Fradi műsorlap (1983/84)
1983-1984 / 3. szám
2 Fradi műsorlap 1983/84-ES IDÉNY 3. SZÁM „Inkább viaskodnék de lennénk az I. vagy 2. helyen...” SAJTÓMÚZEUM Egy délután idegen földön... Kissé bicegve jött a megbeszélt randevúra. — A szombati rangadó emléke? — mutattam a lábára. Bólintott. 0 Pontosan. Most jöttem vele az orvostól. A tanácsára tíz napot pihennem kellene. — És? • A lényeg az, hogy pillanatnyilag fáj. Kaptam ugyanis rá egy jókora rúgást, ráadásul még ahogy estem, alá is fordult a bokám. De a tíz nap kihagyás, az azt hiszem sok lenne. — A mai nap programja?! 0 Innen megyek le az öltözőbe s tájékoztatom az edzőm a történtekről. — A legközelebbi játék? 0 Hát... Nem is tudom ... — A beszélgetést bírja a kifordult boka? Mosolygott. • Ha nem nehezkedem rá túlságosan. — Akkor kezdjük egy gyors önéletrajzzal. Természetesen azzal a résszel, ahol már felbukkant a labda is. # Kvaszta Lajos vagyok. Először a Borsodi Bányász labdarúgó csapatánál kaptam labdarúgó felszerelést. Természetesen a kölyökfoen. Aztán jött az a bizonyos szamárlétra, ifi, majd a felnőtt csapat. Eddig hétköznapi történet az életem, ezután következett a nagy „belépő” az élvonalba. A Vasas jött el értem, hogy felvigyen az NB I-be. — Eddig, mint a mesében. Helyeselt. # Igen. De számomra akkor a legfelső osztály mindössze három hétig tartott. Addig alapoztam a piros-kékeknél. Aztán szépen visz- szamentem az enyéimhez. Nem is adott ki a Borsodi Bányász, csak a megyés NB I-es gárdához, a DVTK- hoz tarthattam volna. Végül se itt, se ott nem játszottam, mert jött a behívó. így a harmadik együttes, a H. Papp József NB Il-es csapatának labdarúgója lettem. A leszerelés előtt több klub is megkeresett, jött a Diósgyőr is ... — A Vasas? 0 Nos, a pirois-kékek nem kerestek mór meg. — Gyorsan sikerült dönteni? Mármint, hogy melyik ajánlatot fogadja el Kvaszta Lajos? 0 Nem sokat gondolkoztam. Fradi drukker voltam mindig, s mivel a Ferencváros is a meghívók között volt, természetesen az Üllői útra igazoltam. Emlékszem az Eger elleni találkozón kerestek meg a zöldfehérek. Azon pedig egészen jól ment a futball. 5-0-ra győztünk. — Milyen volt az NB I-es bemutatkozás? 0 Meglehetősen gyors s azt hiszem sikeres is. A következő idénykezdésnél már szerephez jutottam. A Csepel ellen játszott a Fradi az Üllői úton és 4-0-ra győzött. — Milyenre értékelte a bemutatkozást? 0 Hetes osztályzatot kaptam a sportújságtól. — A folytatás? 0 Sorozatban többször is játszottam, mígnem télen megsérültem. Combizom szakadásom volt, s nem p;hentem ki rendesen. Ebből problémák adódtak, kétszer egymás után rásérültem. Ugyanis noha még jócskán fájt, de ezt gondosan eltagadtam. Újonc fickó lévén, örültem, ha számításiba vettek a csapatösszeállításnál. — Időközben a jobbszélről tett egy kis kirándulást is a hátvédsorba. 0 De csak egy egészen rövidet, azt is szükségből. Egyszerűen elfogytak a védőink. Annyi volt a sérült, hogy Novak edző nem tudott kit betenni helyettesnek. Engem kért meg, hogy ugorjak be hátvédnek. Ahogy ő mondta, ugyanott kell játszanom ahol szoktam, csak ötven méterrel hátrábbról kell mindig indulnom. — Hogy érezte magát, mint „zord” védő? 0 Még csak azt sem mondhatom, hogy szenvedtem volna ott hátul. Könnyebb volt a helyzetem, mert nem engem sanyargattak, hanem én gyötörtem a támadókat, s kevésbé figyeltek így rám, tehát nemegyszer nyugodtan előre törhettem. Egy bekktől ugyanis nehezebben tételezik fel, hogy felmegy és kellemetlenkedik a kapu előtt. — De azért nem kérte, hogy maradhasson a védősorban? 0 Azt már nem. Mert bármenynyire is kopognak elöl a csatárbokák, azért ott érzem magam legjobban. — Annakidején a régi csapatában is csatárkodott? 0 Zömmel. De nem csak szélsőt, középcsatárt is alakítottam. Vagy esetenként középpályást. — Erénye a játéktéren? 0 Azt hiszem a gyorsaságom, meg aztán az, hogy nem félek a védők között. — A gyengéje? 0 Sajnos, nem vagyok egy törtető, erőszakos típus. Ez pedig manapság egyre inkább hátrány ebben a játékban. A ma korszerű támadója a védőkön is átgázol, ha kell. Én inkább gyorsasággal próbálom megoldani a helyzetet. De bár lennék egy kicsit Jancsika, akkor bizonyára jobban respektálnának. Ugyanis Karcsival még edzésen sem kellemes ütközni, mert szinte minden porcikája szúr. — Ezen lehet változtatni? Mármint, hogy Kvaszta Lajos is szúrjon egy kicsit? A fejét rázta. 0 Alapvetően aligha. Egyszerűen nem vagyok ilyen típus. Nem tö- rök-zúzok, ment az ilyesmi nem elhatározás kérdése. Persze némi erőszakosságot össze lehet szedni, de úgy érzem, soha az életben nem fognak rettegni tőlem védőkörökben. — Nehéz időszakot él át a csapat, hisz meg kell újhodnia. Arca gondterheltebb lett. 0 Sajnos. Meghatározó emberek hiányoznak. És kevés a csatár. — Na de az bizonyos fokig kényelmet biztosít, mert nem kell viaskodni a csapatba kerülésért. Kesernyés fintor a válasz. 0 Inkább viaskodnék, de lennénk az első, vagy a második helyen. — Kapott már meghívót valamelyik válogatottba? 0 Ifi- és katonavólogatott már voltam. — Leghőbb vágya? Nem gondolkozott, azonnal válaszolt. 0 Az, hogy a Ferencváros ismét egyenesbe kerüljön s rangjához, nevéhez méltóan szerepeljen a bajnokságban. Ez most mindennél fontosabb. És gondolom, nem csak számomra ... v. s. Még nincs egy óra, amikor az újpesti állóhelytribün alatt végigvonul egy kis csapat. Lehetnek vagy harmincán. Elöl betyárosan félrecsapott kalapú barna fiú viszi a vállán az összerakható zászlórudat s mellette kis köpcös, mokány vasgyúró a papirosba göngyölt zászlót. A gerendákon ülő gyerekhad, az újpesti szurkolósereg előőrsei, elkiáltja magát: Itt a Közép! Nem a Ferencvárosi Közép, hanem csak a „Közép”. Mert hiába kopírozták le a nevüket, a zászlójukat, a harci szokásaikat megfelelő jelzők módosításával a kék-fehér, a lila-fehér, a kispesti, a szegedi szurkolók, azt mindenki tudja, hogy az „a Közép” definíció a ferencvárosi jelző nélkül is a prototípust, a zöldfehér szurkolótábort, az Üllői úti frontharcosokat jelenti. Egykedvűen, de önérzetesen, komolyan vonulnak fel. Nem reagálnak sem a gyerekek harsogó hecce- lődésére, sem a felnőttek derűs megjegyzéseire, bár látszik, hogy egyi- kük-másikuk szívesen „beszállna” egy kis dumás csetepatéra, de visz- szatartja őket a „fegyelem”. Elhelyezkednek két oszlop között, hogy mind a két kapu látható legyen, a magasak a felső sorokba állnak, az alacsonyak nagyság szerint lejjebb, szétterpeszkednek, )az alsó sorokat szinte üresen hagyják, míg a legfelsőben szorosan állnak egymás mellett — mindezt azért, hogy a később jövő tömegnek, ahogy ők mondják: „a körítésnek" bőven legyen hely. összerakják a rudat, kibontják a zászlót és egy pillanat múlva már lobog |a szélben a kis háromszögletű, kopott, sok harcot látott zöld-fehér selyem. Van köztük öreg és fiatal egyaránt, kalaposak, sapkásak, lódenkabáto- sak, sportruhásak, zöld-fehér kokárdával, zöld-fehér pajzzsal, holddal, zöld-fehér labdajelvénnyel, amelyik akkora, mint egy ötpengős... egy egész jelvénygyűjtemény van ennek a harminc embernek a kabátján, nem hiába válogatott gárdája ez a ferencvárosi drukkereknek. Elhelyezkedés után egyszerre, vezényszóra leülnek, szétszednek lapokra egypár Nemzeti Sportot, olvasgatnak, beszélgetnek, előkerülnek a papirosba csomagolt ebédek, egy-két kabátzsebbe csúsztatott üveg bor és rá se hederítenek a körültük karéjban álló ellenfélre. Tábort ütött a Közép ... . » Lassan szállingóznak a többiek, dagad a tábor, de még mindig csöndben vannak, pedig már folyik az amatőrmeccs. Néha ki-kirobban egy- egy kiáltás, ilyenkor a többi szigorúan ránéz a fegyelmezetlenre. Leintik: — Aki nem takarékoskodik a hangjával, azt szombaton lehúzzuk a kínai szobában! — hangzik a fenyegetés, és van hatása. Takarékos- kodnak a hanggal. A Ferenc körúti kávéházbeli klub- helyiségnek, a sárkányos, lampionos kínai szobának és az évtizedes ösz- szetartásnak nagy fegyelmező ereje van. A hátsó sorokban állók közül az egyik illetéktelen ferencvárosinak kezéből kirántja egy újpesti a tölcsért: — Nincs joga hozzá, ez csak újpestinek dukál! A szemekben kinyíljak a kisbics- kák, a kezek ökölbe szorulnak, már úgy látszik, hogy harcra kerül a sor, amikor megszólal az egyik: — Dobjátok utána, ahány tölcsér van, nem kell, ha az övék! S a következő pillanatban repülnek a tölcsérek. Jött az a bizonyos gól. Klug nem adta meg. Egy kis üvöltés, ökölrázás és aztán tovább ment a hajrá. Még akkor sem vették komolyan a dolgot, majd rúgunk helyette másikat, mondogatták. Fáradhatatlanul, tombolva hajráztak, összefogóztak és ringva lábukkal verték a taktust. Minden akciót ropogó tapssal üdvözöltek és aztán újra kezdték az öldöklő iramú hajrát. Mikor fog már Kohut lőni? ... No de nem baj, kurblizni gyerekek, harsog a kapitány és újból recseg a hajrá. Az emberek nyakán kifeszülnek az erek, az arcokból kidüllednek a szemek, a rivális drukkertábor pattogó „Újpest”, „Újpest” kiáltása tompa kalapácsütésként zuhog az agyakra... és megszületik a gól — Kutasi hálójában. Az arcok eltorzulnak a keserűségtől. Egy percre elveszti fejét a társaság. Az egyik a fejét fogja, a ,másik a haját tépi, a harmadik sír ... Most kezdik csak átkozni Klugot az első percben meg nem adott gólért, többen a lassú védelmet szidják ... addig, amíg t\alaki el nem ordítja magát, hogy: „Csakazértis”, amire egyszerre nekivadul a társaság és újra torkaszakadtából recseg a hajrá. * * Nem hagyták abba, csak az utolsó tíz percben. Akkor már érezték, hogy hiába minden. A rekedt hangok lassan elhallgattak, a kezek össze- kulcsolódtak, a fáradt arcokban a szemek megüvegesedtek, fásultan bámulták a Fradi utolsó erőfeszítéseit a pályán... olyanok voltak, mint akikből elszállt a lélek... elúszott a bajnokság ... hiába dolgoztak egész éven át... vége. A szívek tele vannak keserűséggel, valaki hangosan zokog ... vége mindennek ... fáj ... fáj ... összegöngyölik a zászlót, összerakják a rudat és elindulnak csöndben, szomorúan, szó nélkül. Most már nem bántja őket senki, nem húzza őket senki, résztvevő mosoly- lyal néznek rájuk az emberek. A zászlótartó zavartan köhécsel. Új rúd kellene, mondja, mert ez már nagyon össze van repedezve, legalább is meg kellene pántolni, selyemzászlót is tisztítóba kell már adni... — Hát intézd csak el, hozasd rendbe a zászlót — mondják körülötte —, majd összeadjuk ... És kezdjük elölről újra ... Ferenc körút, 1933. május 15. Tekézőink sikerei a Duna Kupában Az idén 18. alkalommal kiírt Duna Kupa küzdelmeiben utoljára vesz részt csak három ország érfi teke klubcsapata. A következő évtől ugyanis áz alapító országok, Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország mellett az NSZK, Jugoszlávia és Románia is bekapcsolódik a versenysorozatba. Tekézőink eddig öt alkalommal győzedelmeskedtek, s mint a Duna Kupa történetének legeredményesebb csapata, az FTC 1982-ben végleg elnyerte az annak idején a csehszlovákok által fölajánlott gyönyörű ólomkristály serleget. Az idei, a jó hagyományokat folytató szereplés részleteit illetően Horváth Józsefnél, szakosztályunk vezető edzőjénél tájékozódtunk. — A versenykiírás szerint mindhárom résztvevő otthonában megmérkőznek a csapatok. Az egyes fordulókban legtöbb fát ütő legénység három, a következő két, a legkevesebbet szerző pedig egy pontot kap. Az összesített pontszám alapján hirdetnek aztán győztest. Esetleges pontegyenlőségnél a több ütött fa dönt. Az első forduló hazai környezetben, a BHG modern, automata pályáján volt. Bár a pályasorsolás nemigen kedvezett nekünk, szépszámú, lelkes közönség előtt Csányi és Matiszlovics vezérletével biztosan előztük meg a BBSV Wien és a Spartak Trebic együttesét. A második „menetben” Bécsben sikerült ismét az élen végeznünk. Csányi szenzációs új pályacsúcsával (1023 fa) újra oroszlán- részt vállalt a győzelemből, de Bencze is kiemelkedőt nyújtott. Győzelmünk értékét növeli, hogy házigazdáink 12 éve szenvedtek utoljára vereséget saját pályájukon. Az első két forduló alapján tehát a csehszlovákiai Trebicben valami csodának kellene történnie, hogy ne az FTC nyerje az idei Duna Kupát . .. Mindez persze nem jelenti azt. hogy félvállról kezelnénk az október 7—9. között lezajló utolsó fordulót! Mostanában rajtoltak a hazai bajnoki küzdelmek. Milyen előjelekkel, célkitűzésekkel vágnak neki csapataink az új idénynek? — Jól sikerült a bajnokságra és a Duna Kupára szervezett edzőtáborozásunk, s a férfiaknál erősítést jelent ifiválogatottunk, Fekete István leszerelése. Egyébként mind a férfiaktól, mind pedig a nőktől dobogós helyezést várunk. Ifi-csapatainknál célunk nem lehet más, mint bajnoki elsőségeink megvédése. Megemlítem még, hogy női csapatunk legközelebbi nagy nemzetközi erőpróbáján a BEK döntőjébe jutás a tét, reméljük ennek kiharcolásában segít majd lelkes közönségünk is. Horváth József férfi és női csapataink vezető edzője is egyben, ugyanakkor sok szervezési feladat is nehezedik vállaira. Mint elmondta, sokat jelent, hogy a szakmai munkában Mészáros András (a férfiaknál) és B. Tóth László (a nőknél) edzők nagyszerű segítőtársak, jól együtt lehet velük dolgozni. A Duna Kupa első két fordulójának eredményei: BUDAPESTEN: 1. FTC 3 pont 5135 fa 2. BBSC Wien 3 pont 4997 fa 3. Spartak Trebic 1 pont 4924 fa BECSBEN: 1. FTC 3 pont 5303 fa 2. BBSV Wien 2 pont 5249 fa 3. Spartak Trebic 1 pont 4954 fa Magyar Zoltán Levelek nyomában... A sikerek és a kudarcok időszakában egyaránt emelkedik az egyesület vezetéséhez érkező levelek száma. Biztató, támogató, észrevételeket, javaslatokat tevő, gyalázkodó levélek váltják egymást. Jó részüket megválaszoljuk, azonban mindegyikre nincs mód részletes feleletet adni. E sorokban kiemeltem három olyan fontos kérdéscsoportot, mely — a levelek számából is következtetve — úgy érzem közérdeklődésre tart számot és ezért ezúton megválaszolható. Dr. Lád'i József főorvos (Bp.) és a okán mások kérdezik: Miért „adtuk el” Nyilasi Tibort és Szokolai Lászlót és miért vetődik fel ebben ellentmondásosan az esetleges felelősség kérdése? (MLSZ, FTC) A labdarúgók munkavállalását rendelet szabályozza. E szerint előzetes engedélyt kell kérni a Magyar Labdarúgó Szövetségen keresztül az Országos Testnevelési és Sporthivataltól a munkavállalási szerződéshez szükséges előtárgyaláshoz. Ez mindkét játékos esetében megtörtént. Nyilasi Tibor korábban biztatást kapott az MLSZ vezetésétől, hogy ha a válogatottbeli és egyesületi szereplése pozitív lesz, korhatár előtt lehetőséget kap külföldi munkavállalásra. Ezt Buda István államtitkár elvtárs a televízió „Hírháttér” műsorában egyértelműen és véleményünk szerint is helyesen indokolta azzal, hogy szükséges egy kísérlet fiatalabb játékossal (30 év feletti a korhatár!) a teljesítmény összehasonlítás érdekében. Ügy vélem, egyetértenek a kedves olvasók azzal, hogy Nyilasi Tibor tett annyit a magyar labdarúgásért, hogy ne zárkózzunk el kérése elől. Más kérdés, hogy jogunkban lett volna-e, vagy egyáltalán értelme lett volina-e esetleg ellentmondani? Milyen hatást gyakorolt volna a játékosra a „nem”? A felelősséget illetően fentiek alapján egyértelmű a válasz: a magyar labdarúgás, az FTC vezetői és Nyilasi Tiboré együtt! Mi a magunkét becsülettel vállaljuk. Az indítás nem tőlünk származik. Szokolai Laci' 32 éves. Már az elmúlt évben is szeretett volna távozni — még hazai csapathoz is, akkor arra kértük, maradjon, segítse a csapatot, míg a tervezett fiatalok beérnek (Koch, Szabadi). A kérésnek becsülettel eleget tett. Erkölcsi kötelességünk volt teljesíteni kérését. Eddigi idegenbeli jó szereplésük a Ferencváros dicsérete is. Magyar Imre mérnök (Bp.) és többek kérdése: A régi anyagi ösztönzőt ismerik, vajon az új elég-e ahhoz, hogy játékosaink jobban akarjanak, nem-e a kis lehetőség is oka a gyengébb szereplésnek ? A válasz egyértelműen, ne,m! Mlint sok helyen már elmondtuk a korábbá 10—12 ezer forintos havi átlagjövedelem (éves szinten) háromszorosát is lehetőségük van megkeresni. Sajnos ez a kasszában maradt! E témáról egy későbbi számban még részletes tájékoztatást kívánunk adni. Kollár József (Boglárlelle) és nagyon sok szurkolónk érdeklődik labdarúgóink gyengébb szereplésének okai iránt. Az isimert és már kissé agyonhangoztatott okokon kívül — Nyilasi és Szokolai távozása, Pölöskei, Szántó, Dózsa hosszú sérülése, több játékos visszaesése, új igazolások elmaradása, mélyek egyébként is gondot jelentenek, úgy vélem más csapat sem bírná el — más, mélyebbre ható, visszanyúló okok is vannak, melyek esetenként labdarúgásunk egészére is kihatnak. Az évek óta folyó langyos bajnokság, a teljesítmény fokozásával szembeni igénytelenség, a szakemberek megalkuvása, az utánpótlásnevelés gyengeségei, a labdarúgás szervezeti helyzete (nincs az ifi és a félnőtt kategória között átmenet) mind-mind most visz- szaható tényezők. Ha most azt gondolják, hogy ennek mi is részesei vagyunk, igazuk van, akiknek e sportághoz köze van, felelős érte! Nem mentegetőzés, de több módon igyekeztünk tenni ellene, a jobb érdekében. Ennek eredménye többek között az új ösztönző is. Arra kérjük szurkolóinkat, legyenek türelmesek. Most csapatépítés folyik és ennek biztos meglesz az eredménye. Hogy így legyen, ehhez az önök buzdítása is szükséges. Hargitai Károly ügyvezető elnökhelyettes Ha ezen a helyen az On hirdetése lenne, akkor lapunkból több tízezren értesülnének ajánlatáról... És ez Önnek csak 4000 forintba kerülne! MEGRENDELÉSEK FELVÉTELE: COOPINVEST, XI., Hegyalja u. 36. Telefon: 260-451 * v
