Fradi műsorlap (1983/84)

1983-1984 / 4. szám

2 Fradi műsorlap 1983/84-ES IDÉNY, 4. SZÁM AZ 500. „EGY KÖZÉPCSATÁR REUENE...” (Jubileumi beszélgetés Ebedli Zoltánnal) 0 És szerinted akad a futball- piacon jó középcsaiár? — Keresni kell. Magától biztosan nem nyit be az öltözőajtón. Viszont enélkül túl sokra nem megyünk s aligha közelítjük meg a dobogót. 0 Mostanában az edzéseken szem­látomást csipkeded magad. — Lehet. De jelzem, az én ed­zésmunkámmal korábban sem vol­tak különösebb problémák. Ezt, úgy érzem, bármelyik régi edzőm is megerősítheti. Elvégeztem mindig amit kellett, edzésnapot én nagyon ritkán hagytam ki s ahhoz alapos ok kellett. Mondjuk, ha nem tudtam lábraállni. Más kérdés, hogy a hosszú, monoton futásokért soha­sem rajongtam. De ha a labda is a közelben volt, akikor nem számí­tottak a kilométerek. 0 Most elsősorban tőled várják, hogy vidd a nagyobb terheket. Hogy összefogd ott a középpályán a csapatot s irányítsd a fiatalokat. — Nos, igyekszem, ezen- elvárá­soknak eleget tenni. Nem azért, mert én mindig is mintagyerek vol­tam, egyszerűen, mert így kívánja meg a becsület. Ha baj van, akkor mindenkinek, aki szereti ezt a klu­bot, rá kell tenni egy lapáttal. 0 Mikor rendeződnek igazán a sorok? — A régi játéktól még messze va­gyunk. De azt hiszem, a mostani­nál jobbat is tudunk produkálni. S akkor eljövünk az alvégről. Én na­gyon remélem. És hajtok érte ... v. s. Az „ötszázasok klubja“ Mátrai Sándor Fenyvesi Máté Albert Flórián Bálint László Rákosi Gyula Lázár Gyula Géczi István Ebedli Zoltán 554 mérkőzés 550 mérkőzés 537 mérkőzés 516 mérkőzés 512 mérkőzés 511 mérkőzés 501 mérkőzés 501 mérkőzés (1983. október 15-ig bezárólag) FTC-NAPLÖ: utolsó kötet Tulajdonképpen nyáron ő is elkö­szönt. Vette a kalapját, aztán — maradt. Előtte a Standard liege hívta próbajátékra, aztán a nyugat­berlini Hertha tárgyalt szerződtetése ügyében. Végül egyik csapattal sem jött létre az* üzlet s Ebedli Zoli hű maradt továbbra is az Üllői úthoz. Az Újpesti Dózsa elleni találkozón csendben szép s becses jubileumot ünnepelt. Kerek ötszázadik mérkőzését vívta zöld-fehér színekben. Az ünnepi beszélgetés nélkülözött minden külsőséget s ceremóniát. 0 Hogy vagy Zoli? — kérdeztem a gratulálást követően. — Köszönöm, jól — mondta vi­dáman. 0 Biztos, hogy jól? — Miért lennék mondjuk rosszul? — kérdezte vissza. 0 Én a helyedben egy kicsit el lennék szontyolodva amiatt, hogy dugába dőlt a külföldi szerződtetés. — Nos, én nem vagyok elkese­redve emiatt — mondta rövid egy­szerűséggel. 0 Pedig gondolom szép summá­tól estél el? — Lehet. S bár nem vet fel a pénz, s ha sok lenne belőle, akkor is meglenne minden fillérnek a he­lye, mégsem vettem annyira a szí­vemre a dolgot. Eleve nem loval- tam túlságosan bele magam a távo­zásba, így nem ért nagy csalódás. 0 Ez azt jelenti, hogy feladtad s nem tervezel már profiéveket magadnak ezek után? — Ezt azért nem mondanám. Ha kellek, ha valahol szívesen látnak, természetesen megyek. De rohangál­ni, kilincselni, könyörögni nem fo­gok egyetlen szerződésért sem. Még ajánlgatni sem ajánlgatom magam. 0 Mások ügyesebben adminiszt­rálják magukat e téren. /Keresnek kapcsolatokat, menedzsereket... Legyintett. — Azok mások. Én meg ilyen va­gyok. 0 Nehéz időkre maradtál itthon. — Valahogy úgy. 0 Kétfajta Fradi-szurkolót isme­rek. Van, aki szeret téged és van aki legszívesebben -kiátkozna a csa­patból. — Ez így van. 0 Aki szeret, az szerinted miért szeret? — Talán egy kicsi örömet lel ab­ban, amit csinálok. 0 És az ellentábor? — Nyilván annak is oka van az ellenérzésekre. ízlések és pofonok különbözőek. 0 Milyen a jelenlegi Ferencvá­ros? — Nem, olyan, mint az elmúlt évi gárda. E nézettel úgy érzem, nem állok egyedül. Gyengültünk, ez kétségtelen, hiányzik „Nyíl” és a „Szoki”. 0 Csak egyes egyedül rajtuk mú­lik a gyengélkedés? — Jórészt. De a kényszerszülte hadrendre való átállás is zökkenők­kel járt. Mi korábban mindig há­rom csatárral játszottunk. Voltak szélsőink s volt centerünk. Most nincs középcsatárunk s ezt sínyli az együttes. A 4—4—2-es formá­ciót egyelőre tanuljuk. De már most látszik, hogy nálunk ez igen­csak gólszegénységgel jár. 0 Tehát egy center kellene? — Méghozzá égetően. Egy jó cen­ter. Aki gólokat hoz. Enélkül nem leszünk igazán ütőképesek. Koch Robi, bár igazán jó futballista, de a faltörő kos szerepét nem tudja eljátszani ott a védők sűrűjében. Az ő világa egy kicsit hátrább van. Befejeződött Nagy Bélának, az FTC klubtörténészének nagy vál­lalkozása: megjelent az FTC-mapló záró kötete. Ez tulajdonképpen 2 kötetnyi anyagot tartalmaz, ugyan­is a szokásos 3 év helyett 6 esz­tendő (1969—1974) legjelentősebb eseményeit örökíti meg. Közülük csupán néhányat villantunk fel — „kóstolóként”. 1970: Gyarmati Andrea úszónő 2 Európa-bajnoki aranyat nyer. 1971: Hesz Mihály a kajak-kenu VB-ről tér haza aranyéremmel. 1972: hat FTC-laibd'arúgó szerepel az olim­piai ezüstérmes csapatban, s ők játszanak főszerepet az UEFA Ku­pában elért 3. helyezésben is. 1973: a lólengés „királya”, Magyar Zol­tán megszerzi első EB-aranyát. 1974: ugyanő a világbajnokságon sém talál legyőzőre. És végül: 1974. május 3-án jubileumi közgyűlés, amólyen az FTC 75. „szülétésnap- ját” ünnepli. „Szeretném kifejezni köszönetem figyelmességükért, azért a HŰSÉG­JEGYÉRT amelyet az imént kap­tam kézhez, a postástól. Jóleső érzéssel megőrzőm, kedves emlé­kem lesz. Köszönetüket megtisztel­tetésnek veszem és szerény lehe­tőségeimhez képest továbbra is azon leszek, hogy a csapatot, az FTC-t maximálisán támogassam. Ez főként érvényes a nehézségek­kel teli időszakokra. Szemünk élőtt alakul egy fiatal csapat, amely je­lenlegi helyezése ellenére sem ad okot lehangoltságra. Bízom benne, hogy a jövőben sok ferencvárosi siker születik. Kérem a vezetőséget, hogy időnként tájékoztassanak bennünket miben segíthetünk a klubnak: legyen az anyagi vagy erkölcsi segítség. A kulturált szur­kolást tulajdonképpen nem is tá­mogatásnak, hanem természótes do­lognak tekintem. Valamennyien el­ítéljük a garázdákat és bátran ál­lítom, nem ezek a rendbontók jel­lemzőek a mi szurkolótáborunkra. Példájuk sajnos, a többségből néha kirívó, de számszerű jelenlétük nem! Az ismert fegyelmi döntés­hez csak annyit: ha nem az Üllői útra, hát Kecskemétre, Gyöngyösre vagy bárhová elmegyünk a csapa­tért!” (Lerch Ferenc, Cegléd, Kossuth utca 52.) „Hálás köszönettel vettem a ne­kem küldött 112. sorszámú Hűség­jegyet. Hatéves korom óta — im­már 59 éve — rendíthetetlen Fra- di-szurkoló vagyok. Ami most le­vélírásra késztet — az illendő kö­szönetmondás mellett — az, hogy ez a hűségjegy egy olyan valamire tapint rá, ami nekem a sporttal kapcsolatban régtől fogva szorongó problémám. Nevezetesen a sport tálán még nyilvánvaló céljánál, az egészséges testi nevelésnél is in­kább, a jellem nevelésének esz­köze is — vagy kellene, hogy az legyen. Csak két nagyon értékes tulajdonságra mutatóik rá, melyben A kötet kellemes meglepetéssel is szolgál a vásárlók számára: akik a 115. oldalon található szelvényt kitöltik és október 30-ig a meg­adott címre beküldik, jutalomsor­soláson vesznék részt. A főnyere­mény: ingyenes utazás az FTC Sporttörténeti Stúdió 1984. évi gö­rög—török túrájára, amelynek so­rán a résztvevők ellátogatnak az ókori játékok színhelyére, Ölüm- piába is. A gazdagon illusztrált kötet 70 Ft-os áron kizárólag a FTC-aján- dékboltban kapható, illetve rendel­hető meg. (antal) A Népsportban megjelentekhez még csak annyit, hogy a már em­lített főnyereményen kívül 1 db ORION televíziót, 3 Fradi-mezt, 5 db a játékosók aláírásával ellá­tott labdát és 10 db Centrum vá­sárlási utalványt sorsolunk ki. Sor­solás november 6-án az FTC— MTK-VM mérkőzés szünetében. a sport trenírozhatja (-hatná?) az egyéniséget: az egyik éppen a hű­ség, a másik az önfegyelem. A klubhűség édestestvére az életben olyannyira szükséges egyéb hűség­formáknak: hűség a családhoz, hű­ség a munkahelyhez, hűség a régi iskolához, hűség az eszményekhez. És aki hosszú éveken át megszok­ta, hogy uralkodni tudjon magán a mérkőzések, a versenyek ered­ményének nem várt, nem kedvező alakulásakor, az fegyelmezetten fogja elviselni azokat a veresége­ket is, amelyeket az élet — kinek többet, kinek kevesebbet —, de mindenképpen bőven tartogat. Szó­val amikor lenn a kerék. Engem nem tudnak elkeseríteni az elma­radt sportsikerek, mert töretlen optimizmussal bízom az eljövendő felemelkedésben mind a klub, mind az ország sportéletében. Amit re­ménytelennek érzek, az egyfelől a légkör a pályák nézőterén, másfe­lől olykor a sportsajté hangvétele. Mert mi az, ami inkább elriaszt­hat? A fiatalok, akik lelkesek (amilyennek mindenkinek kellene lenni) — de randalíroznak a sta­dionban és hazafelé menet meg trágársági párbajokat vívnak az ellentáborral. Másfelől az időseb­bek, ákilk mintha csak azért jár­nának sporteseményekre, hogy gyo­morbajuk, vagy zsémbes feleségük miatti rossz közérzetüket levezes­sék: semmi sem jó, semmi sem elég nekik és ócsárolni tudják »kedvenceiket«... De mélységesen lehangoló egyes könyvszerzők és újságírók magatartása is, akik ahelyett, hogy ténylegesen segíteni akarnának, demagóg módon ját­szanak rá a felszított indulatokra. Mégegyszer köszönöm a hűség je­gyek kibocsátásában megnyilvánuló sikeres propagandaötletet. Ilyen volt például a szurkolók köszön­tése is az eredményjelző táblán névnapjuk alkalmából. Csak így tovább, hajrá Fradi!” (Dr. Nagy Endre, Budapest, Bu­dai László utca 6.) SZURKOLÓINK ÍRTAK: DOBÁLÓZÁS Az újságíró kollégák egyik része így, a másik része meg úgy fogta fel az Üllői úton ama bizonyos, egy ideig, sajnos, emlékezetesnek megmaradó szombat délután történteket, amikor a szombathelyi zöld- fehérek Hegedűs nevű kapuba leszédelgett a pályáról. Mondván, hogy a budapesti Zöld-fehér szurkolók soraiból fejbedobták. Metrófogan- tyúval. Magam azokkal értek egyet, akik már az első órákban úgy látták: szomorú, sajnálatos, felháborító az eset, de „sajnos szerte a világban előfordulnak ilyen és hasonló jelenségek”. És nem kezdtek el vészharangot kongatni, az asztalt csapkodni, azt követelni, hogy az ilyesmit a jövőben feltétlenül meg kell akadályozni. Osztom Barcs Sándor véleményét, aki rámutatott: az ilyesmit minden időben meg kellett, és meg kell akadályozni. „Ha — lehet! De lehet-e? Erősen kétlem. Még ha a józan szurkolók el is kapják, és ká is közösítik a tettest, miután már elkövette tettét. Egy-egy eszelős dobáióval szemben azonban, valljuk be, tehetetlenek vagyunk.” Amit azonban nemcsak meg kell, hanem meg is lehet akadályozni, az az, hogy az ilyen nézőknek a magatartására építve különböző sport­vezetők, játékosok óriásivá dagasszák a botrányokat, az ügyeket. Megakadályozzák a fegyelmi bizottságot abban, hogy aprólékosan, minden lényeges pontot felderítsen. Visszaéljenek azzal, hogy a labda­rúgó szabálykönyvek, a dolog természetéből következően, meglehető­sen elavultak. Nemcsak a miénk, a nemzetközi szövetségé is. Hiszen abból indulnak ká, hogy amit a rendezők akarnak, azt el is tudják érni. És nem vesznek tudomást róla, hogy egy-egy nagyobb találkozó előtt még az ateista klubelnökök is imádkoznak, mert mást nem tehet­nek. Mindenütt olyan csoportok okozzák a lelátókon a botrányokat, amelyek a társadalom peremén élnek, és amelyekkel sem a rendőrség, sem a különböző országok szociálpolitikai intézményrendszere nem tud mit kezdeni. Szomorú tény, hogy Magyarországon is vannak fiatalok — bár egykor azt reméltük, hogy a szocialista építés előrehaladásával eltűnik ez a szerencsétlen sorsú réteg —, akik nem találják helyüket az életben. E rétegek képviselőit lehetetlen kizárni éppen a labdarúgó- pályákról, mint ahogyan követnek egy-egy zenekart, megszállnak egy- egy aluljárót, környéket is. Szomorú, de így van. Vajon egy-egy labda­rúgócsapat, klub vezetői képesek leihetnek-e ró, hogy e szerencsétlen sorsú, de egyszersmind nagyon veszélyes fiatalokat távol tartsák a pályájuktól? Nos, a következő Üllői úti találkozót a játékvezető — ezt állapí­totta meg a fegyelmi bizottság is — még a 90. perc előtt teljes joggal lefújta. Azt már ón teszem hozzá, hogy olyan tényállás tudatában, amelynek ellenőrzésére nem Volt módja, mert a jelenlegi szabályok, amelyek a labdarúgásnak még abból az őskorából származnak, amikor még nem hatalmas összegek, egzisztenciák tucatjai forogtak kockán, nem kötelezik a sérült játékost, hogy pártatlan orvosi vizsgálatnak vesse magát alá, módot adjon hiteles orvosszakértői megállapításokra. A „futbállibíróságok” — és ez nagyon is érvényes az ebben az ügyben összeült fegyelmi bizottságra — olyan ítéleteket hoznak, amelyek forintban átszámolva milliókat jelentenek. És a rendelkezésre álló bizonyítási lehetőségek olyanok, mintha em játék ügyében kellene dönteni. Néhányszáz forintos polgári perben is alaposabbnak kell lennie egy bíróságnak, mint ahogyan az MLSZ fegyelmi bizottsága lehet! Hogy mást ne mondjak: a bíróság előtt hiteles orvosi bizonyít­vány, látlelet nélkül nincs sérült, sérült nélkül nincs sértett és így tovább. Büntetőügyben kétséget kizáró módon meg kellene állapítani, hogy a szóban forgó tárgyat egyáltalán bedobhatták-e a pályára. És mindenekelőtt: a vádlott ártatlanságának védelméből indulnak ki. Azt kell a vádnak bebizonyítania, hogy a vádlott bűnös, és nem a bű­nösnek kell azt bizonygatni, hogy nem ő a bűnös, illetőleg miiben nem bűnös. És ha valaki — feljelentőként, magánvádlóként — tudva -olyasmit állít a másikról, ami nem felel meg a valóságnak, akkor ellene indíta­nak eljárást. Nem Vitatom — mint ahogyan higgadtan gondolkozó más kollégáim is teszik — a fegyelmi bizottság szigorának jogosságát. A Ferencváros magas árat kénytelen fizetni azért, hogy bár már előzőleg látták az Üllői úton a veszélyt, a hathatós intézkedések kidol­gozásával, a lehetséges megoldások megvalósításával késlekedtek. Nem szeretném azonban, ha azok, akik nem fogantyúval ugyan, de — bizonyíthatóan — szavakkal dobálóztak, minden elmarasztalás alól mentesülnének. Még a sportrovatok munkatársainak is megfelelő tár­sadalmi felelősségtudattal kell forgatniuk a tollat. És a lehetséges mércével keli mérni, nem úgy, mintha a labdarúgópályák társadalmon kívüli szigetek é-' ezzel társádalomfelettiek lehetnének. Ami pedig a klubvezetőket illeti: ők ugyan egy adott egyesület élén állnak, de az egész magyar sportélet tisztaságáért felelősek. Nem hajigálhatják felelőtlenül a vádaskodásokat. Csigó Szabolcsnak joga van fellebbezni. Nincs joga azonban — és remélem, ezt határozott formában tudomá­sára is hozzák —, hogy azt állítsa: „Más a mérce az úgynevezett nagy­klubok és a vidéki egyesületek elbírálásánál.” Ez ugyanis rágalom. (Részlet Pintér István Képes Sportban megjelent cikkéből.) Az FTC szervezésében torna előkészítő tanfolyamot tar­tunk 4—10 éves fiúk és lányok ré­szére. Jelentkezni lehet hétfőtől- péntekig 17.00—18.30-ig a IX. ke­rület, Toronyház utca 21. sz. alatti általános iskolában. Ugyanitt a Ferencvárosi Lakóhelyi SC Aero­bic tanfolyamot hirdet az érdek­lődők részére. Részvételi díj: 200 Ft/hónap. A tanfolyam időpontja: szerda, péntek 18.30—19.30-ig. Mindkét eseményre Nagy Rita edzőnél lehet jelentkezni a Toronyház ut­cai általános iskola tornatermében. A FRADI-MÜSORLAP KŐ­VETKEZŐ SZAMA AZ FTC— DVTK MÉRKŐZÉS ALKALMÁ­BÓL JELENIK MEG. EGYE­DÜLÁLLÓ ADATTÁRA MIATT EZ A SZÁM 8 OLDALAS LESZ, MIVEL 80 ÉV VALA- MENNYI FERENCVÁROSI BAJNOKÁT ÉS BAJNOKCSA­PATÁT IS BEMUTATJA! A MŰSORLAP A FRADI AJÁNDÉKBOLTBAN ÉS A HÍRLAPÁRUSOKNÁL MEG­VÁSÁROLHATÓ. ARA VÁL­TOZATLANUL 3,70 FT. 4 ir

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom