajnoki mérkőzésének labdája kupák kicsinyített másai, a Bologna-mérkőzés emlékére átadott zöld fehér ólomkristály serleg. A Challenge Cup-öt a Vienna Cricket und Football Club elnöke, Grämlich úr alapította 1895-ben. A kiírás szerint a Challenge Cup végleges elnyeréséhez háromszori győzelem kellett. A díjra nevezhettek Ausztria, Morvaország, Csehország, Tirol, Stájerország és Szilézia csapatai. Ezek győztese játszotta azután a döntőt a magyar résztvevők győztesével. Érdekes, hogy a nevezési díjat — 20 koronát — csak a bécsi csapatok fizették, az „idegenek” ingyen mérkőzhettek. A mindenkori védő a következő év április 1-jéig őrizhette a Challenge Cup- öt, a győztes csapat tagjai pedig 11 darab aranyérmet, a vesztes 11 nagy ezüstérmet kapott. Az FTC 1909. június 13-án került először a rangos díj döntőjébe. A helyszín, mint mindig, ezúttal is Bécs volt. FTC—Wiener SC 2:1. Az FTC-nek ez a győztes döntő hozta meg az első külföldön kivívott kupagyőzelmét! A nagy ferencvárosi sikerről szépen megemlékezett a sportsajtó: „Óriási küzdelem árán sikerült az FTC csapatának a Challenge Cup díjat Magyarországra hozni. Az FTC e héten immár harmadszor állt ilyen erős ellenféllel szemben, s ráadásul Rumbold nélkül játszott. A támadósor legnagyobb hátrányára és elkedvetlenítésére vált, hogy Szeitler betegen állt ki. Rosszulléte miatt csak a legnagyobb megerőltetéssel bírta a labdát követni. A magyar csapatban kimagaslott a védelem kiváló játéka, Fritz pedig egyszerűen mesésen védett! A két csapat a megjelenéskor nagy ovációban részesült. Meisl Hugó sípja azonban már a következő percben a mérkőzés kezdetét jelzi. A bécsiek rövid eredménytelen támadása után az FTC jön frontba és három sarokrúgást ért el. A 12. percben Bródy hibájából Müller intéz veszélyes támadást, Fritz azonban bravúrosan ment. A következő percben Schlosser kiszökik, a labda Grósz lábáról Weiszhez jut, aki éles lövéssel az FTC első gólját éri el. A magyarok továbbra is veszélyesen támadnak, Koródy lekap- csolása közben az osztrák hátvéd a labdát kézzel érinti, a bíró azonban a tizenegyest nem ítéli meg. Veszélyes osztrák támadás nyitja meg a második félidőt. A 8. percben Schnieger védhetetlen gólt fejel. Alig csillapult le a közönség örömrivalgása, amint a labda máris a bécsiek hálójában található. Schlosser közvetlen közelről rúgta a gólt. Manglitz a bécsiek néhány veszélyes támadását nagy bravúrral akasztja meg. A 37. percben egy néző az outvo- nal felé haladó labdát feltartja, mire a Wiener SC egyik játékosa arcul üti! Minden megjegyzés nélkül tovább folyik a játék. A 43. percben Fritz egy biztosnak vélt gólt nagy bravúrral véd! Azután vége a mérkőzésnek. A magyar csapat méltán sorolhatja győzelmét az eddigi tavaszi fényes győzelmekhez!” Annál is büszkébbek lehettek a fradisták erre a sikerre, mert a kupa kiírása óta mindig csak osztrák csapat nyerte a díszes trófeát. Ebben az időben a Challenge Cup — kis túlzással — a monarchia bajnoki címének, de legalább osztrák bajnoki címnek megfelelt! Az FTC volt tehát az első és egyetlen külföldi csapat, amelyiknek ez a bravúr sikerült. Az FTC 1911-ben még egyszer megnyerhette volna a kupát — hiszen a Wiener AC ellen döntőt játszott — de a duplázás nem sikerült, a bécsiek ezúttal 3:0-ra győztek. A fradisták csak később sajnálhatták igazán, hogy nem nyerték meg a kupát, hiszen ez volt az utolsó kiírás és így a Challenge Cup végleg az osztrák csapatnál maradt... A Challenge Cup védői voltak: Wiener AC (1901, 1903, 1904, 1911), Cricketer (1898, 1902), Vienna (1899, 1900), Wiener SC (1905) és az egyetlen külföldi: FTC (1909). FTC újévi üdvözlőlap — 1905 Három híres kupa: az FTC, Honvéd jubileumi tornájának díja,az MNK (talán április közepétől ismét az Üllői útra kerül.. .)és a Casablancából hozott Mohamed-kupa. sä r
